A szocializmus építése a Szovjetunióban

A szocializmus gazdasági alaptörvénye

A szocializmus építése a Szovjetunióban

(idézet: Politikai gazdaságtan tankönyv – SZIKRA)

 

A gazdasági törvények jellege a szocializmusban. A régi, burzsoá termelési viszonyok szocialista termelési viszonyokkal való felváltása nyomán érvényüket vesztik a kapitalizmus gazdasági törvényei, amelyek az ember ember által való kizsákmányolásának viszonyait fejezik ki. Letűnik a színről az értéktöbblet-törvény, a tőkés profit törvénye és a jelenkori kapitalizmus gazdasági alaptörvénye. Nem érvényesül többé a tőkés felhalmozás általános törvénye, a konkurrencia és a termelési anarchia törvénye meg a többi törvény. Tárgytalanná válnak a tőkés viszonyokat kifejező kategóriák: a tőke, az értéktöbblet, a tőkeprofit, a termelési ár, a bérmunka, a munkaerő értéke stb.

A szocialista termelési viszonyok létrejöttével és fejlődésével, az új gazdasági viszonyok alapján új gazdasági törvények keletkeznek és kezdenek érvényesülni: a szocializmus gazdasági alaptörvénye, a népgazdaság tervszerű (arányos) fejlődésének törvénye, a munkatermelékenység szakadatlan emelkedésének törvénye, a munka szerinti elosztás törvénye és mások.

Minthogy a szocializmusban fennmarad az árutermelésa szocialista gazdaságban érvényesül az értéktörvény, és megvannak a vele kapcsolatos kategóriák. A régi kategóriákból azonban főleg a forma marad meg — tartalmuk teljesen megváltozik. A régi nem tűnik el minden további nélkül, hanem az új adottságoknak megfelelően megváltozik a lényege, s csak a formáját őrzi meg; ugyanúgy, az új nem semmisíti meg minden további nélkül a régit, hanem áthatja azt, megváltoztatja a természetét, a funkcióit, s ennek során felhasználja a régi formát az új fejlesztésére, erősítésére. A szocializmus győzelme nyomán kialakult új gazdasági viszonyok megváltoztatják az árutermelés és az áruforgalom jellegét, s korlátozzák hatókörüketA szocializmusban az árutermelés és az áruforgalom kapitalisták nélkül bonyolódik le, és a szocialista gazdaságot szolgálja. Az értéktörvény szigorúan korlátozott keretek között érvényesül. A pénzt, a kereskedelmet, a bankokat stb. a szocialista építés eszközeiként használják fel.

A szocialista termelési mód fejlődése olyan gazdasági törvényeknek is alá van vetve, amelyek valamennyi társadalmi alakulatra nézve közösek, mint például a termelési viszonyok és a termelőerők jellege közötti kötelező összhang törvénye.

A szocializmus gazdasági törvényei, bármely más termelési mód gazdasági törvényeihez hasonlóan, az emberek akaratától függetlenül keletkeznek és érvényesülnek, vagyis objektív jellegűek. Az emberek nem hozhatják létre, nem alakíthatják ki, nem alakíthatják át és nem szüntethetik meg azokat saját akaratuk szerint.

A szocializmus körülményei között — a termelőeszközök magántulajdonának társadalmi tulajdonnal való felváltása következtében — óriási mértékben megnövekszik a lehetősége annak, hogy a társadalom megismerje és felhasználja a gazdasági fejlődés törvényeit.

A kapitalizmus gazdasági törvényei az egyes árutermelők tudtán kívül érvényesülő vak, pusztító erőként törnek maguknak utat, ezzel szemben a szocializmusra való áttéréssel megszűnik a termelés anarchiájaa társadalom gazdasági fejlődése tervszerű jelleget ölt. A kapitalizmus felszámolásával és a termelőeszközök társadalmasításával az emberek társadalmi-gazdasági viszonyaik uraivá válnak. Az emberek, miután megismerték az objektív törvényeket, teljesen tudatosan használják fel azokat az egész társadalom érdekében.

A szocializmusra való áttéréssel, hangsúlyozta Engelsaz emberek „saját társadalmi tevékenységük törvényeit, melyek eddig idegen, rajtuk uralkodó természeti törvényekként állottak velük szemben … teljes hozzáértéssel alkalmazzák, és ezzel uralmuk alá vetik. Az emberek saját társadalmi léte, amely eddig, a természet és a történelem által rájuk kényszerítve, szemben állott velük, most saját szabad tettük lesz. Az objektív, idegen hatalmak, melyek eddig a történelmen uralkodtak, maguknak az embereknek ellenőrzése alá kerülnek. Csak ettől kezdve fogják az emberek teljes tudatossággal maguk csinálni történelmüket, csak ettől kezdve lesznek meg az általuk mozgásba hozott társadalmi okoknak túlnyomórészt, és állandóan növekvő mértékben, az általuk elérni kívánt hatásai is”.: Engels. Anti-Dühring. Szikra 1950. 292—293. old.* Ebben áll a szabadság mint felismert szükségszerűség.

kapitalizmusban a burzsoázia az objektív gazdasági törvényeket olyan mértékben, amilyen mértékben azok megismerésére képes, felhasználja a dolgozó tömegek érdekeivel ellentétes szűk osztályérdekeinek megfelelően. A szocializmusban, minthogy itt a proletariátus osztályérdekei egybeolvadnak a társadalom túlnyomó többségének érdekeivel, a gazdasági törvényeket a néptömegek érdekében alkalmazzák. A munkásosztály, a dolgozók érdekei teljes összhangban vannak a kommunizmus győzelme felé vezető társadalmi fejlődés objektív menetével. A munkásosztálynak, minden dolgozónak a legnagyobb mértékben érdeke a gazdasági fejlődéstörvények megismerése és felhasználása.

A szocializmus gazdasági törvényeinek objektív jellege tehát azt jelenti, hogy ezek a törvények az emberek akaratától és tudatától függetlenül léteznek; nem szüntethetők meg, nem alakíthatók át az emberek akarata szerint; e törvények követelményeinek mellőzése elkerülhetetlenül zavarokra vezet az ország gazdasági életében. A szocialista társadalom azonban ezeket a törvényeket megismerheti, megnyergelheti, és felhasználhatja saját érdekében.

A szocializmus gazdasági törvényei megadják a lehetőséget a szocialista gazdaság fejlesztésére, szüntelen előbbre vitelére. E lehetőség valóraváltása érdekében meg kell tanulni ezeknek az objektív gazdasági törvényeknek teljes hozzáértéssel való alkalmazását. Az objektív gazdasági törvények tudományos megismerése és helyes alkalmazása alapja a Kommunista Párt és a szocialista állam gazdaságpolitikájának. Minél teljesebben ismeri meg a szocialista társadalom a gazdasági törvényeket, annál pontosabban tükrözi e törvények követelményeit gyakorlati tevékenységében, annál sikeresebben éri el céljait.

A szocializmus gazdasági alaptörvényének lényeges vonásaiMarx és Engels előre látták, hogy a szocializmusban a tervszerűen megszervezett termelés célja az egész társadalom és egyes tagjai szükségleteinek kielégítése lesz. Lenin továbbfejlesztette ezt a marxista tételt, s az OSZDMP programtervezetében 1902-ben azt írta, hogy a tőkés társadalom szocialista társadalommal való felváltásának célja egy olyan társadalom, „amely valamennyi tagjának teljes jólétét és mindenirányú szabad fejlődését biztosítja”.: Lenin. Az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt programtervezete. Lásd Lenin Művei 6. köt. Szikra 1953 13 old.* Lenin tudományos elemzés keretében megjelölte a dolgozók jólétének növekedéséhez vezető utakat, körvonalazta a termelés szakadatlan növelésének programját, s rámutatott arra, hogy a szocializmus szükségszerű velejárója a technika fejlesztése és a legfejlettebb technika alkalmazása. Lenin ezzel feltárta a szocializmus gazdasági alaptörvényének azokat a kiinduló tételeit, amelyekre a Kommunista Párt és a szovjet hatalom politikája épült.

Sztálin e tételekre támaszkodva megfogalmazta a szocializmus gazdasági alaptörvényétA szocializmus gazdasági alaptörvényének lényeges vonásai és követelményei — „az egész társadalom állandóan növekvő anyagi és kulturális szükségletei maximális kielégítésének biztosítása a szocialista termelésnek a legfejlettebb technika alapján történő szakadatlan növekedése és tökéletesedése útján”.: Sztálin. A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban. 3. kiad. Szikra 1953. 41. old.*

A szocializmus gazdasági alaptörvényében kifejezésre jut a szocialista termelés célja és e cél elérésének eszköze.

A termelés célját a termelőeszközök tulajdonának viszonyai határozzák meg. Amikor a termelőeszközökkel a burzsoázia rendelkezik, a termelés célja szükségszerűen a tőke tulajdonosainak gazdagodása a dolgozók tömege, vagyis a társadalom túlnyomó többsége pedig csupán a kizsákmányolás emberi nyersanyagául szolgál. A dolgozók fogyasztására a kapitalizmusnak csak annyiban van szüksége, amennyiben a profitszerzést biztosítja, ezért az ember a maga szükségleteivel itt nem lehet a termelés célja. Amikor a termelőeszközök a dolgozó nép kezében vannak, s a kizsákmányoló osztályokat felszámolták, a termelés a dolgozók érdekében, vagyis az egész szocialista társadalom érdekében folyik. Ezért az emberek növekvő anyagi és kulturális szükségleteinek legteljesebb kielégítése válik a termelés közvetlen céljává.

A cél, amelynek a termelés alá van rendelve, szorosan összefügg a cél elérését biztosító eszközzel. A szocialista termelés céljával — a dolgozók növekvő szükségleteinek kielégítésével összhangban, e cél elérésének eszköze csak a szocialista termelésnek a legfejlettebb technika alapján történő szakadatlan növekedése és tökéletesedése lehet.

A lakosság szükségleteinek kielégítése a termelőerők színvonalától, a szocialista társadalom rendelkezésére álló erőforrásoktól függ. A dolgozók szükségleteinek rendszeres növekedése szükségessé teszi a termelés szakadatlan bővítését. A termelés szüntelen növekedése nélkül nem lehet biztosítani a közfogyasztás állandó növekedését. A dolgozók szükségleteinek, vásárlóképességének állandó növekedése viszont olyan elengedhetetlen feltétel, amely nélkül a termelés nem haladhatna szüntelenül előre.

A szocializmusban megszűnt a kapitalizmus fő ellentmondása — a termelés társadalmi jellege és az elsajátítás tőkés formája közötti ellentmondás. Ezért a szocializmus nem ismeri a termelés és a fogyasztás antagonizmusát. A szocializmus gazdasági alaptörvénye lehetővé teszi, a lakosság növekvő vásárlóképességének és a termelés növekedésének harmonikus összeegyeztetését. A kapitalizmusban a néptömegek fogyasztásának, vásárlóképességének nyomorúságos színvonala állandóan elmarad a termelés mögött, fékezi a termelést, s így a gazdaság megszakításokkal fejlődik, a fellendülés időszakait a válság időszakai váltják fel. Ezzel szemben a szocialista társadalom a közfogyasztás rendszeres növekedése következtében biztosítva van a túltermelési válságok ellen, s így lehetősége van a termelés szakadatlan bővítésére.

A szocialista termelés szakadatlan növekedésének elengedhetetlen feltétele a termelőeszközöket előállító iparágak elsősorban való fejlesztése, azaz a fogyasztási cikkeket termelő iparágakéhoz képest viszonylag gyorsabb fejlesztése. A nehéziparnak és szívének, a gépgyártásnak elsősorban való fejlesztése az egész szocialista népgazdaság fellendülésének fő forrása, a technikai haladás elengedhetetlen feltétele. A népgazdaság valamennyi ágát berendezésekkel, gépekkel, fűtőanyaggal és energiával ellátó nehézipar elsősorban való fejlesztése nélkül lehetetlen rendszeresen bővíteni azoknak az iparágaknak a termelését, amelyek a lakosság számára szükséges árukat gyártják, lehetetlen biztosítani a dolgozók növekvő szükségleteinek kielégítését. A szocializmusban a termelőeszközök termelésének elsősorban való fejlesztése elválaszthatatlanul összefügg a közfogyasztás növekedésével.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .