A II. Szovjetkongresszus, és a szovjet kormány megalakulása

(idézet: A bolsevik párt a Nagy Októberi Szocialista forradalom győzelmének szervezője)
3
Az oroszországi proletariátus éppen ilymódon hódította el az eszerektől a parasztságot, elhódította szó szerint néhány órával azután, hogy meghódította az államhatalmat. Mert néhány órával a burzsoázián aratott petrográdi győzelem után, a győzelmes proletariátus kiadta a «föld-dekrétumot», s ebben a dekrétumban teljes egészében és egyszerre, forradalmi gyorsasággal, eréllyel és fenntartás nélkül, megvalósította mindazt, amire a parasztság többségének gazdaságilag a legégetőbb szüksége volt, teljesen és megváltás nélkül kisajátította a föld- birtokosokat”61.
61 Lenin Művei 30 köt. Szikra 1953 258, 259 old.

Az egyenlősítő földhasználattal kapcsolatban Lenin „A proletárforradalom és a renegát Kautsky” című brosúrájában hangsúlyozta, hogy a bolsevikok az egyenlősítő földhasználat bevezetésekor nyíltan és félreérthetetlenül megmondották: ez az eszme nem a mi eszménk, mi nem értünk egyet ezzel a jelszóval, de meg fogjuk valósítani ezt a jelszót, mert ezt követeli a parasztság többsége. Lenin kifejtette, hogy a szocialista rendszer a mezőgazdaságban nem az egyenlősítő földhasználat útján győz, hanem a föld társas megművelése útján, a proletárdiktatúra viszonyai között. Ezért tehát az eszereknek elvileg nem volt igazuk, amikor azt állították, hogy a dekrétum által megvalósított intézkedés „a föld szocializálása”. Valójában a II. Szovjetkongresszus a föld nacionalizálását hajtotta végre. Lenin különösen hangsúlyozta, hogy a föld nacionalizálása, melyet Oroszországban a proletárdiktatúra valósított meg, biztosította a burzsoá-demokratikus forradalom teljes befejezését. Ezenkívül pedig a föld nacionalizálása nyújtotta a legtöbb lehetőséget a proletárállamnak arra, hogy a mezőgazdaságban áttérjen a szocializmusra.

A földről szóló dekrétum a szocialista földművelésre való áttérés első intézkedéseit jelölte meg. Lenin kifejezése szerint, a föld társas megművelésére való áttérés mellett „agitált”. A dekrétum szerint a mintaszerűen megművelt földterületek nem kerültek felosztásra, hanem az állam vagy a községek kizárólagos használatába mentek át.

A földről szóló dekrétum megvitatásánál a kongresszuson felszólalt Tver kormányzóság egyik paraszt küldötte és kijelentette, hogy „a parasztok mélyen meghajolnak a jelen gyűlés előtt és üdvözletüket küldik”… Választói nevében üdvözölte Lenin elvtársat és köszönetét fejezte ki „a szegényparasztság legállhatatosabb védelmezőjének”. Beszédét a küldöttek lelkes tapsvihara között fejezte be, majd pedig ez a tapsvihar a Vlagyimir Iljics Lenint éltető ovációba csapott át.

A II. Szovjetkongresszus elfogadta a földről szóló lenini dekrétumot. Ilymódon a föld az egész nép, a munkás-paraszt állam tulajdona lett. A föld méhének kincsei, az erdők, a vizek a nép tulajdonába mentek át, vagyis a munkás-paraszt állam tulajdonává váltak. A föld nacionalizálásának a továbbiakban nagy jelentősége volt a mezőgazdaság kollektivizálásánál.

A II. Összoroszországi Szovjetkongresszus határozatot hozott még a halálbüntetés eltörléséről; a földbizottságok letartóztatott tagjainak szabadon bocsátásáról és az Ideiglenes Kormány azon biztosainak letartóztatásáról, akik a földbizottságok tagjait letartóztatták; a volt miniszterek letartóztatásáról, azzal az utasítással, hogy a katonai szervezetek intézkedjenek a megszökött Kerenszkij mielőbbi letartóztatásáról; és végül határozatot hozott a pogrommozgalom elleni harcra vonatkozóan.

A kongresszus elfogadta azt a javaslatot, hogy intézzenek felhívást „A fronthoz”, „A kozák testvérekhez”, és „Minden vasutashoz”.

A II. kongresszus ülésének végén megvitatták az új hatalom felépítésének kérdését. Megválasztották az Összoroszországi Központi Végrehajtó Bizottságot és megalakult az első szovjet kormány — a Népbiztosok Tanácsa, amelynek elnökévé Lenint választották. Sztálin elvtársat Nemzetiségügyi Népbiztossá választották. Az Összoroszországi Központi Végrehajtó Bizottságba 101 tagot választottak, akik közül 62 bolsevik, 29 „baloldali” eszer, 6 úgynevezett egyesült szociáldemokrata internacionalista, 3 ukrán szocialista és egy pedig eszer maximalista volt. A Népbiztosok Tanácsa kizárólag bolsevikokból állt.

A kongresszust november 9-én (október 27-én) reggel 5 óra 15 perckor az Internacionále eléneklésével és „Éljen a szocializmus!”, „Éljen a forradalom!” felkiáltásokkal zárták be.

A kongresszus küldöttei hazautaztak, hogy mindenhová megvigyék a szocialista forradalom győzelmének hírét és a szovjet hatalmat kiterjesszék az egész országra.

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom aránylag könnyű győzelmét meghatározó okok közül „Az SzK(b)P története” szerint a legfontosabbak a következők:

Az Októberi Forradalom közvetlen és egyben legfőbb ellensége, az orosz burzsoázia, aránylag gyenge volt, rosszul szervezett, és kevés politikai tapasztalattal rendelkezett. Az orosz burzsoáziának, amely gazdaságilag még nem erősödött meg és teljesen a kincstári rendelésektől függött, nem volt sem politikai önállósága, sem elegendő kezdeményezőképessége. Nem voltak tapasztalatai a politikai kombinációk és a nagyszabású politikai szemfényvesztés terén, mint például a francia burzsoáziának, sem olyan iskolázottsága a nagyméretű kompromisszumos szélhámoskodás terén, mint például az angol burzsoáziának. Miután hatalomra jutott, nem tudott okosabbat kigondolni, minthogy minden főbb kérdésben továbbfolytassa a februári forradalomban megdöntött gyűlölt cár politikáját. Az orosz burzsoázia továbbfolytatta a cár külpolitikáját, a „végső győzelemig tartó háború” mellett volt, annak ellenére, hogy a rablóháború elviselhetetlenné vált az ország számára, és végkép kimerítette a népet és a hadsereget. Továbbfolytatta a cár belpolitikáját is, lényegében a földesúri földtulajdon fenntartása mellett volt, noha a parasztságot a földnélküliség és a földesúri elnyomás teljes nyomorba és éhínségbe taszította. Ami a munkásosztállyal szemben folytatott politikáját illeti, az orosz burzsoázia még jobban gyűlölte a munkásosztályt, mint a cár, mert nemcsak arra törekedett, hogy fenntartsa és megszilárdítsa a gyárosok igáját, hanem arra is, hogy azt tömeges kizárásokkal elviselhetetlenné tegye.

Ilyen körülmények között nem tarthatta magát sokáig az Ideiglenes Kormány, amelynek igazi céljait a mensevikek és eszerek megalkuvó pártjai, amíg bizonyos befolyásuk volt a népre, ideig-óráig leplezték. De amikor a bolsevikok leleplezték a mensevikeket és eszereket mint az imperialista burzsoázia ügynökeit, nem lehettek tovább az Ideiglenes Kormány támaszai, és az Ideiglenes Kormány alól kicsúszott a talaj. A nép, mivel nem látott lényeges különbséget a cár politikája és a burzsoázia politikája között, átvitte a cár iránti gyűlöletét a burzsoá Ideiglenes Kormányra, és a bolsevik párt vezetésével, felkelt ellene.

Az oroszországi forradalom vezére a világ legforradalmibb proletariátusa, az orosz proletariátus volt, amely megedződött a cárizmus és a kapitalizmus elleni harcokban, amely rövid idő alatt két forradalmon ment át, és a proletárforradalom küszöbén a békéért, földért, szabadságért és szocializmusért folytatott harcban kivívta magának a nép vezérét megillető tekintélyt. „Ha a forradalomnak nem lett volna olyan vezére, mint Oroszország munkásosztálya, amely kiérdemelte a nép bizalmát, akkor nem jöhetett volna létre a munkások és parasztok szövetsége sem és e nélkül a szövetség nélkül nem győzhetett volna az Októberi Forradalom sem”62.
62 Az SzK(b)P története 258 old.

A forradalomban Oroszország munkásosztályának komoly szövetségese volt a szegényparasztság, amely akkor a paraszti lakosság óriási többségét alkotta. A forradalom nyolc hónapjának tapasztalata, amely felért a „normális” fejlődés évtizedeinek tapasztalataival, sok mindenre megtanította a dolgozó parasztság tömegeit. Ez alatt az idő alatt módjukban volt, hogy tetteik alapján próbálják ki Oroszország valamennyi pártját, és meggyőződhessenek arról, hogy sem a kadetok, sem az eszerek és a mensevikek nem hajlandók összeütközni a földesurakkal a parasztság miatt, nem hajlandók vérüket ontani a parasztokért, hogy csak egy párt van, amely kész eltiporni a földesurakat, hogy a parasztok szükségleteit kielégítse — s ez a bolsevikok pártja. Ezen a reális alapon jött létre a proletariátus és a szegényparasztság szövetsége. A munkásság és a szegényparasztság szövetsége döntő hatással volt a középparasztok magatartására is, akik sokáig ingadoztak és csak az októberi felkelés előtt fordultak igazán a forradalom felé és csatlakoztak a szegényparasztsághoz. E nélkül a szövetség nélkül az Októberi Forradalom nem győzhetett volna.

A munkásosztály élén a politikai harcokban kipróbált bolsevik párt — Lenin és Sztálin pártja — állott. A bolsevik párt bátran vezette a népet a döntő rohamra, s körültekintően kikerült mindenfajta zátonyt a célhoz vezető úton. Csak a bolsevik párt volt képes „egyetlen forradalmi áradatban egyesíteni olyan különböző forradalmi mozgalmakat, mint az általános, demokratikus békemozgalom, a földesúri földek elfoglalásáért folyó demokratikus parasztmozgalom, az elnyomott népek nemzeti szabadságmozgalma a nemzeti egyenjogúságért és a proletariátusnak a burzsoázia megdöntésére és a proletárdiktatúra megvalósítására irányuló szocialista mozgalma.

… Ezeknek a különféle forradalmi mozgalmaknak egyetlen hatalmas forradalmi áradatban való egyesítése döntötte el a kapitalizmus sorsát Oroszországban”63.
63 Az SzK (b) P története. 259. old.

Jelentékeny mértékben megkönnyítette az Októberi Forradalom győzelmét az is, hogy olyan időpontban kezdődött, amikor az imperialista háború még teljes erővel dúlt, amikor a legfőbb burzsoá államok két ellenséges táborra szakadtak, amikor ezek az államok az egymás elleni háborúval voltak elfoglalva és ezért nem állt módjukban komolyan beavatkozni az oroszországi forradalomba, nem állt módjukban cselekvően fellépni az Októberi Forradalom ellen.

Az oroszországi szocialista forradalom győzelme új korszakot nyitott meg az emberiség történetében, a győzedelmes proletár világforradalom korszakát, a proletárdiktatúra korszakát.

Szovjet köztársaságunk példája úgy lebeg az egész világ szeme előtt „mint a nemzetközi szocializmus fáklyája, s mint a dolgozó tömegek példaképe”64.
64 Lenin Művei. 26. köt. 489—490. old.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

“A II. Szovjetkongresszus, és a szovjet kormány megalakulása” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Jelentjuk Budapesten tottál katonai zárlat van északa.
    Mi embereink Budapesten tréningezik az álcázást.
    Minden kozeli kép a magyar katonákrol plussz pont.
    Se vizuálisan se termokamerával nem lehet észlelni a gyakorlatozo egységeket a magyar katonáknak.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .