„Das Teufelswerk”

(idézet: És a varsói gettó felkelt)

3

  1. Fejezet

Das Teufelswerk

A német megszállók tehát igen drasztikusan hozták a világ tudomására, hogy a továbbiakban nem érdekli őket Lengyelország, nem kívánnak szót érteni a lengyelekkel. Az sem zavarja őket, hogy terrormódszereikkel megsértik a nyugati hatalmak és a nemzetközi közvélemény morális érzékenységét.

1939 őszén és 1940 első heteiben a nemzetközi közvélemény reagálása még szabott bizonyos korlátokat tetteiknek, 1940 májusától, a nyugati fronton kialakult új helyzet hatása alatt azonban már teljesen gátlástalanul cselekedtek.

  1. május 30-án Hans Frank a következő szavakkal ismertette emberei előtt egyik leghírhedtebb akcióját, az ún. AB- („rendkívüli pacifikálás”) akciót: „Hála istennek, már túl vagyunk azon, hogy számolnunk kelljen a külföldi sajtó véleményével, és állandóan arra kelljen vigyáznunk, hogy tevékenységünket bűnösnek ne nevezzék. Számunkra – de gondolom, uraim, az önök számára is – szinte elviselhetetlen volt, hogy mindig meg kellett őriznünk valamiféle látszatot. Erre a politikai helyzet és a béke kérdésében folytatott tárgyalások miatt volt szükség. Május 10-e óta semmi nem érdekel már bennünket, senkinek a véleményével nem kell már törődnünk. Ki kell használnunk ezt a helyzetet, el kell érnünk, hogy a lengyel nép képtelenné váljon ellenállás kifejtésére. Őszintén meg kell mondanunk, hogy ez az akció a lengyelek ezreinek életébe fog kerülni, és elsősorban a lengyel értelmiség képviselői esnek majd áldozatul.”23Friedrich Krüger SS-Obergruppenführer, Heinrich Himmler birodalmi SS-vezető bizalmi embere, a főkormányzóság biztonsági erőinek főparancsnoka talán még nyersebben és cinikusabban közölte a jelenlevőkkel, mit is kell érteni az AB-akción: Az „Ausserordentliche Befriedungsaktion” célja, hogy megfosszák a lengyeleket „vezető rétegüktől”. A vezetésre képes embereket ki kell iktatni.

Az akció végrehajtásával Bruno Streckenbach SS-Brigadeführert bízták meg. Alig egy hónap múlva, az akció befejeztével, valósággal nemzeti hősként búcsúztatták őt a főkormányzóság vezetői.

„Búcsúzóul, Parteigenosse Streckenbach – mondotta Hans Frank -, hangsúlyozni szeretném, hogy az, amit ön és emberei tettek itt a főkormányzóságban, nem merül feledésbe. Itteni tevékenységéért nem kell majd szégyenkeznie. Én, mint főkormányzó, köszönetet mondok önnek kiváló eredményéért, és egészségére ürítem poharam.”24

Az akció eredményeképpen 3500 politikust, értelmiségit, a kibontakozó ellenállási mozgalommal kapcsolatban álló személyt, továbbá 3000 bűnözőt gyilkoltak meg Streckenbach emberei a főkormányzóság területén.25

Az AB-akció és a többi hasonló terrorcselekmény korántsem Franknak és munkatársainak egyéni kezdeményezése volt. Frank és a német központi kormányzat között támadtak ugyan viták, de elsősorban Frank hatásköre kapcsán és semmi esetre sem a főkormányzóságban folytatott politikát illetően.

Frank teljes joggal hivatkozhatott erre tevékenységének indokolásakor: „A Führer azt mondta nekem, hogy Lengyelországban likvidálni kell a vezető réteget, s ha újból kinő, fel kell fedni s a megfelelő pillanatban újból el kell pusztítani.”26

A lengyel területekre vonatkozó tervek, elképzelések kiformálódása után az a kérdés került előtérbe, hogyan illeszkedjék bele ezekbe a koncepciókba maga a főkormányzóság.

A legkorábban a népességpolitikát dolgozták ki. Ennek az volt a lényege, hogy egy nagy, átfogó és szerteágazó akció során a lengyeleket és a zsidókat eltávolítják a bekebelezett területekről, áttelepítik őket a főkormányzóságba, s a helyükbe volksdeutsch, népi német csoportokat hoznak egyelőre a balti országokból és Lengyelország keleti részeiből. Ezáltal megvalósul a nyugati lengyel körzetek, azaz a bekebelezett területek teljes lengyeltelenítése és zsidótlanítása. Mindezt már szeptemberben eltervezték, s Hitler a nemzetiszocialista vezérkar titkos értekezletein be is számolt róla. Alfred Rosenberg a megszállt keleti területek birodalmi biztosa, már szeptember29-én lelkesen jegyezte fel naplójába Hitler ide vonatkozó megjegyzéseit. „Lengyelek: vékony germán réteg, alattuk borzalmas elem: zsidók, a legszörnyűbbek, ami egyáltalán elképzelhető. Ezt a területet három övezetre akarom felosztani. 1. A Visztula és a Bug között: az egész zsidóság (a birodalomból is), valamint minden egyéb bizonytalan elem. A Visztula mentén áttörhetetlen keleti fal – még erősebb, mint nyugaton. 2. Az eddigi határ mentén széles germanizált gyarmati övezet. Itt nagy feladatok várnak az egész nemzetre: német éléstárat kell létrehozni, erős parasztsággal, az egész világból ide kell telepíteni a jó németeket. 3. Középen lengyel „államiság”. Hogy néhány évtized múlva sikerül-e ezt az idetelepített övezetet tovább tolni keletre, azt megmutatja a jövő.”27

A hitlerista hatóságok nem a nyugat-lengyel területeken élő lakosságot, hanem csupán e területet kívánták germanizálni. Ennek érdekében kezdettől fogva nagyarányú kitelepítést terveztek.

Ezeket az elképzeléseket foglalja össze az a 40 oldalas tanulmány, amelyet a nemzetiszocialista párt ún. fajpolitikai hivatalának (Rassenpolitische Amt der NSDAP) két munkatársa dr. Erhard Wetzel és dr. Gerhard Hecht készített „Az egykori lengyel területek lakosságával szemben alkalmazandó faji politikáról”.

„A német politikának az új területeken azt a célt kell követnie – írják a szerzők -, hogy ott mind fajilag, mind lelkileg, pszichikailag, nemzetileg és politikailag egyöntetű német lakosság alakuljon ki. Éppen ezért minden németesítésre alkalmatlan elemet el kell innen távolítani.” Wetzelék tanulmányukban a végrehajtás módját is kidolgozták, ami valójában a lassú kihalás programja volt. Jellemző például, amit a kitelepítendők elhelyezésére javasoltak. Ipari központokban, kollektívákban kell őket elhelyezni – írta -, lehetőleg primitív körülmények közé.28 Hasonló szellemben készült, ugyancsak Wetzel részvételével, 1940 tavaszán az Általános Keleti Terv (Generalplan Ost – GPO) első változata,29 amely már az Ukrajnára és perspektívában az Oroszországra vonatkozó elképzeléseket is tartalmazta. A GPO-nak később több változata készült, amelyek a gazdasági, társadalmi és telepítéspolitikai kérdések teljes komplexumát magukban foglalták.

1939 végén, 1940 nyarán a főkormányzóság elsősorban, mint munkaerőforrás és mint a „kétes elemek” letelepítésének helye jött számításba. Erre vonatkozóan Hitler álláspontjában még 1940 októberében sem történt változás.

  1. október 2-án Frank főkormányzó arról panaszkodott a főhadiszálláson, hogy a tömeges lengyel és zsidó letelepítések súlyos gazdasági problémákat okoznak a főkormányzóság területén. Martin Bormann feljegyzései szerint Hitler kijelentette: a főkormányzóságnak nem kell életképes, gazdaságilag önálló területnek lennie, és teljesen közömbös, hogy ott esetleg nő a lakosság sűrűsége. A lengyelek hivatása, hogy „saját munkaerejük exportjából” tartsák el magukat, „azaz, hogy úgy mondjam, saját maguk exportálásából”. A főkormányzóság csupán a lengyel munkásság állandó lakóhelye, ahová vissza kell térniük, ha elvégezték a Német Birodalom számára végzett alacsonyabb rendű szezonmunkát. A főkormányzóság „legyen rezervátum, nagy lengyel munkatábor … olyan képzetlen munkások, különösen mezőgazdasági munkások központi kölcsönzőhelye, akikre a németeknek nagy számban szükségük lesz a háború után is”. Ennek érdekében a lengyel urakat ki kell irtani és a lakosságot lehetőleg „butaságban kell tartani”. Ha a lengyelek a magasabb intelligencia szintjére emelkednének, „nem lenne meg az a munkaerő, amire nekünk szükségünk van!”30

1940 őszére már észlelhető volt némi változás a főkormányzóság szerepének megítélésében. Hitler jelezte, hogy a főkormányzóság neve megváltozik: elmarad mellőle „a megszállt lengyel területek” kifejezés. A főkormányzóság a jövőben mint „Német Főkormányzóság – Lengyelország”, vagy csak mint „Főkormányzóság” szerepel, és az itteni lakosok „a Főkormányzóság lakói” nevet kapják. A Führer által mondottak azt jelentik, hogy „az új név a főkormányzóság Németországhoz tartozását fejezi ki: ez a Német Birodalom része, és mindig is az lesz” – jelentette ki Frank főkormányzó 1940. július12-én a krakkói bányászakadémia dísztermében mondott beszédében.31

Pár hónappal később a birodalmi kancellária épületében Hitlerrel tartott kétórás nagy megbeszélésről Frank a következőképpen számolt be kormányának tagjai előtt: „A Führer elhatározta, hogy ebből a területből 15-20 év alatt tiszta német területet csinál. Az a kifejezés, hogy a lengyel nép hona (Heimstätte), nem vonatkozik többé az eddigi főkormányzóságra és a hozzá tartozó területekre … Világosan eldőlt, hogy a főkormányzóság a jövőben német élettér lesz (Lebensbereich). Ahol most 12 millió lengyel él, ott majdan négy-ötmillió németnek kell majd élnie. A főkormányzóságnak éppen olyan német állammá kell válnia, mint a Rajna-vidék.”32

Hitler ezekben a napokban több ízben tett hasonló kijelentéseket. Már folyt a Szovjetunió elleni háború közvetlen előkészítése. A lengyel területek funkciója megváltozott. Egyértelműbben és leplezetlenebbül került előtérbe az eredeti keleti „élettér” terve, így a főkormányzóság jelentősége csökkent, illetve megváltozott.

1941 tavaszán Hans Frank rendeletet adott ki a lengyel városnevek németesítésére. Kezdték felállítani a gettókat a főkormányzóság területén. Frank ekkoriban többször kijelentette, hogy Hitler biztosította őt: nem a németek fogják elhagyni ezt a területet, hanem a lengyelek és a zsidók; a zsidókat eltávolítják a Német Birodalomnak ebből a részéből. A nagy kiterjedésű ukrán és orosz területek megszállása 1941 júliusa után meggyorsította a hitleristák keleti terveinek kidolgozását. A főkormányzó kijelentéseiből világosan kiderül: a főkormányzóság sorsát illetően már új szempontok érvényesültek. A nagy keleti hódítások és telepítések reményében ezeket a földeket már mint közvetlenül németesítendő területet vették számításba. Míg azonban a nyugati ún. bekebelezett területeket azonnal németesíteni kívánták és ennek érdekében folytatták az azonnali kitelepítést, a lengyel kulturális és politikai élet teljes beszüntetését, a főkormányzóság németté tételével kapcsolatban hosszabb távúak és módozataikban is bizonytalanabbak voltak az elképzelések. Ennek következtében megmaradtak az itt élő lengyelek minimális életlehetőségei (alsófokú és szakmunkás iskolák, a közigazgatás alsó szintjei stb.). Nagyobb lehetőségek nyíltak talán az ellenállási mozgalom előtt is, a lakosság bizonyos rétegei tágabb mozgásteret élveztek.

1941 végén, 1942 elején a hitlerista hódítók Moszkva alatt álltak, és arra számítottak, hogy a Szovjetunió rövidesen összeomlik. A főkormányzóság sorsa lekerült a napirendről, illetve a sokkal átfogóbb Általános Keleti Terv gyakorlati megvalósításának részévé vált. Hitler távoli elképzelései szerint keleten 100 millió germán eredetű embert kellett volna letelepíteni.

Alfred Blum, aki a főkormányzóság területén a Hitler-jugendet vezette, lelkesen hirdette, hogy a terület a germán kolonizációs mozgalom első állomása. Hitler pedig Vorplatznak, a Német Birodalom előterének nevezte a főkormányzóságot.33

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .