A II. Szovjetkongresszus, és a szovjet kormány megalakulása

(idézet: A bolsevik párt a Nagy Októberi Szocialista forradalom győzelmének szervezője)
1
A II. összoroszországi Szovjetkongresszus 1917 november 7-én (október 25-én) este 10 óra 45 perckor nyílt meg.

A kongresszuson 318 vidéki Szovjet képviseltette magát. Ezek közül közvetlenül a II. Összoroszországi Szovjetkongresszus előtt 241 a Szovjetek hatalma mellett, 59 a polgári demokrácia mellett foglalt állást, 18 Szovjet pedig felemás határozatot hozott ebben a kérdésben. Így tehát a küldöttek többsége bolsevik utasításokkal jött a kongresszusra.

A jobboldali eszerek és a mensevikek otthagyták a kongresszust. Ezek után a kongresszuson 649 küldött vett részt, akik közül 390 volt bolsevik.

A II. Összoroszországi Szovjetkongresszus a bolsevik párt közvetlen irányításával, a győztes szocialista forradalom szervezőinek és vezéreinek — Leninnek és Sztálinnak — közvetlen vezetésével végezte munkáját.

A kongresszus átvette a hatalmat a Forradalmi Katonai Bizottság kezéből és az ország legfőbb hatalmi szerve lett. Minden forradalom legfontosabb feladatát, vagyis azt a feladatot, hogy a hatalom az egyik osztály kézéből a másik osztály kezébe menjen át, az Októberi Szocialista Forradalom győzelmes fegyveres felkelés útján oldotta meg, még a Szovjetkongresszus megnyitása előtt. A II. Összoroszországi Szovjetkongresszuson a (bolsevikok voltak túlnyomó többségben. Ez határozta meg itt is a hatalom kérdésének eldöntését. A kongresszus megerősítette a petrográdi munkások fegyveres harcokban kivívott világtörténelmi jelentőségű diadalát. A küldöttek túlnyomó többsége egyöntetűen üdvözölte a fegyveres felkelés győzelmét.

A II. Összoroszországi Szovjetkongresszuson különösen szemléltetően megmutatkozott, hogy milyen szakadék keletkezett a forradalmi tömegek s a mensevikek és az eszerek pártjai között. Ezeknek a pártoknak a fejlődése az Októberi Forradalom előtt véget ért és a tőkés rendszer teljességét és sérthetetlenségét védelmező burzsoá ellenforradalmi pártokká lettek.

A mensevikek és az eszerek a kongresszus munkáját már mindjárt az elején szabotálni kezdték, s meg akarták ijeszteni a részvevőket. Egy Kucsin nevű tiszt arcátlanul a hadseregbizottságok „nevében” szólalt fel, és azzal fenyegetőzött, hogy a forradalom ellenségeinek minden erejét mozgósítják „a hadseregben és az országban”.

Amikor pedig a Szmolnijban meghallották az „Avrora” ágyúinak dörgését, a mensevikek és az eszerek hisztérikusan tiltakoztak az ellen, hogy a Téli Palotát a tüzérség lője. A proletárforradalmat, rágalmazó módon, „katonai összeesküvésnek” nevezték. A mensevikek és az eszerek ádáz ellenségei voltak a fegyveres felkelésnek, valamint annak, hagy megteremtsék a Szovjethatalmat mint a proletárdiktatúra államformáját. Olyan hatalom létesítését követelték, amely „mindenki számára demokrácia”, egyszerűbben — demokrácia a burzsoázia számára.

De a mensevikeknek és az eszereknek sem a fenyegetéseik, sem a hisztérikus kirohanásaik, sem pedig a szabotázsuk természetesen nem befolyásolhatta a kongresszus többségét, amely az egész ország sokmilliós dolgozó tömegeinek támogatását érezte maga mögött. A mensevikek, bundisták és a jobboldali eszerek — a burzsoázia lakájai —, látva teljes kudarcukat, elszakadtak a forradalomtól; a kongresszuson felolvasták előre elkészített nyilatkozatukat, amelyben kijelentették, hogy a kongresszust „illetéktelennek” tartják és eltávoznak a kongresszusról. A kongresszus többsége gúnyos (megjegyzésekkel, kiáltásokkal kísérte a távozókat: „Árulók! Fel is út, le is út!”

A „baloldali” eszerek, látva, hogy a parasztság szívvel-lélekkel támogatja a bolsevikok jelszavait, ottmaradtak a kongresszuson, mert így akarták megőrizni a parasztság tömegeire gyakorolt befolyásuk maradványait.

A kongresszus megbélyegezte a mensevikeket és eszereket, hangsúlyozva, hogy nemcsak nem sajnálja, hanem üdvözli távozásukat, mivel a kongresszus ezeknek az árulóknak távozása után a munkás- és katonaküldöttek valóban forradalmi kongresszusává vált.

A teljes politikai csődbe jutott mensevikek és eszerek, miután otthagyták a II. Szovjetkongresszust, a Városi Dumába mentek, ahol az ott levő kadetok, mensevikek és eszerek azt a látszatot igyekeztek kelteni, mintha a Városi Duma még valamiféle szerepet játszhatna abban, hogy az események az ellenforradalom javára alakuljanak. Ez azonban csak szánalmas kísérlet volt arra, hogy leplezzék, menynyire elvesztették a fejüket a lejátszódó események közepette. A Városi Duma elhatározta, hogy beavatkozik a Forradalmi Katonai Bizottság és az Ideiglenes Kormány közötti harcba. E célból három küldöttséget menesztett. Az első küldöttséget az „Avrora” cirkálóra irányította „meggyőzni” a matrózokat, hogy szüntessék meg az Ideiglenes Kormány elleni harcot. A második küldöttség a Téli Palotába indult, hogy kifejezze a Városi Duma szolidaritását az Ideiglenes Kormány iránt. A harmadik küldöttség a Szmolnijba ment, a Forradalmi Katonai Bizottsághoz, hogy „javasolja” az Ideiglenes Kormány elleni harc beszüntetését. Elsőnek az „Avrora” cirkálóra indított küldöttség tért vissza. Fel sem engedték a cirkálóra. Másodiknak a Téli Palotába irányított küldöttség érkezett meg. A küldöttség nem jutott el a Téli Palotáig. Amikor a küldöttség a fehér zászlóval kijutott a Palota-térre, éppen megkezdődött a lövöldözés. A küldöttek megijedtek, azt gondolták, hogy rájuk lőnek, és visszafordultak. A harmadik küldöttség, amikor a Szmolnijból visszatért, arról számolt be, hogy a Forradalmi Katonai Bizottság fogadta, és úgy nyilatkozott, hogy az Ideiglenes Kormány elleni harcot végig viszi, vagyis felszámolják az Ideiglenes Kormányt.

Ezzel azonban az eszer-mensevik komédia még nem fejeződött be. A Városi Duma, miután meghallgatta a küldöttségeket, elhatározta, hogy a Téli Palota elé vonul, és — mint ahogyan azt a Városi Duma egyik tagja kifejezte — „együtt hal meg” az Ideiglenes Kormánnyal. A „meghalni” akarókhoz csatlakoztak azok a mensevikek és eszerek is, akik kivonultak a II. Szovjetkongresszusról, úgyszintén a Parasztküldöttek Végrehajtó Bizottságának eszer-mensevik képviselői. Körülbelül 400 főből álló csoport indult el a Téli Palota felé. A menet élén Srejgyer polgármester és Prokopovics haladtak, egyik kezükben lámpással, a másikban esernyővel. Átvonultak a Nyevszkij Proszpekten. Elérték a Mojkát. A Kazáni székesegyháznál megállította őket egy matróz járőr és megkérdezte:

— Hová mennek?

Erre Prokopovics elkezdte magyarázni, hogy a küldöttség „meghalni megy az Ideiglenes Kormánnyal együtt”.

— Már késő — válaszolta az egyik matróz —, a Téli Palotát már elfoglalták, az Ideiglenes Kormány pedig a Péter—Pál-erődben van.

A küldöttség erre zavartan topogott egy helyben, majd visszaindult a Városi Dumába. Itt a mensevikek és a jobboldali eszerek a kadetekkel együtt a Szovjethatalom elleni harcra ellenforradalmi központot alakítottak „A Haza és a Forradalom Megmentésének Bizottsága” néven. A mensevikek és eszerek pártja így bohóckodva és szenvelegve fejezték be szégyenletes útjukat, az árulás útját. A burzsoá ellenforradalom pártjaivá lettek.

A Téli Palota elfoglalása után egy órával közölték a II. Összoroszországi Szovjetkongresszus küldötteivel, hogy a forradalmi munkások, katonák és matrózok ostrommal elfoglalták a Téli Palotát, letartóztatták az Ideiglenes Kormány minisztereit és lefegyverzik a hadapródiskolásokat. Ez a hír rendkívül nagy lelkesedést váltott ki a küldöttekből. A terem szűnni nem akaró ujjongástól és az üdvözlő felkiáltásoktól visszhangzott.

A II. Összoroszországi Szovjetkongresszus első ülésének végén elfogadta a munkásokhoz, katonákhoz és parasztokhoz intézett kiáltványt, amelyet Lenin fogalmazott meg. A kiáltványban kihirdették, hogy az államhatalom az egész országban a Szovjetek kezébe ment át.

„A kongresszus, a munkások, katonák és parasztok óriási többségének akaratából — olvashatjuk a kiáltványban — a munkások és a helyőrség Petrográdban végrehajtott győzelmes felkelésére támaszkodva, kezébe veszi a hatalmat …

A kongresszus határozatilag kimondja: minden hatalom mindenütt a Munkás-, Katona- és Parasztküldöttek Szovjetjeinek kezébe megy át, amelyek kötelesek biztosítani az igazi forradalmi rendet”53.
53 Lenin Művei. 26. köt. 245. old.

A kiáltvány közölte, hogy a kongresszuson jelen van a Parasztszovjetek számos küldötte is, hogy a megalkuvó Központi Végrehajtó Bizottság meghatalmazása lejárt, az Ideiglenes Kormányt megdöntötték és tagjainak többségét letartóztatták.

A kiáltvány kihirdette a Szovjethatalom első lépéseinek programját: a Szovjethatalom fel fogja ajánlani minden népnek az azonnali békét, és az azonnali fegyverszünetet minden fronton; biztosítani fogja azt, hogy a földesúri földeket, a koronabirtokokat és az egyházi birtokokat megváltás nélkül a parasztbizottságok rendelkezésére bocsássák; meg fogja védeni a katonák jogait azzal, hogy végrehajtja a hadsereg teljes demokratizálását; be fogja vezetni a termelés munkásellenőrzését; idejében összehívja az Alkotmányozó Gyűlést, gondoskodik a városok élelmiszerrel és a falvaknak elsőrendű szükségleti cikkekkel való ellátásáról; biztosítani fogja valamennyi Oroszországban élő nemzet számára a valódi önrendelkezési jogot.

A kongresszus éberségre, kitartásra hívta fel a frontkatonákat, és meggyőződését fejezte ki, hogy a forradalmi hadsereg meg tudja védelmezni a forradalmat az imperializmus minden merénylete ellen, mindaddig, amíg az új kormánynak sikerülni fog megkötni a demokratikus békét. A kongresszus kijelentette, hogy az új kormány minden intézkedést meg fog tenni arra, hogy a forradalmi hadsereget a rekvirálás és a vagyonos osztályok megadóztatásának határozott politikája útján minden szükségessel ellássa, és a katonák családjainak helyzetén is javítani fog.

A kongresszus éberségre hívta fel a forradalmi népet, és figyelmeztette, hogy az ellenforradalmáról — Kerenszkij, Kalegyin és mások — kísérleteket tesznek arra, hogy csapatokat vonultassanak fel Petrográd ellen; továbbá, hogy néhány, Kerenszkij által félrevezetett, és útnak indított osztag a felkelt nép oldalára pártolt át.

A kongresszus kiáltványa ezzel a felhívással végződött:

„Katonák, tanúsítsatok aktív ellenállást a kornyilovista Kerenszkijjel szemben! Legyetek résen!

Vasutasok, állítsatok meg minden olyan vasúti szerelvényt, amelyeken Kerenszkij katonaságot küld Petrográd ellen!

Katonák, munkások, alkalmazottak — a ti kezetekben van a forradalom sorsa és a demokratikus béke sorsa!

Éljen a forradalom!”54
54 Lenin Művei. 26. köt. 246. old.

A II. Szovjetkongresszus első ülésén Lenin nem volt jelen. Lenin a fegyveres felkelést irányította és a Szovjethatalom első halaszthatatlan intézkedéseit hajtotta végre. A bolsevik párt vezérének és a győztes proletárforradalom szervezőjének megjelenését a kongresszus október 26-i (november 8-i) második ülésén az egész kongresszus viharos, szűnni nem akaró lelkes ünnepléssel fogadta.

A kongresszus második ülését a békéről és a földről szóló történelmi jelentőségű dekrétumok megvitatásának szentelték. Mindkét kérdésről Lenin tartott előadói beszédet. Lenin a békéről szóló beszédét azzal kezdte, hogy a béke kérdése „égető kérdés, napjaink fájó kérdése”55.
55 Ugyanott, 247. old.

Negyedik éve folyt az imperialista rablóháború. Az angol, francia és amerikai kapitalistáktól függő cári kormány idegen országok és népek kirablása útján akarta rendbe hozni ügyeit.

A burzsoá-földesúri Ideiglenes Kormány folytatta a bűnös háborút. És ezt a háborút helyeselték és támogatták a mensevikek és eszerek, a burzsoázia hűséges lakájai. Az egyetlen párt, amely harcolt az imperialista háború ellen, a bolsevik párt — Lenin és Sztálin pártja — volt.

A bolsevikok háborúellenes harci programja minden elnyomott programjává lett. A bolsevikok a béke ügyét a proletárforradalom győzelmének ügyével kapcsolták egybe, mert azt tartották, hogy a háború megszüntetésére és az igazságos, annexió és hadisarc nélküli béke kiharcolására legjobb eszköz az imperialista burzsoázia hatalmának megdöntése.

A II. Szovjetkongresszus felajánlotta minden hadban álló országnak, hogy haladéktalanul kössenek fegyverszünetet legalább három hónapra, és ez alatt az idő alatt tárgyaljanak az igazságos, demokratikus békéről, az annexió (vagyis idegen földek elfoglalása, idegen népek erőszakos bekebelezése) és hadisarc nélküli békéről. Ezt a javaslatot minden hadban álló ország népéhez és kormányához eljuttatták.

A népek nem akarták ezt a háborút, amelyet kormányaik folytattak. A háborútól meggyötört népek a békét szomjúhozták. Lenin a kongresszuson azt mondotta: „segítenünk kell a népeknek abban, hogy a háború és a béke kérdéseibe beavatkozhassanak”56.
56 Lenin Művei. 26. köt. 250. old.

A kongresszus nemcsak valamennyi hadviselő ország népéhez és kormányához, hanem ugyanakkor a háborúban résztvevő három legnagyobb állam — Anglia, Franciaország és Németország — öntudatos munkásaihoz is fordult. Felhívja ezeknek az országoknak a munkásait, segítsenek az oroszországi Szovjethatalomnak, hogy végigvihesse a béke ügyét, és ugyanakkor a dolgozó és kizsákmányolt tömegek mindenféle rabság és kizsákmányolás alóli felszabadításának ügyét is.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .