A háború előestéje

A gazdaság a védelem szolgálatában

(idézet: A Nagy Honvédő Háború története – 1976)

  1. Az ország és a hadsereg készül az agresszor visszaverésére

A gazdaság a védelem szolgálatában

Előre látva a német fasizmussal való elkerülhetetlen háborús összeütközést, a kommunista párt és a szovjet kormány több igen fontos politikai, gazdasági, katonai és diplomáciai intézkedést tett, hogy megvédje a világ első szocialista államát.

A háború előtti ötéves tervek sikeres teljesítése, mind az iparban, mind a mezőgazdaságban, erős bázist hozott létre olyan iparágak fejlesztéséhez, mint a kohászat, a gépipar, a vegyipar, a traktor-, a repülőgépgyártás stb. Az első három ötéves terv időszakában 9000 ipari vállalat létesült. Kedvező feltételek jöttek létre a hadiipar gyorsított fejlesztéséhez, a hadiipari termékek számottevő növeléséhez.

Különösen az ország keleti területein – az Urálban, Szibériában, Kazahsztánban -, vagyis a nyugati háborútól távoli körzetekben épültek gyors ütemben a nehéz- és hadiipari vállalatok. E vállalatokra jutott az össztőke-befektetés több mint 30 százaléka. Az olyan gigantikus nehézipari létesítmények, mint a Magnyitogorszki, a Kuznyecki és a Nyizsnyij Tagil Kohászati Kombinát, az Urál hatalmas szénmedencéinek a feltárása jelentősen fokozták az ország ipari erejét. A szovjet fegyveres erők a kornak megfelelő korszerű fegyverzetet és harci technikai eszközöket kaptak.

1937 áprilisában a Szovjetunió Népbiztosainak Tanácsa mellett létrehozták a Szovjetunió Honvédelmi Bizottságát. A Honvédelmi Bizottság mellett 1938 januárjában megszervezték a hadiipari bizottságot, amelynek feladata volt, hogy mozgósítsa az ipart: a hadsereg és a flotta megkapja mindazt a fegyverzetet, amelyet a Honvédelmi Bizottság követel meg az ipartól.

1939 márciusában bonyolult nemzetközi viszonyok közepette ült össze a párt XVIII. kongresszusa. A kongresszus megszabta a Szovjetunió külpolitikai feladatait: a béke és valamennyi országhoz való jó kapcsolatok erősítésének feladatait. A kongresszus hangsúlyozta: szükséges az óvatosság, nehogy a háború provokálói konfliktusba keverjék országunkat, minden módon erősíteni kell a szovjet hadsereg és haditengerészeti flotta erejét, a világ dolgozóival való nemzetközi kapcsolatokat, akik érdekeltek a béke és a népek közötti barátság fenntartásában. A kongresszus által elfogadott 1938-1942. évi harmadik ötéves terv célul tűzte az ország védelmi erejének és gazdaságának további erősítését.

E terv végrehajtása folyamán a párt és a kormány sok olyan fontos intézkedést tett, amelyek növelték az ipari termelést, fokozták annak minőségét, s erősítették a munkafegyelmet.

A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége 1940. június 26-án rendeletet adott ki „A nyolcórás munkanapról, a hétnapos munkahétről, valamint a munkások és alkalmazottak vállalatoktól és hivataloktól való önkényes távozásának megtiltásáról” címmel. Ezeket az intézkedéseket az tette szükségessé, hogy a Szovjetuniót fenyegető agresszió fokozódása miatt rövid idő alatt növelni kellett az ipari termékek mennyiségét. A termelésben emelkedett a szervezettség és erősödött a munkafegyelem.

  1. július 10-én rendeletet adott ki a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége „A rossz minőségű termékek kibocsátásának és az ipari vállalatoknak a szabványok be nem tartásáért való felelősségéről.”

Az iparfejlesztés szakembereket követelt meg. 1940 októberében törvény született „Az állami munkaerő-tartalékokról”. Az új képzési rendszer nyomán évente egymillió szakmunkást lehetett kiképezni.

Tökéletesedett az iparirányítás, a vezetés rugalmasabb és operatívabb lett. A központosított ipari népbiztosságok több ágazatra decentralizálódtak. Új népbiztosságokat szerveztek: a vaskohászati, a színesfémkohászati, a vegyipari, a villamosenergia-gazdálkodási, a közlekedési gépipari népbiztosságot stb. A honvédelmi ipar területén négy önálló népbiztosság szerveződött: a repülőgépgyártási, a hajóépítési, a lőszer- és fegyverzeti népbiztosság. Megalakultak a szövetségi és a szövetséges köztársasági népbiztosságok. Az SZK(b)P KB 1940. márciusi plénumának útmutatása alapján átszervezték a Szovjetunió Népbiztosainak Tanácsa mellett működő Gazdasági Tanácsot. Mindennek jelentős szerepe volt a honvédelem erősítésében.

Sikeresen haladt a harmadik ötéves terv teljesítése. A szovjet nép önfeláldozó munkája, a párt-, az állami szervek és a szakszervezetek által végzett nagyarányú munka nyomán az ország jelentős sikereket ért el. 1941 júniusára az ipari össztermelés már elérte a terv 86 százalékát, a termelési eszközök gyártása 52 százalékkal nőtt. És még gyorsabb ütemben fejlődött a gépgyártás, a nehézipar szíve.

Egy sor új vállalat kezdett termelni, erősödött a kollektív mezőgazdaság, fokozódott árutermelése. A harmadik ötéves terv három és fél éve alatt 2900 új gyár, üzem, bánya és érclelőhely és egyéb ipari létesítmény kezdte meg munkáját. Emellett a párt a XVIII. kongresszusnak abból az utasításából indult ki, hogy az ország termelőerőit ésszerűen kell elhelyezni, mégpedig az ipart a nyersanyaglelőhelyek közelébe kell telepíteni, és a keleti körzeteket intenzíven kell fejleszteni. Hatalmas olajbázis jött létre a Volga és az Urál között, gigantikus vasművek épültek az Urálban, a Bajkálontúl, a Távol-Keleten, valamint színesfémkohászati üzemek Közép-Ázsiában.

1940-ben a Szovjetunió 165,9 millió tonna szenet, 18,3 millió tonna acélt, 14,9 millió tonna nyersvasat, 31,3 millió tonna olajat, 38,3 millió tonna árugabonát termelt. Az országban acél-, fűtőanyag- és élelmiszer-tartalékok és mozgósítási készletek halmozódtak fel.

Az ország gazdasági potenciáljának legfontosabb része az embertartalék volt. 1940-re a Szovjetunió lakossága már 191,7 millió fő. A népgazdaságban dolgozó munkások és alkalmazottak száma elérte a 34 millió főt. Az alsó- és középfokú iskolákban 35,5 millióan, a felsőfokú tanintézetekben 812 000-en vettek részt oktatásban. A Szovjetunióban a háború előtt összesen mintegy 50 millióan tanultak.

Ez nemcsak a népgazdaság valamennyi ágának az arányos fejlesztését tette lehetővé, hanem a tömegméretű hadsereg létrehozását, annak képzett emberekkel való feltöltését és a fegyveres erők feltöltésére kiképzett tartalékok létrehozását is.

Minthogy egyre fokozódott a háborús veszély, a párt Központi Bizottsága és a szovjet kormány egyre nagyobb figyelmet szentelt a honvédelmi iparnak. Annak következtében, hogy az országban új termelőkapacitásokat helyeztek üzembe, és sok gépgyár átállt hadiipari termelésre, a katonai jellegű termékek gyártási üteme számottevően felülmúlta az ipar egészének fejlődési ütemét. Így például, míg a harmadik ötéves terv első három évében az ipari termelés évi átlagban 13 százalékkal nőtt, addig a hadiipar 39 százalékkal.

A Központi Bizottság erősítette a pártirányítást a legfontosabb hadiipari vállalatoknál. Ezekbe az üzemekbe a Központi Bizottság pártszervezőit küldték. A tapasztalt pártmunkások, gyakran mérnökök, szakemberek, ügyesen összekapcsolták a pártmunkát a konkrét termelési feladatok megoldásával.

A helyzet megkövetelte, hogy emeljék a hadsereg, a légierő és a flotta technikai színvonalát, biztosítsák számukra a legkorszerűbb fegyvereket és harci technikai eszközöket. Rövid idő alatt új, magasabb színvonalra kellett emelni a fegyveres erőket, erős, az imperialista államok katonai támadását visszaverni képes erővé kellett fejleszteni azt.

Nagy figyelmet fordítottak a repülőgépgyártó iparra. Minthogy kapacitása nem tudta kielégíteni a harci repülőgépekben mutatkozó igényeket, a Szovjetunió Népbiztosainak Tanácsa mellett működő Honvédelmi Bizottság 1939 szeptemberében határozatot hozott kilenc új repülőgépgyár és hét repülőgépmotor-gyár létrehozására. 1940-ben a repülőgépgyártás számára átadtak hét más profilú gyárat, valamint több új repülőgépmotor-, aggregátorgyárat és repülőgép-berendezéseket gyártó vállalatot. 1940-ben a repülőgépipar több mint 10 és fél ezer repülőgépet gyártott.

A párt Központi Bizottsága határozatának megfelelően jelentősen tökéletesítették a légierő tudományos kutatóbázisát. 1938-ban, 1939-ben teljesen felújították a Központi Aerodinamikai Intézetet, s új tervezőirodákat létesítettek. 1939-1940 folyamán szovjet repülőgép-tervezők: Sz. V. Iljusin, A. Sz. Jakovlev, Sz. A. Lavocskin, A. I. Mikojan, V. M. Petljakov új vadászgépeket, zuhanóbombázókat, csatarepülőgépeket terveztek. Ugyanakkor új repülőgépmotorokat szerkesztettek. Ez lehetővé tette a harci repülőgépek repülési gyorsaságának, távolságának és magasságának növelését. Megkezdődött az új technika sorozatgyártása. 1941 első felében 2650 új típusú repülőgépet gyártottak. Mindez azonban kevés volt, nem haladták meg repülőgépegységeink gépparkjának a 21 százalékát.

Megnövekedett a harckocsigyártás kapacitása is, új harckocsitípusokat dolgoztak ki. Kiemelkedő eredményt hozott az 1939. és az 1940. esztendő: megjelentek az új, a világon a legjobb harckocsik, a KV típusúak, amelyet a Zs. J. Kotyin vezette kollektíva dolgozott ki: a T-34-es, amelyet M. I. Koskin, A. A. Morozov és N. A. Kucserenko vezetésével terveztek. A háború előtt a gyáraknak csak 636 db KV és 1225 T-34-es típusú harckocsit sikerült gyártaniuk. A háború a megkezdődött átszervezés állapotában találta páncélos csapatainkat.

Ugyanezekben az években tökéletesedtek a tüzérségi és gyalogsági fegyverek. A tüzérségi és gyalogsági fegyverek gyártására átalakítottak több polgári vállalatot, és új gyárakat is építettek. A szovjet hadsereg V. A. Gyegtyarjev által tervezett géppisztolyokat és új nehézgéppuskákat, G. Sz. Spagin tervezte géppisztolyokat, valamint nagy űrméretű géppuskákat és más mintájú lövészfegyvereket kapott.

Új, 1939-es mintájú tüzérfegyverek is megjelentek: a 76 mm-es löveg, a 37 mm-es és 85 mm-es légvédelmi löveg, a 210 mm-es löveg, a 280 mm-es mozsár és a 305 mm-es tarack. A háború előestéjén meggyorsult a sorozatvető tüzérfegyver kidolgozása. Megalkották a kísérleti BM-13 típusú sorozatvetőt, 1941 júniusában pedig határozatot hoztak sorozatgyártására.

1939-től 1941 júliusáig az ipar 82 000 löveget és aknavetőt (közöttük 36 660 db 50 mm-es aknavetőt), több mint 105 000 könnyű-, nehéz- és nagy űrméretű géppuskát, s mintegy 100 000 géppisztolyt gyártott.

Nagy figyelmet szenteltek a haditengerészeti erők, mindenekelőtt a tengeralattjáró és a könnyűflotta fejlesztésének. Az új típusú hajók megtervezésével a tudós-tervezők és mérnökök népes csoportja foglalkozott.

1927 és 1941. június 22. között 533 hajó építését tervezték. Ebből rendszerbe állt 312: 4 cirkáló, 8 folyami monitor, 7 sorhajó, 30 romboló, 18 őrhajó, 206 tengeralattjáró, 38 aknarakó hajó. Ezenkívül a flotta kapott 477 harci naszádot és sok segélyhajót.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .