LEÁLDOZÓBAN AZ UNOKÁZÓS CSALÓK SZERENCSECSILLAGA!

Megállíthatatlan a nyugdíjasok elszegényedése – egyre nagyobb a baj

Nagy mértékben nőtt tavaly az elszegényedő nyugdíjasok száma, az elmúlt 9 évet nézve pedig már több mint a duplájára emelkedett a számuk. Mindez nem véletlen: közvetve a kormányzati intézkedések számlájára írható ez az eredmény.

Számos cikkben foglalkoztunk már az egyre növekvő problémával, miszerint a nyugdíjak és a keresetek közötti olló fokozatosan szélesebbre nyílik, ám a kettő között folyamatosan növekvő különbségnek a számszaki változáson túlmenően sokkal komolyabb következménye is van. Ezzel a hatással a rendre év végén megjelenő KSH Háztartások életszínvonala kiadvány adatai révén lehet szembesülni. A nemrég megjelent friss publikáció szerint ugyanis megállíthatatlan a kedvezőtlen folyamat: tavaly tovább romlott a nyugdíjasok helyzete a relatív jövedelmi szegénység alapján.

Relatív jövedelmi szegényeknek azokat nevezi a statisztika, akiknek jövedelme nem éri el a medián ekvivalens jövedelem 60 százalékát, vagyis a szegénységi küszöböt. 2019-ben ez az összeg 13 százalékkal magasabb volt az előző évinél, 105 259 forint a 2018-as 93 312 után. Mindez lefordítva annyit tesz, hogy aki ennél a 105 259 forintnál kevesebb jövedelemből gazdálkodik hónapról hónapra, azt a statisztika is szegénynek tekinti.

A nyugdíjasok között pedig egyre többen felelnek meg ennek a fogalmi meghatározásnak, hiszen a 2018-ban regisztrált 10,9 százalék után 2019-ben már a legidősebbek 14,3 százaléka volt jövedelmi szegény.

Közérthetőbb formában ez annyit tesz, hogy 293 722 nyugdíjas élt a szegénységi küszöbnél, a 105 259 forintnál kevesebb pénzből havonta, egy évvel korábban ez a szám még “csak” 221 488 fő volt. Vagyis egy év leforgása alatt kiugró számú, 72 ezer nyugdíjas csúszott szegénysorba Magyarországon.

Arra, hogy a helyzet romlása mennyire drasztikus és milyen régóta tartó folyamat, azt egy másik viszonyítási alap is megmutatja. 2010-ben a jövedelmi szegények aránya a nyugdíjasok között még csak 4,6 százalék volt (szemben a mostani 14,3 százalékkal), az érintettek létszáma pedig 113 ezer fő volt.

Ha a szegénység mértékét nemek szerinti lebontásban nézzük, akkor jelentős változásról árulkodnak a friss számok. Hagyományosan ugyanis a relatív jövedelmi szegénység a nők körében volt meghatározóbb, tavaly viszont a férfiak körében szignifikánsan nőtt az arány. A nyugdíjas férfiak körében 14,8, a nők esetében pedig 14 százalék volt a relatív jövedelmi szegények aránya.

 

A helyzet még ennél is rosszabb lehet

Bár a KSH adatai alapján 293 ezerre tehető a jövedelmi szegénységben élő nyugdíjasok száma, szigorúan az ellátások nagyságát tekintve ennek többszöröse lehet az érintettek köre. A Magyar Államkincstár adatai alapján ugyanis közel 580 ezren vannak azok, akik havonta a szegénységi küszöbértéknél kevesebb, legfeljebb 100 ezer forintnyi összeget kapnak az államtól nyugdíjként.

Hogy a statisztikai hivatal az államkincstár adatánál alacsonyabb érintettről árulkodik, annak hátterében a nyugdíjaskorú munkavállalás állhat. Az alacsonyabb összegű nyugdíj mellé ugyanis jövedelemként a munkabér is beszámít, ami – mint az adatok mutatják – sokak jövedelmi helyzetét tudja javítani. Igaz, másik szemszögből megközelítve a kérdést, a KSH adatsora arra is rávilágít, hogy a nyugdíjaskorú munkavállalás nem olyan mértékű, hogy a jövedelmi szegénységi arányon, mint statisztikai adaton és ezáltal a nyugdíjasok helyzetén érdemben javítani tudjon.

Magyarázat: inflációhoz kötött nyugdíjemelés + szárnyaló bérek

Mint arra cikkünk legelején is utaltunk, megvan a magyarázata ennek a folyamatnak. Az, hogy a nyugdíjasok egyre nagyobb mértékben – és láthatóan egyre nagyobb számban – szegényednek el, két dologra vezethető vissza. Részben az inflációhoz kötött nyugdíjemelés, részben pedig a bérek elmúlt néhány évben regisztrált gyors ütemű növekedése áll a folyamatok hátterében.

A nyugdíjemelés során ugyanis csak és kizárólag a várható infláció mértékét veszik figyelembe, igaz, szükség esetén a törvénynek megfelelően kiegészítő emeléssel kompenzálja a kormány az ellátásokat, ám ez is csak a reálértékét megőrzését eredményezi, érdemi növekedést nem. Ez nyilván nem véletlenül, hiszen a kormány még 2010-ben egyik legfőbb céljaként a nyugdíjak reálértékének megőrzését tűzte ki. Hogy ez megvalósuljon, egyáltalán nem indokolt a bérnövekedések mértékét figyelembe venni a nyugdíjemelés során, mint az amúgy megtörtént a korábbi számítási metódus, a svájci indexálás alkalmazásánál. Márpedig ennek hiánya az elmúlt években egyre markánsabban kezd megmutatkozni.

A bérek alakulása befolyásolja is a szegénységi küszöböt is, mivel az a medián ekvivalens jövedelem 60 százaléka, vagyis leegyszerűsítve a bérek változása mozgatja ezt a határértéket. A lendületes bérnövekedési ütem a szegénységi küszöböt is gyors ütemben emeli, tavaly például 13 százalékkal, miközben ezzel párhuzamosan a nyugdíjak csupán 3,4 százalékkal emelkedtek. A folyamat tehát úgy néz ki, hogy

hiába nőnek a nyugdíjak minden évben, a növekvő bérek által meghatározott szegénységi küszöb alá egyre nagyobb arányban csúsznak be a nyugellátások is.

Mindebből következik az is, hogy ameddig a nyugdíjak számításánál nem veszik figyelembe a bérnövekedés mértékét, és jelentős differencia lesz a két jövedelmi forma változása között, addig statisztikailag a nyugdíjasok egyre rosszabb helyzetbe fognak kerülni. Természetesen a helyzet nemcsak a számok szintjén romlik és romolhat. A nyugellátások az alacsony emelési ütem miatt egyre kevésbé bírják el az elmúlt időszakot egyre inkább meghatározó élelmiszer-áremelkedést. Azok éves szinten akár kétszer nagyobb ütemben drágulnak, mint ahogy emelkednek a nyugdíjak. Márpedig a nyugdíjasok fogyasztói kosarában sokkal nagyobb súllyal szerepelnek az ilyen termékek, mint az átlagos fogyasztói kosárban.

A helyzeten egyrészt javíthatna a svájci indexáláshoz való visszatérés, vagy akár a differenciált nyugdíjemelés is. Utóbbi során az alacsonyabb értékű ellátásokat nagyobb arányban emelné a kormányzat, míg a sok százezresek, akár milliósok esetén csak minimális – reálértéket megőrző – emelés történne. Ez utóbbi esetén is kivédhető lenne az, hogy évről évre mind többek ellátása kerüljön a szegénységi küszöb értéke alá.                           (privatbankar.hu)

A balrad.ru kommentje a “kunyera” után

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

Bal-Rad komm: A nyomornyögdíjasok számának megugrása a hagyományos okokon túl köszönhető még annak is, hogy egy csomó Ratkó – gyerek került nyugdíjas korba. Csakhogy rengeteg közöttük a rendszerváltáskor vagy az után AKÁR CIKLIKUSAN HOSSZABB IDŐKIG IS munkanélkülivé lett, vagy feketén foglalkoztatott, vagy kényszervállalkozásba kergetett.

Ezek a körülmények aztán meg is alapoztak a sikeres drámának! 

Qrmányunk pedig megtalálta a megoldást! GONDOSKODJONAK RÓLUK A GYEREKEIK!

Egy dolog biztos: LEÁLDOZÓBAN AZ UNOKÁZÓS CSALÓK SZERENCSECSILLAGA!

“LEÁLDOZÓBAN AZ UNOKÁZÓS CSALÓK SZERENCSECSILLAGA!” bejegyzéshez 5 hozzászólás

    1. Sertés
      2020-11-23 – 12:25

      Egyre kevésbé a farhátat. Egyes piacokon lehet kapni csirke csontokat. Az a legolcsóbb levesnek való…

  1. Arra azért kiváncsi vagyok,hogy mekkora inflációt számít be a kormány a nyugdíjemelésekbe!
    Eddig is felére-,negyedére redukálták le a tényleges inflációt azért,hogy ne kelljen annyi nyugdíjat kifizetni,így évről évre szegényebbek lettünk!A legalább nyolc százalékos inflációt mindössze 1,9% százalékkal számolták át a nyugdíjasoknak,és a szemünkbe röhögtek a mocskok!
    A mostani helyzetben legalább 16%-os volt az infláció!Persze,lehet számolni így is,meg úgy is!
    Ha pl. a háromrugós,szávárványszínű luxusmókafasza ára nem változott,mert nem kellett senkinek,de az élelmiszerek ára 9% -kal nőtt,a gyógyszereké,étrendkiegészítőké meg majdnem 50%-kal,akkor biztos,hogy nem 2 %-os a számomra az infláció,amit odalöknek !
    (Csak annyit,hogy a számomra életmentő C-vitamin ,amit külföldről kell beszereznem,,két évvel ezelőtt 8 E volt kilója,ma 19 E+ postaköltség!Persze,ez azután lett ilyen drága,hogy Merkel kotlós,meg az EU a vitaminok fogyasztását korlátok közé szerette volna szorítani,ami ellen európaszerte tiltakoztak,ezért szinte elérhetetlen áron lett értékesítve!És a gyógynövények,és más vitaminok ára is az egekben!)
    Vagy: egy évvel a kornavírus előtt egy kiló sertéshús általában itt 3 eu körül mozgott,ma a nagyon kifutott szavatossági idejű hús sem olcsóbb leértékelve sem ennél,de általános az 5E,5,6E,6E
    de a marhahús 9 e körüli áron kapható!
    Jó,hát persze,minek is annyi drágaságot zabálni!?
    Persze,ha nincs olcsóbb!

  2. A privatbankar.hu által közölt újság cikkben vannak megfogadható ötletek a” relatív jövedelmi sze-
    génység a nyugdíjasok …” . Szerintem mégis több sebből vérzik . Nézzük: a tényleges nyugdíjasok
    száma, 2.6 millió fő . A létminimum 147 eFt/fő/hó . A nyugdíjas társadalomban élők 68 %- a ,
    a létminimum alatti ellátást kap, vagyis: 1.768.000 fő ( köztük jómagam is .)
    Ezt tovább differenciálja az, hogy nem mindegy hol élsz . Az a paradox helyzet működik a ka-
    pitalista Magyarországon, hogy vidéken az EGYSZERŰ É L E T minden vonatkozásban drága !
    – Az élelmiszerek “kiskerti-háztáji ” munkáit , a rendszer olyan mértékben megdrágította, hogy
    kis tételekben csak ráfizetéssel tudsz ( ha még bírsz ) – kézi erővel – kapálni, kertészkedni .
    – Az alapvető élelmiszereket ( ha még bírsz gazdálkodni akkor is ) 60-70 %-ban az üzletben
    drágábban veszed , mert az árusok a budapesti nagybani piacról szállítják a falusi/vidéki bolt-
    jaikba. A szállítási költség , megdrágítja az élelmiszerek árait .Ruhákat – a fehérneműkön kívül-
    nem kell vásárolni, így ezeket kár szerepeltetni a nyugdíjasok vásárlói kosarában , hasonlóan
    a “bözske utalványokon ” kívüli üdülés! Helyette a gyógyszerek és vitaminok fogynak.
    – Az országban lévő 2.3 millió kertes családi házak – több mint 85 % a szocializmusban épült-
    elöregednek, hő-és hangszigetelés szempontjából is , sürgős felújításra szorulnak ! Ki újítja
    fel és miből, amikor a “rendszerváltás óta ” a vidék kiürült , közel 2.000 olyan település van,
    ahol a lakosság száma fogy, összetételében pedig , öregszik !!! Ez a tendencia országosan is igy
    van ! ( a korfát a cigányság arányának növekedése finomítja, de a nyomort növeli !)
    – A vidéki élet drágaságát a közmű díjak és szolgáltatások – sajnos – egyértelműen növelik.
    ( az észak-magyarországi falvakban 1 m” víz , 980 Ft ! …A fővárosban mennyi ? … a fele.)
    Azt akartam üzenni hogy a “kiemelt helyeken ” kívül élő Magyarországon is országot építő
    emberek élnek , “itt az idő !” egyenlően kezelni mindenkit !!! …A cikkben a megoldásra adott
    javaslatot : svájci indexállás, differenciált nyugdíjemelés ( az osztrák minta is jó lenne .) ideje
    van realizálni, mivel az admin által is jelzett okok, már nagyon a körmünkre égtek !!!

    1. “( az észak-magyarországi falvakban 1 m” víz , 980 Ft ! …A fővárosban mennyi ? … a fele.)”
      +a szenyvíz elvezetés ,ha nincs akkor a talajterhelési dij(évi60-80000Ft/fő)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .