Fasizmus és az antifasizmus harca

Az olaszországi totális diktatúra kiépülése

(idézet: A Komintern és a fasizmus 1921-1929)

3

  1. A nemzetközi kommunista mozgalom és az olaszországi totális diktatúra kiépülése

A Komintern történetében először az olasz párt képviselői egységesen és teljes mértékben egyetértettek az elhangzottakkal, s hozzájárultak az antifasiszta harc taktikai irányvonalának kialakításához. Togliatti felszólalásában nem is elsősorban idetartozó kérdésekkel foglalkozott, hanem az olasz fasizmus egyes olyan újabb vonásait hangsúlyozta, amelyeknek a korábbiakhoz képest nagyobb jelentőséget kell tulajdonítani. Olyan általánosítható, a későbbiekben a történelem által igazolt jelenségre is felhívta a figyelmet, amely érthetőbbé tette, miért szükségszerű a fasizmus agresszivitása. „Véleményünk szerint a fasizmus imperialista politikájának az a sajátossága – és különösképpen ezért veszélyes -, hogy nem csupán az olasz gazdaság válságának következménye és nem is csak piacok megszerzésének szükségességét fejezi ki, hanem azon kispolgári rétegek igényeinek a kielégítése is megköveteli, amelyeket mozgósított, és most, hogy eltántorodásukat megelőzze, valamiféle kompenzációt kell nyújtania számukra. Ezen osztályokkal szemben a fasizmus ellenséges politikát folytat és nem is folytathat mást. De azt mondja nekik: »Meghódíthatjátok az egész világot, hiszen vannak gyarmatok, amelyek segítségével létrehozható a Birodalom«.”88 – Ugyanott, 369-370. old. – Megállapítható, hogy mind a Komintern, mind pedig az olasz párt értékelésének módosulásában a döntő szerepet az olaszországi események kedvezőtlen alakulása játszotta. Bizonyítja ezt a plénum első napján elfogadott „A világ dolgozóihoz. Harc az olasz fasizmus ellen!” kezdetű kiáltvány is. (Raszsirennij plenum VII. 11. old.)*

A nemzetközi kommunista mozgalom, akárcsak korábban, most sem elégedett meg általános felhívások kiadásával, hanem az egyes országokban, így Németországban és Csehszlovákiában létrehozott önvédelmi szervezetek erősítésén túl ismét napirendre tűzte egy szélesebb nemzetközi antifasiszta összefogás kezdeményezését.

A korábbiakhoz hasonlóan az antifasiszta kampány és szervezeti kereteinek kiépítése nem magától a Kominterntől, hanem egy olyan kommunista vezetésű szervezettől indult ki, amelyben a kommunisták mellett más irányzatok képviselői is részt vettek. A választás nem véletlenül esett a Münzenberg vezette Nemzetközi Munkássegélyre. Az IAH 1925-től fontos szerepet töltött be nem csupán a terror üldözöttéinek, a bebörtönzött és bíróság elé hurcolt forradalmárok és haladó erők megsegítésében (többek között egyik irányítója volt a Rákosi-per idején kibontakozott nemzetközi tiltakozó-akcióknak is), hanem az antiimperialista, fasizmusellenes mozgalmak szervezésében is. Ebben az időszakban éppen egy háborúellenes, a függetlenségi mozgalmakat támogató szervezet, az Antiimperialista Liga első kongresszusának előkészítésén dolgozott, de még a VII. plénum idején, 1926 novemberében hozzálátott az új feladathoz is.89

89 Az IAH akcióit és korabeli tevékenységét részletesen elemzi Dobrin Micsev: Mezsrabpom. Organyizdacija na proletarskata szolidarnosztyi. 1921-1935. Szófia 1967. 160-176. old. Az antiimperialista Liga létrehozásának körülményeit és ezen belül az IAH szerepét ismerteti G Z. Szorkin: Antiimperialisztyicseszkaja Liga (1927-1935). Isztoricseszkij ocserk. Nauka. Moszkva 1965. 21-29. old. – Egyik szerző sem említi azonban az IAH által irányított nemzetközi antifasiszta szervezetet és akciókat.*

A kampány megszervezésében az első lépést az IAH berlini irodája tette meg. Sürgetett az idő, mert a november 5-i kivételes törvények elfogadása után erősödött az olaszországi terror: valamennyi ellenzéki pártot betiltották, vezetőiket letartóztatták.90 Európa-szerte tiltakozó megmozdulásokra került sor.

90 Augusztusban letartóztatták Terracinit, november 8-án, mentelmi jogának semmibevételével, Gramscit, majd másnap az OKP KB valamennyi tagját, akiknek nem sikerült illegalitásba vonulniuk. (Kis Aladár: Olaszország története. 1748-1968. Akadémiai Kiadó 1975. 178. old.) A szocialista vezetők a törvények kiadása után Franciaországba emigráltak, ahol létrehozták a párt vezető szerveit. Ebben az időszakban a szocialisták lehetetlennek tartottak mindenfajta olaszországi tevékenységet, míg a kommunisták e munkában látták a párt fő feladatát. (Lopuhov: Id. mű, 276. old.)*

Az IAH propagandarészlege azt javasolta a szervezettel szimpatizáló értelmiségi csoportoknak és az Emberi Jogok Ligájának, hogy egy szélesebb antifasiszta kampány előkészítéséül vegyenek részt tiltakozó aláírások gyűjtésében. Indítványozta továbbá, hogy a tiltakozó jegyzékeket juttassák el delegációk útján az olasz külképviseletekhez, rendezzenek december első napjaiban az európai fővárosokban tiltakozó nagygyűléseket, amelyeken az Emberi Jogok Ligája és más hasonló szervezetek szónokai lépnének fel. Célszerűnek tartották az olasz baloldali liberálisok megnyerését is, részvételükkel külön konferenciát akartak szervezni. A Komintern titkársága az egész munka irányításával Francesco Misianót, Münzenberg helyettesét bízta meg, az antifasiszta akciók közvetlen megszervezésével pedig az apparátus egyik befolyásos munkatársát, Mauno Heimót.91 – CPA IML 543. f. 1. op. 2. d. Massnahmen des Meschrabpom zur Unterstützung der Aktion gegen den italienischen Faschismus.*

Misiano még november végén kapcsolatba lépett Fimmennel, hogy megszerezze a baloldali szakszervezetek támogatását, majd összeköttetést teremtett Barbusse-szel és Ottó Lehmann-Russbüldttel, az Emberi Jogok Ligájának vezetőivel.92 – A Komintern-forrásokon túl ez utóbbiról tudósít a német belügyminisztérium egyik jelentése is. (ZStA Reichsministerium des Innern. 1927. Nr. 25668/3. 88. old.)*

Az első dokumentumokban még nem említik, hogy külön szervezetet akarnak létrehozni. A tiltakozó jegyzéket, amelyet december első napjaiban küldtek el Mussolininak, valamint a berlini olasz követségre eljuttatott, többszáz aláírást tartalmazó ívet mint az európai értelmiség tiltakozását kifejező dokumentumot adták közre. Mindkettőt német értelmiségiek mellett francia, belga, holland, svéd, osztrák és csehszlovák személyiségek is aláírták.93 – Der Faschismus. Blätter zum Studium des Faschismus. Berlin 1927. január. 23-27. old.* Az ún. Fasizmust Tanulmányozó Iroda (Büro zum Studium des Faschismus) létrehozására vonatkozó döntést valószínűleg a december 3-i berlini antifasiszta gyűlést követően hozták, ami egyben a munka megindítását is szolgálta. Tevékenységében könnyen felismerhetők azok a módszerek, amelyek az Antifasiszta Ligát jellemezték. Egyetlen számottevő különbség, hogy az egyes országokban létrehozott szervezetek teljes mértékben a politikai pártoktól függetlenül fejtették ki tevékenységüket és nem is törekedtek rá, hogy kapcsolatokat alakítsanak ki velük. Egyetlen kivétel a parlamenti akciók megszervezése volt, amelyek támogatására felkérték a kommunista pártok parlamenti csoportjait is.94 – CPA IML 543. f. 1. op. 2. d. Münzenberg és Misiano 1927. február 25-i jelentése a Komintern Politikai Titkárságának. 1. old. (E jelentést megvitatta a Titkárság, az ülésről azonban nem található dokumentum.)*

  1. december második felétől megalakultak az Iroda helyi szervezetei. 1927. januártól Németország mellett már Franciaországban, Belgiumban, Svájcban és Ausztriában is önállóan szervezték a megmozdulásokat. Megjegyezzük, hogy az Iroda tevékenységében jelentős szerepe volt Károlyi Mihálynak. A francia szervezetben végzett tevékenysége mellett felkérték, hogy támogassa az angliai tiltakozó mozgalmat is. Károlyi 1927. februári londoni útja alkalmával e kérdésekről is tárgyalt emigráns történész barátjával, Gaetano Salveminivel.95–Ugyanott, 2. old.*

A Fasizmust Tanulmányozó Iroda több gyűlést szervezett. Ezeken a helyi értelmiség szónokai mellett olyan olasz polgári politikusok is szerepeltek, mint Guido Miglioli. Miglioli korábban néppárti képviselő volt, 1919-1920-ban az agrármegmozdulások és a földfoglaló mozgalmak vezetője lett. 1927. februártól szinte valamennyi jelentősebb antifasiszta megmozdulásban részt vett, ott volt a berlini gyűléseken is.96 – Chabod: Id. mű, 33., 83., 253. old. – A Miglioli részvételével lezajlott egyik gyűlésről tudósít a Die Rote Fahne 1927. február 4-i számának melléklete.*

E gyűlések közül a február 23-án Párizsban megtartott antifasiszta nagygyűlés volt a legjelentősebb. Díszelnökségében helyet kapott Albert Einstein, Henri Barbusse és Romain Rolland. A zsúfolásig megtelt Bullier Teremben mintegy 8000 résztvevő előtt beszédet mondott Miglioli, továbbá Paul Langevin, a haladó értelmiségi, későbbi kommunista francia fizikus, továbbá Paul Vaillant-Couturier, a L’Humanité főszerkesztője és a távollétében 12 év börtönre ítélt olasz kommunista vezető, Giuseppe di Vittorio.97 – Az eseményről megemlékezik André Langevin: Tudós és forradalmár. Kossuth Könyvkiadó 1976. 117. old.*

Az Iroda helyi szervezetei közül igen aktív tevékenységet fejtett ki az osztrák, amely egyben a magyar, a román és a jugoszláv antifasiszta emigrációval, illetve rajtuk keresztül a hazai antifasiszta meggyőződésű értelmiséggel is kapcsolatot tartott. A bécsi központ számos megmozdulást szervezett, s aláírásokat gyűjtött, amelyeket röpirat formájában is kiadott. E röpirat szövegében a szervezet célját a következőkben határozták meg: „Az alulírott Iroda azzal a sürgető felhívással fordul az egész világ haladó és szabadon gondolkodó nőihez és férfiaihoz, hogy csatlakozzanak e felhíváshoz, és további akciókkal erősítsék a fasiszta erőszakuralom elleni tiltakozást. Tovább kell fokozni az olaszországi fasiszta terror és kisebbségi elnyomás elleni széles tiltakozó mozgalmat.”98

98 CPA IML 543. f. 1. op. 2. d. Die Intellektuellen Europas gegen dia faschistische Gewaltherrschaft in Italien. Büro für Österreich. 2. old. – A ma már jórészt ismeretlen aláírók között ott találjuk Max Adlert, Olga Novakovic zongoraművésznőt, Marie Guttmann színésznőt, dr. Walter Hecht botanikust, az osztrák Szocialista Diákok Szabadszervezetét; a németek között szerepel Käthe Kollvitz, Egon Erwin Kisch, Johannes R. Becher, Erwin Piscator, Georg Ledebour, Arthur Hollitscher, a franciáknál Henri Barbusse, Henri Gilbeaux. A magyar aláírók a következők voltak: Barta Lajos, Ferenczy Béni, Fényes Sámuel, Mátyás György, dr. Hajdú Gyula, Réthy Lili (nevük az osztrákok között szerepelt), Károlyi Mihály, Vámbéry Rusztem, dr. Györky Imre, dr. Feleky Géza, dr. Beck Oszkár, dr. Nagy Vince, dr. Ruppert Rudolf, Gergely Sándor, Nagy Lajos és Zsolt Béla.*

Az Iroda 1927. január-februárban megjelentette a Der Faschismus című folyóirat két számát, valamint kiadott két agitációs brosúrát – egyet az olasz, egyet a német fasizmusról.99 – A Der Faschismus második, február 10-i számát (megjelenését jelzi Misiano és Münzenberg már ismertetett beszámolója), valamint a „Tömeges tiltakozás Mussolini erőszakuralma ellen” című német nyelvű brosúrát (utal rá a már idézett birodalmi belügyminisztériumi irat: BA RÜO-NRI Nr. 25668/3. 88. old.) nem sikerült megtalálni sem az NDK, sem a Szovjetunió, sem az NSZK archívumaiban, könyvtáraiban.* A Der Faschismus első száma 34 oldal terjedelemben jelent meg. Első részében a fasizmussal foglalkozó tematikus tanulmányok találhatók, köztük Barbusse: „A fasizmus mint a kultúra és a szabadság legfőbb veszélyeztetője”, Aquila: „Mussolini háborúra készül” című írása. Ezt követi a már ismertetett decemberi tiltakozó felhívás és a több száz nevet tartalmazó ív, majd tudósokat és művészeket szólaltatnak meg riportszerűen a fasizmusról, közlik néhány idézettel a kommunista (Die Rote Fahne), a szociáldemokrata (Vorwärts), a polgári lapok (Washington Post, Berliner Tageblatt) tiltakozását a terrorhullám ellen. A lap végén egy újabb dokumentumot tesznek közzé, amelyben ismét felhívják a munkásokat, a parasztokat és az értelmiségieket, „valamennyi haladó erőt, hogy egyesüljenek a fasizmus elleni harcra”.100 – Der Faschismus, 34. old.*

A „Fasizmus Németországban!?” című brosúra igen színvonalas, agitációs jellegű írás. Áttekinti a német fasiszta mozgalom történetét az első jobboldali szervezetek 1919-es tevékenységétől, elemzi térhódításának okait. Ez utóbbi rész különösen érdekes. Több ponton megegyezik a III. plénumon elhangzott, illetve az 1923-as elemzésekben található koncepcióval. Szerzője úgy látja, hogy a fasizmus a munkásmozgalom forradalmi harcának vereségét követő időszakban tört előre, kibontakozását azonban más tényezőkkel is magyarázza. Így többek között kimutatja, hogy „a szociáldemokrácia fokozatos háttérbe szorulása, valamint a polgári köz- társaságiak és a monarchisták közötti különbségek elmosódásának előrehaladásával a fasiszta szervezetek tevékenységi területe jelentősen kibővült”. Megállapítja továbbá, hogy a fasizmus nem csupán elmaradott országokban szerezheti meg a hatalmat, hanem az erős munkásmozgalommal rendelkező ipari államokban is.101 – Faschismus in Deutschland!? Nieder mit dem Stahlhelm! Vereinigung Internationaler Verlagsanstalten, Berlin é. n. 5., 9. old.*

1927 nyaráig az Iroda széles körű tevékenységet fejtett ki. Az olaszországi terrorhullám által kiváltott megdöbbenést és tiltakozást felhasználva igyekezett felhívni a közvélemény figyelmét az Európa-szerte fenyegető fasiszta veszélyre, a terrorista rendszerek, különösen a német fasizmus térhódítására.

Utolsó jelentős akciója az volt, hogy a Vörös Frontharcos Szövetségnek, a KPD fegyveres védelmi szervezetének 1927 júniusában megtartott 3. országos találkozója keretében „nemzetközi konferenciát rendezett az imperialista háború és a fasizmus ellen”. Amint arról egy rendőrségi jelentés is beszámol, a konferencián a kommunista vezetők mellett párton kívüli, volt szociáldemokrata munkások is megjelentek.102 – CPA IML 543. f. 1. op. 2. d. Február 25-i jelentés. 1. old.; BA RÜO-NRI R 134/34 22-23. old.* A tiltakozó mozgalmak azonban néhány hónap múlva vesztettek erejükből – sem a baloldali liberálisok konferenciáját, sem pedig az ezt követő időszakra tervezett nemzetközi antifasiszta kongresszust nem sikerült megszervezni. Ismét bebizonyosodott, hogy egy valóban hatékony, célravezető antifasiszta mozgalom létrehozása elképzelhetetlen a munkásosztály politikai pártjainak és szervezeteinek előzetes akcióegysége, összefogása nélkül. Ennek előfeltételei azonban ekkor még nem alakultak ki. Ezzel magyarázható, hogy 1927 második felétől 1928 nyaráig az Iroda a korábbinál szűkebb keretek között fejtette ki tevékenységét. Az antifasiszta érzelmű értelmiségre támaszkodva Henri Barbusse, Romain Rolland vezetésével szervezte a Fasizmus Üldözötteinek Bizottságát, kapcsolatokat tartott fenn a francia, svájci, belga, luxemburgi, olasz emigráns szervezetekkel, közreműködött antifasiszta ligák létrehozásában és más antifasiszta mozgalmakban, megmozdulásokban. Munkája során egyaránt támaszkodott a Münzenberg vezette IAH-ra és a Jelena Sztaszova irányításával működő Nemzetközi Vörös Segélyre. Tagjai számos antifasiszta propagandaanyagot publikáltak.103 – MOPR Zeitschrift für Kampf und Arbeit der Internationalen Roten Hilfe 3. évf. 8. szám. 5-6. old.; G. Miglioli: Bauern am Scheidweg. Offener Brief des italienischen Bauernführers an die werktätigen Bauern Italiens. Europäisches Bauernkomitee. Berlin 58. old.*

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

“Fasizmus és az antifasizmus harca” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .