A Nürnbergi huszonkettő

A nácik intelligenciavizsgálata

A Nürnbergben fogva tartott nácik csaknem elfogatásuk pillanatától kezdve folyamatos pszichiátriai megfigyelés alatt álltak.

A börtöncellákban és a kihallgatószobákban rendszeresen vizsgálták őket, teszteket készítettek velük, és valamennyiüket kikérdezték múltjukra vonatkozóan. Végül már alig volt olyasmi, amit börtönpszichológusaink és börtönpszichiátereink ne tudtak volna róluk.

Az egészségügyi csoport hozzám küldött titkos jelentéseiben felállította teljes anamnézisüket, kortörténetüket, melyet azonban szigorú titokban tartottunk.

Amikor Hess megérkezett, riadtnak látszott ugyan, az orvosok szerint azonban szemmel láthatóan jó volt a fizikai kondíciója. Ahogyan múltak a hetek, testsúlya valamelyest gyarapodott is, bár gyakran panaszkodott gyomortáji görcsökről, amelyek évek óta kínozták, s amelyeket a német asztrológusok és kuruzslók korábban hiába próbáltak gyógyítani. A pszichológus Gilbert megvizsgálta Hesst, aki az intelligenciavizsgálat során 120 pontot ért el. A vizsgálat azt mutatta, hogy Hess passzív, befolyásolható és naiv, nem valami csillogó elme. Mint a hisztériás személyek általában, ő is képtelen szembenézni a valósággal, s az összeroppanást funkcionális zavarok kifejlesztésével kerüli el; ebben az esetben – Gilbert szerint – egy meghatározott ideig tartó hisztériás emlékezetkieséssel.

Dönitz, aki még mindig tele volt az önmaga iránti bámulattal, s a sétaudvaron még mindig a „vezéradmirálist” játszotta, leereszkedően kezelte honfitársait. Dr. Gilbert szerint az intelligenciatesztben 138 pontot ért el. „Igen határozott egyéniség – írta róla a pszichológus. – Nagyon intelligens, de politikai kérdésekben naiv. Úgy érzi, azért »buktatták fölfelé«, hogy felelőssé tegyék olyan bűnökért, amelyekről semmit sem tudott.”

Pszichiáterünk, William H. Dunn alezredes, aki igen hosszú időt töltött a foglyok vizsgálatával, a következőket jelentette Dönitzről: „Kiegyensúlyozott, barátságos és udvarias. Több humora van, mint a vádlottaknak általában. Ez a humor azonban bizonyos esetekben tüskéssé válik, különösen akkor, amikor a perről beszél; ebben szerinte a politikusok játsszák a főszerepet. Nem állíthatjuk, hogy el van keseredve, az öngyilkosság gondolatának nem adja jelét. Az az érzése, hogy amennyiben katonai bíróság tárgyalná az ügyét, három órán belül felmentenék. Lelkiismerete tiszta. Sem ő, sem ügyvédje nem törekszik személyes védelmére, csupán tisztjeit és katonáit igyekeznek menteni … Úgy érzi, tiszta eszközökkel harcolt hazájáért és a hatalmon levő kormányért (még akkor is, ha ezzel a kormánnyal nem túlságosan szimpatizált). Igen frappánsan játssza meg a »jó« németet, aki úgy érzi, csupán nemzete iránti kötelességét teljesítette, népe kollektív bűnösségéhez és szégyenéhez nincs köze.”

Frick tapasztalataim szerint mindig olyan hallgatag és zárkózott volt, hogy úgy látszott: nemigen lehet kideríteni, mi lakik benne. Gilbert vele is elkészítette az intelligenciatesztet, amelyben a náci bürokrata 125 pontot ért el. Gilbert kiemelte jelentésében, hogy Fricknek nincs képzelőereje, közönyös, és „a közvetlen érdekein és kényelmén túli dolgok kevéssé érdeklik”. Dunn alezredes szerint Frick nyugodtan ült a vizsgálatok alatt. Érzelmek alig tükröződtek az arcán, s nem került érzelmi kapcsolatba a pszichiáterrel sem. „Magától nagyon keveset beszél, rövid mondatokat mond, és azokat is nagyon halkan. Nem dadog, nem akadozik. Inkább azt a benyomást kelti, hogy közönyös és óvatos, nehogy bajba keverje magát. A kikérdező helyébe nyilván hajdani rendőrtiszt önmagát vetíti, amikor megpróbált csapdát állítani foglyainak. Korábbi vizsgálói is érzéketlennek és közönyösnek tartották. Én azonban inkább zavartnak és szorongónak láttam. Az öngyilkosság kérdésében Frick nem nyilatkozott. Ami kevés mondanivalója volt, abban főképp a szabad ég alatt eltöltött hajdani kellemes órákról beszélt és arról, menynyire szereti a börtönben szokásos napi sétákat. Gyerekes módon panaszkodik, ha napsütéses időben nem mehet ki az udvarra. Arról beszél, milyen nagyszerűek voltak a hajdani nürnbergi náci ünnepélyek (a nürnbergi törvényeket viszont, melyeket ő szorgalmazott, ritkán hozza szóba). Pszichés zavarai nincsenek, mégis az a határozott benyomásom, hogy az ítéletre depresszióval (levertséggel), sőt talán öngyilkossági kísérlettel fog reagálni.”

Franknak részben még mindig béna volt a bal csuklója a mediális és radiális (középső, ill. orsócsonti) idegek sérülései miatt, amelyeket öngyilkossági kísérletekor ejtett magán. Ekkorra mély vallásos érzés vett rajta erőt, s állandóan hálálkodott a börtönszemélyzetnek, amiért olyan jól bánnak vele. Gilbert közlése szerint az intelligenciatesztben 130 pontot ért el. A pszichológus úgy találta, hogy Frank érzelmi világa hipermániás, bűntudatát és a bűnhődése szükségességéről alkotott meggyőződését pedig vallásos vezekléssé és miszticizmussá alakította magában. Azt is mondta a pszichológusnak: úgy érzi, Hitler becsapta őt.

Dunn arra a véleményre jutott, hogy Frank „barátságos, élénk és kiegyensúlyozott”. Védője tevékenységét élénk figyelemmel kísérte. Dunn előtt hosszas fejtegetésekbe bocsátkozott Hitler csaknem démoni személyiségéről és munkatársai feletti hatalmáról. „Párhuzamokat vont Hitler és Napóleon pályája között. Hitler szerinte hallatlanul egocentrikus személyiség volt, aki saját intuíciói alapján s anélkül, hogy munkatársai tanácsait elfogadta volna, döntő elhatározásokra jutott. Ezeket a Hitlerre vonatkozó nézeteket nyilván azért hangoztatja, hogy megmutassa, őt is jobb belátása ellenére sodorták bele az eseményekbe, továbbá azért is, hogy megpróbálja valamilyen koncepcióval elhallgattatni saját tetteivel kapcsolatos kínos érzéseit.”

Funk apró emberke volt, akiből annyira hiányzott a magabiztosság és a férfiasság, hogy teljesen érthetetlennek látszott, hogyan is bízhattak rá bármilyen felelős feladatot. Állandóan siránkozott és nyafogott.

Gilbert vizsgálatai során az intelligenciatesztben 124 pontot ért el, panaszai pedig Gilbert szerint „egyáltalán nem álltak arányban fizikai állapotával”. A hajdani jó kedélyű bajor üzletemberből és semmittevőből beijedt hipochonder lett. „Úgy érzi, hogy beugratták, becsapták, ezért teljesen el van keseredve.” Dunnhoz Funk „barátságos és előzékeny” volt. „Hosszasan taglalta egészségi problémáit, egyebek között prosztata-duzzanatát és urethrális (húgycső) szűkületét. Taglalta továbbá a pártban végzett tevékenységét és megalkuvó átnyergelését az újságírói munkáról a náci pártmunkára. Várható, hogy a súlyos ítéletre depresszióval reagál, az öngyilkosság valószínűsége azonban nem számottevő.”

Göringről Gilbert a következőket írta: „Extrovertált, egoista és kalandor, ravasz és cinikus realista, aki a hatalommal űzött politikát az érdekek szerencsejátékának tartja, a történelmet pedig olyan színdarabnak, amelyben az okosok és az erősek (mint például ő is) játsszák a főszerepet. Az intelligenciatesztben 138 pontot ért el.” Dunn szerint Göring „a külvilág felé forduló exhibicionista, mindazonáltal kellemes személyiség, aki igyekszik elbájolni a vizsgálatot végzőt. Láthatóan nagyon lefogyott, de lógó ruhája ellenére jó megjelenésű. Hajdani hangoskodása és fölényeskedése láthatóan alábbhagyott … s már nem olyan bőbeszédű és lehengerlő, mint régen. Semmiféle szorongásnak vagy lehangoltságnak nem adja tanújelét, de engedékenyebb és megfontoltabb, mint korábban. Tagadja, hogy az öngyilkosság gondolata foglalkoztatná.

Egy alkalommal tachikardiás rohama volt, s amikor megvizsgálták, a rohamot a perrel kapcsolatos izgalmakkal magyarázta, gondosan elkerülve azt az értelmezést, hogy egyszerűen dühbe gurult, amiért neki kellett kitakarítania a celláját. Egyénisége miatt gyakran kerül konfliktusba a környezetével, amíg követeléseinek patologikus jellegét fel nem ismerik.

Az ítélettel való szembenézésben egocentrizmusa, a hős pózában való tetszelgése, szerepjátszása segíti majd, arra azonban minden alkalmat meg fog ragadni, hogy a nyílt harc elől kitérjen.”

A vörös orrú, apró szemű, nagy fülű Jodlt az amerikaiak „örömhuligánnak” keresztelték el, mivel nagyon hasonlított egy ilyen nevet viselő képregényfigurára. Az intelligenciatesztben 127 pontot ért el. Gilbert szerint „merev, szenvtelen katona. A háború egyáltalán nem áll ellentétben erkölcsi felfogásával, az atrocitások azonban igen.”

Dunn szerint Jodl igen kimért, magatartásában azonban tudatos és önmagát fegyelmező német tiszt, a társadalmi érintkezésben rendkívül korrekt.

„Éles elméjű, élénk és érdeklődő. A háborúról keveset beszél, csupán azt a meggyőződését hangoztatja, hogy ő úgy cselekedett, ahogyan egy katonának hazája és kormánya iránti kötelességei teljesítésekor cselekednie kell. Láthatólag megvolt benne a lelkierő, hogy időnként megpróbáljon szembeszállni Hitlerrel. A háborúval kapcsolatban semmiféle lelkifurdalást nem érez, a kegyetlenkedések tagadhatatlan bizonyítékai azonban erősen fölkavarták. A német tiszti erkölcsről alkotott ideálja és erős jelleme képessé teszik, hogy sorsával szembenézzen.”

A nyurga, marconakülsejű, brutális állkapcsú Kaltenbrunner szervezte a koncentrációs táborokat. Amikor felügyeletem alá került, valósággal beteg volt a rémülettől. Gilbert szerint „marcona külseje gyenge, határozatlan, érzelmileg instabil, szkizoid személyiséget takar. Hatalmától megfosztva most arról siránkozik és azt bizonygatja, hogy ő csupán eszköz volt Himmler kezében, és ebben a minőségében is teljesen jelentéktelen. Az intelligenciavizsgálat során szerzett pontjainak száma: 113.”

Dunn jelentése szerint „Kaltenbrunner magas, durva külsejű, forradásos arcú alak, akinek a szerepét egy játékfilmben senki mással sem lehetne eljátszatni, csak önmagával. Szelíd modorú, halkan beszél. A közé a kevés fogoly közé tartozik, aki mindig szívesen tárgyal várható büntetéséről. Csaknem biztosra veszi, hogy kivégzik. Alapjában véve csalódott, mivel úgy érzi, tetteit teljesen igazolja az, hogy a bolsevizmus ellen harcolt. Eljön még az idő – mondja -, amikor ezt a világ közvéleménye is elismeri. Csak a zsidók elpusztításával kapcsolatos vádak jogosságát ismeri el, saját magát azonban ebben a tekintetben is ártatlannak tartja, jóllehet nem titkolja antiszemitizmusát. Az effajta ember könnyen követ el öngyilkosságot, hogy kijátssza azokat, akik meg akarják büntetni.”

Keitel mindnyájunkban azt a benyomást keltette, hogy kiválóan megállná a helyét mint főtörzsőrmester. Bármilyen parancsot hajlandó végrehajtani. Gilbert közlése szerint az OKW egykori parancsnoka az intelligenciavizsgálatok során 129 pontot ért el. A pszichológus úgy jellemezte, mint aki „a porosz katonai hagyományok tipikus produktuma. A perben a német katonai hivatás meggyalázását látja; úgy érzi, a Führer cserbenhagyta, holott ő vezére iránt a legteljesebb engedelmességgel viseltetett. Délceg külseje gyenge, önállótlan jellemet takar.”

Dunn alezredessel való beszélgetései során Keitel kijelentette, hogy a katona kötelessége végrehajtani a parancsot, engedelmeskedni azoknak és osztozni alárendeltjei sorsában. Hitlerről keserűen nyilatkozott, amiért öngyilkossága révén kitért a felelősségre vonás elől. „A beszélgetések során – akárcsak a többiek közül sokan – a bűnök elkövetésében való részvételére vagy azon az alapon igyekszik elfogadható magyarázatot adni, hogy felettesei parancsait teljesítette, vagy azon, hogy semmit sem tudott arról, ami saját hatáskörén kívül történt. Várható, hogy erkölcsi normái és jellemének bizonyos alapvető gyengéi ellenére képes elviselni sorsa bármilyen alakulását.”

Von Neurathra a vele való, hónapokon keresztül tartó börtönmunkám során különösképpen fölfigyeltem. Meglátogattam ugyanis Morvaországban egy kisvárost, amely magán viselte a hajdani kegyetlen gauleiter keze nyomát. Von Neurathot életkora – a per idején 72 éves volt – és koponyaalkata sikeres és tiszteletre méltó üzletembernek mutatta.

Valójában mint Cseh- és Morvaország gauleitere olyan bűnök elkövetéséhez nyújtott támogatást, amilyeneket később a tárgyalóteremben láthattunk a rémfilmeken. Jártam egy középkori kastélyban, amelyben a földalatti börtönöket és a kínzóeszközöket von Neurath helyreállíttatta. S hogy foglyait még jobban gyötörje, azt a kevés levegőt és napfényt is elrekesztette, ami addig lejutott a cellákba. Minden sötét volt és nyirkos. A foglyok széttárt karját láncok feszítették a falhoz.

Gilbert szerint „megtévesztett konzervatív a von Hindenburg-féle iskolából; azzal vigasztalja magát, hogy amikor a dolgok kellemetlen fordulatot vettek, ő lemondott; általában apatikus; az intelligenciavizsgálat során elért pontszáma: 125.”

Dunn pszichiátriai tesztje szerint „nyugodt, halk beszédű hivatásos diplomata, kifogástalan modorú és udvarias. Külsejéből ítélve kiváló egészségnek örvend, s valóban, magas kora és magas vérnyomása ellenére semmi baja.

Cseh- és Morvaországban játszott szerepéről ügyesen eltereli a szót; bűntudatot alig látni rajta. Semmi jelét sem adja esetleges öngyilkossági szándékának, sem annak, hogy az ítéletre esetleg pszichotikusan fog reagálni.”

Az óvatos és ravasz von Papen, a hajdani törökországi nagykövet, Gilbert közlése szerint az intelligenciavizsgálat során 134 pontot ért el. A pszichológus úgy találta, hogy „előrehaladott kora ellenére még mindig aktív gondolkodó”. Dunn megjegyezte róla, hogy „szívélyes és barátságos”, és a többiekkel szemben igen korrekt. „Sokszor emlegette, mennyire szeret a szabadban tartózkodni, s mennyire szenved emiatt a börtönben. Beszélt törökországi élményeiről s arról, hogy – a Nyugat és Oroszország jelenlegi konfliktusára való tekintettel – milyen szerencsés dolog volt Törökországot távol tartania a hadba lépéstől. A politikai helyzet alakulását továbbra is éber figyelemmel kíséri, saját korábbi, kétes tevékenysége miatt pedig egyáltalán nem érzi magát kényelmetlenül. Úgy látszik, abban reménykedik, hogy súlyosabb ítélet nélkül megússza, s ez a remény erőt ad neki.”

Von Ribbentrop tele volt önsajnálattal. Valahányszor beszéltem vele, sohasem nézett a szemembe, és ha ellenszenves voltam is számára, ennek semmi jelét nem adta. Állandóan a tartózkodás maszkját viselte, azt, amit a távol-keletiek „faarcnak” neveznek. Gilbert szerint a hajdani angliai nagykövet „befolyásolható és passzív, akárcsak Hess. O is alárendelte magát Führere akaratának, erkölcsi tartását pedig politikai ambícióinak. Hessnél intelligensebb, viszont kevésbé hisztérikus. Éppen ezért csalódottabb és kétségbeesettebb is. Intelligenciavizsgálati eredménye: 129 pont.”

Dunn a következőket írta von Ribbentrop kihallgatása után: „ Meggyötörtnek látszik és eszelősnek. Idősebbnek tűnik a koránál (52 éves). Cellája valamennyi vádlotté közül a legrendetlenebb. Asztalán halomban állnak a papírok, ezekre töredékes, összefüggéstelen jegyzeteket firkál. Súlyos álmatlanságról panaszkodik, amely évek óta gyötri, most pedig különösképpen szenved tőle. Ráadásul krónikus fejfájás kínozza, gyakran csupán féloldali és a bal vertex (koponyatető) fölötti helyen lokalizálható. Fejfájásait egy 1941-es, Hitlerrel folytatott ingerült szópárbajra vezeti vissza, melyet bal karjának és bal lábának funkcionális bénulása követett. Panaszkodik, hogy ha ír vagy beszél, időnként nem találja a megfelelő szót. Ezt a panaszt beszélgetéseink nem igazolják. Mondatai összefüggőek és világosak.

A kikérdezőre a megrettent ember benyomását teszi. Időnként csaknem elveszti önmérsékletét, ha a menekülésre vagy segélykérésre irányuló erőfeszítései sikertelennek bizonyulnak. Az öngyilkossággal kapcsolatban nem nyilatkozik. Abban a kibúvóban reménykedik, hogy esetleg szervi agybántalmai vannak. Pszichotikus megnyilvánulásai nincsenek.”

A Ribbentroppal egyidős Rosenberget vele folytatott beszélgetéseim során eltompult szellemű embernek ismertem meg. Gilbert szerint „vakbuzgó és dilettáns filozófus, aki kiforgatta a történelmet, hogy igazolja vele az agressziót”. Gilberttel való beszélgetésekor azonban idegesen kijelentette: „Lehet, hogy kissé messzire mentünk.” A vizsgálatok azt mutatták, hogy értelmes, de szeret általánosítani, mielőtt még elhatolna a lényegig. A hajdani SS tábornok az intelligenciavizsgálat során 127 pontot ért el. Dunn meglátogatta, hogy elbeszélgessen vele, de „rátartinak és tartózkodónak” találta. Rosenberg kijelentette Dunn-nak, hogy ő kezdettől fogva kapcsolatot látott a bolsevizmus és a zsidóság törekvései között. Részletesen beszámolt a nemzetiszocializmus fejlődéséről és saját antiszemitizmusáról. „Úgy látszik, fanatikusan és görcsösen ragaszkodik elméleteihez.”

Sauckel, ez az 51 esztendős, jelentéktelen emberke Gilbert jelentése szerint „érdektelen, naiv realista; átlagos erkölcsi értékítéleteit eltorzította Hitlerbe vetett vakhite, aki szerinte megoldotta a munkanélküliséget”. A náci munkaszervezet vezetője „a szorongás és a lehangoltság állapotában van az atrocitások nyilvánosságra hozatala miatt, s eskü alatt állítja, hogy nem volt tudomása róluk”. Intelligenciapontjainak száma: 118.

Schacht azt a benyomást keltette bennem, hogy az egész emberiséget megveti. Kíváncsi voltam, mihez kezdenek a pszichiáterek ezzel a 68 esztendős, magas, őszülő férfival, a Reichsbank hajdani elnökével. Gilbert úgy találta, hogy „ragyogó szellem, aki képes önálló alkotótevékenységre”. Schacht elmondta Gilbertnek, hogy bizakodik Hitlerrel való hajdani vitái miatt, ami a koncentrációs táborba juttatta. Az intelligenciavizsgálat során 143 pontot szerzett.

Dunn ezt írta róla: „A vádlott idős ember, aki azonban nagyon friss. Rendkívül érdekelte a látogatás. Idejének legnagyobb részét olvasással és pasziánsszal tölti. Könnyednek és oldottnak igyekszik látszani, nyájasságából, jó kedélyéből sohasem hagyja magát kizökkenteni. Saját állítása szerint erősen reménykedik, és nincs lelkifurdalása. Szorongásnak, levertségnek nem adja jelét, kivéve egyfajta feszültséget, ezt azonban állandóan leplezni igyekszik.

Azt állítja, rendkívül meg van lepve, amiért azok után, hogy hosszú hónapokon keresztül Hitler börtöneiben ült, mégis perbe fogják, és éppen a hajdani börtönőrével, Kaltenbrunnerrel együtt ültetik a vádlottak padjára. Fontosabb börtöntársairól vonakodás nélkül nyilatkozott. Ezután arról beszélt, hogyan vonult vissza a közéletből Hitlerrel való összeütközése nyomán. A beszélgetés során végig szívélyesnek és barátságosnak igyekezett mutatkozni. Kijelentette: biztos benne, hogy végül is kiengedik. Egy súlyos ítélet nagy megrázkódtatást okozna a számára és könnyen összeroppanthatná lelki egyensúlyát.”

Von Schirachhal cellájában beszélgettem nem sokkal azután, hogy megérkezett. A hajdani német ifjúsági vezér így magyarázta tevékenységét: „Én csak ahhoz igyekeztem hozzásegíteni az ifjúságot, hogy testileg és erkölcsileg jól felkészült állampolgárrá lehessen. Valójában olyan volt ez, mint a cserkészmozgalom. Fogalmam sem volt róla, hogy ez a felkészítés hozzájárulhat, sőt később alapul szolgálhat a legbrutálisabb parancsokat is végrehajtó vakfegyelem kifejlesztéséhez.” A meglehetősen értelmes ember számára „megfoghatatlan volt, hogy neveltjeiből végül szadista rohamosztagosok váltak”.

Gilbert ezt jelentette róla: „Tudatos esztéta, narcisszisztikus vonásokkal, romantikus lélek, akit a korai hatalomra jutás elkábított. Most kiábrándult abból, amit úgy nevez: a német ifjúság elárulása az idősebb vezetők által. Az intelligenciavizsgálat során 130 pontot ért el.”

Dunn szerint „ez a vádlott igen kiegyensúlyozott ember, és a kikérdezőt szívélyesen, folyékony angolsággal üdvözli. Arra törekszik, hogy a kikérdezést inkább társas érintkezésnek, mintsem hivatalos aktusnak fogja fel. Elmondta, hogyan került Hitler befolyása alá s azt is, milyen fontos szerepet játszottak Ford írásai antiszemitizmusának kialakításában.*

* Henry Ford, az autókirály (1863-1947) antiszemitizmusa igen nagy hatást gyakorolt a hitleristákra. 1920 és 1922 között az amerikai nagytőkés által támogatott dearborni „Independent” című lapban antiszemita cikksorozat jelent meg, amelyet röpiratok formájában is terjesztettek. Amerikai riporterek 1922-ben, Hitler müncheni szobájában életnagyságú Ford-arcképet láttak, maga Ford pedig 1938-ban Hitlertől elfogadta a német Sas-rend nagykeresztjét. – A szerk.*

A Hitlerjugendet úgy állítja be, mint valami német cserkészmozgalmat, amelynek semmi köze sem volt a nácizmus kevéssé vonzó jellegzetességeihez … Később igen érdekes megvilágításban fejtegette Hess különcségeit és Bormann hatalomra jutását.”

Seyss-Inquart, amint az udvaron sétált, vagy amint ügyvédeivel és a börtöntisztekkel beszélt, igen különös embernek látszott. Határozott bicegése volt rajta a legfeltűnőbb. Sohasem panaszkodott, sohasem sértette meg a börtönszabályzatot. Valójában nem is volt rajta más észrevenni való, mint a bicegése. Gilbert szerint „csendesen beletörődött a sorsába”. Intelligenciavizsgálati pontjainak száma: 141. Dunn nyugodtnak és tartózkodónak, főként pedig rendkívül passzívnak találta Hollandia volt gauleiterét. „Nem barátságtalan – írta a pszichiáter -, de hűvös és tartózkodó ember benyomását kelti. Bal lábára erősen biceg (egy régi, hegymászás közben elszenvedett baleset következtében). Röviden elmondja, hogy az osztrák Anschluss gondolata régóta foglalkoztatta, de politikai téren semmit sem tett, amíg a németek be nem nyújtották követeléseiket a Schuschnigg-kormánynak. Saját magáról úgy beszél, mint aki teljesen lojális volt a Schuschnigg-rendszerhez, őt éppen csak kiszemelték a Hitlerrel folytatandó tárgyalásokra. Céloz rá, hogy Hitler becsapta őt. Hitlerhez való állhatatos ragaszkodását azonban nem is próbálja magyarázgatni. Hollandiai tevékenysége miatt láthatólag nincsen bűntudata. Amit tett, azt teljesen legálisnak tekinti. Úgy látszik, felkészült az ítéletre, s önuralma nem fogja elhagyni az utolsó pillanatig. A börtönkáplán szerint mélyen vallásos, és katolicizmusából nagy erőt merít.”

A még csak 40 éves Speer, aki a börtönszabályzatnak csendesen, rendesen és szakszerűen eleget tett, minden ízében annak a módszeres tervezőnek mutatkozott, aki valójában volt is. Gilbert tárgyilagosnak és őszintének találta. „Speer elismerte Hitler destruktív erejét, és kifejtette, a diktátor támogatása – meglehet – kollektív bűnt képvisel. Sorsával megbékélt, szorongás nemigen látszik rajta. Az intelligenciavizsgálat során 128 pontot ért el.” Dunn-nak az volt róla a benyomása, hogy a többi fogolynál oldottabban viselkedik, s benső nyugalma is szilárdabb. „Hosszasan beszél Hitler kormányának hibáiról és bűneiről, s mindezt szemmel látható őszinteséggel teszi. A többi vádlottnál sokkal kevésbé igyekszik kimagyarázni, amit tett. Eleinte láthatóan hízelgett neki, hogy Hitler érdeklődik építészeti elképzelései iránt. Ahogyan azonban egyre több munkát végzett kormányhivatalnokként, ahogyan egyre mélyebben bepillantott a belső ügyekbe, úgy nőtt a kiábrándultsága, igyekezett azonban általánosításokkal meggyőzni önmagát. Kijelentette, hogy … elutasítja a hitlerizmust.”

Nürnbergbe érkezésekor Streicher kijelentette: „Én természetesen már jártam itt.” Járt bizony. Szexuális bűncselekményért ült. 157 cm magas volt, testes, kerek fején gyér hajjal, s ha indulatba jött, könnyen elvörösödött. Tekintélyes testi ereje volt. Azt állította, hogy Eisenhower zsidó, s az Egyesült Államok kizárólag ezért „támadta meg” Németországot.

Fanatikus antiszemita volt, bár elfogatása után átmenetileg „megjavult”. A Katonai Törvényszéknek volt egy tolmácsa. Kellemes külsejű kis ember – egyébként zsidó szőke és kék szemű. Ez a tolmács megbízatást kapott, hogy látogassa meg a foglyokat, s a náci vallásüldözésről további részleteket derítsen fel a szövetségesek számára. Az összegyűjtött anyagot nem kellett bemutatnia a törvényszéknek, csupán feljegyzéseket készített. Streicher nagyon szerette ezt a szőke embert, s elragadtatással mondta róla: „Tökéletes példánya a nordikus germán fajnak.” Dühtől remegve beszélt a zsidókról, mialatt a zsidó katonatiszt nyugodtan ült vele szemben, és jegyzeteket készített.

Gilbert, a pszichológus megvizsgálta Streichert, és merev, érzéketlen, megszállott embernek találta. Az egész társaságban ő volt a legkevésbé intelligens és a legnehezebben kezelhető. „A biblia szerinte pornográfirodalom, és Krisztusnak nincs helye a vallásban, hiszen zsidó volt. Streicher az intelligenciavizsgálat során 106 pontot ért el.” Dunn a következőket mondta Streicherről: „A vádlott jelentéktelen kis ember, aki érzelmi töltéssel és panaszos hangon beszél. Téves eszméknek, hallucinációknak nyoma sincs nála. Panaszkodik, hogy az őrök éjszaka zajt csapnak, ezért naponta csupán három órát képes aludni.

»Rendben van, hogy fölakasztják az embert – jelentette ki -, de minek kínozni?« Az egyik korábbi, zsidó származású börtönorvost hálával emlegeti. Amikor megkérdeztük, miért engedte, hogy zsidó orvos vizsgálja meg, dühösen fejtegetni kezdte antiszemita elméletét és mérgelődött, amiért nem értjük meg őt.

Semmi kifogása az egyes zsidók ellen, a fajokat azonban »tisztán kell megőrizni«. Semmiféle felelősséget sem érez a zsidókkal elkövetett borzalmak miatt, s láthatóan úgy érzi, ő maga nagyon sokban hozzájárult ahhoz, hogy a világon rendben menjenek a dolgok. Az egész csoportban ő a legkevésbé intelligens, de még vele született intelligenciáját is károsan befolyásolják érzelmi komplexusai. Nem elmebeteg, személyiségének szerkezete azonban igen közel áll az abnormálishoz. Emiatt még a harmadik birodalom patologikus viszonyai között is nehézségei támadtak. Feltehető, hogy az ítéletre tűrhetően fog reagálni, ebben érzéketlensége, képzelőerejének hiánya és intelligenciájának korlátozott volta is segíti.”

Streicher egy éjszaka ordításával fölverte az egész börtönépületet. Azt mondta, hogy lidércnyomásos álom kínozta. Következő alkalommal azonban, amikor ordítozása újra betöltötte a cellákat és a folyosókat, az őr látta, hogy nyitott szemmel bömböl. Kilátásba helyeztem, hogy megbüntetem, ha ilyesmi még egyszer előfordulna. Az ordítozás abbamaradt.

Fritzsche, a propagandaügyek 45 éves volt vezetője Gilbert szerint nacionalista érzelmű és konvencionális erkölcsű ember volt. „Elkövette azt a hibát, hogy hitt a náci vezetőknek, és elfogadta propagandájukat. Most lehangolt és kétségbeesett, amiért csalódnia kellett eszméiben. Intelligenciaeredménye: 130 pont.” Dunn úgy találta, hogy „a magas, vékony Fritzsche tele van belső feszültséggel. Megfigyelték, hogy föl-alá járkál cellájában. Jobban érzi magát, ha annyit mozoghat, amennyit az adott körülmények között egyáltalán tud. Jelenleg is feszült idegállapotban van, kedvetlen, de nem túlságosan lehangolt. Erősen szorong, de öngyilkossági szándéknak nem adja tanújelét.

Pszichiátriai rendellenességei nincsenek. Az ítélet után könnyen depresszióssá válhat és öngyilkossági szándék is felléphet nála, különösen akkor, ha átadnák az orosz hatóságoknak.”

A 69 esztendős Raeder, a német hajóhad egykori főparancsnoka csendesen beletörődött sorsába. A börtönőrben legfeljebb igen mérsékelt szimpátia szokott ébredni a súlyos és borzalmas bűnöket elkövető foglyokkal szemben, én azonban akaratom ellenére is némi szimpátiával viseltettem Raeder iránt. Sokat gyötrődött amiatt, hogy felesége eltűnt a háború forgatagában. Gilbert szerint Raeder „ingerlékeny öregember, gyakorlatias és fantáziátlan, de igen tanult. Intelligenciatesztje: 134 pont.”

Dunn azt írta, hogy Raedert alacsony, eleven, feszült arckifejezésű embernek találta. „A vele folytatott beszélgetés során az embernek az az érzése, hogy mélységesen el van keseredve jelenlegi helyzete miatt, s azt is világosan látja, milyen szégyenletes ez a helyzet és milyen megalázó halállal kell szembenéznie. Pszichiátriai rendellenességei nincsenek, azzal azonban számolni kell, hogy depresszióval reagál, sőt talán öngyilkossággal is próbálkozik, csak hogy a kötél általi halál szégyenét elkerülje.”

(A szerző megjegyzése: A pszichológus Gilbert nem sokkal a foglyok bebörtönzése után végezte el vizsgálatait, Dunn ezredes pedig a per vége felé.)

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .