A Nürnbergi huszonkettő

A függöny legördül

A „Time” újságírója, akinek rólam adott jellemzését könyvem elején idéztem, azt írta rólam, hogy szerettem a munkámat. Mostanáig igyekeztem elkerülni minden személyes nyilatkozatot arról, milyen érzés is volt ezek között az emberek között élni. Magam sem tudom, hogyan szeretheti valaki a munkáját, ha olyan embereket bíznak rá, amilyenek ezek voltak. És hogyan szeretheti valaki azt a munkát, amelyet eredetileg sokkal magasabb rangban levőknek ajánlottak föl, azok azonban elborzadtak tőle, és visszautasították.

Ahogyan a tárgyalóteremben az iszonyú történet kibontakozott, sok embert annyira megráztak az írásos, a filmre vett vagy a szóbeli bizonyítékok, s annyira elteltek az erőszak képeivel, hogy az emberi természetbe vetett hitük szinte összeomlott. Én azonban nem engedtem abból a meggyőződésemből, hogy a világon sokkal több a jó ember, mint a gonosz.

A múló hónapok során egyetlen, mindent elborító, fájó tanulságot kellett újra meg újra levonnunk magunkban: soha többé nem engedheti meg a világ, hogy ilyen aljas emberek kerüljenek magas pozíciókba. De egyáltalán hogyan kerülhettek oda?

Németországban az történt, hogy gengsztereknek engedték át a kormányzást, s az országnak és a népnek kellett fizetnie mindezért. Hasonló dolog történt akkor is, amikor a pápa bevezette az inkvizíciót, és ártatlan embereket kínoztak halálra. Könyörtelen élőlény az ember, aki a történelem folyamán kényére-kedvére pusztította az élővilágot.

Sohasem hallottam még olyan iszonyú lényekről és nem is láttam olyan visszataszító szörnyeket, mint ezeket bíráik előtt. Hogyan tehettek szert hatalomra, hogyan hajthattak végre ilyen borzalmas cselekedeteket? Végül is arra a következtetésre jutottam, hogy sok minden egy bizonyos „összképen” múlik.*

* Andrus ezredes elmefuttatásához ezen a ponton megjegyzést kell fűznünk. Amint egész könyvéből kitűnik, a szerző tisztességes, kötelességtudó katona volt, aki az adott körülmények között igyekezett a lehető legjobban teljesíteni a rábízott feladatot. A fasiszta főbűnösök iránt érzett megvetése is szilárd alapokon nyugszik, sokkal kevésbé látja azonban tisztán azokat a történelmi körülményeket, amelyek lehetővé tették Hitler hatalomra jutását Németországban. Nyilvánvaló, hogy a fasizmust a burzsoá rend általános válsága juttatta nyeregbe német földön, nem pedig az az „összkép”, amelyet a hitlerizmus néhány pöffeszkedő képviselője önmagáról kialakított. – A szerk.*

Ezek a banditák ragyogó egyenruhákban feszítettek, s jártukban-keltükben ott hemzsegett körülöttük a talpnyalók hada. Olyan impressziót alakítottak ki magukról, amely az újságok, a rádió és a filmek révén „összképpé” sűrűsödött. A hamis „összkép” követelményeinek pedig immár meg kellett felelniük. Hogy növelhessék az „összkép” ragyogását, azoknak, akik hordozták, mindig tovább és tovább kellett menniük.

Először mintegy kísérletképpen, később elfásulva, végül pedig könnyedén hajtották végre borzalmas mészárlásaikat. Annyira eltompultak a jó és a rossz iránt, hogy a börtönben töltött hónapok alatt egyáltalában nem éreztek bűntudatot, hanem csak képmutató és kínos felháborodást az ellenük felhozott vádak miatt.

Amikor azonban végül vereséget szenvedtek és bebizonyosodott bűnösségük, legtöbbjükről kiderült, hogy siránkozó, gyáva alak. Alig vagy egyáltalában nem rendítette meg őket, hogy a haláltáborokban milliókat pusztítanak el, mint a legyeket. Mindez csak egy probléma „megoldása” volt számukra. (Ma sem találkozhatom úgy ezzel a szóval, hogy ne jutna eszembe, hogyan használták a németek, akik számára a „megoldás” egész népek kiirtását jelentette.)

Most viszont, amikor saját bőrükre ment a dolog, megrémültek. Göring is, Kaltenbrunner is, ez a két, ocsmányságában is félelmetes figura, csaknem meghalt a félelemtől.

Amikor szertefoszlott a talmi csillogás, szívszorító rettegés, könnyek és magyarázkodások maradtak csupán. Minderre az egyik legjellegzetesebb példa Sepp Dietrich vezérezredes, Hitler testőrparancsnoka volt. Dietrich, aki éppoly iszonyatos volt, mint a Németországban garázdálkodó többi SS, Malmédyben, Belgiumban az 1944-es ardennes-i csata folyamán hidegvérrel lekaszáltatott százhuszonöt amerikai hadifoglyot. Sorba állíttatta és agyonlövette őket csupán azért, mert sok gondot jelentett volna az ellátásuk.

Eljött a nap, hogy szemtől szemben álltam Dietrichhel. Fogolyként vezették be az irodámba. Én pedig tudtam, hogy kötelességem úgy bánni ezzel az alakkal, mint aki „ártatlan, amíg bűnösségét be nem bizonyítják”. Leszámítva egy dühödt szópárbajt Göringgel, talán ekkor álltam a legközelebb ahhoz, hogy fizikai erőszakot alkalmazzak.

„Ön Sepp Dietrich?” – kérdeztem hivatalos hangon.

„Ó, igen, ezredes úr! – mondta nyájasan, és kezét dörzsölgette. – Én vagyok az.” Bizalmasan mosolygott rám, mint „tiszt a tisztre”. Fölrémlett előttem az arca, amint, kiadja a parancsot és tucatjával löveti agyon katonáimat. Vérbe borult a szemem.

„Tegye le a kezét és álljon vigyázzba! – kiáltottam rá az asztal fölött. – Ön hadifogságban van és nem bizalmas csevegésen!” Teljesen kihozott a sodromból; amilyen gyorsan csak lehetett, befejeztem a kihallgatását, és kivitettem a helyiségből.

Ha visszagondolok a vádlottak padján kuporgó emberekre, legelőször is a Streicher arcán ülő gonoszság jut eszembe; aztán szinte látom a ripacskodó, széttárt karú Göringet, amint mormogással, felhördülésekkel kíséri az elhangzó tanúvallomásokat; látom Hesst, aki örökké olvasott, csodálkozva mustrálgatta a bírákat vagy éppen a gyomrát fájlalta, ami mind, mind része volt a különcség látszatát kelteni akaró, gondosan felépített szerepjátszásnak. Látom Fricket, amint ott ül vastag tweed-kabátjában, mereven, nehézkesen, se holtan, se elevenen. Látom Rosenberget, aki vagy lecsúszott a padon, vagy nyugtalanul izgett-mozgott.

Funkra kétsoros kék öltönyt adtunk, hogy szalonképessé tegyük, ezt az embert azonban egyáltalán nem lehetett szalonképessé tenni. Teljesen magába roskadtan ült a vádlottak padján, mintha annyi ereje sem volna, hogy kihúzza magát. Fejét a kezén nyugtatta, és úgy nézett, mintha a puszta létezéshez sem lenne elég ereje, mintha gerinctelen puhány volna. Engem mindig az „Alice csodaországban” című könyv mormotájára emlékeztetett.

Ma már egyedül Rudolf Hess tartózkodik Spandauban, ez a tragikus alak, Nürnberg és a náci Németország mementója. Számomra a Napóleon bebörtönzése óta legkritikusabb börtönmunka mementója is.

„Vajon nem kellene-e elengedni neki az életfogytiglani börtönbüntetés hátralevő részét? – kérdezgetik sokan. – Nem bűnhődött-e meg eléggé?”

De mennyi az az elég? És vajon azoknak, akik leülik a tíz, tizenöt, húsz évet – vagy mint Hess, egész életüket -, megfelelő büntetés-e, hogy elszakítják őket bűntársaiktól?

Egyik este cellájának félhomályában az iszonyatos Hans Frank, akit Lengyelország sohasem fog elfelejteni, kijelentette nekem: „Ezer évbe telik, amíg Németország jóváteheti bűneit!”

A háború pokol. Rendkívüli állapot. Olyanokat is borzalmas helyzetbe sodor, akik gyűlölik az erőszakot. De az emberiség sem katonáknak, sem politikusoknak nem adhat többé fehér lapot ahhoz, hogy ördöggé változzanak.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

“A Nürnbergi huszonkettő” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Egy daganatos ismerosunktol a fasiszták megvonták a napi 52ezer ft elátmányt.
    Lakásábol kiakarják lakoltatni.

    Mi kozulunk sorsot huzzunk,és o mártirkért fog életfogytig a fasisztág bortonében megrohadni.

    Fasiszták ti akik a foldonfekvoket rugdosátok ez most fájni fog.ELÉG VOLT.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .