Az 1956-os októberi ellenforradalom Magyarországon

1956 október 23-november 3 – Magyarország
(idézet: A magyar népidemokrácia története 1944-1962)

Október 24-én az MDP KV felhívással fordult a lakossághoz, amelyben rámutatott, hogy az ellenséges támadás célja a népi demokratikus rend megdöntése, a Szovjetunió iránti bizalom megingatása, Magyarország elszakítása a szociálisa országok családjától, valamint a tőkések és nagybirtokosok hatalmának visszaállítása. Ugyanakkor a belügyminiszter kijárási tilalmat rendelt el, a kormány pedig rendeletet adott ki a statárium bevezetéséről, de amnesztiát biztosított azoknak, akik néhány órán belül leteszik a fegyvert. A statárium bevezetését a miniszterelnök rádiónyilatkozatban hozta nyilvánosságra. (Nagy Imre eme nyilatkozata a fegyveres lázadást még ellenforradalmi jellegűnek nevezte.)

Nagy Imre október 24-i rádiónyilatkozata ellentétes későbbi cselekedeteivel és véleményével, látszólag ellentmond annak a ténynek is, melyet a későbbi vizsgálat derített ki róla, hogy ti. szövetségeseivel fenntartott kapcsolatát ekkor sem szakította meg, sőt kapcsolatban állott egyes fegyveres csoportokkal is. Eme ellentmondásoknak az a magyarázata, hogy Nagy Imre, aki a revizionista csoport hatalomra jutása érdekében vállalta el a miniszterelnökséget, a kormány fejévé még csak úgy lehetett, ha látszólag elvállalja, hogy segít leverni az ellenforradalmat; a hatalmat azonban csak úgy vélte megtarthatónak, ha a párt forradalmi erőivel szemben korábbi szövetségeseire támaszkodik.

Október 25-re a fegyveres lázadók kritikus helyzetbe kerültek: a még szét nem szórt csoportjaikat is a felszámolás veszélye fenyegette. Az a bizottság, amely Apró Antal vezetésével a lázadás leverésének az irányítására alakult, erre a napra is kijárási tilalmat rendelt el a tisztogatás befejezésének a megkönnyítésére. Nagy Imre azonban megakadályozta a kijárási tilalom kihirdetését. Így a főváros lakossága elindult munkahelyére, bevásárolni, vagy csak „megnézni, hogy mi történt”, és járművek híján a tömegek ellepték a főútvonalakat. Ez az állapot megakadályozta a tisztogató akció folytatását, ugyanakkor az ellenségnek lehetőséget adott sorai rendezésére, fegyveres csoportjai feltöltésére, valamint újabb tömegmegmozdulások és véres provokációk szervezésére. Ezen a napon alakult meg számos vállalatnál és intézményben – revizionisták és a régi rendszer aktivizálódó hívei kezdeményezésére – a helyi „forradalmi bizottság”, végső soron azzal a céllal, hogy felszámolják a munkahelyi pártszervezeteket és átvegyék ott a tényleges irányítást. (Kezdetben kommunisták is bekerültek a „forradalmi bizottságok”-ba, ők azonban – hacsak nem árulták el elveiket – hamarosan kiszorultak e szervekből.) Délelőtt az ellenforradalmi erők kezdeményezésére sokezres tüntető tömeg vonult a Parlament elé, ahol a Földművelésügyi Minisztérium padlásán megbúvó fegyveres csoportjuk – gyorstüzelő fegyverekből – tüzet nyitott a Kossuth téren gyülekező emberekre. A sok halálos áldozatot követelő fegyveres provokációt azután az ÁVH-ra fogták és egy gyűlölethullám előidézésére használták fel. Hasonló provokációt hajtottak végre a párt Központi Vezetőségének a székháza előtt is, ahol – az egyik szemközti épületből- az egyetemi oktatók küldöttségére nyitottak tüzet. Október 25-én délelőtt Nagy Imre és csoportja a kijárási tilalom és a tisztogatás befejezésének meghiúsítása mellett a KV ülésén már azzal a követeléssel lépett fel, hogy kezdjenek tárgyalásokat a felkelőkkel. A vita során Gerő Ernő elfogadta Nagy Imre javaslatát, ugyanakkor lemondott első titkári tisztségéről. A KV Kádár Jánost választotta meg a párt első titkárának, akit a pártban és a párton kívül is nagy tisztelet és tekintély övezett. Ezután a KV úgy döntött, hogy meg kell kísérelni a fegyveres felkelés vérontás nélküli felszámolását. A délután folyamán Kádár János beszédet mondott a rádióban. Rámutatott, hogy az október 23-i felvonulás ugyan békésnek indult és a résztvevők nagy többsége céljaiban becsületes volt, de a bekapcsolódott ellenforradalmárok néhány óra múltán a népi demokrácia elleni fegyveres támadássá változtatták a tüntetést. Az ellenforradalmi fegyveres támadást vissza kell verni s helyre kell állítani a rendet és a békés építő munkát.

A budapesti ellenforradalmi lázadás hírére október 24-től kezdve a nagyobb vidéki városokban is ellenforradalmi tüntetések robbantak ki, fegyveres csoportok, „forradalmi bizottságok”, „munkástanácsok”, „forradalmi tanácsok” stb. alakultak. Október 25-én Győrött az ellenforradalmi tüntetők ledöntötték a szovjet hősi halottak emlékművét s kiszabadították a börtönből a rabokat. Október 26-án vidéken is több helyen került sor harcokra. Mosonmagyaróvár és Hegyeshalom térségében az ellenforradalmárok véresen leszámoltak az ott állomásozó, kis létszámú határőregységekkel és birtokba vették a fontosabb határátkelőhelyeket – szabad utat nyitva az emigráns csoportok és más fegyveresek számára. Október 27-én Vácott kiszabadították a fegyház rabjait. Ózdon és Miskolcon az ellenforradalmárok súlyos terrorcselekményeket hajtottak végre. Ezt követően az ellenforradalom kiterjedt az egész országra.

Budapesten az ellenforradalmi fegyveres csoportok október 26-án ismét támadásba mentek át: megrohanták és feldúlták a XXII., a XX., a II. és a VIII. kerületi pártbizottságokat, hogy megakadályozzák kommunista ellenállási gócok kialakulását.

A Központi Vezetőség még 24-én határozatot hozott a kommunisták felfegyverzéséről, ezt azonban a fegyveres testületek vezető szerveiben is teret nyert árulók szabotázsa megakadályozta. A fegyveres erőktől azok a gyári őrségek sem kaptak elegendő fegyvert, amelyek a nagyüzemekben az ellenforradalom kirobbanása után alakultak. Így ezek a munkásőrségek nem sokáig tudtak ellenállni a gyárakon belül szerveződő vagy oda kívülről behatoló ellenforradalmi fegyveresek nyomásának. Az ellenforradalmárok végül is kiszorították őket az üzemekből és saját gyári őrségeket szerveztek, amelyek viszont már elegendő fegyverrel rendelkeztek. Hasonló folyamat játszódott le a gyárak munkástanácsaiban is. E szervek megalakítását október 25-26-án a kommunisták kezdeményezték: október 28-a után azonban ezeket a munkástanácsokat az ellenforradalmárok feloszlatták vagy újból és újból átalakították. Az ellenforradalmárok vezetése alá került „munkástanácsok” – saját fegyveres őrségeikre támaszkodva – a budapesti üzemekben és a vidéki üzemek egy részében magukhoz ragadták a vezetést, és egyelőre megakadályozták a munka megindítását.

Nagy Imre – a KV október 25-i határozatára hivatkozva – továbbra is meghiúsította a statárium érvényesítését, a fegyveres ellenforradalmároknak újabb és újabb haladékot adott a harc beszüntetésére. Az ellenforradalmárok azonban – amellett, hogy nem tették le a fegyvert – a Szabad Európa Rádió naponkénti útmutatásai szerint egyre fokozták követeléseiket. Nagy Imre pedig – mintegy a „nép” óhajának téve eleget – „engedett”, s frakciójára támaszkodva a Központi Vezetőséget is e követelések elfogadására sarkallta.

1956 október 22. Diákgyűlések a budapesti, miskolci, a szegedi, a pécsi és a soproni egyetemeken. (Csatlakoznak a Magyar Egyetemi és Főiskolai Egyesületek Szövetségéhez és határozatokba foglalják követeléseiket. A budapesti Műszaki Egyetem gyűlésén kiadják a jelszót a tüntetésre.). — A Petőfi Kör vezetőségi ülése. (Határozatban javasolja a Magyar Dolgozók Pártja központi vezetőségének összehívását; Nagy Imre és mások bevonását a párt vezetésébe; Rákosi Mátyásnak a párt központi vezetőségéből és más funkciókból való kizárását; Farkas Mihály ügyének nyílt tárgyalását; az 1955. decemberi és a Petőfi Körre vonatkozó 1956. június 30-i határozatok felülvizsgálatát.)

október 23. A Magyar Dolgozók Pártja központi vezetőségének küldöttsége a reggeli órákban visszaérkezik Belgrádból Budapestre. (-» október 15.) — Délelőtt a párt politikai bizottságának kibővített ülése. (A belpolitikai helyzettel és a diáktüntetésekkel foglalkozik.) — A Dolgozó Ifjúság Szövetsége központi vezetősége támogatja a budapesti ifjúságnak a lengyel események melletti rokonszenvtüntetését (-» június 28., október 21.) és felszólítja az ifjúságot, hogy akadályozzon meg minden provokációs kísérletet. — A Magyar Írók Szövetsége határozattal fordul a Magyar Dolgozók Pártja központi vezetőségéhez. (Nagy Imre bevonását követeli a pártvezetésbe, és sürgeti a „nemzeti egység” programjának kidolgozását.) — 13 óra 15 perckor a belügyminisztérium gyülekezési és felvonulási tilalmat rendel el; 14 óra 23 perckor a tüntetést mégis engedélyezi. — 15 óra: megkezdődik a tüntetés a Petőfi-szobornál; innen a tömeg a Bem térre, majd az Országház elé vonul, ahol az esti órákban Nagy Imre beszél az egybegyűltekhez. — 20 óra: Gerő Ernő a Magyar Dolgozók Pártja első titkára rádióbeszéde. — 21 óra 37 perc: a Dózsa György úton ledöntik a Sztálin-szobrot. — Az esti órákban fegyveres csoportok megtámadják a főváros több középületét, a Rádiót, a telefonközpontot, a Szabad Nép székházát, rendőrkapitányságokat és őrsöket, nyomdákat, fegyvergyárakat.)

október 23—24. éjjel A Magyar Dolgozók Pártja központi vezetőségének ülése. (Kinyilvánítja, hogy ellenforradalom tört ki; újjáválasztja a politikai bizottságot: első titkár Gerő Ernő; tagok: Apró Antal, Gáspár Sándor, Hegedűs András, Kádár János, Kállai Gyula, Kiss Károly, Köböl József, Marosán György, Nagy Imre, Szántó Zoltán; póttagok: Losonczy Géza és Rónai Sándor; javasolja az Elnöki Tanácsnak, hogy válassza meg Nagy Imrét a minisztertanács elnökének.) — A kormány a Varsói Szerződés értelmében a rend helyreállításához segítségért fordul az országban állomásozó szovjet csapatokhoz; egyszersmind felszólítja a lakosságot, hogy őrizze meg nyugalmát és támogassa a magyar—szovjet rendfenntartó alakulatokat.

október 24. A magyar kormány kérésére szovjet csapatok vonulnak be Budapestre. — Megjelenik a Magyar Dolgozók Pártja központi vezetőségének felhívása. (A párt támogatására és az ellenforradalommal való leszámolásra szólít fel.) — Az Elnöki Tanács megválasztja Nagy Imrét a minisztertanács elnökévé. — Nagy Imre statáriumot hirdet az ország egész területére. (Akik 14 óráig leteszik a fegyvert, mentesülnek a felelősségrevonástól; később a határidőt 18 óráig meghosszabbítják.) — Elrendelik a gyülekezési és a kijárási tilalmat. (Előbb 9 óra 20 perctől 14 óráig, majd 18 órától reggel 6-ig). — Több vidéki nagyvárosban tüntetésekre, provokációkra kerül sor.

október 25. Megalakul a Nagy Imre-kormány. Tagjai: a minisztertanács elnökhelyettesei: Apró Antal, Bognár József, Erdei Ferenc; államminiszter: Tildy Zoltán; miniszterek: állami gazdaságok: Ribiánszky Miklós, bánya- és energiaügy: Czottner Sándor; begyűjtés: Gyenes Antal; belkereskedelem: Tausz János; belügy: Münnich Ferenc; egészségügy: Babics Antal; élelmiszeripar: Nyers Rezső; építésügy: Apró Antal; földművelésügy: Kovács Béla; honvédelem: Janza Károly; igazságügy: Molnár Erik; kohó- és gépipar: Csergő János; könnyűipar: Nagy Józsefné; közlekedés- és postaügy: Bebrits Lajos; külkereskedelem: Bognár József; külügy: Horváth Imre; népművelés: Lukács György; oktatásügy: Kónya Albert; pénzügy: Kossá István; város- és községgazdálkodás: Nezvál Ferenc, vegyipar: Szabó Gergely; a Tervhivatal elnöke: Kiss Árpád. — Délelőtt tüntetés az Országháza előtt. (Fegyverhasználatra is sor kerül, melynek több halálos áldozata van.) — A Magyar Dolgozók Pártja központi vezetőségének ülése. (Fölmenti Gerő Ernőt első titkári tisztétől, és helyébe Kádár Jánost választja.)

október 26. A Magyar Dolgozók Pártja központi vezetőségének nyilatkozata a magyar néphez. (Véget kell vetni a vérontásnak; a Hazafias Népfront elnöksége tegyen javaslatot új kormány alakítására.) — XII. Pius pápa enciklikát ad ki a magyarországi eseményekkel kapcsolatban. (Támogatja a fölkelőket, és imát rendel el győzelmükért.) — Budapesten fegyveres csoportok rátámadnak a kerületi pártbizottságokra. — Az ország több helységéből tüntetéseket jelentenek.

október 27. Miskolcon és Ózdon fegyveres összetűzésekre és terrorcselekményekre kerül sor. — Csepelen és Angyalföldön munkászászlóalj alakul a munkáshatalom megvédésére. — Fegyveres csoport kiszabadítja a váci börtön rabjait.

október 28. A Magyar Dolgozók Pártja központi vezetőségének ülése a reggeli órákban. (Tekintettel a rendkívüli helyzetre, a párt vezetését 6 tagú elnökségre ruházza; elnök: Kádár János; tagok: Apró Antal, Kiss Károly, Münnich Ferenc, Nagy Imre és Szántó Zoltán.) — A Szabad Nép vezércikke „Híven az igazsághoz” címmel. (A cikk szerint, ami történt, az nem ellenforradalom, hanem nemzeti demokratikus mozgalom, a harc nem a rendszer ellen folyik, hanem a szocialista demokratizmusért, a nemzeti függetlenség biztosításáért.) — A honvédelmi miniszter a minisztertanács utasítására tűzszünetet rendel el. — Este 19 órakor Nagy Imre beszél a rádióban. (Beszédében először áll ki nyilvánosan a fölkelők mellett; bejelenti, hogy Budapestről kivonják a szovjet csapatokat, és tárgyalások kezdődnek az országból való kivonulásukról is, megszüntetik az Államvédelmi Hatóságot, fölemelik az alacsony béreket és nyugdíjakat.) — Az Egyesült Nemzetek Szervezetének biztonsági tanácsa a három nagyhatalom kérésére, a Szovjetunió ellenszavazata és Jugoszlávia tartózkodása mellett, napirendre tűzi a magyarországi „helyzet” megtárgyalását.

október 29. J. B. Tito, Jugoszlávia elnökének levele a Magyar Dolgozók Pártja központi vezetőségéhez. (Megállapítja, hogy a magyarországi események közvetlenül érintik a nemzetközi szocialista fejlődés érdekeit, meg kell védeni a magyar nép szocialista jövőjét, és véget kell vetni a vérontásnak.) — Izraeli csapatok támadást intéznek Egyiptom ellen. (A szuezi válság tetőpontja; október 30.: angol—francia ultimátum, majd november 5.: fegyveres támadás Egyiptom ellen.) -» november 7.

október 30. A Szovjetunió nyilatkozatot ad ki a szocialista államoknak vele való viszonyáról és egymás közötti kapcsolatáról. (Kész megvitatni a szocialista országok kormányaival azokat az intézkedéseket, amelyek biztosítják az egyes országok kapcsolatainak fejlesztését és erősítését a szuverenitás, a kölcsönös előnyök és az egyenjogúság alapján.) — Több órás tűzharc után fegyveres csoportok elfoglalják a Magyar Dolgozók Pártja budapesti pártbizottságának Köztársaság téri székházát. (A védők jelentős része ellenforradalmi terrorcselekmények áldozatává lesz; a harcban elesik többek között Mező Imre, a pártbizottság titkára is.) — A Nemzeti Parasztpárt ideiglenes szervező bizottsága megkezdi a párt újjászervezését. — W. Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt első titkára bejelenti, hogy több szovjet és lengyel vezető (így A. I. Mikojan és V. M. Szuszlov, a Szovjetunió Kommunista Pártja központi bizottsága elnökségének tagjai, valamint M. Naszkowski lengyel hadügyminiszter-helyettes) találkoztak Budapesten, és teljes megegyezésre jutottak a magyarországi helyzet megítélésében. — A késő esti órákban egy rétsági katonai csoport kiszabadítja Mindszenty József esztergomi érseket felsőpetényi (Nógrád m.) fogságából.

október 31. Nagy Imre, a minisztertanács elnöke beszédet mond az Országház előtt az egybegyűlt tömeghez. (Kijelenti, hogy a szovjet csapatok segítségét az ő tudta nélkül kérték; bejelenti, hogy tárgyalások kezdődnek Magyarország kilépéséről a Varsói Szerződésből.) — Átalakul a Nagy Imre-kormány. Államminiszterek: Tildy Zoltán, Kádár János, Losonczy Géza; a Honvédelmi Minisztérium vezetője: Maléter Pál. (A többi tárca betöltetlen.) — Újjáalakulnak a volt koalíciós pártok: a Független Kisgazdapárt, Szociáldemokrata Párt, Petőfi Párt néven a Nemzeti Parasztpárt; emellett több kisebb politikai csoportosulás jön létre.

november 1. Nagy Imre bejelenti Magyarország semlegességét és kilépését a Varsói Szerződésből; üzenetet küld az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkárának, melyben kéri, hogy a világszervezet tűzze napirendre a „magyar kérdés” megtárgyalását. — Megalakul a Magyar Szocialista Munkáspárt. (Az előkészítő bizottság tagjai: Donáth Ferenc, Kádár János, Kopácsi Sándor, Losonczy Géza, Lukács György, Nagy Imre és Szántó Zoltán. Kádár János rádióbeszédben jelenti be a megalakulást, és kijelenti: választanunk kell, szocializmus és kapitalizmus keresztútjához érkeztünk.)

november 2. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének biztonsági tanácsa a „magyar kérdés” rendkívüli közgyűlésen való megtárgyalása mellett foglal állást. — Megjelenik a Népszabadság első száma. (Teljes terjedelmében közli Kádár János előző napi rádióbeszédét.) N. Sz. Hruscsov és J. B. Tito Brioni szigetén a magyarországi helyzet megoldási lehetőségeiről tárgyal. — Átalakul a kormány. Miniszterelnök és külügyminiszter: Nagy Imre (Magyar Szocialista Munkáspárt); államminiszterek: Tildy Zoltán, Kovács Béla, B. Szabó István (Kisgazdapárt), Kéthly Anna, Kelemen Gyula, Fischer József (Szociáldemokrata Párt), Bibó István, Farkas Ferenc (Petőfi Párt), Losonczy Géza, Kádár János (Magyar Szocialista Munkáspárt; utóbbi kinevezése formális, minthogy november 1-től már az előző kormány munkájában sem vett részt); honvédelmi miniszter: Maléter Pál. (A többi tárca betöltetlenül marad.)

november 3. 22 órakor Mindszenty József esztergomi érsek rádióbeszédet mond. (Nem ismeri el a Nagy Imre-kormányt; tőkés restaurációt és az egyház régi szerepének visszaállítását kívánja; hangsúlyozza a felelősségrevonások szükséges voltát.)

november 4. A kora reggeli órákban Kádár János rádióbeszédet mond. (Bejelenti a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány megalakulását. Elnöke: Kádár János; elnökhelyettes: Münnich Ferenc; tagjai: Marosán György, Dögei Imre, Apró Antal, Rónai Sándor, Horváth Imre és Kossa István.) — Apró Antal, Kádár János, Kossa István és Münnich Ferenc nyilatkozatot tesz közzé. (Már november 1-től kezdve minden kapcsolatot megszakítottak a Nagy Imre kormánnyal.) — A Szovjetunió fegyveres erőinek segítségével megkezdődik az ellenforradalom felszámolása. — Nagy Imre és kormányának több tagja az Országházból a budapesti jugoszláv követségre menekül. — Az esti órákban a forradalmi munkás-paraszt kormány rádiója felhívást intéz a magyar néphez. (Közli, hogy a Nagy Imre kormány megszűnt; a forradalmi erők és a szovjet csapatok leverték az ellenforradalmat; felhívja a szocializmushoz hű erőket, hogy támogassák a kormányt, és vegyék fel a munkát.) — A késő esti órákban: a forradalmi munkás-paraszt kormány táviratot intéz az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkárához. (Érvénytelennek nyilvánítja Nagy Imrének a „magyar kérdés”-re vonatkozó jegyzékeit.)

november 5. A forradalmi munkás-paraszt kormány felhívása a baráti országok kormányaihoz. (Segítségüket kéri a rend és a normális élet helyreállításához.) — A Szovjetunió minisztertanácsának elnöke üzenetet intéz Kádár Jánoshoz. (Közli, hogy a Szovjetunió ellenszolgáltatás nélküli testvéri segítséget nyújt Magyarországnak.)

november 7. A Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes központi bizottsága felhívást intéz a magyar kommunistákhoz. (Összefogásra szólít; közli a Magyar Dolgozók Pártja nevének megváltozását, ismerteti a párt elvi alapjait és feladatait.) — Az angol és francia csapatok beszüntetik a tüzet Egyiptomban. (November 15.: ENSZ csapatok érkeznek a térségbe; december folyamán az angol és francia csapatok elhagyják Egyiptomot.)

november 8. Dobi István, illetve Marosán György rádióbeszédben termelésre szólítja fel a parasztságot és a munkásságot.

november 9. Budapesten megnyílnak az üzletek és a vendéglátó üzemek.

november 10. Kormányhatározat fölemeli az ipari, építőipari, helyiipari, bányavállalatok dolgozóinak fizetését (8—15%-kal).

november 11. J. B. Tito, Jugoszlávia államelnöke beszédet mond Pulában a magyarországi ellenforradalomról. — A fegyveres erők és közbiztonsági ügyek vezetésével megbízott Münnich Ferenc nyilatkozata a karhatalmi szervekről és új fegyveres erők szervezéséről.

november 12. Kiegészül a Kádár-kormány. Elnökhelyettes: Münnich Ferenc; a kormány tagja: Marosán György; a minisztériumok vezetésével megbízott kormánytagok: fegyveres erők és közbiztonsági ügyek: Münnich Ferenc; földművelésügy: Dögei Imre; iparügy: Apró Antal; kereskedelem: Rónai Sándor; külügy: Horváth Imre, pénzügy: Kossa István; közlekedés- és postaügyi kormánybiztos: Csanádi György; a közellátási kormánybizottság vezetője: Nyers Rezső; az építésügyi minisztérium vezetője: Kilián József (december 24-től); az igazságügyié: Nezvál Ferenc (december 29-től); a munkaügyié: Mekis József (1957. január 26-tól). — Az Egyesült Nemzetek Szervezete XI. közgyűlésén New Yorkban a „magyar kérdést” 62 szavazattal 9 ellenében és 8 tartózkodással fölveszik a napirendre. (Az 1957. március 9-ig ülésező közgyűlés határozatot hoz 5 tagú vizsgáló bizottság kiküldésére, melynek feladata az Egyesült Nemzetek Szervezete tagállamainak tájékoztatása; követeli a szovjet csapatok kivonását, az Egyesült Nemzetek Szervezete megfigyelőinek beengedését az országba és „szabad választásokat” az Egyesült Nemzetek Szervezetének felügyelete alatt. A magyar kormány visszautasítja ezeket a követeléseket.) — Az Elnöki Tanács 1956: 21. számú törvényerejű rendelete megszünteti a mezőgazdasági termékek kötelező beszolgáltatását.

november 14. Megalakul a Nagy-Budapesti Központi Munkástanács. (Sztrájkot hirdet a kormány ellen; a kormány visszautasítja a Munkástanács követeléseit.)

november 15. A Csepel Vas- és Fémművek ideiglenes munkástanácsa elhatározza a munka felvételét.

november 16. Közzéteszik a 3/1956. számú kormányrendeletet a szabad munkavállalásról. (Hatályát veszti a 33/1955. számú minisztertanácsi rendelet.)

november 16—25. A baráti szövetséges államok kormányai nagyösszegű áru- és értéksegítséget nyújtanak a kormánynak. (A sajtó közli az árusegély adatait.)

november 19. Számos fővárosi üzemben megkezdődik a munka.

november 22.—december 8. Az ausztráliai Melbourne-ben rendezett XVI. Nyári Olimpián a magyar sportolók 9 arany, 10 ezüst és 9 bronzérmet szereznek.

november 23. Kormányközlemény arról, hogy Nagy Imre és társai elhagyták a jugoszláv követséget, és saját kérésükre Romániába távoztak.

december 1. Az Elnöki Tanács 1956: 27. számú törvényerejű rendelete az 1956. október 23-a után külföldre távozott és 1957. március 31-ig hazatérő személyek közkegyelemben részesítéséről.

december 2—3. és 5. A Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes központi bizottságának ülése. (Határozatában ismerteti az október 23-i események okait és előzményeit, jellemzi a jelen helyzetet, és részletezi a párt előtt álló legfőbb feladatokat.)

december 6. A szervezett munkások a népi demokrácia védelmében gyűléseket tartanak és felvonulnak Budapest utcáin.

december 8. Közzéteszik a pénzügyminiszter 16/1956. számú rendeletét az 1948 után indokolatlanul megvont nyugdíjak rendezéséről.

december 9. A kormány rendkívüli intézkedéseket tesz a népköztársaság védelmére és a törvényes rend biztosítására. A munkástanácsokat törvényen kívül helyezik.

december 11. Az Elnöki Tanács 1956: 28. számú törvényerejű rendelete a rögtönítélő bíráskodás bevezetéséről az engedély nélküli fegyvertartás, s az ezzel elkövetett gyilkosság, rablás, fosztogatás stb. bűntetteire. (Megszüntetik: 1957. november 13.)

december 11—12. A Nagy-Budapesti Központi Munkástanács által szervezett kétnapos sztrájk részleges kudarcot vall. (Az üzemek nagy része fölveszi a munkát.)

december 19. Közzéteszik a 12/1956. számú kormányrendeletet a munkaszüneti napok új szabályozásáról. (Munkaszüneti napok: január 1., húsvéthétfő, április 4., május 1., augusztus 20. és december 25—26.) — Közzéteszik a 25/1956. számú kormányhatározatot a kormány Tájékoztatási Hivatalának felállításáról. (Vezetője: Szirmai István.)

december 24. Közzéteszik a 14/1956. számú kormányrendeletet a gyermektelenek adójának megszüntetéséről.

december 29. Az Elnöki Tanács 1956: 33. számú törvényerejű rendelete egyes minisztériumok összevonásáról és megszüntetéséről. (1957. január 1-től a Bánya- és Energiaügyi, valamint a Vegyipari minisztériumot összevonják Nehézipari Minisztériummá; a Könnyűipari és az Élelmiszeripari Minisztériumot Könnyűipari és Élelmiszeripari Minisztérium néven; az Oktatásügyi és a Népművelési Minisztériumot Művelődésügyi Minisztérium néven. A Begyűjtési Minisztérium, a Városi és Községgazdálkodási Minisztérium, az Állami Gazdaságok Minisztériuma és az Állami Ellenőrzés Minisztériuma 1956. december 31-ével megszűnik. Megszűnik az Állami Egyházügyi Hivatal. -» 1959. június 2., valamint az Országos Testnevelési és Sportbizottság, feladatkörüket a Művelődésügyi Minisztérium veszi át.)

december 30. Közzéteszik a 31/1956. számú kormányhatározatot Országos Árhivatal felállításáról. (Elnöke: Csikós-Nagy Béla.)

az év folyamán Az osztrák belügyminisztérium hivatalos közlése szerint az év folyamán 165 361 magyar állampolgár kért politikai menedékjogot Ausztriában. — Megjelenik Radnóti Miklós Tanulmányok, cikkek, Darvas József Új népért, új kultúráért, Fábry Zoltán A béke igaza című kötete; Juhász Ferenc A virágok hatalma, Nagy László A vasárnap gyönyöre, Weöres Sándor A hallgatás tornya című verseskötete; Mesterházi Lajos Fényes szellők, Németh László Égető Eszter, Nagy Lajos A lázadó ember, Dobozi Imre Este az alvégen című regénye. — A budapesti Nemzeti Színház bemutatja Illyés Gyula Dózsa György című drámáját.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .