A munkásosztály egységfrontja a fasizmus ellen

A munkásosztály egységfrontja a fasizmus ellen –
Az egységfront fő kérdései az egyes országokban

(idézet: Georgi Dimitrov – Egységfront, népfront, szocializmus)

A fasizmus támadása
és a Kommunista Internacionálé
feladatai a munkásosztály egységéért,
a fasizmus ellen folytatott harcban

Előadás a Kommunista Internacionálé VII. világkongresszusán

[1935. augusztus 2.]

Az egységfront fő kérdései az egyes országokban

Minden országban vannak olyan fő kérdések, amelyek az adott szakaszban a legnagyobb tömegeket foglalkoztatják. E kérdések körül kell kifejleszteni a harcot az egységfront megteremtéséért. Ezeknek a csomópontoknak, ezeknek a fő kérdéseknek a felismerése az egységfront megteremtésének biztosítékát és siettetését jelenti.

a) Amerikai Egyesült Államok

Vegyük például a kapitalista világ olyan fontos országát, mint az Amerikai Egyesült Államok. A válság itt a tömegek millióit hozta mozgásba. Meghiúsult a kapitalizmus meggyógyításának programja. Óriási tömegek kezdenek hátat fordítani a burzsoá pártoknak, és most válaszúton vannak.

A most születő amerikai fasizmus igyekszik reakciós, fasiszta mederbe terelni ezeknek a tömegeknek a kiábrándulását és elégedetlenségét. Emellett az amerikai fasizmus fejlődésének sajátossága, hogy a jelen szakaszban egyenesen a fasizmus ellenzékeként, e „nem amerikai”, külföldről betelepített irányzat ellenzékének köntösében lép fel. A német fasizmustól eltérően, amely alkotmányellenes jelszavakkal lépett fel, az amerikai fasizmus igyekszik az alkotmány és „az amerikai demokrácia” harcosaként feltűnni. Még nem jelent közvetlenül fenyegető erőt. De ha sikerül behatolnia a tömegekbe, amelyek kiábrándultak a régi burzsoá pártokból, akkor komoly veszéllyé válhat a legközelebbi jövőben.

Mit jelentene a fasizmus győzelme az Egyesült Államokban? A dolgozó tömegek számára, magától értetődően, a kizsákmányolás rendszerének féktelen fokozását és a munkásmozgalom szétzúzását jelentené. És mi lenne a fasizmus e győzelmének nemzetközi jelentősége? Az Egyesült Államok tudvalevőleg nem Magyarország, nem is Finnország, se nem Bulgária vagy Lettország. A fasizmus győzelme az Egyesült Államokban igen lényegesen megváltoztatná az egész nemzetközi helyzetet.

Megelégedhet-e ilyen viszonyok között az amerikai proletariátus csak a saját osztálytudatos élcsapatának megszervezésével, amely kész a forradalmi úton haladni? Nem.

Az amerikai proletariátus érdekei félreérthetetlenül azt követelik, hogy haladéktalanul minden erejét határolja el a kapitalista pártoktól. Feltétlenül meg kell találnia a megfelelő formákat és utakat, amelyeken haladva idejében megakadályozhatja, hogy a fasizmus magához ragadja a dolgozók elégedetlen tömegeit. És itt azt kell mondani: a dolgozók tömegpártjának, egy munkás- és farmerpártnak a megalakítása ilyen megfelelő forma lehetne az amerikai feltételek között. Ilyen párt sajátos formája lenne a tömegek népfrontjának Amerikában. Ezt a népfrontot szembe kell állítani a trösztök és bankok pártjaival, valamint a növekvő fasizmussal. Egy ilyen párt természetesen nem lesz sem szocialista, sem kommunista párt. De antifasiszta párt kell hogy legyen, és nem szabad, hogy kommunistaellenes párt legyen. E párt programjának a bankok, trösztök, monopóliumok, a nép fő ellenségei ellen kell irányulnia, akik a nép nyomorúságára spekulálnak. Egy ilyen párt csak abban az esetben felelhet meg rendeltetésének, ha síkraszáll a munkásosztály életbevágó követeléseiért, ha harcol a valódi szociális törvényhozásért, a munkanélküliség esetére való biztosításért; ha harcol a földért a fehér és fekete részes bérlők számára és az adóterhek alóli felszabadításukért; ha küzd a farmerek adósságának törléséért; ha harcol a négerek egyenjogúságáért; a háború veteránjainak követeléseiért; a szabad foglalkozásúak, a kiskereskedők és a kisiparosok érdekeinek védelméért és így tovább.

Magától értetődik, hogy egy ilyen párt harcolni fog azért, hogy beküldje képviselőit a helyi önkormányzatokba, az egyes államok képviseleti szerveibe, valamint a kongresszusba és a szenátusba.

Elvtársaink az Egyesült Államokban helyesen jártak el, amikor egy ilyen pártnak a megteremtését kezdeményezték. De még hatékony intézkedéseket kell tenniük avégett, hogy egy ilyen pártnak a megteremtése maguknak a tömegeknek az ügye legyen. A munkás- és farmerpárt megszervezésének kérdését és programját népgyűléseken kell megtárgyalni. A legszélesebb körökre kiterjedő mozgalmat kell indítani ennek a pártnak a megteremtéséért, és ezt a mozgalmat vezetni kell. Semmiképpen sem szabad megengedni, hogy a párt megszervezésében a kezdeményezés azoknak az elemeknek a kezébe menjen át, akik a mindkét burzsoá pártból, a demokrata és a köztársasági pártból egyaránt kiábrándult milliós tömegek elégedetlenségét arra akarják kihasználni, hogy az Egyesült Államokban egy „harmadik” pártot teremtsenek, amely kommunistaellenes, vagyis olyan párt legyen, amely a forradalmi mozgalom ellen irányul.

b) Anglia

Angliában Mosley fasiszta szervezete az angol munkások tömegtüntetései eredményeképpen ideiglenesen háttérbe szorult. Nem szabad azonban szemet hunynunk az olyan tény felett, hogy az úgynevezett „nemzeti kormány” egy sor, a munkásosztály ellen irányuló reakciós intézkedést tesz. Ezeknek az intézkedéseknek a segítségével Angliában is olyan viszonyok jönnek létre, amelyek megkönnyítik azt, hogy a burzsoázia szükség esetén a fasiszta rendszerre térhessen át. A fasiszta veszély elleni harc ma Angliában mindenekelőtt harcot jelent a „nemzeti kormány” ellen, annak reakciós intézkedései ellen, a tőke támadása ellen, harcot a munkanélküliek érdekében, a munkabér csökkentése ellen, minden olyan törvény megszüntetéséért, amelynek segítségével az angol burzsoázia csökkenti a tömegek életszínvonalát.

A munkásosztály növekvő gyűlölete a „nemzeti kormány” ellen azonban egyre nagyobb tömegeket egyesít Angliában egy új munkáspárti kormány létesítésének jelszavával. Szabad-e a kommunistáknak semmibe venniük ezt a hangulatát azoknak a tömegeknek, amelyek még bíznak egy munkáspárti kormányban? Nem, elvtársak. Meg kell találnunk az utat ezekhez a tömegekhez. Mi megmondjuk nekik nyíltan, amint ezt Nagy-Britannia Kommunista Pártjának XIII. kongresszusa tette: mi, kommunisták, a szovjethatalom híve vagyunk, az egyetlen hatalomé, amely képes felszabadítani a munkásokat a tőke igája alól. Ti munkáspárti kormányt akartok? Jó. Mi harcoltunk és vállvetve harcolunk veletek együtt a „nemzeti kormány” vereségéért. Mi készek vagyunk arra, hogy támogassuk harcotokat egy új, munkáspárti kormány megteremtéséért, bár az előző két munkáspárti kormány egyike sem teljesítette azokat az ígéreteket, amelyeket a Labour Party tett a munkásosztálynak. Mi nem várjuk ettől a kormánytól azt, hogy szocialista intézkedéseket valósítson meg. De a munkások millióinak nevében követeljük tőle, hogy védje meg a munkásosztály és valamennyi dolgozó leglényegesebb gazdasági és politikai érdekeit. Tárgyaljuk meg együtt az ilyen követelések közös programját, és valósítsuk meg azt az akcióegységet, amelyre szüksége van a proletariátusnak ahhoz, hogy visszaverje a „nemzeti kormány” reakciós támadását, a tőke és a fasizmus támadását, az új háború előkészítését. Az angol elvtársak ezen az alapon készek a Labour Party szervezeteivel közösen fellépni a küszöbönálló parlamenti választásokon a „nemzeti kormány” ellen és Lloyd George ellen is, aki a maga módján igyekszik maga mögé állítani a tömegeket a munkásosztály ügye ellen, az angol burzsoázia érdekeiért.

Az angol kommunistáknak ez az álláspontja helyes. Megkönnyíti a harci egységfront megteremtését az angol szakszervezetek és a Labour Party milliós tömegeivel. A kommunisták mindig a harcoló proletariátus első soraiban maradnak, megmutatják a tömegeknek az egyedüli helyes utat: a burzsoá uralom forradalmi megdöntésének és a szovjethatalom megteremtésének harci útját. Ugyanakkor azonban nem szabad arra törekedniük, hogy időszerű politikai feladataik meghatározásánál átugorják a tömegmozgalom ama szükséges szakaszait, amelyek során a munkástömegek a saját tapasztalataik alapján felszámolják illúzióikat és a kommunizmushoz csatlakoznak.

c) Franciaország

Franciaország az az ország, ahol, mint ismeretes, a munkásosztály példát mutat a nemzetközi proletariátusnak arra, hogyan kell harcolni a fasizmus ellen. A Francia Kommunista Párt a Komintern valamennyi szekciójának példát mutat arra, hogyan kell megvalósítani az egységfront taktikáját. A szocialista munkások példát mutatnak arra, mit kell tenniük most a többi kapitalista ország szociáldemokrata munkásainak a fasizmus elleni harcban. (Taps.)

Az ez évi július 14-i párizsi félmilliós antifasiszta tüntetésnek és a más francia városokban lefolyt számos tüntetésnek óriási a jelentősége. Ez már nemcsak a munkás-egységfront mozgalma, ez a fasizmus elleni széles általános népfrontnak a kezdete Franciaországban. Ez az egységfrontmozgalom fokozza a munkásosztály hitét saját erejében, megerősíti benne a parasztsággal, a városi kispolgársággal, az értelmiséggel kapcsolatos vezető szerepének a tudatát. Kiszélesíti a kommunista párt befolyását a munkástömegekre, vagyis a proletariátust még erősebbé teszi a fasizmus elleni harcban. Idejében mozgósítja a tömegek éberségét a fasiszta veszély ellen. És követendő például szolgál az antifasiszta harc kibontakoztatására más kapitalista országokban, bátorítóan hat a fasiszta diktatúra által elnyomott német proletárokra.

A győzelem nagy, akárhogyan is nézi az ember, de még nem dönti el az antifasiszta harc kimenetelét. A francia nép túlnyomó többsége kétségkívül a fasizmus ellen van. A burzsoázia azonban a fegyveres erő segítségével erőszakot követhet el a népek akaratán. A fasiszta mozgalom teljesen szabadon fejlődik tovább a monopoltőke, a burzsoá államgépezet, a francia hadsereg vezérkara és minden reakció védoszlopa: a katolikus egyház reakciós vezetőinek aktív támogatása mellett. A legerősebb fasiszta szervezet – a Tűz- kereszt – ma 300 000 felfegyverzett emberrel rendelkezik, akiknek magját 60 000 tartalékos tiszt alkotja. Erős támaszai vannak a rendőrségen, a csendőrségen, a hadseregben, a légierőnél, az egész államgépezetben. A legutóbbi községi választások azt mutatják, hogy Franciaországban nemcsak a forradalmi erők, de a fasizmus erői is nőnek. Ha a fasizmusnak sikerül széles körben behatolnia a parasztok közé és biztosítani a hadsereg egyik részének támogatását a másik rész semlegessége mellett, akkor a francia dolgozó tömegek nem akadályozhatják majd meg a fasizmus uralomra jutását. Ne felejtsük el, elvtársak, a francia munkásmozgalom szervezeti gyengeségét, amely megkönnyíti a fasiszta támadás sikerét. Semmi oka sincs a francia munkásosztálynak és valamennyi francia antifasisztának arra, hogy beérje az elért eredményekkel.

Milyen feladatok előtt áll a francia munkásosztály?

Először: meg kell teremtenie az egységfrontot nemcsak politikai, hanem gazdasági téren is, a tőke támadása elleni harc megszervezése érdekében; meg kell törnie a reformista szakszervezeti szövetség vezető rétegének az egységfronttal szemben tanúsított ellenállását.

Másodszor: meg kell teremtenie a szakszervezeti egységet Franciaországban; egységes szakszervezeteket kell létrehozni az osztályharc alapján.

Harmadszor: be kell vonnia az antifasiszta mozgalomba a széles paraszttömegeket, a kispolgárság tömegeit, különös figyelmet fordítva az antifasiszta népfront programjában ezeknek a tömegeknek a legégetőbb követeléseire.

Negyedszer: szervezetileg meg kell erősítenie és bővítenie kell a kibontakozó antifasiszta mozgalmat az antifasiszta népfront választott, párton kívüli szerveinek tömeges kialakítása útján. E szervek befolyásának jóval nagyobb tömegekre kell kiterjednie, mint amekkora tömegeket a francia dolgozók ma fennálló pártjai és szervezetei képviselnek.

Ötödször: erejének súlyával ki kell vívnia a fasiszta szervezeteknek – mint a köztársaság elleni összeesküvők és Hitler franciaországi ügynökei szervezeteinek – feloszlatását és lefegyverzését.

Hatodszor: ki kell vívnia az államgépezet, a hadsereg, a rendőrség megtisztítását az összeesküvőktől, akik fasiszta államcsínyt készítenek elő.

Hetedszer: széles körű harcot kell folytatnia a francia fasizmus egyik legfontosabb támasza, a katolikus egyház reakciós klikkjeinek vezetői ellen.

Nyolcadszor: be kell kapcsolnia a hadsereget az antifasiszta mozgalomba. E célból köztársaság- és alkotmányvédő bizottságokat kell szerveznie a hadseregben azok ellen, akik a hadsereget alkotmányellenes államcsínyre akarják felhasználni. (Taps.) Meg kell akadályoznia, hogy a franciaországi reakciós erők felborítsák a francia-szovjet egyezményt, amely a béke ügyét védi a német fasizmus agressziójával szemben. (Taps.)

És ha Franciaországban az antifasiszta mozgalom olyan kormány megalakulásához vezet, amely valóban nem szavakkal, hanem tettekkel fog harcolni a francia fasizmus ellen, ha ez a kormány végre fogja hajtani az antifasiszta népfront követeléseinek programját, akkor a kommunisták – noha továbbra is engesztelhetetlen ellenségei maradnak minden burzsoá kormánynak és továbbra is a szovjethatalom hívei maradnak a fasizmus növekvő veszélyére való tekintettel készséggel fognak egy ilyen kormányt támogatni. (Taps.)

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

“A munkásosztály egységfrontja a fasizmus ellen” bejegyzéshez 5 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .