Szocializmus, szocialista demokrácia

– A kapitalizmus modern formája a fasizmus! –

 

A fasizmus a kapitalizmus következetes harca a szocializmus ellen!
A proletárdiktatúra következetes harc a kapitalista diktatúra ellen!
A szocializmus a szocialista demokráciát valósítja meg!

 

A szocializmus harca a kapitalizmus ellen az emberi jogokért, az emberiség demokráciájáért történik!
Az emberiség megmaradása, a jövője, csak a kapitalizmus meghaladásával lehetséges!
Ami csak a szocializmuson át a kommunizmus lehet!

 

… A szocialista demokrácia, a formális burzsoá demokráciával ellentétben, nemcsak meghirdeti, hanem a társadalom minden tagja számára ténylegesen biztosítja is a munkához, a tanuláshoz és a pihenéshez való jogot, a választójogot, az állam és a népgazdaság irányításában való részvétel jogát, a szólás-, a sajtó- és a lelkiismereti szabadságot, valamint az egyéni képességek fejlesztésének reális lehetőségét. – A marxista filozófia alapjai

… A tőkés termelési mód és a burzsoá társadalomban folyó osztályharc fejlődésének egész menete elkerülhetetlenül arra vezet, hogy a kapitalizmust forradalmi úton a szocializmus váltja fel. – Politikai gazdaságtan

Az átmenet a kapitalizmusból a szocializmusba csakis a proletárforradalom és a proletariátus diktatúrája révén valósítható meg. – Politikai gazdaságtan

… A proletárforradalom azt a célt tűzi maga elé, hogy a termelőeszközök magántulajdonát társadalmi tulajdonnal váltsa fel, és megszüntessen mindennemű kizsákmányolást– Politikai gazdaságtan

… A szocializmusban a társadalom, a gazdasági törvényekkel összhangban, tervszerűen irányítja a termelőerők fejlődését. A proletár erkölcs összhangban van a munkásosztály életkörülményeivel és harcával, amely megköveteli a szolidaritást, a kölcsönös segítségnyújtást, az általános boldogulásról való gondoskodást, az egyéni érdekek alárendelését a társadalmi érdekeknek. – A marxista filozófia alapjai

… A szocialista gazdaság nem spontán módon fejlődik, hanem tervszerűentudatosan épül, s építését a kommunista párt és a szocialista állam vezeti, amelyek tevékenységükben a társadalmi fejlődés objektív törvényeiről, a szocializmus és a kommunizmus építésének törvényeiről szóló marxista tanításra támaszkodnak. A kommunista párt vezető és irányító szerepet tölt be a szocialista gazdaság, valamint a rajta emelkedő szocialista felépítmény építésében és fejlesztésében. – A marxista filozófia alapjai

A társadalom teljesítőképessége, fejlődőképessége hosszútávon a tagjainak állapotától függ elsősorban, de a természeti adottságok is jelentősek. A genetikai különbségek inkább javítanak az emberiség lehetőségein, minőségén. Sokkal több függ az elért tudati-, gazdasági-, technikai- és a tudományos fejlettségi szinttől, az oktatás-, a világnézet tudományos színvonalától, az egészségügy hatékonyságától, a létbiztonságtól, a reális jövőképtől, a nép demokráciájától, a polgári szabadság- és az emberi jogok megvalósulásától, stb., mert ezek reális minősége a meghatározó a társadalom teljesítőképessége szempontjából.

A társadalomnak, így az államnak ezek hatékony működésének megszervezésében kulcsfontosságú szerepe van (kell lennie). A népi demokrácia és főleg a szocializmus állama tudatosan ezt teszi. A kapitalizmusban alapvetően ez is a tőkések profitjának, élősködésének, felsőbbrendűségének, a konkurenciaharcnak, a kapitalista politikai-gazdasági diktatúrának, a kapitalizmusban a társadalmi erők vak, ösztönös hatásainak, a gazdaság tervszerűtlenségnek az eredményeként valósul meg és nem a társadalom tudatos, tudományos szervezésének hatására.

Az egyes kapitalista általában az egészségügyért, az oktatásért, a létbiztonságért, stb. nem sokat, nem tud eleget tenni és ez általában nem a jóindulatától függ elsősorban. A kapitalista állam, pedig a proletárok rovására a legalacsonyabb ráfordításra törekszik, pedig hosszútávon a kapitalisták profitja, az emberiség jövője függ tőle. Ezek a költségek, az áru, a termék, a szolgáltatás, így a munkaerőáru, stb., költségei, tehát a munkáltató tőkéseket, mint gazdákat, befektetőket terhelik mindenképpen. A tőkések konkurenciaharca, élősködése a munkaerőáru minősége rovására, kárára történik, ami a kapitalizmusban törvényszerű, így a tőkés alapvetően rossz gazdája bérrabszolgáinak.

Bár a tőkésállam és a kapitalisták demagóg módon a jó gazda szerepét játsszák, de ezt a valóságban Janus arccal, kétszínűen teszik. A nép felé a jó gazda arcukat mutatják, valójában pedig az élősködő arcuk a valódi, a természetük szerinti. Azonban némely fejlett kapitalista államban már tudják, hogy ez kevés, ezért a tőkésosztály reformokkal jobb gazda igyekszik, kénytelen lenni, a proletárok osztályharca erre megtanította, és meg is van az eredménye.

Idézetek

Marxista fogalomlexikon – Demokrácia: legáltalánosabb értelemben olyan politikai rendszer, amelyben a hatalom forma szerint az egész nép kezében van, ténylegesen azonban valamely osztály diktatúrája érvényesül. A burzsoá politikusok és a reformisták a demokrácia fogalmát rendszerint elszakítják a konkrét gazdasági-társadalmi tartalomtól és főleg formális jegyek alapján ítélik meg. A marxizmus-leninizmus a demokráciát konkrét társadalmi-gazdasági tartalmában és feltételeiben vizsgálja. A kizsákmányoló rendszerekben a demokráciának csak külső látszata van meg, a valóságos népuralom sohasem valósulhat meg benne. A demokrácia csak az elnyomó osztályok (a kisebbség) számára van biztosítva, az elnyomott osztályok (a többség) számára ugyanakkor ez diktatúrát jelent. A polgári demokráciákban a burzsoázia formális szabadságjogokat biztosít (alkotmányt, parlamentet és más képviseleti intézményeket hoz létre, általános választójogot ad stb.) de minden módon akadályozza, hogy a tömegek valóban élhessenek is azokkal. Ha a burzsoázia uralmát veszély fenyegeti, akkor elveti a polgári demokratikus szabadságjogoknak még a látszatát is, és nyílt terrorista diktatúrához folyamodik. A demokrácia új, magasabb rendű formája a szocialista demokrácia, amely a nép többségének, a dolgozó tömegeknek a demokráciája.

A marxista filozófia alapjai: „… A szocialista társadalomban új típusú demokrácia van, amely mérhetetlenül magasabb rendű, mint a burzsoá demokrácia. Ezt mindenekelőtt a szocialista gazdasági rend határozza meg, amelynek politikai felépítménye a szocialista demokrácia. A szocialista demokrácia, a formális burzsoá demokráciával ellentétben, nemcsak meghirdeti, hanem a társadalom minden tagja számára ténylegesen biztosítja is a munkához, a tanuláshoz és a pihenéshez való jogot, a választójogot, az állam és a népgazdaság irányításában való részvétel jogát, a szólás-, a sajtó- és a lelkiismereti szabadságot, valamint az egyéni képességek fejlesztésének reális lehetőségét.

„… a társadalomtudományok alkotják a társadalmi fejlődés irányításának tudományos alapját. A szocialista társadalom egész társadalmi, politikai és gazdasági élete a természeti és társadalmi törvények megismerésén és tudatos felhasználásán alapul. Tudományos alapon áll a kommunista párt politikája; a párt irányító szerepet tölt be az ideológia minden formájával kapcsolatban. Az ideológia mellett a társadalmi tudat olyan formái, mint a művészet és az erkölcs, óriási és egyre növekvő szerepet játszanak és fognak játszani a szocialista társadalom életében, az emberek kommunista nevelésében.

… A természeti és társadalmi törvények emberi megismerésének gyakorlati jelentősége éppen az, hogy elsajátítsuk, felhasználjuk őket a társadalom érdekei és céljai számára, hogy uralkodjunk a természeti és társadalmi erőkön, célszerűen irányítsuk őket.”

… A kapitalizmus termelési viszonyainak alapja a termelési eszközök tőkés magántulajdona, amelyet a bérmunkások kizsákmányolására használnak fel.”

Politikai gazdaságtan: „… A társadalom életének alapja az anyagi termelés. Az embereknek ahhoz, hogy élhessenek élelemre, ruházatra és más anyagi javakra van szükségük. S ahhoz, hogy ilyen javaik legyenek, elő kell azokat állítaniok, termelniök, dolgozniok kell.

Az emberek nem külön-külön termelik az anyagi javakat, vagyis nem külön-külön harcolnak a természet ellen, hanem közösen, csoportokban, társadalmakban. A termelés tehát mindig és minden körülmények között társadalmi termelés, a munka pedig a társadalomban élő ember tevékenysége.

… az imperializmus korában a megnövekedett termelőerők és a béklyóikká vált burzsoá termelési viszonyok közötti konfliktus példátlanul kiéleződik. A termelési viszonyok és a termelőerők jellege közötti kötelező összhang törvénye parancsolóan írja elő a régi, burzsoá termelési viszonyok megszüntetését és új, szocialista termelési viszonyok létrehozását. Ebből következik a proletár, szocialista forradalom objektív szükségszerűsége.

… A kapitalizmus békés „belenövése” a szocializmusba, amit az opportunisták prédikálnak, a burzsoá és a szocialista társadalom alapjainak ellentétes mivolta, a munka és a tőke érdekei közötti antagonizmus folytán lehetetlen. Az átmenet a kapitalizmusból a szocializmusba csakis a proletárforradalom és a proletariátus diktatúrája révén valósítható meg.

… A proletárforradalom elvileg különbözik minden előző forradalomtól. A rabszolgatartó rendről a hűbériségre, s a hűbériségről a tőkés rendre való áttérés idején a magántulajdon egyik formájának helyébe a magántulajdon egy másik formája lépett, az egyik kizsákmányoló osztály hatalmát egy másik kizsákmányoló osztály hatalma váltotta fel. Mivel minden kizsákmányoló társadalmi alakulat alapja azonos típusú, tudniillik a termelőeszközök magántulajdona volt, az új gazdasági alakulat fokozatosan érlelődött meg a régi termelési mód méhében. Így azután a polgári forradalom rendszerint akkor kezdődött, amikor már megvoltak a tőkés alakulat többé-kevésbé kész formái, amelyek még a hűbériség méhében keletkeztek és érlelődtek meg. A polgári forradalom fő feladata tehát az volt, hogy a burzsoázia megragadja a hatalmat, s hogy ezt a hatalmat összhangba hozza a meglevő tőkés gazdasággal. A polgári forradalom a hatalom megragadásával rendszerint véget ért.

… A proletárforradalom azt a célt tűzi maga elé, hogy a termelőeszközök magántulajdonát társadalmi tulajdonnal váltsa fel, és megszüntessen mindennemű kizsákmányolást. A proletárforradalom nem találja maga előtt a szocialista gazdaságnak akár csak valamelyest is kész formáit. A termelőeszközök társadalmi tulajdonán alapuló szocialista rend nem fejlődhet ki a magántulajdonon alapuló polgári társadalom méhében. A proletárforradalom feladata az, hogy a proletariátus hatalmának megteremtésével felépítse az új, szocialista gazdaságot.

… A kapitalizmus és a szocializmus közötti átmeneti időszak a proletárhatalom megteremtésével kezdődik, s a szocializmusnak, a kommunista társadalom első szakaszának felépítésével ér véget. Az átmeneti időszak folyamán a proletárforradalmat végrehajtó országban felszámolják a régi, kapitalista alapot, s új, szocialista alapot hoznak létre, biztosítják a termelőerőknek a szocializmus győzelméhez szükséges fejlődését. Az átmeneti időszakban a proletariátusnak olyan erővé kell kovácsolódnia, amely képes arra, hogy igazgassa az országot, felépítse a szocialista társadalmat, s a kispolgári tömegeket átnevelje a szocializmus szellemében.

… A szocialista termelési viszonyok megvalósulásával nagy lehetőségek tárultak fel az ország szocialista iparosítása előtt. A szocialista iparosítás, azzal, hogy korszerű technikai alapra helyezte a mezőgazdaságot, egyszersmind megteremtette a parasztgazdaságok szocialista társadalmasításának anyagi alapját. Az ország iparosításának és a mezőgazdaság kollektivizálásának objektív szükségszerűsége a termelési viszonyok és a termelőerők jellege közötti kötelező összhang törvényéből és a szocializmus gazdasági alaptörvényéből következik. Ezek a törvények parancsolóan írják elő a szocialista termelési viszonyok megvalósítását az egész népgazdaságban — nemcsak az iparban, hanem a mezőgazdaságban is. Csak ezzel a feltétellel válik teljes mértékben lehetővé a termelőerők igazán nagyarányú fejlődése. Az ország szocialista iparosítása és a mezőgazdaság kollektivizálása biztosítja a szocializmus győzelmét az egész népgazdaságban, biztosítja a termelésnek és a nép jólétének állandó növekedését.

… A szocialista iparosítás lényege. A szocializmust csak a nagyüzemi gépi termelés alapján lehet felépíteni. A városokban és a falvakban egyaránt csak a nagyüzemi gépi termelés biztosíthatja a munka termelékenységének azt a gyors emelkedését, amely az új társadalmi rend győzelméhez szükséges.

… A szocializmus felépítéséhez olyan iparosítás szükséges, amely biztosítja az ipar szocialista formáinak egyre növekvő túlsúlyát a kisárutermelő és kapitalista formákkal szemben. A szocialista iparosítás megteremti a gazdaság szocialista formáinak fejlesztéséhez és a kapitalista elemek maradéktalan felszámolásához szükséges anyagi alapot, s ugyanakkor biztosítja a szocialista gazdasági formák technikai fölényét, ami elengedhetetlen a kapitalista szektor teljes legyőzéséhez és felszámolásához.”

Wikipédia: „A jogállam olyan állam, ahol a közhatalmat a nyilvános és írott jogszabályok tartalmának megfelelően, és a jogszabályokban meghatározott eljárások keretében, arra feljogosított szervezetek és személyek gyakorolják. A jogállamiság a legáltalánosabb értelemben a közhatalom jognak való alávetettségét jelenti. Önálló és független hatalmi ágak; Senkinek nincs abszolút hatalma; Az önkényes döntésekkel szemben a jogszabályokkal összhangban álló döntések születnek.; A bíróságok előtt és a törvények előtt minden ember egyenlő.; Az alkotmány az emberi jogokból származtatható, és ezek kikényszerítése a bíróságok feladata.; A hatalommal felruházott emberek sem állnak a jog felett.”

*

(idézet: Georgi Dimitrov – Egységfront népfront szocializmus)

Beszéd az Általános Munkás Szakszervezeti Szövetség II. kongresszusán [1948. március 2.]

… Szemléletesen mutatják, hogy a munkásosztály osztályszerkezetében komoly belső változások mentek és mennek végbe. Ez a mélyreható folyamat zajlik most hazánkban, és a jövőben még tovább erősödik.

A munkásosztály nálunk már nem a szó régi értelmében vett proletariátus, amelyet a kapitalizmus kizsákmányolt és elnyomott.

„Régi szokásból – mondja Sztálin – a munkásosztályt gyakran proletariátusnak nevezik. De mi az a proletariátus? A proletariátus olyan osztály, amely meg van fosztva a munka- és termelési eszközöktől a gazdaságnak abban a rendszerében, amelyben a munka- és termelési eszközök a kapitalisták birtokában vannak, s ahol a kapitalisták osztálya kizsákmányolja a proletariátust. A proletariátus olyan osztály, amelyet a kapitalisták kizsákmányolnak. Nálunk azonban, mint ismeretes, a kapitalisták osztályát már felszámoltuk, a munka- és termelési eszközöket elvették a kapitalistáktól és átadták az államnak, amelynek vezető ereje a munkásosztály. Tehát nincs többé kapitalista osztály, amely a munkásosztályt kizsákmányolhatná. Tehát munkásosztályunk nemcsak nincs megfosztva a munka- és termelési eszközöktől, hanem ellenkezőleg: rendelkezik velük, az egész néppel együtt… Lehet-e munkásosztályunkat ezek után proletáriátusnak nevezni? Világos, hogy nem lehet.”* – Sztálin: A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének alkotmánytervezetéről. Szikra 1949. 10-11. old.*

… Nálunk a munkásosztály már megszabadult a tőkés kizsákmányolástól, mivel az alapvető termelési eszközök az ő kezébe kerültek, a nép, népi államunk kezébe.

… A munkásosztály nélkül, annak új helye és feladatai nélkül nincs és nem is lehet népi demokrácia.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

“Szocializmus, szocialista demokrácia” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Elvtársak hagynikel a fasisztákat leoltani a hedonista nihilistákat.
    Mikor a fasiszták megolték a hedonista nihilistákat,nekunk kommunistráknak végeznunk kell a fasisztákal.

    Hadjuk a fasisztákat had végezék el a mocskosmunkát,igy mi mosuk kezeink.

  2. egyszerüen agymosott hülyék vagytok—-összes hösötök mocskos nemzetrombolo zsido bankár dinasztiáknak dolgozo csicska diszno volt..természetesen ez igaz a másik oldalra is…..de legnagyobb ostobaság vitába állni mert 7milliárd embert mészárolnak s maradék bechipelt,lebutitott rabszolga lesz–egyébként munkásra lesz a legkevésbé szükség uj világrendben nagyfoku roboticácio következtében…

  3. Túl sablonos állításokat tartalmaz a cikk! Nem ilyen egyszerű a képlet, ezáltal a levont következtetés is alapvetően hibás! Legjobban Goebbels példájával lehet bizonyítani.

    “Goebbels 1923-ban néhány hónapig egy bankban dolgozott. Megélhetését amúgy is szegény családja biztosította, ő pedig csalódottan továbbra is rengeteget olvasott, ennek révén is kereste a kiutat az igazságtalannak érzett társadalmi rendszerből. Olvasmányai közé tartoztak Oswald Spengler, Houston Stewart Chamberlain filozófiai kötetei, de Dosztojevszkij is. A marxizmust mint judaista-internacionalista elméletet élesen elvetette, de érdeklődést mutatott az orosz bolsevikok iránt, mivel ők szerinte a saját nemzeti megmentésükre vállalkoztak. Goebbels így már akkor is valami nemzeti, judaizmus nélküli szocializmus felé orientálódott, amikor még a nemzetiszocialistákról nem is tudott. Rájuk az 1923. novemberi müncheni sörpuccs idején figyelt fel, amikor Hitlert letartóztatták. A tényleges kapcsolatot csak 1924 augusztusában vette fel velük, amikor egy ismerőse magával vitte egy náci csoport weimari gyűlésére. Itt találkozott többek között Gregor Strasserrel, Gottfried Federrel, és ettől kezdve a nemzetiszocializmus elszánt híve lett. Hitler kiszabadulása és a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP) újraalapítása után hivatalosan is a párt tagja lett. Tehetségének megfelelően szerepet vállalt különböző náci kiadványok szerkesztésében. Nagy elismeréssel adózott Gregor Strassernek, aki szintén egy erősen nacionalista és antiszemita, de egyúttal „szocialista” Németországban gondolkodott.[5
    Goebbels tehát eleinte a náci mozgalom „balszárnyához” érezte közel magát, egyúttal a német kommunisták akkori „nemzeti-bolsevik” szárnyával is sok mindenben egyetértett. Véleménye szerint az NSDAP-nek a szegény rétegekre kell támaszkodnia, és minden eszközzel a tőkések ellen kell harcolni, még akkor is, ha a bolsevizmust kell ehhez segítségül hívni. A kezdetektől fogva nagyra értékelte Hitler vezetői tehetségét, de viszolygott az őt körülvevő müncheni „kispolgároktól”. Az NSDAP 1925–26-os belső pártvitájában Strasser oldalára állt. Programtervezetük előtérbe állította a munkavállalók érdekeit, antikapitalista szlogeneket hirdetett, demokratizálni akarta a párton belüli döntéshozatalt. Hitler ezeket az elképzeléseket egy 1926 februárjában Bambergben tartott gyűlésen(wd) megsemmisítő kritikával illette, és ez ellen a Strasser-csoport jelen lévő képviselői, Goebbelst is beleértve, nem mertek szót emelni. Goebbels ekkor ugyan „szörnyűségesnek” találta Hitler álláspontját, azaz a tőkés és nagybirtokos magántulajdon elismerését, a Szovjetunió fő ellenségként való meghatározását, de különösen azt, hogy a szocializmus egy zsidó kreáció, azonban e véleményét csak a naplójában rögzítette.”

    1. Vegyünk egy analóg példát a mai közállapotokra itt, nálunk.
      Ma 2021-ben kb. kétszer jobban élnek az emberek, mint úgy 2005 körül, Gyurcsány elvtárs fénykorában.
      Orbán jobb elvtárs, mint Gyurcsány. Egyébként mindkettő képzett kommunista.
      Most én itt elfogadom azt tehát, hogy jobban élünk, miközben tudom, hogy orbán simán eladott kilóra a németeknek, elvett tőlem minden jogot, még azt a keveset is, amit az ún. demokrácia biztosított. Elvette a Köztársaságomat, még akkor is, ha abból ellopták rég a Népet. Ha most haszonélvezője akarok lenni az orbáni rezsimnek, mint igazi nyárspolgár, azt mondom: maradjon csak orbán! Az ún. ellenzék mindent visszavenne amit pld. a fiataloknak biztosított a kormány lakáshoz jutáshoz, gyermekek után adókedvezmények, gyed extra stb. Egy sor juttatás, ami azelőtt elképzelhetetlen lett volna.
      Viszont mit “biztosít” nekünk jog címén orbán?
      Egyetértési jogot! Lásd legújabb konzultáció!
      Orbán óriási legitimációt akar, megkérdőjelezhetetlenül, és senki sem mer szólni még fészbukon sem, mindenki csak jegyzetel, mint én is most, persze névtelenül. Goebbels sem nyomtatta ki a naplóját, megtartotta magának.
      Ez a mai jogrendszer lényegében már most megegyezik a kádári jogrendszerrel, amikor is csak egyetértési jog létezett. Csak hát teljes mértékben hiányoznak a szociális jogok, ami megkülönböztet egy fasizmust a szocializmustól.
      Nem árt tisztában lenni dolgokkal!
      Akkor már inkább a szocializmusban legyek jogfosztott, mint ebben a retyerutyás gazdagok demokráciájában!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .