MA…

Mindenszentek Napja

Ma temetőink virágba és fénybe borulnak. Évszázadok óta immár. Elhunyt szeretteinkre emlékezünk. Csendbe, kegyelettel. Imádkozva, vagy csak némán – fejünket lehajtva, tán egy-egy könnyet is elmorzsolva. Mint már évszázadok óta.

Ma egy napra lelassulunk. Gondolatban ma egy napra ismét köztünk vannak az immáron örökre eltávozottak. Akik hozzánk tartoztak, hozzánk tartoznak. Családtajaink voltak, vagy barátaink, vagy csak jó ismerőseink. Arcuk, hangjuk fölsejlik.

A gyertyafénynél elmondjuk gyerekeinknek-unokáinknak, hogy ki is volt az, akinek sírja előtt most éppen állunk, és akit ők nem ismertek. De mi még igen, vagy hallottuk a szüleinktől-de már mi sem láthattuk, nem ismertük őket.

Aztán a temetőből hazatérve, az unokának megmutogatjuk a régi fényképeket. “Ő volt az, aki…”

Azon is elgondolkodunk tán egy pillanatra, hogy ma még mi emlékeztünk. De jövőre lehet hogy már ránk is fognak emlékezni.

Szép, tiszteletteljes nap a mai. Kultúránk, hagyományaink szerves része. Ilyenkor távolba szakadtak is HAZALÁTOGATNAK! Mert a HAZA ott van, ahol őseink, családtagjaink, szeretteink nyugszanak. Ilyenkor találkozunk a HAZALÁTOGATÓKKAL A SÍROKNÁL.

Szép és tiszteletteljes nap a mai! Mindenszentek napja! Nem ünnep!

AZ EMLÉKEZÉS NAPJA!

Bár van rá törekvés, hogy ünnep legyen!

“…Ne vígy’ minket a kísértésbe,

És szabadíts meg a Gonosztól…”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .