Fasizmus és az antifasizmus harca

A berlini Nemzetközi Antifasiszta Kongresszus

(idézet: A Komintern és a fasizmus 1921-1929)

1

  1. A berlini Nemzetközi Antifasiszta Kongresszus

A Komintern VI. kongresszusa után a nemzetközi kommunista mozgalomban ismét előtérbe került a fasizmus, elsősorban az olasz fasiszta rendszer és a német nemzetiszocialista mozgalom elleni harc lehetőségeinek és megszervezésének vizsgálata. Nem módosították ugyan a közvetlenül a proletárdiktatúráért folytatott harc stratégiai elképzelését, de éppen mivel a fasizmust sajátos jelenségnek tekintették, az ellene irányuló akciók céljaként a már fennálló rendszerek megdöntését és a fasiszta mozgalom visszaszorítását jelölték meg. Az olasz fasizmus elleni kampányok, különösen a totális fasiszta rendszer első terrorintézkedései elleni tiltakozómozgalom 1926-1927 fordulóján, vagy a munkásmozgalom vezetői elleni perek idején kibontakozott egységakciók azt is bizonyították, hogy konkrét célok érdekében igen jelentős munkás- és értelmiségi tömegeket lehet mozgósítani, tekintet nélkül politikai hovatartozásukra. A felsoroltak mellett ebből a szempontból különös figyelmet érdemel még egy esemény: 1928. június 10-én Kölnben a párizsi Nemzetközi Antifasiszta Bizottság kezdeményezésére, a munkáspártok egységes támogatásával antifasiszta gyűlést tartottak. Részt vett és felszólalt többek között Turati és Balabanova is. Ez az akció, bár jelentőségét és hatását tekintve meg sem közelítette a korábban említettekét, mégis azt jelezte, hogy legalábbis az olasz emigráció körében már növekedőben volt a fasizmus elleni aktívabb fellépést, az akcióegység szükségességét felismerők befolyása.136 – ZStA Reichskommissar für Überwachung der öffentlichen Ordnung. 1928. 120. szám. 123. old.* A Barbusse vezette Nemzetközi Antifasiszta Bizottság, amely nem csupán részese, hanem több esetben kezdeményezője is volt az ilyen jellegű egységakcióknak, alkalmasnak látszott a közeledés kezdeményezésére.

1928 augusztusában a bizottság közzétette Henri Barbusse által fogalmazott felhívását.137 – Es muss ein antifaschistischer Kongress einberufen werden! MOPR. 3. évf. 1928. 8. szám. 4-6. old.* Szövegét elsőként a kommunista vezetésű, egységfront jellegű szervezetek sajtója közölte, a kommunista pártok és az Internacionálé lapjai csak 1929. január-február folyamán. A felhívás közlésével a kommunista mozgalom tudatosan késett.138 – A Monde, Barbusse lapja körlevélben kérte fel a polgári, szociáldemokrata lapokat a felhívás közlésére (CPA IML 543. f. 1. op. 5. d. d. n. Számozatlan.); a Balkáni Kommunista Föderáció orgánuma, a La Féderation Balkanique francia, német, szerb, horvát, bolgár nyelven közölte február 15-i számában. A Die Rote Fahnéban január31-én, az Inprekorrban február 1-én jelent meg közlemény.*

A Bizottság, figyelembe véve az akció jellegét, a nemzetközi haladó közvélemény megnyilatkozásait kívánta előtérbe helyezni. Erről nem hagy kétséget már maga a felhívás sem.

Barbusse írása – akárcsak 1923-ban az Antifasiszta Liga, majd 1926-1927-ben a Fasizmust Tanulmányozó Iroda felhívásai – egyértelműen azt hangsúlyozza, hogy a fasizmus nem csupán a kommunista mozgalmat, sőt nem is csak a munkásmozgalmat, hanem az egész emberi kultúrát fenyegeti. Néhány pontban azonban lényeges különbség figyelhető meg. Az első és legfontosabb, hogy a felhívás nem egy általános akció, hanem egy konkrét program jegyében született: célja, ahogyan azt már címe is tartalmazza, nemzetközi antifasiszta kongresszus létrehozása. A másik a kongresszus jellegének egyértelmű meghatározása: „E kongresszust a legszélesebb alapokon kell összehívni, és amit felesleges hangsúlyozni, távol kell tartania magát minden öncélú politikai agitációtól, valamint a pártok felett kell állania.”139 – MOPR, 1928. 8. szám. 6. old.*

A felhívás jellege ugyanakkor nem hagy kétséget afelől, hogy nem pusztán polgári pacifista vagy szociáldemokrata elképzelések jegyében született. Mutatja ezt már a bevezető részben található fasizmus-meghatározás is: „A fasizmus egyrészt a tőke bizonyos elemeire, másrészt bizonyos, a jelen nehézségei és a válság által létében veszélyeztetett kispolgári elemekre támaszkodik, amelyeket a tulajdonosok oldalára állít, s ez lehetőséget kínál a munkásosztály reálisan megvalósítható előrehaladása elleni heves támadás kibontakoztatására.”140 – Ugyanott, 5. old.*

A kiáltvány szerepe elsősorban a figyelem felkeltése volt. Ezután már az információszerzésben és a kongresszus szervezésében szinte az egész kommunista mozgalom részt vett. Nagyszabású munka indult meg, méreteit össze se lehet hasonlítani a korábbi próbálkozásokkal. A Komintern Antifasiszta Bizottsága mellett kivette részét belőle a Komintern vezető szerve, a Politikai Titkárság, az 1927-ben létrehozott Nyugat-Európai Iroda (WEB), a Nemzetközi Vörös Segély (VS), a Nemzetközi Munkássegély (IAH), a Parasztinternacionálé, egyes fázisokban csatlakozott hozzá a Profintern és a Kommunista Ifjúsági Internacionálé is.

A szeptember-október folyamán elkészült tervezetekben már körvonalazódik, hogyan képzelték a Barbusse-féle felhívás gyakorlati megvalósítását. Vita elsősorban a kongresszus összetételéről folyt, szoros összefüggésben a kommunista mozgalomban ebben az időben felerősödő hibás nézetekkel: megint kizárólag „alulról” akarták alkalmazni az egységfrontpolitikát, s minden olyan személyt távol kívántak tartam a kongresszustól, aki nem értett teljes mértékben egyet a kommunista nézetekkel. Végül is kompromisszumos dokumentumot fogadtak el. Nem foglaltak ugyan állást a szociáldemokrata szervezetek meghívása mellett, de nem is zárkóztak el a részvételüktől. Másrészt, attól tartva, hogy a Barbusse-bizottság olyan tagjai, mint Romain Rolland, Jean Longuet, Victor Basch és Albert Einstein, pacifista és a diktatúrát általában elítélő nyilatkozataikkal nem biztosítják megfelelően a kongresszus osztályharcos jellegét, az előkészítő bizottságot egyértelműbben kommunista, illetve kommunistaszimpatizáns személyiségekből állították össze.141 – CPA IML 543. f. 1. op. 5. d. 2. old.* Mindez a kommunista és a szociáldemokrata mozgalom között akkoriban mélyülő ellentéteket tekintve érthető volt. Különben az olasz szocialistákkal kivételt tettek: már kezdetben úgy tervezték, hogy az Olaszországban működő kommunista vezetésű CGL mellett meghívják az emigráns szervezeteket, számítanak az olasz Antifasiszta Koncentrációnak és személy szerint Turatinak, valamint az Olaszországban tevékenykedő polgári ellenzék egyik vezetőjének, az Il Giornale d’ Italia szerkesztőjének, Alberto Bergamininak a részvételére.142 – Ugyanott. Annexe. I. 1. old.*

A kongresszus végső tervezete, amelyet október 17-én hagyott jóvá a Komintern Politikai Titkársága, 1929 márciusára tette a kongresszus időpontját, s meghatározta azokat a szervezeti lépéseket, amelyeket szükségesnek ítéltek a kongresszus tervszerű lebonyolítására. Október-november folyamán két bizottságot hoztak létre: Berlinben az ún. Kezdeményező Bizottságot és egy párizsi albizottságot. A tényleges munkát a berlini központ végezte, a párizsi elsősorban az agitációs és propagandamunkában nyújtott segítséget. Később a párizsi albizottság is szélesebb körben fejtett ki tevékenységet: szervezte az angol és az amerikai megmozdulásokat is. Tagjai Chiarini, Misiano, Thomas Bell, az amerikai Louis Engdahl, elnöke Humbert-Droz volt.143 – Ugyanott. Le plan de travail, 1928. december 5. – Chiarini (eredeti neve Cain Haller) lengyel kommunista, a KI apparátusának munkatársa volt. Az angol Thomas Bell a KIVB tagja.*

A több hónapos kampányba jó eredménnyel vonták be a különböző országokban már korábban létrejött antifasiszta egységszervezeteket, s elősegítették újabbak alakulását. Az egész mozgalmat Barbusse neve fémjelezte, az adminisztratív munka elvégzéséhez pedig a VS jól működő európai hálózatát és az IAH kapcsolatait használták fel. A kongresszus titkári teendőinek ellátásával, amelyek az előkészítő időszakban a különféle akciók és propagandaanyagok kiadásának, koordinálásának feladatát is magukban foglalták, Sas Gyulát bízták meg. December második felében a WEB-nek a kommunista pártokhoz intézett egyik körlevelében a berlini bizottságot már mint a Komintern bizottságát jelölik meg, míg a párizsit a latin országokban (elsősorban Olaszországban, Spanyolországban és Portugáliában) végzendő munkával megbízott albizottságként tüntetik fel. E dokumentumban ismét hangsúlyozzák, hogy a kongresszusnak és az azt megelőző kampánynak „a lehető legszélesebbnek” kell lennie. A kommunista pártokat felszólítják, hogy a berlini vagy a párizsi irodától kapott anyagok alapján dolgozzanak, de vegyék figyelembe a helyi sajátosságokat is. „Az Önök által a kongresszus érdekében tett agitációs és szervezeti előkészületeknek a legszorosabb kapcsolatban kell lenniük országuk speciális problémáival.” Kérik továbbá, hogy a pártok politikai bizottságai jelöljenek ki egy-egy felelős személyt, akik majd a bizottságokkal tartják a kapcsolatot.144 – Ugyanott. WEB 1928. december 19. 1. old.*

Már a kampány első heteiben kiderült, hogy a jelentősebb európai szociáldemokrata pártok és szervezetek nem kívánnak részt venni a kongresszuson. A Barbusse-féle felhívást nem közölte sajtójában sem a francia, sem pedig a német és az osztrák párt; az olaszok külön kongresszust akartak szervezni. Egyedül a dán párt központi lapja, a Sozialdemokraten javasolta a kongresszuson való részvételt, külön hangsúlyozva, hogy olyan kiemelkedő személyiségek kezdeményezéséről van szó, mint Barbusse, Thomas Mann és mások, s hogy az „akcióegységet a politikai, vallási és más különvéleményekre való tekintet nélkül kívánják megvalósítani”.145 – Sozialdemokraten, 1929. február 8. Közli: CPA IML 543. f. 1. op. 5. d. – A Monde nevében október 30-án szétküldött körlevél aláírói között szerepelt Heinrich Mann, Romain Rolland, Fimmen, Johannes R. Becher, Sinclair, Fritjof Nansen, H. G. Wells, Bertrand Russel, Stefan Zweig, Léon Jouhaux, Makszim Gorkij, Vámbéry és Károlyi. (Ugyanott.)* Az SZMI állásfoglalása azonban, amely az Internationale Information december 22-i számában jelent meg, egyértelműen elutasító volt. Nem csupán a Barbusse-féle kezdeményezéstől zárkózott el, hanem eleve minden hasonló törekvéstől, a fasizmus elleni bármiféle nemzetközi fellépéstől. A cikk bevezetőjében olvasható, hogy antifasiszta kongresszuson való részvételt az SZMI-nek két szervezet is javasolt: egyrészt a Barbusse vezette Nemzetközi Antifasiszta Bizottság, másrészt az olasz Antifasiszta Koncentráció. Az előbbinek a javaslatát azzal az indokkal vetik el, hogy kommunista akcióról van szó, és a kommunisták nem fogják elfogadni a kongresszus alapgondolataként „A demokrácia helyreállítása Olaszországban és más fasiszta országokban” jelszót. Az Antifasiszta Koncentráció javaslatát, amely külön szocialista kongresszus összehívását tartalmazta, „technikai nehézségekre” hivatkozva utasították vissza.146 – Internationale Information, 1928. 44. szám. 542. old. – A „technikai nehézségeknél” arra hivatkoztak, hogy nemrég zajlott le az SZMI kongresszusa, majd megjegyzik: „Amint azonban e technikai és anyagi nehézségek megoldását meg tudjuk találni, úgy már ma határozottan megmondhatjuk: a Szocialista Munkásinternacionálé pártjainak részvétele csakis ezen a kongresszuson jöhet szóba, mivel csupán ettől várható, szemben a Barbusse vezette kommunista rendezvénnyel, hogy eleve a demokrácia helyreállításának jelszava jegyében fog összeülni.” (Ugyanott.)*

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .