Proletár egységfront – antifasiszta népfront

A munkásosztály egységéért a fasizmus ellen –
Proletár egységfront – antifasiszta népfront

(idézet: Georgi Dimitrov – Egységfront, népfront, szocializmus)

Zárszó a Kommunista Internacionálé VII. kongresszusán
[1935. augusztus 13.]

Egyes elvtársak feleslegesen törik a fejüket azon, hol kezdjük a dolgot: a proletariátus egységfrontjánál-e vagy pedig az antifasiszta népfrontnál?

Egyesek azt mondják: az antifasiszta népfront megteremtéséhez addig nem lehet hozzáfogni, amíg nincs megszervezve a proletariátus szilárd egységfrontja.

Minthogy azonban az egységes proletárfront megteremtése több országban a szociáldemokrácia reakciós részének ellenállásába ütközik, jobb azonnal a népfronttal kezdeni, és csak ennek alapján fejleszteni ki azután a munkásosztály egységfrontját – gondolják mások.

Nyilvánvaló, hogy sem-ezek, sem amazok nem értik, hogy a proletariátus egységfrontját és az antifasiszta népfrontot a harc eleven dialektikája kapcsolja, fonja egybe. A fasizmus elleni gyakorlati harc folyamán egyik a másikba folyik; egyik a másiktól semmiképpen sincs kínai fallal elválasztva.

Hiszen senki sem gondolhatja komolyan, hogy az antifasiszta népfront valóban megteremthető a munkásosztály egységakciójának megvalósítása nélkül, hiszen a munkásosztály a vezető ereje ennek a népfrontnak. Ugyanakkor a proletár egységfront további fejlődése nagymértékben függ attól, hogy mennyire alakul át fasizmus elleni népfronttá.

Képzeljünk el, elvtársak, egy olyan sematikus gondolkodású embert, aki határozati javaslatunkkal a kezében, egy igazi betűrágóhoz méltó buzgalommal, a következő sémát állítja össze magának:

először a proletariátus alulról való egységfrontja helyi méretekben;

azután alulról való egységfront országrészenként;

majd felülről való egységfront, amely ugyanezeken a fokozatokon megy át;

továbbá – a szakszervezeti mozgalom egysége;

ezután – a többi antifasiszta párt bevonása;

majd széles körű népfront felülről és alulról;

ezek után a mozgalmat magasabb fokra kell emelni, politizálni, forradalmasítani kell, és így tovább és így tovább. (Nevetés.)

Azt fogják mondani, elvtársak, hogy ez tiszta ostobaság. Ugyanez az én véleményem is. De az a baj, hogy effajta szektás ostobaság egy vagy más formában, sajnos, még mindig igen gyakran előfordul sorainkban.

Hogy áll a dolog a valóságban? Nekünk természetesen mindenütt harcolnunk kell a fasizmus elleni széles népfront megteremtéséért. De egy sor országban nem jutunk túl a népfrontról való általános szóbeszédnél, ha nem tudjuk a munkástömegek mozgósítása útján megtörni a szociáldemokrácia reakciós részének ellenállását a proletariátus harci egységfrontjával szemben. Így áll a dolog elsősorban Angliában, ahol a munkásosztály a lakosság többségét alkotja, ahol az angol szakszervezetek és a Labour Party vezetik a munkásosztály zömét. Így áll a dolog Belgiumban, a skandináv országokban, ahol a nem nagy taglétszámú kommunista pártokkal szemben erős, nagy tömegeket felölelő szakszervezetek és nagy taglétszámú szociáldemokrata pártok állanak.

A kommunisták ezekben az országokban a legnagyobb politikai hibát követnék el, ha lemondanának a proletár egységfront megteremtéséért folytatott harcról, a népfront általános emlegetésével leplezve azt, noha a népfrontot lehetetlen megteremteni a munkásosztály tömegszervezeteinek részvétele nélkül. Hogy a kommunisták megteremtsék ezekben az országokban az igazi népfrontot, óriási politikai és szervezési munkát kell végezniük a munkástömegek körében. Le kell küzdeniük ezeknek a tömegeknek az előítéleteit, amelyek reformista tömegszervezeteiket úgy tekintik, mintha azok már a proletár egység megtestesítői volnának. Meg kell győzniük ezeket a tömegeket arról, hogy az egységfront megteremtése a kommunistákkal azt jelenti, hogy ezek a tömegek az osztályharc álláspontjára térnek át, és csakis ez a körülmény biztosítja a tőke és a fasizmus támadása elleni harc sikerét. Ezeket a nehézségeket nem azzal hárítjuk el, hogy még nagyobb szabású feladatokat tűzünk magunk elé. Ellenkezőleg, amikor ezeknek a nehézségeknek a megszüntetéséért harcolunk, akkor nem szavakban, hanem tettekkel előkészítjük a fasizmus elleni, a tőke támadása elleni, az imperialista háború veszélye elleni igazi, az egész népre kiterjedő harci front megteremtését.

Másképpen áll a kérdés olyan országokban, mint Lengyelország, ahol a munkásmozgalommal együtt erős parasztmozgalom van kifejlődőben, ahol a paraszttömegeknek saját szervezeteik vannak, amelyek az agrárválság hatására radikalizálódnak, ahol a nemzeti elnyomás a nemzeti kisebbségek között felháborodást vált ki. Itt az egész népre kiterjedő harci front fejlődése párhuzamosan fog haladni a proletár egységfront fejlődésével, sőt az ilyen jellegű országokban az általános népfrontmozgalom még túl is szárnyalhatja a munkásfront mozgalmát.

Vegyünk egy olyan országot, mint Spanyolország, amely a polgári demokratikus forradalom folyamatát éli át. Lehet-e azt mondani, hogy itt, ahol a proletariátus szervezetileg szétforgácsolt, előbb kell megteremteni a munkásosztály teljes harci egységét és csak azután fog megalakulni a munkás-paraszt front Lerroux és Gil Robes ellen? A kérdés ilyen feltevésével elszigetelnénk a proletariátust a parasztságtól, elvetnénk a valóságban az agrárforradalom jelszavát, megkönnyítenénk a nép ellenségeinek azt, hogy elválaszthassák egymástól a proletariátust és a parasztságot, s szembeállíthassák a parasztságot a munkásosztállyal. Ez pedig, mint ismeretes, egyik fő oka volt a munkásosztály vereségének az 1934. októberi asztúriai események idején.

Nem szabad azonban egyet elfelejtenünk: minden olyan országban, ahol a proletariátus aránylag kisszámú, ahol túlsúlyban vannak a paraszti s a városi kispolgári rétegek, még inkább meg kell feszíteni minden erőnket arra, hogy megteremtsük magának a munkásosztálynak szilárd egységfrontját, mert csak így foglalhatja el helyét mint vezető tényező az összes dolgozók között.

Így tehát, elvtársak, a proletárfront és a népfront kérdésének a megoldásánál nem lehet az élet minden eshetőségére, minden ország és minden nép számára teljesen kimerítő receptet adni. Az ilyen dologban az azonos eljárás, ugyanazoknak a recepteknek az alkalmazása valamennyi országra egyenértékű – engedjék meg, hogy így mondjam – a tudatlansággal. A tudatlanságot pedig akkor is ostorozni kell, sőt akkor még jobban kell ostorozni, ha egyetemleges sémák leple alatt lép fel. (Taps.)

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .