A fasizmus elleni harcnak konkrétnak kell lennie

A munkásosztály egységéért a fasizmus ellen –
A fasizmus elleni harcnak konkrétnak kell lennie

(idézet: Georgi Dimitrov – Egységfront, népfront, szocializmus)

Zárszó a Kommunista Internacionálé VII. kongresszusán
[1935. augusztus 13.]

Elvtársak! A beszámolóm körül megindult kimerítő vita arról tanúskodik, hogy a kongresszuson igen nagy érdeklődés mutatkozott az alapvető taktikai problémák és a munkásosztály feladatai iránt a tőke támadása, a fasizmus és az imperialista háború veszélye elleni harcban.

A nyolcnapos vita eredményeit összegezve világossá válik, hogy a kongresszus egyhangúlag helyeselte a beszámoló minden lényeges megállapítását. A felszólalók közül senki sem ellenezte taktikai álláspontunkat és a beterjesztett határozati javaslatot.

Bátran mondhatjuk, hogy a Kommunista Internacionálé egyetlen megelőző kongresszusán sem nyilvánult meg ilyen ideológiai és politikai egybeforrottság, mint most. (Taps.) A kongresszuson elhangzott vélemények teljes egyöntetűsége arról tanúskodik, hogy sorainkban megérlelődött az a tudat: politikánkat és taktikánkat át kell állítanunk a megváltozott helyzetnek megfelelően, az utóbbi esztendők rendkívül gazdag és tanulságos tapasztalatai alapján.

Ezt az egyöntetűséget kétségtelenül úgy tekinthetjük, mint egyik legfontosabb előfeltételét annak, hogy sikeresen meg lehessen oldani a nemzetközi proletármozgalom legközelebbi fő feladatát: a munkásosztály minden részét átfogó akcióegység megteremtését a fasizmus elleni harcban.

Hogy ezt a feladatot sikeresen megoldhassuk, először is arra van szükség, hogy a kommunisták hozzáértő módon alkalmazzák a marxista—leninista elemzés fegyverét, gondosan tanulmányozva a konkrét helyzetet és fejlődésükben az osztályerők alakulását, s hogy ennek megfelelően dolgozzák ki tevékenységük és harcuk terveit. A legkönyörtelenebb módon ki kell irtanunk a kigondolt sémákhoz, élettelen formulákhoz, kész sablonokhoz való ragaszkodást, amely elvtársainkat gyakran hatalmába keríti. Véget kell vetnünk az olyan állapotnak, hogy egyes kommunisták, amikor nincs elegendő tudásuk és képességük a helyzet marxista—leninista elemzésére, ezt az elemzést általános frázisokkal és általános jelszavakkal cserélik fel – ilyen például: „a forradalmi kivezető út a válságból!” -, anélkül hogy bármilyen komoly kísérletet tennének annak megmagyarázására, hogy milyen körülmények között, milyen osztály-erőviszonyok mellett, a proletariátus és a dolgozó tömegek forradalmi érettségének milyen fokán, a kommunista párt befolyásának milyen színvonalán lehetséges ez a válságból kivezető forradalmi út. Pedig ilyen elemzés nélkül az effajta jelszavak semmitmondó, tartalmatlan frázisokká válnak, amelyek csak elhomályosítják a ma feladatait. Konkrét marxista-leninista elemzés nélkül sohasem leszünk képesek helyesen felvetni és megoldani sem a fasizmus kérdését, sem a proletár- és általános népfront kérdését, sem a burzsoá demokráciához való viszonyunk, sem az egységfront kormányának kérdését, sem azoknak a folyamatoknak a kérdését, amelyek a munkásosztályon belül és nevezetesen a szociáldemokrata munkások között végbemennek, sem egy sereg más új és bonyolult kérdést, amelyeket maga az élet, az osztályharc fejlődése vet fel.

Másodszor: eleven emberekre van szükségünk, akik a munkástömegekből, azok mindennapos harcából nőttek ki, a harcos cselekvés embereire, akik önfeláldozó hűséggel viseltetnek a proletariátus ügye iránt, akiknek az energiája és keze fogja megvalósítani kongresszusunk határozatait. Bolsevik, lenini káderek nélkül nem oldjuk meg azokat az óriási feladatokat, amelyek a dolgozók előtt a fasizmus elleni harcban állanak.

Harmadszor: olyan emberekre van szükségünk, akik bánni tudnak a marxista-leninista elmélet iránytűjével, amelynek hozzáértő alkalmazása nélkül az emberek a szűk látókörű gyakorlatiasság vágányára siklanak, nem képesek előretekinteni, csak esetről esetre találnak megoldást, szem elől tévesztik a széles harci perspektívát, amely megmutatja a tömegeknek, hogy hová és miért megyünk, s hová vezetjük a dolgozókat.

Negyedszer: a tömegek szervezésére van szükségünk, hogy határozatainkat végrehajtsuk. Ideológiai és politikai befolyásunk egymagában nem elegendő. Véget kell vetnünk annak, hogy a mozgalom ösztönösségére számítsunk, ami az egyik alapvető gyengeségünk. Emlékeznünk kell arra, hogy szervezeti munka nélkül, szívós, huzamos, türelmes, gyakran hálátlannak tetsző szervezeti munka nélkül a tömegek nem eveznek a kommunista partokra. Ahhoz, hogy meg tudjuk szervezni a tömegeket, meg kell tanulnunk azt a lenini művészetet, hogy határozatainkat ne csak a kommunistákkal, hanem a legszélesebb dolgozó tömegekkel is megismertessük. Meg kell tanulnunk a tömegekkel nem a könyvformulák nyelvén, hanem a tömegek ügyéért küzdő harcosok nyelvén beszélni, akiknek minden egyes szava, minden gondolata milliók gondolatát és hangulatát tükrözi vissza.

Ezekre a kérdésekre szeretnék kitérni elsősorban zárszómban.

Elvtársak! A kongresszuson az új taktikai célkitűzést nagy és egyöntetű lelkesedéssel fogadták. Természetesen a lelkesedés és az egyöntetűség önmagában véve gyönyörű dolog. De még jobb, ha az előttünk álló feladatok mély, kritikus átgondolásával jár együtt, azzal, hogy az elfogadott határozatokat helyesen sajátítjuk el, s tényleg megértjük e határozatok alkalmazásának eszközeit és módszereit minden ország konkrét helyzetére vonatkozóan.

Hiszen hoztunk mi már azelőtt is teljesen egyhangúlag jó határozatokat. De az volt a baj, hogy gyakran formálisan fogadtuk el őket, és a legjobb esetben csupán a munkásosztály nem nagy élcsapatának hoztuk tudomására. Határozataink nem váltak a tömegek húsává és vérévé, nem váltak vezérfonallá milliók cselekvéséhez.

Lehet-e azt állítani, hogy már végleg leküzdöttük ezt a formális magatartást az elfogadott határozatokkal szemben? Nem. Azt kell mondanunk, hogy egyes elvtársak beszédeiben ezen a kongresszuson is megnyilvánultak a formalizmus maradványai; időnként itt is érezhető volt az a törekvés, hogy a valóság és az eleven tapasztalatok konkrét elemzését valamilyen új sémával, valamilyen új, leegyszerűsített, élettelen formulával cseréljék fel, hogy valóságként, már meglevőként tüntessék fel azt, ami számunkra kívánatos, de ami a valóságban még nincs meg.

A fasizmus elleni harcnak konkrétnak kell lennie

A fasizmus semmiféle általános jellemzése – bármilyen helyes legyen is az önmagában véve – nem mentesít bennünket attól, hogy a fasizmus fejlődésének sajátosságait s a fasiszta diktatúra különböző formáit az egyes országokban és a különböző időszakokban konkrétan tanulmányozzuk és számon tartsuk. Minden országban meg kell vizsgálni, ki kell kutatni, meg kell találni a fasizmusban azt, ami benne nemzeti sajátosság, nemzeti különlegesség, és ennek megfelelően kell a fasizmus elleni harc hathatós módszereit és formáit kijelölni.

Lenin állhatatosan intett bennünket „a taktikai szabályok, a harci szabályok sablonossá tételétől, mechanikus kiegyengetésétől, azonosításától”. Ez az utasítás különösen helyes akkor, amikor olyan ellenség elleni harctól van szó, amely rendkívül agyafúrtan, jezsuita módon aknázza ki a nagytőke érdekében a tömegek nemzeti érzését, előítéleteit és kapitalistaellenes hangulatát. Az ilyen ellenséget pontosan és minden oldalról ismerni kell. Minden késedelem nélkül válaszolnunk kell különböző manővereire, le kell lepleznünk fogásait, résen kell lennünk, hogy bármilyen téren és bármely pillanatban vissza tudjuk verni támadását. Még azt sem kell restellnünk, hogy az ellenségtől tanuljunk, ha ez hozzásegít bennünket ahhoz, hogy gyorsabban és biztosabban kitekerjük a nyakát. (Taps.)

Durva hiba lenne valamilyen általános sémát állítani fel a fasizmus fejlődésére minden ország és minden nép számára. Egy ilyen séma nem segíti, hanem akadályozza az igazi harcot. Minden egyébtől eltekintve arra vezetne, hogy a lakosságnak azokat a rétegeit, amelyek az irántuk tanúsított helyes magatartásunk esetén a fejlődés bizonyos szakaszán harcba vihetők a fasizmus ellen vagy legalábbis semlegesíthetők, minden válogatás nélkül a fasizmus táborába taszítanánk.

Vegyük például a fasizmus fejlődését Franciaországban és Németországban. Egyes elvtársaknak az a véleménye, hogy a fasizmus Franciaországban egyáltalában nem fejlődhet olyan könnyen, mint Németországban. Mi ebben az igazság, és mi nem igaz ebben? Igaz az, hogy Németországban nem voltak olyan mély demokratikus hagyományok, mint Franciaországban, amely a XVIII. és a XIX. században több forradalmat élt át. Igaz az, hogy Franciaország olyan ország, amely megnyerte a háborút és ráerőszakolta a versailles-i rendszert más országokra, hogy Franciaország tömegeiben nem él a nemzeti sérelemnek az az érzése, amely olyan nagy szerepet játszott Németországban. Igaz az, hogy Franciaországban a parasztság zöme köztársasági, antifasiszta érzésű, különösen a déli kerületekben, míg Németországban a parasztság jelentékeny része már a fasizmus hatalomra jutása előtt a reakciós pártok befolyása alatt állott.

Annak ellenére azonban, elvtársak, hogy Franciaországban és Németországban különbözik egymástól a fasiszta mozgalom fejlődése, azoknak a jelenségeknek ellenére, amelyek Franciaországban megnehezítik a fasizmus támadását, rövidlátók volnánk, ha nem látnánk meg ebben az országban a fasiszta veszély szakadatlan növekedését és alábecsülnénk egy fasiszta puccs lehetőségét. Franciaországban számos oly jelenség észlelhető, amely kedvez a fasizmus fejlődésének. Ne felejtsük el, hogy a gazdasági válság, amely Franciaországban később kezdődött, mint a többi kapitalista országban, tovább mélyül és élesedik, márpedig ez különösen megkönnyíti a fasiszta demagógia tobzódását. A francia fasizmusnak olyan erős támaszai vannak a hadseregben, a tisztikarban, amilyennel a nemzetiszocialisták hatalomra jutásuk előtt a Reichswehrben nem rendelkeztek. Továbbá a parlamenti rendszer korrupciója talán egy országban sem ért el olyan szörnyűséges méreteket és nem váltotta ki a tömegek oly mérvű felháborodását, mint Franciaországban. Erre spekulálnak demagóg módon a francia fasiszták a polgári demokrácia elleni harcukban. Azt se felejtsük el, hogy a fasizmus fejlődését elősegíti a francia burzsoázia erős félelme attól, hogy elveszíti politikai és katonai hegemóniáját Európában.

Ebből következik, hogy azok a sikerek, amelyeket az antifasiszta mozgalom Franciaországban elért, amelyekről itt Thorez és Cachin elvtársak beszéltek, és amelyeknek teljes lelkűnkből örvendünk, még távolról sem tekinthetők bizonyítékául annak, hogy a dolgozó tömegeknek sikerült végképp eltorlaszolniuk a fasizmus útját. Még egyszer teljes nyomatékkal kell hangsúlyoznunk azt, milyen fontosak azok a feladatok, amelyek a francia munkásosztály előtt a fasizmus elleni harcában állanak, és amelyekre már beszámolómban rámutattam.

Veszélyes az is, ha illúziókban ringatjuk magunkat a fasizmus gyengeségét illetően más országokban, ahol még nincs kiterjedt tömegbázisa. Vannak olyan országok, mint például Bulgária, Jugoszlávia, Finnország, ahol a fasizmusnak nem volt széles bázisa, de mégis hatalomra jutott, mert az állam fegyveres erejére támaszkodott, s azután az államgépezet felhasználásával igyekezett bázisát kiszélesíteni.

Igaza volt Dutt elvtársnak, amikor azt állította: sorainkban megvolt az a törekvés, hogy a fasizmust általánosságban vizsgálják és ne vegyék figyelembe az egyes országok fasiszta mozgalmainak konkrét sajátosságait, a burzsoázia minden reakciós intézkedését helytelenül fasizmusnak, sőt az egész nem kommunista tábort fasiszta tábornak minősítsék. Ennek eredményeképpen nem erősödött, hanem ellenkezőleg, gyengült a harc a fasizmus ellen.

Még most is találkozunk a fasizmus kérdésének ilyen sematikus kezelésével. Vajon nem ilyen sémaszerű álláspontnak mondható-e egyes elvtársaknak az az állítása, hogy Roosevelt „New Deal”-je* – Az F. D. Roosevelt által 1933-ban kezdeményezett gazdasági reform-program, amely kiterjesztett állami beavatkozással próbált segíteni a munkanélküliségen, a túltermelésen és a piac válságán.* még világosabb, még élesebb fejlődési formája a burzsoáziának a fasizmus felé, mint például a „nemzeti kormány” Angliában? Jelentős adag sematizmus kell ahhoz, hogy meg ne lássuk: az amerikai finánctőkének Rooseveltet támadó legreakciósabb köreiből áll mindenekelőtt az az erő, amely a fasiszta mozgalmat az Egyesült Államokban ösztökéli és szervezi. Aki nem látja e köröknek az „amerikai polgárok demokratikus jogainak védelméről” szóló képmutató frázisai mögött az Egyesült Államokban születőben levő valóságos fasizmust, az tévútra viszi a munkásosztályt leggonoszabb ellensége ellen folytatott harca során.

A gyarmati és félgyarmati országokban, mint a vita során megállapítható volt, szintén kifejlődőben vannak bizonyos fasiszta csoportok, de magától értetődik, hogy itt nem lehet szó olyasféle fasizmusról, mint amilyet Németországban, Olaszországban és más kapitalista országokban látunk. Itt tanulmányozni kell és tekintetbe kell venni azokat az egészen különleges gazdasági, politikai és történelmi viszonyokat, amelyeknek megfelelően a fasizmus sajátságos formákat vesz fel és fog felvenni.

Egyes gondolatrenyheségben szenvedő elvtársak, mivel nem tudnak konkrétan állást foglalni az eleven valóság jelenségeihez, a tényleges helyzet, s az osztály-erőviszonyok részletes és gondos tanulmányozását általános, semmitmondó formulákkal helyettesítik. Nem a mesterlövészekre emlékeztetnek, akik pontosan a célba találnak, hanem azokra a „gyakorlott” lövészekre, akik rendszeresen és hibátlanul a cél mellé lőnek, hol a cél fölé, hol alá, hol messzebb, hol közelebb találva. Mi pedig, elvtársak, mint a munkásmozgalom kommunista harcosai, mint a munkásosztály forradalmi élcsapata, olyan céllövők akarunk lenni, akik tényleg hibátlanul a célba találunk. (Hosszan tartó taps.)

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .