„Seuchensperrgebiet”

(idézet: És a varsói gettó felkelt)

1

III. Fejezet

Seuchensperrgebiet

A főkormányzóságból érkezett egyik 1940. július 1-i jelentés1 szerint az oda tartozó területen eredetileg 1,3 millió zsidó lakost tartottak számon. Ezek a háború elején a főkormányzóság négy körzetében nagyjából a következőképpen települtek:

a krakkói körzetben 200 000, a lakosság 5,3 százaléka,

a radomi körzetben 310 000, a lakosság 10,4 százaléka,

a varsói körzetben 540 000, a lakosság 17,4 százaléka,

a lublini körzetben 250 000, a lakosság 9,6 százaléka.

A jelentésből ugyanakkor az is kiderül, hogy ez a létszám már a következő hónap, július végére jelentősen megemelkedett, és kb. 1,6 millióra volt tehető. Ez a jelentős népszaporulat a főkormányzóságba irányuló áttelepítésekkel és az ugyancsak ideáramló tömeges meneküléssel magyarázható. Hozzájárult persze az is, hogy a faji törvények következtében bővült azoknak a köre, akiket az új rendelkezéseknek megfelelően a „zsidó” fogalmába soroltak, így a korábban kikeresztelkedetteket, a vegyesházasságokból származókat stb.

A tömeges népvándorlás különösen a háború első hónapjaiban volt jelentős. A menekülők elsősorban Varsó felé vették útjukat, sokan abban a reményben, hogy egy nagy városban, nagyobb tömegben, együtt elviselhetőbbek lesznek a rájuk váró szenvedések, kivédhetőbbek a várható sérelmek. Hajtotta őket az az általános hiedelem, hogy a nagyvárosban nem lesznek annyira kiszolgáltatva a helyi kiskirályok kénye-kedvének, mint a kisebb településeken.

A jelentések 1940 nyarán már 600 000 zsidó lakosról adnak számot Varsóban, illetve Varsó környékén. Ebből 400 000 magában a városban lakott. Azt, hogy pontosan hányan is lehettek azok, akik Varsóban kerestek menedéket, azért nehéz megmondani, mert a háború elején egész Lengyelországban nagy volt a lakosság mozgása. Varsóból és az ország más területeiről is igen sokan menekültek a németek elől kelet felé, a későbbi szovjet területekre, köztük természetesen sok ezer zsidó család is. Helyüket a Varsó felé menekülők foglalták el.

A zsidóság több hullámban és túlnyomórészt már kezdetben sem teljesen önként érkezett Varsóba. A varsói gettó illegális archívumának2 anyagaiban szereplő adatok szerint 1939-1940-ben kb. 90 000-ren telepedtek le a városban. Ezeknek csak bizonyos százalékát alkották azok, akik maguktól indultak útnak; többségüket már ekkor is erőszakkal hurcolták ide. 1941-től pedig már csakis kényszerkitelepítésről volt szó. Ez több hullámban történt. Miután a Németországhoz csatolt lengyel területekről abbamaradt az áttelepítés, elsősorban Varsó környékéről hurcolták ide az embereket; de csakhamar az ország más területéről is sokaknak ide vezetett az útja, sőt különböző német városokból, Berlinből, Frankfurtból stb. is hoztak ide közel 4000 embert.

Varsó „problémája” a megszállás első pillanatától foglalkoztatta a német hatóságokat. A legnagyobb zsidó lakosú város volt nemcsak a főkormányzóságban, de egész Európában. Heydrich szeptember 21-i utasítása Varsó elestével vált igazán aktuálissá. A katonai közigazgatás berkeiben már az első hetekben szó esett arról, hogy Varsóban gettót kell kialakítani. Az akkori varsói városi tanácselnök, Stefan Starzynski, minden befolyását latba vetette, hogy megakadályozza ezt a tervet. Úgy tűnt, ez átmenetileg sikerült is neki. A gettó megalakításának kérdése azonban természetesen nem múlhatott egy emberen, különösen lengyelen. Starzynskit a német hatóságok október 27-én letartóztatták, és rövidesen kivégezték.

Az ismert közgazdász, Ludwik Landau, 1939. november 5-i dátummal ezt írta naplójába: „A megszállók hozzáláttak Varsóban annak a nagyszabású, egyben embertelen tervüknek a végrehajtásához, hogy a zsidókat egy nagy, zárt gettó területére gyűjtsék össze. Ilyen tervekről már korábban is lehetett hallani. Mint mesélték, Piotrkówban olyan utasítást adtak ki, hogy a zsidók csak három utcában lakhatnak. Úgy tűnt azonban, hogy olyan nagy városban, mint amilyen Varsó, ilyen tervet nem lehet keresztülvinni. Ezzel szemben ma reggel villámgyorsan elterjedt a hír a városban, különösen a zsidóság körében: a német hatóságok már hozzá is kezdtek a zsidó gettók létrehozásához! Állítólag ilyen tárgyalások folynak a zsidó hitközség, a gmina vezetőivel … Könnyen elképzelhető, hogy milyen pánik tört ki a zsidók között. A város területén elszórtan élő és a lengyel lakossággal asszimilálódott családokat arra kényszerítik, hogy átköltözzenek a zsidó negyedbe, olyan környezetbe, amelyhez már semmi közük nincsen … Este jött a hír, hogy sikerült kibővíteni az utcák számát. A kérdés holnap dől el, 10 óra körül fogják kiplakátolni a közleményt. Az sem világos – feltehetően holnap erre is fény derül -, kire is vonatkozik tulajdonképpen a rendelkezés, kit is kell zsidónak tekinteni.”3

Az ijedtség egyelőre alaptalannak bizonyult. Feltehetően dr. Rudolf Batz SS-tiszt dühödt kirohanása váltotta ki a pánikot. Valamikor november legelső napjaiban, a zsidóság képviselőivel a hadisarc körül kirobbant vitában vágta a jelenlevők fejéhez, hogy november 7-től, tífuszjárvány veszélye miatt, úgyis önálló, zárt zsidó kerületet létesítenek. A biztonság kedvéért azért 24 túszt is szedett a jelenlevők közül, mivel a fenyegetést maga sem tarthatta elég hatásosnak.

Minderről Adam Czerniaków, a varsói zsidó tanács, a gmina elnöke, a következőket jegyezte fel naplójába: „1939. november 20. A zsidó statisztikák Varsóban befejeződtek. Reggel 8 – gmina – kontribució. Reggel 11-re elvittem a 40 000 zlotyt és 260 000-ről szóló átutalást az SS részére … A »Gettóhoz« a következő feliratú útjelző táblák vezetnek majd: »Achtung Seuchengefahr, Eintritt verboten! « Azaz: »Figyelem, járványveszély, belépni tilos!«”4

Heydrich szeptember 21-i utasításának szellemében még 1939 folyamán létrejöttek az első gettók Piotrkówban, Radomban és több más kisebb helységben. Mivel azonban egyelőre még tisztázatlan volt, hogy valójában mi is történjék a zsidósággal – azaz az „Endziel” a lublini rezervátumot jelenti-e vagy Madagaszkárt -, irreálisnak tűnt, főleg gazdaságilag, a lakosság további erőteljesebb megmozgatása.

A hadihelyzet változásával módosultak az ezzel kapcsolatos megfontolások is. A háború kiterjedése, a Szovjetunió elleni támadás előkészítése következtében a német hadvezetés kezdett odafigyelni a lengyel ipari termelésben rejlő lehetőségekre. Mivel Lengyelország, illetve a főkormányzóság ipara főleg Varsó körzetére koncentrálódott, felébredt az érdeklődés a zsidó munkaerő felhasználása iránt is. Ezzel is összefügghet, hogy átmenetileg lekerült a napirendről a gettóalakítás kérdése. De összefügghet ez azzal is, hogy az áttelepítések komoly zavart okoztak a lakosság ellátásában, a közigazgatás megszervezésében, és mint láttuk, Hans Frank már 1939 végén tiltakozott az ellen, hogy a főkormányzóság területére további nagyobb zsidó szállítmányok érkezzenek. Nem támogatta újabb gettók és koncentrációs táborok felállítását sem. Ez az időszak azonban nem bizonyult hosszúnak. Júliusban, augusztusban ismét megindult a szóbeszéd. Ha belelapozunk a gmina elnökének, Czerniaków mérnöknek a naplójába, szinte napról napra nyomon követhetjük a bekövetkező változásokat. 1940. szeptember 14-i bejegyzése még így hangzik: „Varsóban nem aktuális a gettó. Ezzel szemben zárt terület.” Azt pontosan nem jelzi, hogy a kettő között mi a különbség. Szeptember 24-től viszont már szinte mindennap kétségbeesetten ír, a holt betű is kiabálni látszik: „Gettó és gettó!” „1940. szeptember 26. „Gettó!!!…” „1940. szeptember 27. +6 °C. Reggel a gmina. Értesülések a gettóról, a terület jelentősen csökkentve. Mindez meglepetésként az Újévre.” (Zsidó újévről van szó. – Sz. K.) „1940. szeptember 28. +10 °C. Interveniálok a gettók ügyében. A gettó, mint sejtettem, előkészületben … Hírek máshonnan, tovább folyik a gettó területének kialakítása. Vitatott utca a Chmielna és a Marszalkowska …”5 1940 kora őszén tehát a gettó már nem feltételezés, lázálom, hanem ijesztő valóság, konkrétan megvalósítandó feladat.

A főkormányzóság kormányának első olyan utasítása, amelyik már egyértelműen a gettó megalakítását szolgálta, az 1940. szeptember 13-án közzétett, a lakosság szabad mozgását korlátozó igen szigorú rendelkezés volt.6 Az utasítás nem tett ugyan kifejezett különbséget zsidók és nem zsidók között, de senki előtt nem volt kétséges, kiket kell érteni „a személyek adott csoportján”, akikre a tilalmak vonatkoznak. Ez a Hans Frank főkormányzó kézjegyét viselő utasítás október 1-én lépett életbe.

Október 2-án pedig dr. Ludwig Fischer, a varsói körzet kormányzója az alábbi rendeletet adta ki:

„1. A főkormányzóságban való tartózkodás korlátozásával [Aufenthaltsbeschränkungen] kapcsolatos 1940. szeptember13-i rendelkezés (V. Bl. G. G. J. S. 288.) alapján Varsóban zsidó kerület alakul, amelyben a varsói, illetve a Varsóba települő zsidók fognak lakni. A zsidó kerületet az alábbi utcák határolják: [felsorolás].

  1. A zsidó kerületben lakó lengyelek 1940. október 31-ig kötelesek átköltözni a város más területére. A lengyel városi közigazgatás lakáshivatal utal ki számukra lakást. Amennyiben a lengyelek a fenti időpontig nem ürítik ki a zsidó kerületben levő lakásukat, onnan erőszakkal távolítják el őket. A kényszerrel kitelepítettek csak áttelepítési csomagot, ágyneműt, emléktárgyakat vihetnek magukkal. A lengyelek a német kerületben nem telepedhetnek le.
  2. A zsidó kerületen kívül lakó zsidóknak 1940. október 31-ig be kell költözniük a zsidó kerületbe. Csak áttelepítési csomagot és ágyneműt vihetnek magukkal. A lakásokat a Zsidó öregek Tanácsának vezetői [Judenältesten] osztják el.
  3. A városi lengyel közigazgatás megbízott elnöke [der Kommissarische Bürgermeister] és a Zsidó Öregek Tanácsa felelős azért, hogy a zsidóknak a zsidó körzetbe való áttelepítése megfelelően menjen végbe, és a lengyelek határidőre a megfelelő terv szerint kitelepüljenek onnan.
  4. Varsó város kerületi megbízottja [der Beauftragte des Distriktsschefs] meghatározott utasításokat ad a zsidó tanács vezetőinek a zsidó kerület kialakítására és tartós elkerítésére vonatkozóan.
  5. Varsó város kerületi megbízottja jelen rendelkezést végrehajtási utasítással látja el.
  6. Aki ezt a rendelkezést vagy a hozzá kiegészítésül kapcsolódó utasításokat megszegi, a kötelező büntető előírások szerint nyeri el büntetését.

VARSÓ KERÜLETI MEGBÍZOTT
Dr. Fischer
FŐKORMÁNYZÓ.”7

A rendelkezés híre érthető módon nagy riadalmat keltett a városban. A visszaemlékezésekből kitűnik, hogy a zsidó lakosság nagy részén a bizonytalanság és a kiszolgáltatottság kétségbeesett érzése lett úrrá. De elképzelhető, hogy a rendelkezés milyen emóciókat válthatott ki Varsó egész lakossága körében. Hiszen súlyosan érintette Varsó keresztény lakóit is: a gettó létrehozása közülük is sokakat kényszerített lakásváltoztatásra, dobott át idegen környezetbe.

A megszállás óta ez volt talán az első olyan nagy tömegmegrázkódtatás, amikor a lengyel lakosság közvetlenül is érezhette, hogy a zsidósággal szembeni kivételes eljárás nem sokban különbözik a lengyelekkel szembeni eljárástól, a lengyeleket is súlyosan érinti.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .