Ma 78 esztendeje…

1943. január 12-én a keleti front Don – kanyari szakaszán −30 °C fokos hidegben, (a hadtest naplója –42 fokot rögzít) erős harckocsi-támogatással megindult a szovjet Vörös Hadsereg támadása az arcvonal északi részén (az urivi hídfőből kitörve déli irányban).

A kezdeti eseményekről a források eltérően számolnak be. A hivatalos magyar jelentés szerint az itt védekező 7. könnyű hadosztály 4. gyalogezrede a nagy hideg ellenére hősiesen harcolt, az első támadásokat visszaverte, de nagy veszteségeket szenvedett. A hadsereg egyik vezérkari tisztjének visszaemlékezése szerint ugyanakkor a védelem meglepetésszerűen összeomlott, a 4. gyalogezred megfutamodott, az arcvonal mögött lévő tüzérségi eszközök harc nélkül kerültek szovjet kézre. (Ismét más, szovjet forrásokra hivatkozó beszámolók szerint a szovjet fél a támadás során 5 halott és 42 sebesült saját veszteség mellett 1000 hadifoglyot ejtett.)

A hadsereg-parancsnokság kérte az arcvonal legdélebbi részén (az urivi hídfőtől távol) állomásozó Cramer-csoport bevetését.

A németek ezt megtagadták (von Weichs azt gondolta, ez még nem az „igazi” támadás), és a Cramer-csoportból csak a német 700. páncélosköteléknek (27 elavult T-38-as és 9 rohamlöveg – szovjet források 60 páncélos és 60 lövegről tudnak) adott parancsot az ellentámadásra. Az urivi hídfőtől északra védekező III. hadtest is küldött erősítéseket, de ezek a nagy hó és hideg miatt nem értek oda időben. A páncélosok szintén elakadtak a behavazott utakon.

Másnap a szovjetek további erőket vetettek be, és 10 km-es fronton teljesen áttörték a IV. hadtest védelmét. A havas, nyílt terepen a kiépített állások hiánya miatt az első vonalból kiszorított honvédek nem tudtak új arcvonalat kialakítani, és visszavonulásba, helyenként menekülésbe kezdtek. Ezen a résen özönlöttek át a szovjet egységek, és északra kanyarodva a III. hadtest hátába kerültek.

A hadsereg maradékát kb. 100 km-re a Dontól nyugatra próbálták összeszedni. Január 22-ig kb. 17 000 olyan katona érkezett be, akinek fegyvere volt, a többiek fegyvertelenül, a legtöbben sebesülten, fagysérülten. Századnál nagyobb szervezett egység nem érkezett vissza. Az egész hadseregnek 6 db lövege maradt meg.

Zömük február elején érkezett meg, de még márciusban is érkeztek katonák, voltak akik majd’ 300 km-t gyalogoltak. Március 3-ig 2913 tiszt és 61 116 fő legénység érkezett be. (Ha 200 ezerből kivonjuk a megjelenteket, akkor sokkal nagyobb a veszteség mint 100-120 ezer ember.)

Doni katasztrófa – kiállítás az OSA archívumban | Szombat Online

Elveszett mintegy 100-120 ezer ember. Az elesettek és fogságba esettek pontos számát megállapítani nem lehet.

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

“Ma 78 esztendeje…” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Mindenek előtt tisztelet az áldozatoknak!És azoknak akik ugyan túlélték a borzalmakat,de soha többé nem voltak azok akik!Gyerek fejjel nagyon sok Don kanyart megjárt,katona bácsi históriáját hallgattam végig egykoron a falunkban szinte nyeltem a szavaikat mert ŐK akkor élő történelemnek számítottak az én szememben!!Beszéltem olyan bácsival aki annak idején a Dnyeper folyóig biciklizett,mivel kerékpáros zászlóaljban szolgált!beszéltem olyannal aki a hadifogságban tanulta ki a suszter és a kerékpárjavító szakmát és még az adott orosz bányában is dolgozott több száz méter mélyen!!Volt szerencsém olyannal beszélni aki szinte nyakig merült annak idején az ingoványba mikor egy erdőn keresztül kellett menekülni!Az arra járó öreg orosz paraszt mentette meg az életét azzal hogy kötelet dobott neki és mutatta hogy kösse magára jó erősen a kis öreg pedig kihúzatta az egy szál apró termetű lovacskájával,így mentette meg az életét!!Sikerült olyannal is beszélnem igaz már közel 40-éves fejjel aki annak idején a fronton harc közben annak köszönhette az életét hogy mikor hallotta sivítani a feléjük közeledő gránátot kiugrott a lövészárokból ennek köszönhette az éltét!A társa aki ott maradt az végleg ott maradt,mert az a bizonyos gránát pont oda csapódott be ahol korábban voltak!!!Részemről döbbenet és iszonyat, a mai napig még így vénülő fejjel is!!!
    Akit egyébként érdekel a téma,tisztelettel ajánlom a figyelmébe egy általam nem rég olvasott könyvet!
    AZ UTOLSÓ EMBERIG…Szerző:Bártfai Szabó László,aki egy utászszázad parancsnoka volt a helyszínen,és leír mindent egészen a kivonulástól,a harcoktól egészen a szerencsés megmenekülésig, mindent de minden szépítés, és hazugság mentesen!!!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .