Lengyelek és zsidók a főkormányzóságban

(idézet: És a varsói gettó felkelt)

3

  1. Fejezet

Lengyelek és zsidók a főkormányzóságban

Lengyelország lerohanása után a német megszállók nem terjesztették ki azonnal a nürnbergi faji törvényeket a megszállt területekre. Ezek a rendelkezések a közvetlenül Németországhoz csatolt országrészeken is csak 1941 májusában léptek hivatalosan életbe, a főkormányzóság területén pedig formálisan soha nem került sor a kihirdetésükre. 1939 szeptemberében-októberében egyes hivatalos személyek még olyan kijelentéseket is megkockáztattak, hogy „a nemzetközi jog összes rendelkezéseit tiszteletben tartják”, sőt nyugodt életet és kedvező munkakörülményeket ígértek a zsidóságnak.15

Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy a megszálló hatóságok nem a nürnbergi törvények szellemében tevékenykedtek. Inkább úgy tűnik, ezek a törvények már nem voltak elégségesek a kialakult új helyzetben, a „lehetőségek” kihasználásához. A megszálló szervek, mint láttuk, szabad kezet kaptak, s a zsidó lakosság „kiiktatására” biztatták őket. És bár a főkormányzóságban csak 1940 májusában kezdtek hozzá hivatalosan „a zsidó fogalmának tisztázásához”, valójában a zsidó lakosság törvényen kívül helyezése a megszállás pillanatában megkezdődött.

Hans Frank 1939. szeptember 8-án – akkor még nem volt főkormányzó, csak a Lengyelország területét megszálló hadseregek mellett működő polgári közigazgatás vezetője – olyan rendelkezést tett közzé, hogy „minden zsidó üzletet, vendéglőt, kávéházat stb. szeptember 9-én 17 óráig megfelelő jellel kell ellátni, amely arról tudat, hogy az zsidó üzlet”. Az üzleteket úgy kellett megjelölni, hogy a kirakatüvegen világosan látható legyen a Dávid-csillag, nyitott elárusítóhelyen pedig megfelelő feliratot kellett kifüggeszteni.

„Zsidónak kell tekinteni minden üzletet, amely teljesen vagy több mint 50 százalékban zsidó kézben van, vagy amely zsidó tőkével működik. A rendelkezés megszegése szigorú büntetéssel jár.”16

Frank 1939. november 23-án már főkormányzói minőségében parancsolta meg a főkormányzóság területén élő valamennyi zsidó személy látható megjelölését.17

Ezt a rendelkezést egyébként az egyes területek vezetői közül ki-ki a saját elképzelései szerint hajtotta végre. Így például, míg Frank rendelkezése csak a 10 éven felüli zsidóknak tette kötelezővé a karszalag viselését, Drechsel piotrkówi körzetvezető a kikeresztelkedetteket is kötelezte erre. Néhány nappal Frank rendelkezése előtt, november 14-én pedig a kaliszi közigazgatás vezetője minden zsidó számára halálbüntetés terhe mellett tette kötelezővé a megkülönböztető megjelölés viselését.

Hasonlóan érvényesült a zsidók munkakényszerére vonatkozó rendelkezés is. A megszállt lengyel területek egészén rögtön a háború elején megvalósították a zsidóság számára a munkakényszert. A főkormányzóságban az erre vonatkozó keretrendelkezés 1939. október 26-án jelent meg. Magának Németországnak a területén erre 1941. október 3-án hoztak törvényt, s ezt terjesztették ki a csatolt lengyel területekre, noha ezeken a területeken a gyakorlatban ez akkorra már régen megvalósult.

Kezdettől fogva erősen korlátozták a zsidóság szabad mozgását. Megtiltották a lakás-, illetve helyváltoztatást, a zsidók nem hagyhatták el lakóterületüket, és fokozatosan megtiltották nekik a közlekedési eszközök használatát. Frank 1940. január 26-i utasítása értelmében zsidók nem szállhattak vonatra. A rendelkezések megszegése többnyire halálbüntetéssel járt.18

Megoszlik a történészek véleménye arról, hogy ezeket az eltéréseket vajon a német birodalmi kormány különleges rendelkezései indokolják, avagy fellelhetők bennük Hans Frank egyéni ambíciói is. Madajczyk könyvében nagy súlyt helyez a Heinrich Himmler és Hans Frank közötti presztízsharcra, amely – különösen a megszállás első éveiben – nyomon követhető szinte minden, a főkormányzóság belső helyzetére vonatkozó intézkedésben.19

Frank, miután főkormányzói kinevezését megkapta, az első pillanattól arra törekedett, hogy biztosítsa a főkormányzóság önállóságát, és lehetőleg teljhatalmat nyerjen a rábízott lakosság felett. Hogy ebben mennyire befolyásolták egyéni törekvései és mennyire a nemzetiszocialista párton belüli hatalmi versengések, azt nehéz pontosan kiolvasni naplójegyzeteiből. Mindenesetre 1939-1940 során többször is nyilvánosan tiltakozott az ellen, hogy a központi német szervek beavatkoznak a főkormányzóság belső ügyeibe. 1939 decemberében többször kijelentette, hogy a főkormányzó azért rendelkezik a főkormányzóság területén a legfelsőbb bíró funkciójával, mert ő itt a Führer helyettese. Előszeretettel hangsúlyozta, hogy „ami a birodalomban jó, az lehet, hogy még hosszú ideig nem lesz jó a főkormányzóságban. A főkormányzóságban nem kötelező az, amit a Birodalmi Törvénykönyv előír, ha csak nem a Führer 1939. október 12-i dekrétumán alapul.”20

Egy 1940. március 8-án tartott kormányértekezleten még világosabban fogalmazott: „Itt a főkormányzóságban senkinek sem lehet magasabb a tekintélye, a rangja és a befolyása a főkormányzóénál. A hadseregnek nincs semmiféle hatalmi pozíciója, a hadsereg csak biztonsági szolgálatot lát el, csak általános katonai feladatokat old meg, de nincs politikai hatalma. Ugyanez vonatkozik a rendőrségre és az SS-re is. Nincs itt semmiféle állam az államban, egyedül mi képviseljük a Führert és a Német Birodalmat. Érvényes ez a pártra is; annak sincs itt más befolyása, mint az, hogy az irányítást itt is a legrégibb nemzetiszocialisták, a Führer leghűségesebb harcostársai végzik.”21

A zsidóság sorsáról a végső döntés valójában mégis a német központi biztonsági szervek, az SS és a Gestapo megfelelő osztályának a kezében volt. Alig három héttel a második világháború kirobbanása után, 1939. szeptember 21-én, Berlinben értekezletet tartottak a biztonsági szervek vezetői. Ennek eredményeként megszületett egy szigorúan titkos utasítás, amelyet Reinhard Heydrich a zsidókérdés megoldására vonatkozólag mindazon biztonsági alakulatok parancsnokaihoz eljuttatott, amelyek részt vettek a keleti hadjáratban.

„A Sicherheitspolizei valamennyi hadműveleti csoportjának parancsnokához. Tárgy: a zsidókérdés a megszállt területeken.

Hivatkozva a Berlinben ma lezajlott konferenciára, ismételten felhívom arra a figyelmet, hogy a tervbe vett összintézkedéseknek (azaz a végső célnak) szigorúan titokban kell maradniuk.

  1. Meg kell különböztetni a végső célt (amely hosszabb időt vesz igénybe).
  2. A végső célhoz vezető szakaszoktól (amelyek rövidebb idő alatt realizálódnak).

A tervezett intézkedések igen alapos előkészítést igényelnek mind technikailag, mind gazdaságilag.

Természetes, hogy a jövő feladatait nem vázolhatom fel teljes részletességgel. Az itt következő utasítások és irányelvek egyben azt a célt is szolgálják, hogy a hadműveleti csoportok parancsnokait a gyakorlati megoldásokra ösztönözzék. A végső célhoz vezető első feltétel a zsidóság koncentrációja vidékről a nagyobb városokba …

Ezt gyorsított menetben kell végrehajtani. Különbséget kell tenni:

  1. Danzig (Gdansk), Nyugat-Poroszország, Posen (Poznan), Észak- és Kelet-Szilézia és
  2. a többi terület között.

Az egyes számmal jelölt területekről a lehetőségekhez mérten el kell távolítani a zsidókat, de legalábbis el kell érni, hogy néhány városban összpontosuljanak.

A kettes számmal jelölt területeken lehetőleg kevés koncentrációs pontot kell létesíteni, ami megkönnyíti a későbbi lépéseket. Ugyanakkor arra kell törekedni, hogy csak olyan városok szerepeljenek koncentrációs pontként, amelyek főbb közlekedési útvonalak vagy legalábbis vasútvonal mellett fekszenek.

Elvként kell elfogadni, hogy minden 500 főnél kisebb zsidó közösséget fel kell oszlatni és a koncentrációs pontként kijelölt nagyobb városokba kell irányítani …”22

A továbbiakban az utasítás a Zsidó öregek Tanácsainak (Jüdischer Altestenrat) létrehozásáról és funkcionálásáról döntött.

„Minden zsidó közösségben életre kell hívni a Zsidó Öregek Tanácsát, amelyet lehetőleg a helyben maradt jelentősebb személyiségekből és a rabbikból kell megalakítani. A Zsidó öregek Tanácsai (a zsidó közösségek nagyságától függően) legfeljebb 24 zsidó férfiból álljanak.

  1. A tanácsokat a szó szoros értelmében teljes felelősséggel kell felruházni minden kiadott vagy kiadandó utasítás pontos és gyors végrehajtásáért …
  2. A határozatok szabotálása esetén az öregek Tanácsát a legszigorúbb szankciókkal kell sújtani.
  3. A zsidó tanácsoknak el kell végezniük saját területükön a zsidó lakosság pótlólagos összeírását, lehetőleg kor, nem szerinti megoszlásban …”23

Az utasítás egyáltalán nem titkolja, hogy e tanácsokkal kívánja végrehajtatni a zsidóság kitelepítését, rájuk hárítva ezzel a felelősséget is. Magát az akciót a leirat szellemében azzal kell indokolni, hogy a zsidók partizánakciókban vesznek részt. De a Zsidó Öregek Tanácsának felhasználásával akarták elvégeztetni a zsidó vagyonok elkobzását is, és rájuk hárították a felelősséget a zsidóság élelmezéséért is.

A dokumentum ugyanakkor nagyon fontosnak ítéli, hogy a zsidókérdésben összehangolják a német polgári közigazgatás és a katonai parancsnokságok tevékenységét. „Minden kényszerű intézkedésnél a legszorosabb egyetértést és együttműködést kell kialakítani a német polgári hatóságok és az adott terület katonai parancsnokai között” – szögezi le az utasítás III. pontja, majd hosszasan részletezi azokat a gazdasági érdekeket, amelyek folytán a Német Birodalomnak fontos a zsidó vagyon.

A Varsói Zsidó Történeti Intézet bulletinjében24 érdekes történelmi dokumentumot tett közzé a varsói gettó történetének két ismert kutatója, Berenstein és Rutkowski. A biztonsági szervek vezetőinek említett szeptember 21-i berlini értekezletének egyik meg nem nevezett résztvevője jegyzeteket készített a fenti titkos utasítás születéséről. Szeptember 27-ről keltezett feljegyzései szerint az értekezleten a zsidókkal és a lengyelekkel szemben kialakítandó politikáról volt szó, egymással szoros összefüggésben.

„Úgy képzelik, Lengyelországnak régen Németországhoz tartozó területei német területek (Gaus) lesznek, s ezen kívül alakul meg egy idegen ajkúak által lakott terület, Krakkó fővárossal. [A később létrehozott főkormányzóságról van szó. – Sz. K.] Úgy képzelik, adott esetben Seyss-Inquart lesz a terület fő ura. Ez az idegen nyelvű térség kívül fekszik a kialakítandó keleti falon. A keleti falnak az összes német provinciát át kell karolnia, s előtte lenne, gyakorlatilag mint senki földje, az idegen nyelvű terület.

Keleten a telepítések kormánybiztosa (Siedlungskommissar für den Osten) a birodalmi vezető lesz. A zsidókat az idegen nyelvű területre deportálják; a Führer hozzájárult, hogy a zsidókat átdobják a demarkációs vonalon. Ezt az egész folyamatot egy év alatt kell végrehajtani. A zsidó lakosságot a városokban kell koncentrálni, gettókban, hogy jobban ellenőrizni lehessen és később könnyebben el lehessen távolítani őket. Feltétlenül fontos, hogy a zsidó mint kis telepes eltűnjön a falvakból. Ezt az akciót a legközelebbi három-négy hét leforgása alatt le kell bonyolítani. Amennyiben falusi zsidó kereskedőről van szó, tisztázni kell a Wehrmachttal, mennyi ideig van szükség a hadsereg ellátásához arra, hogy a zsidó kereskedő a helyén maradjon. Az alábbi intézkedéseket határozták el:

  1. A zsidókat a lehető leggyorsabban a városokba.
  2. A zsidókat a birodalomból Lengyelországba.
  3. A hátramaradt 30 000 cigányt is Lengyelországba.
  4. A zsidókat a német területekről szisztematikusan kivinni tehervagonokban.”25

A hitlerista nemzetiszocialista elit tehát már viszonylag korán, a második világháború legelején utasítások formájában is megfogalmazta a lengyel területekre vonatkozó konkrét „fajpolitikai” elképzeléseit, és hozzá is látott a megvalósításhoz.

Himmler, az SS birodalmi vezetője és a különböző szintű biztonsági szervek mindent megtettek annak érdekében, hogy befolyásuk változatlan maradjon a főkormányzóság megalakulása után is.

Frank viszont, mint láttuk, teljhatalomra törekedett. Himmlerrel fennálló, már-már személyes veszekedéssé fajuló ellentéteiről azonban hamarosan kiderült, hogy elsősorban gazdasági kérdésekről van szó. Franknak ügyes sakkhúzásokkal már 1939 végére sikerült elérnie, hogy Göring birodalmi marsall gazdasági kérdésekben is elismerje az ő egyeduralmát a főkormányzóság határain belül. Ez elengedhetetlen volt a következő lépéshez; el kellett fogadtatni a német kormánnyal és a biztonsági szervekkel, hogy a kisajátításra kerülő lengyel és zsidó vagyon, továbbá az ingyen munkaerő a főkormányzóságban maradjon. Hans Frank befolyása Berlinben Hitlernél és közvetlen környezetében még elég erősnek bizonyult ahhoz, hogy 1940 júniusában sikerüljön kicsikarnia a lengyel és zsidó vagyon kisajátításának teljes jogát. Sőt olyan eredményesen járt közben Hitlernél, hogy 1941 végén egy időre a főkormányzóságot ki is vonták Himmler közvetlen hatásköréből.26

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

“Lengyelek és zsidók a főkormányzóságban” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  1. T. SaLa!

    Ne ezen a majdnem 80 éves történeten rugózzon!
    Itt van egy mai, sokkal nagyobb hatású tervezet:

    “A Demokrata Párt, az új elnök, Joe Biden egyetértésével ugyanis újra megpróbálja elfogadtatni az „Equality Act” nevű törvénytervezetet, mely egyszer már átment a Képviselőházon, 2019-ben, de akkor a Szenátus elutasította azt. Most, a jelenlegi helyzetben a tervezet jó eséllyel át fog menni a Szenátuson is, ha pedig így lesz, az új elnök teljesen biztos, hogy aláírja.

    Amikor ez majd megtörténik, akkor gyakorlatilag az amerikai szövetségi jog többé nem fogja elismerni a férfiúi és a női biológiai nemet, hanem csupán a különféle „szexuális orientációkat és gender identitásokat” fogja jogi tényezőként és törvényileg védett csoportokként kezelni.

    Ha ez a tervezet törvénnyé lesz, az gyakorlatilag megszünteti az egyik alappillérét az eddig ismert amerikai kultúrának, ráadásul, beláthatatlan következményekkel fog járni:

    megszűnnek a női és férfi sportágak például (ez főleg az előbbi számára jelenti a totális véget), nem lehet majd külön mosdóhelyiségeket, öltözőket stb. fenntartani férfiak és nők számára (még uszodákban, vagy iskolákban sem!). Ráadásul, a törvény nem tesz különbséget a vallási intézményekkel – így azokat a hitvalló keresztény közösségeket is kötelezni fogja arra, hogy ennek a törvénynek a szellemében járjanak el minden tekintetben, a templomok mellékhelyiségének kialakításától a prédikációk tartalmáig, amelyek vallják a házasság, szexualitás, család kérdésében a bibliai tanításokat, s azt, hogy Isten „férfiúvá és nővé” teremtette az embert.

    A tervezet kritikusai szerint ráadásul az Equality Act súlyosan megnyirbálja az egyéni szabadságjogokat is: például, beleszól abba, hogy egy szülő hogyan nevelheti a gyermekét, súlyos kihatással lehet az orvosok munkájára is. A szülői jogok megkurtítása így akár azt is eredményezheti, hogyha egy „genderklinika”, egy orvos, vagy egy pszichológus megállapítja egy gyermekről, hogy ő „transznemű”, a szülők viszont nem hajlandóak alávetni őt a különböző hormonkezeléseknek és műtéti csonkításoknak, melyekkel a „nemváltást” próbálják elérni, akkor a hatóságok akár ki is emelhetik a gyermeket az adott családból. Volt már erre sajnos példa: sokan attól félnek, hogy ez a jelenség akár tömegessé is válhat, mely értelemszerűen a konzervatív, illetve a vallásos családokat érintheti igen súlyosan.

    Az orvosok munkája kapcsán szintén igen visszás helyzeteket eredményezhet a törvénytervezet: például azt, hogy egy szakorvos az állása kockáztatása nélkül még vallási meggyőződésére hivatkozva sem utasíthatja vissza a „nemváltó” kezelések elvégzését.

    Arról nem is beszélve, hogy innentől kezdve elvben nem teheti majd azt meg, hogy ha szülők behoznak hozzá egy egyébként egészséges kisgyermeket, mondván, hogy „transznemű”, visszautasítsa a kezelést: pedig sajnos, számos esetben ez a gyermek akarata ellenére történik meg.”

    Gyakorlatilag ez már a végjáték!

    1. “megszűnnek a női és férfi sportágak például (ez főleg az előbbi számára jelenti a totális véget), nem lehet majd külön mosdóhelyiségeket, öltözőket stb. fenntartani férfiak és nők számára (még uszodákban, vagy iskolákban sem!).”
      .
      Kár,hogy nem ötvenöt éve hozták ezt a törvényt.
      .
      Akkor még birkóztam,szabadfogásban.

      1. Jóképű fickó VOLT, degenerálódott, most “férfi hölgy” tojásokkal.Biztosan az utolsó leheletéig fog harcolni…
        Az első transzszexuális Bundeswehr parancsnok:

        1. Sírjak vagy nevessek?

          Az első világháborúban, de inkább azt megelőzően, azok a fiatalemberek, akik nem voltak alkalmasak katonának nem találtak olyan lányt, akit az apja hozzáadott volna!
          Később már divat volt valamilyen egészségügyi okkal elkerülni a katonaságot. Amikor én voltam sorállományú katona, akkor már irigykedve néztük azokat, akik valamilyen orvosi papírt hoztak magukkal és leszerelték őket. Akkor volt még egy lehetőség. Mivel buzik nem lehettek katonák nagyon egyszerű lett volna eljátszani a homárt! Nem tudok olyanról, aki így akarta volna megúszni a katonaságot.
          Ehhez az akkori fiatalságnak egyszerűen nem volt gyomra.

  2. T, Sub Zero ! Az általad leírtakkal – ebben az összefüggésben – egyetértek ! Erős gazdaság és
    erős családok nélkül : nincs jövő ! … a buzik nem fognak szülni egészséges utódokat ! Viszont ,
    ez az egész egy hosszú történelmi folyamat következménye, amelyben előkelő helyet foglal el a
    cölibátus tudatos ( elvi) működtetése , mellékhatásaival együtt ! …

    1. Azon elvitatkozhatunk holnapig, hogy kit vagy mit hibáztatunk azért, hogy idáig jutottak a dolgok. Személy szerint nem a cölibátusban látom a dolgok eredőjét, hanem a tébolyult bal-liberalizmusban. Ezért inkább onnan kéne megközelíteni a dolgot, ha már egy igazi, nem köpönyegforgató baloldalinak tartja magát, (Véleménykülönbségeink ellenére én is annak tartom Önt.) hogy kik azok, akik most ezt az aljas és pusztító és legfőképpen természetellenes nézeteket támogatják. Azok ellen, akik ezeknek a szószólói minden lehetséges és törvényes eszközzel fel kell lépni!
      A Fidesz és ellenzék viszonylatában ebből a szempontból (Is.) számomra egyértelmű, hogy melyiket támogassam.

      1. Sub Zero 2021-03-12 – 12:33
        .
        A klasszikus baloldalt és ezeket a baloldalinak kikiáltott csürhét nem lehet egy kalap alá venni.
        Legalább is én szigorúan elhatárolódok tőlük.

        1. Ez az ! ! Az elmúlt években a média úgy belénk varázsolta ennek a hataloméhes, hazaáruló és beteges társaságnak a “baloldali” jelzőjét, hogy már én is esetenként észrevettem magamon, szidom a TV előtt a “baloldalt”, vagyis az ál-baloldalt.

          Sub Zero
          2021-03-12 – 09:12
          Talán vannak még az amerikai társadalomban olyan erők, melyek mégsem engedik a természetellenes folyamatokat érvényesülni.
          Másként tényleg ez a végjáték……

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .