A fasizmus és az antifasiszta harc elemzése…

a Komintern IV. kongresszusán
(idézet: A Komintern és a fasizmus 1921-1929)
4
A kongresszuson „A tőke támadása” című napirendi pont vitájában, de más napirendi pontok tárgyalásakor is felmerült a fasizmus értékelése. Többnyire azonban csupán néhány szavas megjegyzésekről volt szó. Közülük különösen érdekes Zetkin és Lozovszkij véleménye. Megfigyelhető, hogy a fasizmussal kapcsolatos állásfoglalásuk ebben az időben még nem volt olyan differenciált, mint néhány hónappal később. Zetkin például (aki egyébként a nők körében végzendő munkáról tartott referátumot) elsősorban azt hangsúlyozta, hogy mivel a burzsoázia letért a törvényes útról, ellene csak hasonló módszerekkel, az erőszak fegyverével lehet küzdeni. Lozovszkij a szakszervezeti mozgalomról tartott beszámolójában azon a véleményen volt, hogy a fasizmus nem más, mint preventív („vorbeugende”) ellenforradalom, amelynek segítségével a burzsoázia igyekszik megakadályozni a forradalom kibontakozását.47 – Protokoll IV. 736., 450. old.*

Hasonlóan leegyszerűsített fasizmus-megítéléssel találkozhatunk Trockij beszédében is, amelyet az oroszországi forradalom öt évével foglalkozó napirend kapcsán tartott. Véleménye szerint a fasizmus nem más, mint „tökéletes ellenforradalom”, amelyet „a forradalom fiaskója” idézett elő.48 – Ugyanott, 269-270. old.*

Zetkin és Lozovszkij megjegyzései elsősorban azért érdekesek, mert itt a Komintern olyan kiemelkedő személyiségeinek első megnyilatkozásairól van szó, akik később jelentős szerepet töltöttek be mind a fasizmussal kapcsolatos elemzések, mind pedig az antifasiszta harc gyakorlatának kidolgozásában. Trockij fejtegetése azért érdemel figyelmet, mert kongresszusi beszédében ugyanabból a megállapításból indul ki, mint a húszas évek fordulóján publikált munkáiban. Ezek az írások pedig napjainkban is hatnak a fasizmussal foglalkozó irodalomra.49

49 Trockijnak ezt a felfogását, valamint „bonapartizmus”-elméletét későbbi munkái alapján elemzően bírálja Nicos Poulantzas „Faschismus und Diktatur” című könyvében. (Trikont. München 1973. 63-64., 81-82., 163-164. old.) Abban viszont téved, hogy Trockij nézetei lényegében megegyeztek a Kominternnek 1922-1924-ben kidolgozott irányvonalával.*

A fasizmussal foglalkozó számos megjegyzés közül még érdemes felhívni a figyelmet a holland Ravesteyn, a német Edwin Hoernle és a svájci Welti felszólalásában található utalásokra.

Ravesteyn, a keleti kérdéssel foglalkozó napirend egyik előadója hangsúlyozta: az olaszországi fasizmus agresszív jellegű, a Balkánon és az egész Közel-Keleten háborúval fenyeget. A háborút és a fasizmust ilyen szorosan mások még nem kapcsolták össze a kongresszuson. A fasizmusban egyébként Ravesteyn az „imperialista eszmék” új formában való jelentkezését tartotta a legfontosabbnak – és nem csupán Olaszország, hanem a különböző országok fasiszta szervezeteinek esetében is.50 – Protokoll IV. 575-576. old.*

Hoernle – akit a kongresszuson a KIVB tagjává, az Elnökség póttagjává választottak – a tőke támadásának egyes problémáit és az ezzel kapcsolatos németországi tapasztalatokat fejtegette. Hangsúlyozta a fasizmus nemzetközi jellegét. Ő volt az első, aki ilyen Komintern-fórumon a németországi fasiszta szervezetekkel, kialakulásukkal és jellemzésükkel foglalkozott. E szervezeteket három típusra osztotta. Először is a déli vagy „bajor típusú” szervezetekre, amelyeknek tömegbázisát – mint mondotta – „a kispolgárság és a középparasztság széles rétegei alkotják”. Az ezen a területen szervezkedő fasiszta mozgalom megítélése szempontjából fontosnak vélte, hogy e szervezetek biztosítják „a szélsőséges monarchista ellenforradalom kapcsolatát e széles, önmagukban demokratikus rétegekkel”. Másodszor az északi szervezeteket említette, ahol a sárga szakszervezetekbe tömörített falusi munkavállalókat tekintette a fasizmus tömegbázisának. Harmadik csoportként a „frontharcosok jól szervezett illegális alakulatait” különböztette meg. Végül rámutatott arra, hogy „akárcsak Olaszországban, az egész mozgalmat a deklasszálódott értelmiségiek vezetik”.

Hoernle beszédének az antifasiszta harc módszereivel, így a munkások védelmi osztagainak megszervezésével foglalkozó részéből az is kitűnik, hogy ő a korábbi felszólalóknál – például Zetkinnél – fontosabbnak tekintette a fasizmus elleni harc elkülönítését a tőke támadása elleni küzdelmen belül. Igen lényeges szempontra hívja fel a figyelmet. A kommunista pártnak „abban a pillanatban kell napirendre tűznie a proletár önvédelem kérdését, amikor a veszély a széles tömegek számára is láthatóvá válik – mondotta. – Nem szabad előzetes okoskodással korábban megkísérelni mesterséges védelmi szervezetek létrehozását. De abban a pillanatban, amikor a veszély a tömegek számára szemmel látható és érzékelhető [Kiemelés tőlem. – Sz. G.], előtérbe kell helyezni a proletár védelem követelését.”51 – Ugyanott, 386. old.* Hoernle nem mondta ki nyíltan, miért tartja ezt fontosnak, mi az, amitől óvja a pártot. Mivel azonban Hoernle egyike volt azoknak, akik nem csupán helyeselték, hanem meg is értették a munkásegységfront lényegét, figyelmeztetése nyilvánvalóan azoknak szól, akik a fegyveres harc megkezdését ítélték elsődlegesnek. Az olaszországi események egyik tanulsága ugyanis éppen az volt, hogy a kommunisták teendőit nem szabad leegyszerűsíteni a fegyveres ellenállásra. A feladat ennél bonyolultabb: olyan ideológiai és politikai irányvonalra van szükség, amely meggátolja a fasizmus eszmei és politikai térnyerését. Propagandát kell folytatni „a hadseregben, az ellenforradalmi szervezetekben stb.”, és a fegyveres harc eszközéhez csak akkor szabad nyúlni, ha azzal már a széles néptömegek is egyetértenek.52 – Ugyanott.*

A svájci Welti, aki Radek zárszavát követően delegációjának egyik határozati javaslatát ismertette, Hoernlénél is konkrétabban fogalmazott. Abból indult ki, hogy „a IV. kongresszusnak a puszta leírások és prognózisok helyett, a kiélezett offenzíva időszakában, erőteljes irányvonalat kell megjelölnie. A fasizmus győzelme Olaszországban, a németországi és a csehszlovákiai helyzet alakulása ezt sürgetően megköveteli.” A tennivalókkal kapcsolatban a következőket mondotta: „Nem tudom elképzelni, hogy ebben a helyzetben a IV. kongresszus ne foglalna állást ezzel kapcsolatban, hogy ne követelné meg legalább a nyugat- és közép-európai pártoktól: a proletár egységfront alapján összehangolt fellépésükkel, parlamentáris és parlamenten kívüli eszközökkel emeljenek gátat a fasizmus elé, adjanak meg minden lehetséges segítséget az olasz proletariátus és különösen az Olasz Kommunista Párt harcához.”53 – Ugyanott, 402. old.* Befejezésül javasolta, hogy jelöljenek ki egy bizottságot, amely a fasizmussal és az antifasiszta harccal kapcsolatos kérdéseket megvizsgálja és a KIVB elé határozati javaslatot terjeszt.

A kongresszus utolsó napján, december 5-én elfogadták a 14 témakört tartalmazó taktikai téziseket. „A nemzetközi fasizmus” című rész a határozat 5. pontja volt, és egyaránt tartalmazta Zinovjevnek a VB-beszámolóban kifejtett nézeteit, Radek és Bordiga főbb gondolatait.

A határozat első részében a fasizmus általános jellemzése található, főleg Zinovjev, de részben Bordiga megfogalmazásai alapján is, meglehetősen leegyszerűsítve. Lényege, hogy a fasizmus nemzetközi ellenforradalom a munkásosztállyal szemben. Mindamellett a fasizmus általános jellemzésénél egy fontos megállapítás kapcsolódik a befejező szakaszhoz: „Ugyanakkor a fehérgárdák nyílt uralma a polgári demokrácia alapjai ellen is irányul.”54 – KIVD 149. old.* Ez a mondat azt is érzékelteti, amire Radek határozottan, Zinovjev pedig jelzésszerűen utalt, hogy ti. a fasizmus nem egyszerűen a munkásság és a burzsoázia ellentéteinek terméke, hanem megerősítéséhez a burzsoázián belül feszülő ellentétek is hozzájárultak. A fasizmus nem az egyesült ellenforradalmat, hanem a burzsoázia legreakciósabb rétegeit képviseli.

A határozat második része az olasz fasizmussal foglalkozik. „Az olasz fasizmusnak – a »klasszikus« fasizmusnak, amely most egy időre az egész országot meghódította – az a jellemző vonása, hogy nemcsak szűkebb, állig felfegyverzett ellenforradalmi harci szervezeteket alakít, hanem arra is kísérletet tesz, hogy szociális demagógiával tömegbázist teremtsen a parasztság, a kispolgárság, sőt a munkásság bizonyos részében is. Ebben a törekvésében reakciós céljai érdekében ügyesen kihasználja azt a csalódást, amelyet az úgynevezett demokrácia váltott ki.”55

55 Az idézet második fele („Ebben a törekvésében… ”) a módosítások során került a határozatba. A szerkesztő bizottság nevében e kiegészítést javasló Hoernle nem indokolta meg a betoldás szükségességét, mint ahogy azt más esetekben tette. A szövegösszefüggésből azonban kiderül, hogy itt is a fasizmus és a polgári demokrácia különbségének érzékeltetéséről van szó. (Protokoll IV. 960. old.)*

Az antifasiszta harc feladatait csak röviden és elvileg határozta meg a dokumentum: „A kommunista pártoknak az a legfontosabb feladatuk, hogy megszervezzék az ellenállást a nemzetközi fasizmussal szemben, hogy az egész munkásság élére álljanak a fasiszta bandák elleni harcban, és ezen a téren is a legerélyesebben érvényesítsék az egységfront taktikáját; s itt feltétlenül szükség van az illegális szervezetek módszereire.”

A határozat utolsó bekezdésének első mondatát sokszor idézték és elmarasztalták. Egyértelműen Bordiga, illetve az olasz delegáció többségének a véleményét tükrözi: „Az esztelen fasiszta szervezkedés azonban egyúttal a burzsoázia utolsó kártyája a játékban.”56

56 KIVD 149. old. – Ehhez hasonló koncepció olvasható Togliatti korábbi jelentésében, ahol a fasizmust többek között mint „az olasz állam és társadalom válságának utolsó aspektusát” jellemzi. (Palmiro Togliatti: Opere. I. köt. 434. old.)*

Ezt a téves megállapítást a kongresszus utáni elemzőmunka eredményeképp sikerült helyesbíteni. Elsősorban az olasz fasizmus fejlődésének további elemzésére támaszkodva, másodsorban a mindennapok gyakorlatának hatására. Joggal merül fel ugyanakkor a kérdés: vajon a fasizmus olaszországi jelentkezésének ezen első periódusát figyelembe véve le lehetett-e már vonni olyan egyértelmű következtetést, hogy a fasizmus veresége után a burzsoázia továbbra is fenntarthatja osztályuralmát?

A Komintern IV. kongresszusa olyan történelmi pillanatban vizsgálta a fasizmust, amikor az európai terrorista rendszerek – köztük az olasz- még nem fejlődtek totális diktatúrává. Ennek ellenére a referátumokban és a viták során elhangzott egyes elemzésekben már felvetették az ilyen típusú rendszerek térhódításának lehetőségét. Felismerték azokat a jegyeket, amelyek az egyes országokban, különösen Olaszországban és Németországban, e fejlődés irányába mutattak. Mussolini hatalomra jutásának pillanatában már sikerült meghatározni a fasizmus osztályjellegén kívül azokat a sajátos vonásokat is, amelyek eltérnek a tőke támadásának általános jegyeitől. Rámutattak először is arra, hogy nem az egyesült reakciónak, hanem az uralkodó osztályok legreakciósabb csoportjainak diktatúrájáról van szó. Ez a diktatúra pedig a hagyományos burzsoá uralomhoz képest a terror intézményesítésével kedvezőtlenebb körülményeket teremt a munkásosztály osztályharcához és általában az emberi társadalom fejlődéséhez. A fasizmus másik sajátos vonását abban látták, hogy az uralkodó osztályok legreakciósabb csoportjai érdekeik képviseletére tömegmozgalmat tudtak felvonultatni.

Az antifasiszta harc lehetőségeinek felvázolásakor a felszólalók a kongresszust megelőző elemzésekre és gyakorlati tapasztalatokra támaszkodtak. Hangsúlyozták, hogy a munkásosztálynak és szervezeteinek létérdeke a fasizmus elleni fellépés, és e harcban a munkásság számíthat más dolgozó rétegek támogatására is. Elengedhetetlen előfeltételnek tekintették, hogy a kommunista mozgalom vállalja az antifasiszta összefogás szervezését és vezetését, az egységfront-taktika és a munkáskormány jelszavával lépjen fel valamennyi dolgozó réteg érdekeinek védelmében. Szükségesnek tartották az antifasiszta harc fegyveres formáinak szervezését is, ám a legfontosabbnak a legális lehetőségek kihasználását tekintették.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

“A fasizmus és az antifasiszta harc elemzése…” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. 2020 dec 21 -tol a fény elkezdi kiszoritani a sotétséget 2021 junius 21-ig.
    Ez egy ciklus.A Fény novekedés ciklusa.

    2020 tol ez evolucio elkezdi kiszoritani a fasizmust.

    FASISZTÁK ITT A VÉGE A CSUCSPONTJA HATALMATOKNAK INNENTOL LEFELE ,CSAK LEFELE.

    1. Tegnap hozzám lépet egy krisnás adományért Budapestiételosztáshoz.
      Fiatal lány volt a szeme tiszta empatikus igazi krisztusi kommunista.
      Beszélgettunk,és arra juttam magamban AZ EMBERISÉGNEK VAN EGY CSOP REMÉNYE.

      Nem kell az egész emberi fajt kiirtani.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .