A szocializmus anyagi-termelési bázisa

A szocializmus építése a Szovjetunióban

(idézet: Politikai gazdaságtan tankönyv – SZIKRA)

 

A szocializmus anyagi-termelési bázisának fő vonásai. A Szovjetunióban a két hatalmas átalakulás — az ország szocialista iparosítása és a mezőgazdaság kollektivizálása nyomán létrejött a szocializmus anyagi-termelési bázisa. A szocializmus anyagi-termelési bázisán a népgazdaság valamennyi ágát felölelő, s a legfejlettebb technikán és a kizsákmányolástól mentes dolgozók munkáján alapuló nagyüzemi gépi termelést értjük.

A szocializmus anyagi-termelési bázisa a nagyüzemi gépi termelés új, a kapitalizmuséhoz képest magasabb fejlődési fokát jelenti, s gyökeresen különbözik a tőkés társadalom anyagi-termelési bázisától.

A szocialista termelés a termelőeszközök társadalmi tulajdona folytán országos méretekben egyesített termelés, és az egész társadalom érdekében tervszerűen fejlődik. A szocialista termelés fejlődése nem ütközik a termelőeszközök magántulajdonával összefüggő akadályokba.

A szocialista ipar. A szocialista ipar messzemenően koncentrált, technikailag élenjáró, s a társadalmi tulajdon alapján országos méretekben egyesített ipar. A szocialista ipar vezető szerepet tölt be a népgazdaságban; élenjáró technikával látja el a népgazdaság valamennyi ágát. Ezt a termelőeszközöket előállító iparágak gyorsabb ütemű fejlődése, a gépgyártás magas fejlettségi színvonala teszi lehetővé. A nehézipar a szocialista gazdaság döntő jelentőségű alapja.

A Szovjetunió iparának termelési állóalapjai 1953-ig 1940-hez képest több mint kétszeresükre, 1913-hoz képest pedig 22-szeresükre növekedtek. A nagyipar össztermelése 1953-ig 1913-hoz képest (összehasonlító árakon számítva) 30-szorosára emelkedett. Az ipari termelés 1953-ig 1940-hez képest több mint 2,5-szeresére, ezen belül a gépgyártás csaknem 4-szeresére nőtt. A nehézipar egyes fő ágainak termelése 1913 és 1953 között a következőképpen növekedett: a széntermelés 29 millió tonnáról 320 millió tonnára, az ásványolaj-termelés 9 millió tonnáról 52 millió tonnára, az acéltermelés 4,2 millió tonnáról 38 millió tonnára, a cementtermelés 1,5 millió tonnáról 16 millió tonnára, a villamosenergia-termelés 1,9 milliárd kilowattóráról 133 milliárd kilowattórára. A gépgyártás részesedése az ipari termelésben 1938-ban 27%, 1950-ben 39% volt. Az Egyesült Államokban a háború előtt a gépgyártás az egész ipari termelés 17,6%-át, Németországban 14,6%-át, Angliában 16,2%-át szolgáltatta.

A közlekedési állóalapok a Szovjetunióban 1913-tól 1953-ig 7,7-szeresükre növekedtek. 1953-ig, 1913-hoz viszonyítva, valamennyi közlekedési ág együttes teherforgalma 8-szorosára, ezen belül a vasutak teherforgalma 12-szeresére növekedett.

A szocialista mezőgazdaság. A korábban szétaprózott parasztgazdaság társadalmasítása, a kolhozok és szovhozok létrehozása lehetővé tette a gépek széleskörű alkalmazását, a fejlett agrotechnika alkalmazását a mezőgazdaságban, és biztosította a mezőgazdasági termelés fellendítéséhez szükséges feltételeket.

A Szovjetunió mezőgazdaságában fontos szerepet töltenek be a nagy állami gazdaságok: a korszerű technikával felszerelt szovhozok. 1954-ben az országban körülbelül 5000 gabonatermelő, állattenyésztő (hús- és tejtermelő, sertés-, juh- és lótenyésztő), gyapottermesztő és egyéb szovhoz volt.

1954-ben a Szovjetunió mezőgazdaságában 1 260 000 traktor (15 lóerős traktorokra átszámítva), 326 000 gabonakombájn, 370 000 tehergépkocsi és sok más mezőgazdasági gép volt. Ennek folytán jelentősen emelkedett a mezőgazdasági munkák gépesítésének színvonala.

A gépek bevezetése gyökeresen megváltoztatta a mezőgazdaság energetikai forrásainak összetételét. 1916-ban az igaerő a mezőgazdaság energetikai forrásainak 99,2%-át, a mechanikai hajtóerő pedig csak 0,8%-át képezte. 1940-ben az igaerő aránya 22%, a mechanikai hajtóerőé 78%, 1953 elején ennek megfelelően 9%, illetve 91% (ezen belül a traktoroké 35%, a tehergépkocsiké 29%, a kombájnmotoroké 15%, az elektromos berendezéseké 3%, a másfajta hajtóerőké 9%) volt.

A technikai haladás útjai a szocializmusban. A szocializmusban a technikai haladás fő útjai a következők: a termelés gépesítése és automatizálása, a népgazdaság villamosítása, a vegyi eljárások messzemenő alkalmazása a termelésben.

kolhozokban 1953-ban csaknem az egész szántást gépesítették; az ősziek vetésének gépesítése elérte a 93%-ot, a tavasziaké a 83%-ot; majdnem teljesen gépesítve van a gyapot, a cukorrépa és más ipari növények vetése; a kalászosok vetésterületének 77%-áról kombájnokkal takarították be a termést. A kolhozokban befejezés előtt áll a fő mezei munkák gépesítése. A szovhozokban már majdnem teljesen gépesítették a fő mezőgazdasági munkákat. Nagy arányokban bontakozik ki a munkaigényes műveletek gépesítése az állattenyésztés, a zöldségtermesztés, a kertészet, a szállítás, a mezőgazdasági termékek be- és kirakása terén, valamint az öntözésnek és a mocsaras területek lecsapolásának gépesítése.

A háború utáni időszakban a szovjet gépipar évente 600—700 nagyteljesítményű új géptípust konstruál, és kezd gyártani. A gépipar 1940-ben 84 féle, 1950-ben pedig már 222 féle mezőgazdasági gépet és szerszámot állított elő.

Az ipar villamosítása tekintetében a Szovjetunió már a második ötéves terv végén az első helyet foglalta el a világon. 1952-ig az ipar villamosenergia fogyasztása 1940-hez képest 1,8-szeresére emelkedett. A háború utáni időszakban a villamosságot fokozott ütemben kezdték bevezetni a mezőgazdaságban. 1954 elején a falusi villanytelepek kapacitása ötszöröse volt az 1940. évinek; a kolhozok 30%-a használt villamosenergiát.

Rövid összefoglalás

A szocializmus anyagi-termelési bázisa a népgazdaság valamennyi ágát felölelő nagyüzemi gépi termelés. A szocializmusban a gép a munkások és a parasztok munkájának gazdaságos felhasználását és megkönnyítését, a nép jólétének növelését szolgálja.

A szocializmus anyagi-termelési bázisa a korszerű, élenjáró tudomány és technika legújabb vívmányaira támaszkodik. … A szocializmusban a technikai haladás fő útja a termelés gépesítése és automatizálása, a népgazdaság villamosítása és a vegyi eljárások messzemenő alkalmazása.

A szocializmus biztosította a termelés tervszerű és ésszerű területi elhelyezését, közelebb vitte a termelést a nyersanyagforrásokhoz és a fogyasztási területekhez, biztosította a nemzetiségi vidékek gazdasági elmaradottságának megszüntetését, s az ipart közelebb vitte a mezőgazdasághoz. A termelés szocialista területi elhelyezése lehetővé teszi a természeti kincsek és a munkaerőforrások célszerű hasznosítását, óriási megtakarításokat eredményez a nyersanyag és a termékek szállítási költségei terén, s fontos tényező a szocialista termelés fejlődésének meggyorsulása és az ország védelmi képességének erősödése szempontjából.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

“A szocializmus anyagi-termelési bázisa” bejegyzéshez 3 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .