A Nürnbergi huszonkettő

Filmvetítés a főbűnösöknek
(idézet: A Nürnbergi huszonkettő – 1981)

Filmvetítés a főbűnösöknek

Ahogyan a nyári napsütés egyre melegebb lett, a foglyok derékig meztelenre vetkőztek, és kifeküdtek napozni. Különös gyülekezetei alkottak.

Jodl, Kesselring és Keitel barnult le a legjobban. Ők hárman minden alkalmat megragadtak, hogy behunyják a szemüket és magukba szívják a forróságot. Mintha tudták volna, hogy nem sok részük lesz már benne. Az egyik sarokban Dr. Robert Ley és az undorító Julius Streicher ült egymás mellett kiközösítetten és egymás társaságára utaltan. Ley arcára rá volt írva több éves alkoholizmusa; alkonyaikor is hunyorogva, vaksin pislogott.

Streicher azt állította, hogy „szíve mélyén” teljesen megváltozott az álláspontja a zsidókkal szemben. „Amikor elfogtak – mondta -, megvertek, pofonütöttek, és egy néger a számba köpött. Krumplihéjon tartottak. Aztán egy napon egy másik táborba vittek. Tiszta szobát kaptam. Egy amerikai egy kancsó kakaót és kekszet hozott. Lerakta az asztalra és kiment. Távozóban visszaszólt: »Ezt tőlem kapta, Streicher úr. Tudja meg, hogy zsidó vagyok.« Összeroppantam, és sírva fakadtam. Ez volt számomra a legsúlyosabb büntetés. Mindig azt állítottam, hogy nincs jó zsidó, ez az eset pedig bebizonyította, hogy tévedtem.”

Filmhíradók és újságcikkek alapján a közvéleményben olyan kép alakult ki a náci vezetőkről, mint akik kifogástalan egyenruhát viselő, könyörtelen emberek, s ridegen, rettenthetetlenül gyakorolják hatalmukat. Von Ribbentrop megjelenését, öltözetét sohasem érhette kifogás. Most viszont görnyedt volt, öregedő, és kisebb, mint az ember gondolta volna. Szeme táskás és fáradt.

Mivel a német borbély csak másnaponként tudott sort keríteni rájuk, a foglyok állandóan borostásak voltak. Amikor von Ribbentrop elnyűtte szürke öltönyét, amelyben elfogták, a ruha valósággal lógott rajta. Kopott ruhájával és borostás arcával igencsak vigasztalan látványt nyújtott.

A tábornokok igyekeztek a politikusoknál több tartást és méltóságot mutatni. Sokan továbbra is begombolva viselték magas, szoros gallérjukat, nyakukon a vörös és aranyszínű rangjelzésekkel; a vezérkari tiszteknek széles vörös sáv húzódott a nadrágszárán. Zubbonyukon, a leszedett kitüntetések helyén – az uniformis fakult színével ellentétben – világosabb foltok látszottak. Keitel – nyakán levő kelései miatt – nyitva hordta zubbonya gallérját, és zsebkendőt dugott mögé.

Hogy a foglyokat emlékeztessük helyzetük súlyosságára és felfrissítsük tunya memóriájukat, elhatároztuk, hogy bemutatjuk nekik a buchenwaldi haláltáborról készült filmeket.

Mielőtt az első vetítés estéjén leoltottuk a lámpákat, kiálltam az összegyűjtött ötvenkét ember elé, és a következőket mondtam: „Mindjárt látnak egy filmet, amely a németeknek a foglyokkal szemben elkövetett kegyetlenkedéseiből mutat be néhány konkrét esetet. Maguk tudnak ezekről a dolgokról, és semmi kétségem sincs afelől, hogy sokuk aktívan is részt vett ilyesmiben. A filmet nem azért mutatjuk be, hogy tájékoztatást nyújtsunk arról, amit már úgyis tudnak, hanem azért, hogy rádöbbentsük magukat arra, hogy minderről mi is tudunk. És azzal is legyenek tisztában, hogy nem azért bánunk tisztességesen magukkal, mintha megérdemelnék, hanem azért, mert a rosszabb bánásmód méltatlan lenne hozzánk.”

Ekkor a gépész leoltotta a lámpákat, és a vetítőgép surrogni kezdett. Biddle százados, egyik beosztottam, a fal mellett ült, hogy feljegyezhesse a nácik reagálását. A csonttá aszott emberekkel való iszonyú kegyetlenkedés jelenetei villantak fel a vásznon.

Hans Frank zsebkendőt tartott szája elé, és azt gyömöszölgette 15 percen keresztül. Von Ribbentrop nem bírta sokáig, fölállt és kiment. Kesselring halálsápadt lett. Streicher csak ült és szünet nélkül ujjaival malmozott. Göring mintha nemigen figyelt volna a filmre. A végén hangosan megjegyezte – hallja aki akarja: „Ilyen filmeket szoktunk mutogatni orosz hadifoglyainknak.” Dönitz főtengernagy így vicsorgott: „Ha ez az amerikai igazságszolgáltatás, miért nem lőnek agyon mindjárt itt engem?”

Az 55 éves Walter Funk, a német Reichsbank hajdani elnöke, kihallgatást kért tőlem. Funk apró termetű, köpcös, kopasz, jellegtelen emberke volt. Igen súlyos felelősség terhelte a zsidó vagyon elkobzásáért.

Funk ott állt előttem elnyűtt csíkos ruhájában, amely túlságosan bő volt számára, s a következőt jelentette ki: „Valamit el kell mondanom önnek, uram.” Azzal sírva fakadt. Hajdani nemi betegsége roncsoló szervi hatásait viselte, s a férfiasságnak még nyomát sem lehetett megfigyelni rajta. Ujjait facsargatva folytatta: „Gonosz ember voltam, ezredes, és beszélni akarok róla.”

Aztán akadozva eldadogta, hogy ő a felelős, amiért a zsidó foglyokat úgy ölték meg, hogy az aranyat könnyűszerrel ki lehessen szedni a fogukból. Ő üttette ki élő emberek aranyfogait, ha pedig meghaltak, akkor már igazán nem kímélték őket.

Néztem ezt az embert, és felfordult a gyomrom.

Azzal folytatta, hogy ő adott parancsot valamennyi hadifogoly munkatáborban az arany és a szemüvegek összegyűjtésére, hogy később a németek felhasználhassák ezeket. Azt tapasztalta, hogy a zsidó rabbik öltözetén a hímzések nemesfémeket tartalmaznak, következésképp ezeket is hozzátétette a Reichsbankban a német háborús erőfeszítések céljaira gyűjtött aranyhoz.

Én mindeddig egyszerűen nem hittem el, hogy valaha kiadhattak ilyen borzalmas parancsot, amilyenről most Funk vallomást tett. Ő pedig ott ült velem szemben és bevallotta. Felszólítottam, hogy távozzék.

Nem tudom, mit remélt vallomásától az alázatos és szomorú Funk. Talán elnéző bánásmódot, amiért kipakolt mindent, mielőtt még vád alá helyezték volna? Vagy talán félelemből tette, esetleg szégyenkezési rohamában? Mindenesetre ez volt az utolsó vallomása ennek az alaknak, akiből azt se nézte volna ki az ember, hogy egy benzinkutat igazgasson, nemhogy a Birodalmi Bankot.

Hónapokkal később a nürnbergi vádlottak padján derűsen állt fel és letagadta, hogy ilyesféle parancsokhoz bármi köze lett volna. Bizonyára valaki más volt az … Saját ügyében elmondott tanúvallomásában megesküdött, hogy nem volt tudomása ezekről a parancsokról. „Ha történt is hasonló – mondta Funk -, arról egészen mostanáig nem volt tudomásom.”

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .