A munkásosztály egységfrontja a fasizmus ellen

A munkásosztály egységfrontja a fasizmus ellen –
Az egységfront ellenfeleinek fő érveiről

(idézet: Georgi Dimitrov – Egységfront, népfront, szocializmus)

A fasizmus támadása
és a Kommunista Internacionálé
feladatai a munkásosztály egységéért,
a fasizmus ellen folytatott harcban

Előadás a Kommunista Internacionálé VII. világkongresszusán

[1935. augusztus 2.]

Az egységfront ellenfeleinek fő érveiről

Milyen érveket hoznak és hogyan vetik fel azok, akik az egységfront ellen vannak?

„A kommunisták számára az egységfront jelszava csak manőver” – mondják egyesek. – De ha ez manőver lenne – feleljük mi -, akkor miért nem leplezik le ezt a „kommunista manővert” az egységfrontban való becsületes részvételükkel? Mi nyíltan kijelentjük: azért akarjuk a munkásosztály akcióegységét, hogy a proletariátus megerősödjék a burzsoázia elleni harcában, hogy míg ma mindennapi érdekeiért száll síkra a támadó tőke ellen, a fasizmus ellen, holnapra képes legyen megteremteni végleges felszabadításának előfeltételeit.

„A kommunisták támadnak bennünket” – mondják mások. De figyeljenek csak ide, mi már nemegyszer kijelentettük: mi senkit sem fogunk támadni, sem egyeseket, sem szervezeteket, sem pártokat, amelyek a munkásosztálynak az osztályellenség elleni egységfrontja mellett vannak. Egyidejűleg azonban kötelesek vagyunk a proletariátus és a proletariátus ügyének érdekében bírálat tárgyává tenni azokat az egyéneket, szervezeteket és pártokat, amelyek gátolják a munkások akcióegységét.

„Mi nem léphetünk egységfrontra a kommunistákkal, mert nekik más programjuk van” – mondják ismét mások. De hiszen önök azt állítják, hogy programjuk különbözik a burzsoá pártok programjától, ez azonban nem zavarta és nem zavarja önöket abban, hogy koalícióra lépjenek ezekkel a pártokkal.

„A polgári demokratikus pártok jobb szövetségesek a fasizmus ellen, mint a kommunisták” – mondják az egységfront ellenfelei és a burzsoáziával való koalíció védelmezői. De miről tanúskodnak a németországi tapasztalatok? Hisz a szociáldemokraták blokkot alkottak ezekkel a „jobb” szövetségesekkel. És milyenek az eredmények?

„Ha mi egységfrontra lépünk a kommunistákkal, akkor a kispolgárok megijednek a »vörös veszedelemtől«, és átszaladnak a fasisztákhoz” – halljuk nemritkán. De vajon fenyegeti-e az egységfront a parasztokat, a kiskereskedőket, a kisiparosokat, a dolgozó értelmiséget? Nem, az egységfront a nagyburzsoáziát, a fináncmágnásokat, a junkereket és egyéb kizsákmányolókat fenyegeti, akiknek uralma az előbb említett rétegeknek teljes koldusbotra jutását hozza magával.

„A szociáldemokrácia a demokrácia, a kommunisták pedig a diktatúra mellett vannak, ezért nem tudunk egységfrontra lépni a kommunistákkal” – mondja a szociáldemokrácia több vezére. De vajon mi most a proletárdiktatúra kikiáltására ajánlunk-e egységfrontot? Hisz ezt egyelőre nem ajánljuk.

„Ismerjék el a kommunisták a demokráciát, lépjenek fel a demokrácia védelmében, akkor készek vagyunk az egységfrontra.” Erre mi ezt feleljük: mi a szovjetdemokrácia hívei vagyunk, a dolgozók demokráciájáé, a világ legkövetkezetesebb demokráciájáé. De védelmezünk és védelmezni fogunk a kapitalista államokban minden arasznyi polgári demokratikus szabadságjogot, amelyre kezet emel a fasizmus és a burzsoá reakció, mert ezt követelik a proletariátus osztályharcának érdekei.

„De a kicsiny kommunista pártok részvételükkel semmivel sem növelik azt az egységfrontot, amelyet a Labour Party valósít meg”- mondják például a munkáspárti vezérek Angliában. Emlékezzenek csak, hogy ugyanezt mondták az osztrák szociáldemokrata vezérek is a kis osztrák kommunista pártot illetően. És mit mutattak az események? Nem az Otto Bauer és Renner vezette osztrák szociáldemokráciának lett igaza, hanem a kis osztrák kommunista pártnak, amely idejében jelezte a fasiszta veszélyt Ausztriában, és harcba hívta ellene a munkásokat. Hisz a munkásmozgalom összes tapasztalatai azt mutatják, hogy a kommunisták, még ha viszonylag kevesen vannak is, a proletariátus harcos tevékenységének a motorjai. Ezenkívül nem kell elfelejteni, hogy az osztrák vagy az angol kommunista párt nemcsak azt a néhány tízezer munkást jelenti, akik a párt hívei; ezek a pártok részei a kommunista világmozgalomnak, szekciói a Kommunista Internacionálénak, amelynek az a párt a vezető pártja, amely a már győzedelmeskedett és a Föld egyhatod részén uralkodó proletariátus pártja.

„Az egységfront azonban nem akadályozta meg a fasizmus győzelmét a Saar-vidéken” – hozzák fel mint ellenérvet az egységfront ellenfelei. Különös logikájuk van ezeknek az uraknak. Először mindent elkövetnek, hogy biztosítsák a fasizmus győzelmét, azután pedig kárörvendeznek, hogy az egységfront, amelyhez az utolsó pillanatban csatlakoztak, nem vezetett a munkások győzelméhez.

„Ha egységfrontra lépnénk a kommunistákkal, akkor ki kellene lépnünk a koalícióból, s akkor a kormányba a reakciós és fasiszta pártok kerülnének be” – mondják a különböző országok kormányaiban ülő szociáldemokrata vezérek. Jó. Bent volt-e a német szociáldemokrácia a koalíciós kormányban? Bent volt. Bent volt-e a kormányban az osztrák szociáldemokrácia? Ugyancsak bent volt. Egy kormányban voltak-e a spanyol szocialisták a burzsoáziával? Ők is ott voltak. Gátolta-e a fasizmusnak a proletariátus ellen intézett támadását ezekben az országokban az, hogy a szociáldemokrácia részt vett a burzsoá koalíciós kormányokban? Nem, nem gátolta. Világos tehát, mint a nap, hogy szociáldemokrata miniszterek részvétele a burzsoá kormányban nem gördít akadályt a fasizmus útjába.

„A kommunisták diktatórikus módon cselekszenek, ők akarnak nekünk mindent előírni és diktálni.” Nem, mi semmit sem írunk elő és semmit sem diktálunk. Mi csak megtesszük indítványainkat, amelyekről meggyőződésünk, hogy megvalósításuk megfelel a dolgozó nép érdekeinek. Ez nemcsak joga, hanem kötelessége is mindazoknak, akik a munkások nevében lépnek fel. Félnek a kommunisták „diktatúrájától”? Mutassuk be hát közösen a munkásoknak az összes indítványokat, mind az önökéit, mind a mieinket, tárgyaljuk meg őket közösen, együtt az összes munkásokkal, és válasszuk ki azokat az indítványokat, amelyek a leghasznosabbak a munkásosztály ügyére!

Így tehát az egységfront elleni érvek közül egyetlenegy sem állja ki a kritikát. Ezek az érvek jobbára a szociáldemokrácia reakciós vezéreinek kifogásai, akik inkább választják a burzsoáziával való egységfrontjukat, mint a proletariátus egységfrontját.

Nem, ezt a csűrést-csavarást mi nem vesszük be! A nemzetközi proletariátus megszenvedett a munkásmozgalom kettészakadásáért, és egyre inkább meggyőződik arról, hogy az egységfront, a proletariátus akcióegysége nemzeti és nemzetközi méretekben feltétlenül szükséges is és teljesen lehetséges is. (Taps.)

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .