Mi a kapitalizmus gazdasági modell lényege?

– A kapitalizmus modern formája a fasizmus! –

 

A kapitalizmus gazdasági modell működése nagyon leegyszerűsítve: (az árutermelésben a Pénz-Termelés-P’énz formában) A kapitalista gazdasági modellben, a tőkések tőkebefektetéssel, a pénzzel megvásárolt termelési tényezők felhasználásával, működtetésével, a proletárok munkájával használati értéket termeltetnek, amit a saját árujukként a piacon értékesítenek. A termelési tényezőkbe a munkaerőáru, mint bérköltség, a bérrabszolga proletár is beletartozik. A bérrabszolga ugyanolyan áru, költség, mint a szerszám, ezért a proletár valójában beszélő szerszám a kapitalizmusban, hasonlóan, mint a rabszolgatartó társadalomban. Nem tulajdona a tőkésnek, szabadon választhat, lehet rabszolga vagy éhen hal.

A munkával termelt minden áru árát hosszútávon alapvetően az előállításához társadalmilag (világméretekben) szükséges munka határozza meg, amit a konkurencia és egyéb spekulatív tényezők módosíthatnak.

… Értéktörvény: az árutermelés alapvető törvénye, amely azt a tendenciát fejezi ki, hogy hosszabb időszakot tekintve az áruk árát értékük határozzák meg. Az értéktörvény a kapitalista termelés viszonyai között utólag és spontánul szabályozza a termelést: differenciálja az árutermelőket; a technika fejlesztésére ösztönöz. – Marxista fogalomlexikon

… A kapitalizmus termelési viszonyainak alapja a termelési eszközök tőkés magántulajdona, amelyet a bérmunkások kizsákmányolására használnak fel. … A munkaértéktörvény úgy hangzik, hogy az áru értékét a társadalmilag szükséges munka mennyisége határozza meg. – A marxista filozófia alapjai

A kapitalizmus az érékeket (néhány kivétel: levegő, napfény, stb.) pénzzel mérik. Az emberi-munkaerőárut, az értéket termelő árut is, ami hosszútávon alapvetően annyiba kerül, amennyiért, mint miden árut elő lehet állítani, működésbe lehet hozni.

Mint minden áru értékét, a munkaerő-áru értékét is az újraelőállításához társadalmilag szükséges munkamennyiség határozza meg. … A munkabér tulajdonképpen a munkaerő használatáért fizetett bér, mondhatnánk: a munkaerő ára. … a tőkés nem a munkát, hanem a munkaerőt vásárolja meg, és ennek az értékét kapja kézhez munkabérként a munkás. … a munkabér, a munkaerő értéke pénzben kifejezve, vagyis a munkaerő ára. … A munkás munkájával azonban bérén kívül értéktöbbletet is termel, amit a tőkés vág zsebre. – A kapitalizmus politikai gazdaságtana

Mivel a kapitalizmusban a proletár bérrabszolga is áru, munkaerőáru (beszélő szerszám), ezért a működéséhez, működésbe hozásához, termeléséhez szükséges a tőkebefektetés, alapvetően a bér formájában. Így a munkaerőáru is, ami a kapitalizmusban a proletár bérrabszolga ember, annyiba kerül a tőkéseknek, amennyibe a működéséhez szükséges munkával előállított termékek ára. Azonban a saját fenntartására a termékeket is a bérrabszolga proletár dolgozó munkaerő áru hozza létre, és még az élősködő luxusban élő tőkések eltartása is a proletárok dolga.

Konkurencia: a tőkés gazdaságban az egyes tőkések, illetve tőkés csoportok egymás közötti harca a minél nagyobb profitért. – Marxista fogalomlexikon

A munkaerő árát, a proletár bérrabszolga bérét a lehető legalacsonyabb szinten kell tartani a kapitalizmusban, mint minden árunak a költségét, amit alapvetően a konkurencia a piacon, a tőkések élősködése és az osztályharc szabályoz. Jelenleg az árutermelésben az emberi tényező, a kapitalista diktatúrában élő a proletár bérrabszolga a meghatározó, de végeredményben a fő fogyasztó is.

A kapitalizmusban a termelő és a fő fogyasztó munkaerő árunak a legalacsonyabb szinten tartása, valamint a társadalmilag (világméretekben) tervszerűtlen, alapvetően a tőkések egyéni érdekeltségén, a profitszerzésen alapuló, és az árupiacon a konkurencia véletlene által szabályozott kapitalista gazdaság, elkerülhetetlenül időnként világméretű válságokba torkollik.

… A kapitalizmust a termelés anarchiája, időszaki válságok, krónikus munkanélküliség, a tömegek nyomora, konkurencia és háborúk jellemzik. A kapitalizmus alapvető ellentmondása a munka társadalmi jellege és az elsajátítás magántőkés formája közötti ellentmondás, mely a tőkés társadalom két alapvetőosztálya, a proletáriátus és a burzsoázia antagonizmusában nyilvánul meg. – Marxista fogalomlexikon

A kapitalista gazdasági-politikai modell működési módja miatt, szükségszerűen és elkerülhetetlenül termelés és a fogyasztás összhangja felborul, a piaci kereslet-kínálat egyensúlya megbomlik, és így a proletárok milliói nyomorognak, éheznek, elpusztulnak.

A kapitalizmusban, a tőkések érdekeltségében működő gazdaságban, a legfontosabb tényezőnek a proletár bérrabszolga munkaerőnek a hatalomból való kizárása és csak, mint áru jelenléte, az embertelen diktatúra. Így a kapitalizmusban a válságokat is csak a proletárok kárára, mint hatalomnélküli árunál szokásos módon lehet megoldani, és ez így is történik. A beszélő szerszám is csak szerszám, ha nincs rá szükség, mehet a humán kukába, a legjobb esetben, tartalékban, a munkanélküli segélyen nyomoroghat a családjával.

A demokrácia hiánya és a kapitalizmusban elkerülhetetlen válságok, háborúk miatt, a vörös fény időnként törvényszerűen felvillan, előjön a kapitalisták vörös réme, kinyílik a bicska a proletárok zsebében, amit a kapitalizmus a fasiszta ördöggel szövetkező keresztes háborúkkal torol meg.

Idézetek

Marxista fogalomlexikon – Kapitalizmus: a feudalizmust felváltó társadalmi-gazdasági alakulat, amely a termelési eszközök magántulajdonán, a bérmunka kizsákmányolásán alapszik. A tőkés termelés alaptörvénye: az értéktöbblet-szerzés. A kapitalizmust a termelés anarchiája, időszaki válságok, krónikus munkanélküliség, a tömegek nyomora, konkurencia és háborúk jellemzik. A kapitalizmus alapvető ellentmondása a munka társadalmi jellege és az elsajátítás magántőkés formája közötti ellentmondás, mely a tőkés társadalom két alapvetőosztálya, a proletáriátus és a burzsoázia antagonizmusában nyilvánul meg. A proletáriátusnak a kapitalizmus egész történetén végighúzódó osztályharcát a szocialista forradalom tetőzi be. A tőkés alap felépítményének főelemeit a politikai és jogi intézmények, valamint a polgári ideológia rendszere alkotják. A kapitalizmus ideológusai által proklamált egyenlőséget teljesen formálissá teszi a gazdasági egyenlőtlenség, s a dolgozókat a politikai élettől távoltartó államgépezet. A XVI században kialakult kapitalizmus haladó szerepet töltött be a társadalom fejlődésében, mivel jóval nagyobb munkatermelékenységet biztosított, mint a feudalizmus.

A marxista filozófia alapjai: „ … A burzsoázia és a proletariátus antagonisztikus osztályok, mivel érdekeik ellentétesek és kibékíthetetlenek. … A kizsákmányolok uralmának alapja gazdasági hatalmuk. A kapitalista termelési mód alapvető ellentmondása a termelés társadalmi jellege és az elsajátítás egyéni tőkés jellege közti ellentmondás. Ez az alapvető ellentmondás határozza meg a kapitalizmus összes többi ellentmondásait.

… A burzsoá állam, akárcsak a feudális állam, magán viseli annak a gazdasági rendnek a jellemző vonásait, amelynek alapján emelkedik. A kapitalizmus az árutulajdonosok társadalma, amelyben a munkásoknak a tőkések általi kizsákmányoltságát formális egyenlőségük leplezi. A munkaerő adásvételi aktusában a tőkés és a bérmunkás látszatra, egyenjogú árutulajdonosokként jelennek meg. Ugyanilyen formális jellegű a burzsoá demokrácia is, amely az emberek jogi egyenlőségét hangoztatja, emögött azonban a társadalom tagjainak mélységes gazdasági egyenlőtlensége húzódik meg. A burzsoá jogi egyenlőség formális jellegét találóan jellemzi Anatole Francé francia író gúnyos megjegyzése: „A törvény előtti egyenlőség … gazdagnak-szegénynek egyformán megtiltja, hogy a híd alatt háljon, az utcán kolduljon és kenyeret lopjon.”: – Anatole France: A vörös liliom. Európa Könyvkiadó 1961. 78. old.*

„…A modern kapitalizmusban megfigyelhető az a tendencia, hogy a gazdasági erők vak játéka helyébe a gazdaság állami szabályozását állítsák. Ez a gazdaság „tervezését” célzó törekvésekben, sőt egyes iparágak államosításában jut kifejezésre. A magánkapitalista gazdaságot egyre inkább az állammonopolista kapitalizmus váltja fel. … A kapitalizmus azonban nem teremtette meg és nem is képes megteremteni a tervszerűen szervezett gazdaságot, mert ez összeférhetetlen a termelési eszközök magántulajdonával. A gazdaság állami szabályozására tett intézkedések azt bizonyítják, hogy a szocializmus kopogtat minden kapitalista ország ajtaján. A tőkések monopolista egyesülései — a kartellek, a trösztök és a bankok —, a gazdaság állami szabályozásának kísérletei, egyes iparágak vagy üzemek államosítása mind-mind a termelés társadalmi jellegének kényszerű elismerését jelentik. Ugyanakkor a tőkés monopóliumok, amelyek a konkurenciából fejlődnek ki, nem szüntetik meg a konkurrenciát, hanem vele párhuzamosan léteznek, s ez különösen éles ellentmondásokat, súrlódásokat és konfliktusokat okoz. A kapitalizmus általános válsága egyre mélyül.”

Politikai gazdaságtan: „… A tőkés üzemekben termelt áru értéke három részből áll: 1. az állandó tőke értékéből (a gépek, épületek értékének egy része, a nyersanyag, fűtőanyag stb. értéke), 2. a változó tőke értékéből és 3. az értéktöbbletből. Az áru értékét az előállításához társadalmilag szükséges munka mennyisége határozza meg. A kapitalista azonban nem saját munkáját fordítja az áru termelésére, hanem tőkéjét fordítja erre a célra.

… Az áru tőkés termelési költségei a termelésre fordított állandó és változó tőkéből, vagyis a termelőeszközökre és a munkások munkabérére fordított kiadásokból tevődnek össze. Amibe az áru a kapitalistának kerül, azt a tőkeráfordítással, amibe a társadalomnak kerül, azt a munkaráfordítással mérik. Ezért az áru tőkés termelési költségei alacsonyabbak saját értékénél, vagyis a tényleges termelési költségeknél. Az érték, azaz a tényleges termelési költségek, és a tőkés termelési költségek közti különbség egyenlő az értéktöbblettel, amelyet a kapitalista ellenszolgáltatás nélkül elsajátít.

… Amikor a kapitalista eladja az üzemében termelt árut, az értéktöbblet a tőkés termelési költségeket meghaladó többletként jelentkezik. A tőkés ezt a többletet a vállalat jövedelmezőségének kiszámítása alkalmával összehasonlítja az előlegezett tőkével, vagyis a termelésbe fektetett egész tőkével. Az egész tőkéhez viszonyított értéktöbblet profit formájában jelenik meg. A profit a termelésbe fektetett egész tőkéhez viszonyított értéktöbblet, amelyet külső látszatra a tőke fiadzott. A termelőeszközök vásárlására fordított állandó tőke és a munkaerőre fordított változó tőke közti különbség itt elpalástolódik. Ennek következtében keletkezik az a megtévesztő látszat, mintha a profitot a tőke fiadzaná. Valójában a profit forrása az értéktöbblet, amelyet kizárólag a munkások munkája, kizárólag a munkaerő hoz létre, amelynek értéke a változó tőkében testesül meg. Marx a profitot az értéktöbblet átalakult formájának nevezi.

… Ahogyan a munkabér formája azt a helytelen elképzelést szüli, hogy az egész munka meg van fizetve, s ezzel elleplezi a bérmunkás kizsákmányolását, ugyanúgy a profit formája is elpalástolja a kizsákmányolási viszonyt, mert azt a megtévesztő látszatot kelti, hogy a profitot maga a tőke fiaddza. A tőkés termelési viszonyok formái így elködösítik, elkendőzik igazi lényegüket.

… Azt, hogy a tőkésvállalat mennyire előnyös tulajdonosa számára, a profitráta határozza meg. A profitráta az értéktöbblet és az egész előlegezett tőke közötti arány, százalékban kifejezve.”

… A tőkés társadalomban a termelőeszközök a kapitalisták kezében vannak, s így a munka termékeivel is a tőkések rendelkeznek. A munkások meg vannak fosztva a termelőeszközöktől, s hogy éhen ne haljanak, kénytelenek a munkájuk termékeit elsajátító kapitalistáknak dolgozni. A szocialista társadalomban a termelőeszközök társadalmi tulajdont képeznek. Így a munka termékeivel maguk a dolgozók rendelkeznek.

… A szerszámok, amelyek segítségével az anyagi javakat termelik, és az emberek, akik ezeket a szerszámokat mozgásba hozzák, s bizonyos termelési tapasztalatokra és a munkában való bizonyos jártasságra támaszkodva az anyagi javak termelését végzik, a társadalom termelőerőit alkotják. A dolgozó tömegek a társadalmi fejlődés minden szakaszában az emberi társadalom legfontosabb termelőerejét jelentik.

… Az embereknek az anyagi javak termelése közben kialakult meghatározott vonatkozásai és viszonyai a termelési viszonyok. … A termelési viszonyok jellege alttól függ, hogy kinek a tulajdonában vannak a termelőeszközök (a föld, az erdők, a vizek, a föld méhének kincsei, a nyersanyagok, a szerszámok, az üzemi épületek, a közlekedési és hírközlési eszközök stb.) — vajon egyes személyek, társadalmi csoportok vagy osztályok tulajdonában, akik, illetőleg amelyek ezeket az eszközöket a dolgozók kizsákmányolására használják fel, avagy a társadalom tulajdonában, amelynek célja a néptömegek, az egész társadalom anyagi és kulturális szükségleteinek kielégítése. … A termelőerők és a termelési viszonyok együttesen a termelési módot alkotják.

… A társadalom termelőerői csakis abban az esetben fejlődhetnek akadálytalanul, ha a termelési viszonyok összhangban vannak a termelőerők állapotával. A termelőerők fejlődésük bizonyos fokán túlnőnek a fennálló termelési viszonyok keretein, és ellentmondásba kerülnek a termelési viszonyokkal. … a társadalom fejlődésének gazdasági törvénye — a termelési viszonyok és a termelőerők jellege közötti kötelező összhang törvénye.

… A magántulajdonon és az embernek ember általi kizsákmányolásán alapuló társadalomban a termelőerők és a termelési viszonyok közötti összeütközések osztályharcban nyilvánulnak meg. Ilyen viszonyok között a régi termelési módnak egy új termelési móddal való felváltása szociális forradalom útján valósul meg.

… a termelési viszonyoknak a történelemben ismert következő alaptípusai …: az ősközösségi rend, a rabszolgatartó rend, a hűbériség, a kapitalizmus és a szocializmus. Az ősközösségi rend az osztálytársadalmakat megelőző társadalmi rend. A rabszolgatartó rend, a hűbériség és a kapitalizmus olyan különböző társadalmi formák, amelyek a dolgozó tömegek leigázásán és kizsákmányolásán alapulnak. A szocializmus olyan társadalmi rend, amely nem ismeri az embernek ember általi kizsákmányolását. … a történelmi fejlődés egész menete a szocialista termelési mód győzelmét készíti elő.

… A tőkés termelés ott kezdődik, ahol a termelőeszközök magánkézben összpontosulnak, a termelőeszközöktől megfosztott munkások pedig áruként kénytelenek eladni munkaerejüket.”

„… A tőkés termelési mód, amely a hűbéri termelési módot felváltotta, a bérmunkások osztályának a tőkésosztály általi kizsákmányolásán alapul. … a tőkés rend alapja az árutermelésitt minden áruformát ölt, mindenütt az adásvétel elve uralkodik.

… A tőkés állam, osztálylényegénél fogva eszköz a kapitalisták kezében a munkásosztály és a parasztság leigázására és elnyomására. A burzsoá állam védelmezi a termelőeszközök tőkés magántulajdonát, biztosítja a dolgozók kizsákmányolását, és elnyomja a tőkés rend ellen folytatott harcukat.

… Minthogy a tőkésosztály érdekei homlokegyenest ellentétesek a lakosság túlnyomó többségének érdekeivel, a burzsoázia arra kényszerül, hogy minden úton-módon elpalástolja államának osztály jellegét. A burzsoázia megpróbálja olyan színben feltüntetni ezt az államot, mint amely az osztályok fölött áll, az egész nép állama, „a tiszta demokrácia” állama. A valóságban azonban a burzsoá „szabadság” a tőkének az a szabadsága, hogy idegen munkát zsákmányoljon ki; a burzsoá „egyenlőség” csalás, amely azt leplezi, hogy ténylegesen nincs egyenlőség kizsákmányoló és kizsákmányolt, jóllakott és éhező, a termelőeszközök tulajdonosai és a csupán munkaerejükkel rendelkező proletárok tömege között.

… A burzsoá állam igazgatási apparátusa, a rendőrség, a katonaság, a bíróságok, a börtönök, a koncentrációs táborok és az erőszak más eszközei segítségével nyomja el a néptömegeketAz erőszak mindeme eszközeinek nélkülözhetetlen kiegészítői az ideológiai befolyásolás eszközei, amelyek segítségével a burzsoázia uralmát védelmezi. Ide tartozik a burzsoá sajtó, rádió, mozi, a burzsoá tudomány és művészet, az egyház.

… A burzsoá állam a tőkésosztály intézőbizottsága. A burzsoá alkotmányoknak az a céljuk, hogy biztosítsák a birtokos osztályok számára kedvező és előnyös társadalmi rendszert. A burzsoá állam szentnek és sérthetetlennek nyilvánítja a tőkés rend alapját, a termelőeszközök magántulajdonát.

… A burzsoá állam formái rendkívül változatosak, de lényegük egy: valamennyi a burzsoázia diktatúrája, amely minden eszközzel fenntartani és erősíteni igyekszik a bérmunka tőkés kizsákmányolásának rendszerét.”

Wikipedia.org: „Az emberfeletti ember (esetleg emberen túli ember) Friedrich Nietzsche filozófiájának egyik kulcsfogalma, a német Übermensch kifejezés fordítása, mely Nietzsche ún. második alkotói periódusának egyik terméke. … A németországi náci párt többek között ezen elmélet alapján tartotta a “német fajt” felsőbbrendűnek.”

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .