A fasizmus dühödt, de nem szilárd hatalom

A fasizmus és a munkásosztály –
A fasizmus dühödt, de nem szilárd hatalom

(idézet: Georgi Dimitrov – Egységfront, népfront, szocializmus)

A fasizmus támadása
és a Kommunista Internacionálé
feladatai a munkásosztály egységéért,
a fasizmus ellen folytatott harcban

Előadás a Kommunista Internacionálé VII. világkongresszusán

[1935. augusztus 2.]

A fasizmus dühödt, de nem szilárd hatalom

A burzsoázia fasiszta diktatúrája dühödt, de nem szilárd hatalom.

Miben rejlenek a fasiszta diktatúra gyengeségeinek fő okai?

A fasizmus, amely le akarta küzdeni a burzsoázia táborán belüli nézeteltéréseket és ellentéteket, még jobban kiélezi ezeket.

A fasizmus a többi politikai párt erőszakos megsemmisítésével politikai egyeduralomra törekszik. De magának a kapitalista rendszernek a fennállása, különböző osztályok létezése, az osztályellentétek kiéleződése, mindez elkerülhetetlenül a fasizmus politikai monopóliumának megingásához és bukásához vezet. Ez nem szovjetország, ahol egy párt monopolhelyzete mellett megvalósul a proletariátus diktatúrája, ahol azonban ez a politikai egyeduralom megfelel a dolgozó milliók érdekeinek, és célja az osztály nélküli társadalom felépítése. Fasiszta országban a fasiszták pártja nem tarthatja fenn sokáig monopóliumát, mert nem képes az osztályok és az osztályellentétek megszüntetésének feladatát maga elé kitűzni. A fasiszta párt betiltja a polgári pártokat; ezek közül néhány fenn tud maradni illegálisan. A kommunista párt pedig az illegális viszonyok között is halad előre, edződik, és vezeti a proletariátus harcát a fasiszta diktatúra ellen. Ily módon a fasizmus politikai monopóliumának az osztályellentétek csapásai alatt szét kell esnie.

A fasiszta diktatúra ingatag voltának másik oka az, hogy a fasizmus tőkeellenes demagógiája és a monopolista burzsoázia tisztán rablásszerű meggazdagodásának politikája közötti ellentét megkönnyíti a fasizmus osztályjellegének leleplezését, s ez a fasizmus tömegbázisának szűküléséhez vezet.

Továbbá, a fasizmus győzelme a tömegek mélységes gyűlöletét és felháborodását váltja ki, elősegíti a tömegek forradalmasodását, s hatalmas lökést ad a proletariátus fasizmus elleni egységfrontjához.

A fasizmus, azáltal, hogy a gazdasági nacionalizmus, az autarkia politikáját folytatja és a nemzeti jövedelem nagy részét a háború előkészítésére használja fel, aláássa az ország egész gazdaságát, s kiélezi a gazdasági háborút a kapitalista országok között. A burzsoázián belül keletkező konfliktusoknak éles és gyakran véres összeütközések jellegét kölcsönzi, s ez a nép szemében megrendíti a fasiszta államhatalom szilárdságát. Az a hatalom, amely a saját híveit legyilkolja, mint ahogy ez a múlt év június 30-án Németországban történt, a fasiszta hatalom, amely ellen fegyvert ragadva harcol a fasiszta burzsoázia másik része (nemzetiszocialista puccs Ausztriában, egyes fasiszta csoportok éles fellépése a fasiszta kormány ellen Lengyelországban, Bulgáriában, Finnországban és más országokban) – az ilyen hatalom nem tarthatja fenn tekintélyét hosszú ideig a kispolgári tömegek körében.

A munkásosztálynak értenie kell ahhoz, hogy kihasználja a burzsoázia táborán belüli ellentéteket és konfliktusokat, de nem szabad olyan ábrándokat táplálnia, hogy a fasizmus önmagát emészti fel. A fasizmus nem dől össze magától. A munkásosztályt csak forradalmi aktivitása segítheti abban, hogy kihasználja a burzsoázia táborán belül elkerülhetetlenül fellépő konfliktusokat a fasiszta diktatúra aláásására és megdöntésére.

A fasizmus megszünteti a burzsoá demokrácia maradványait, és a nyílt erőszakot teszi a kormányzás rendszerévé; ezzel kétségessé teszi a dolgozó tömegek szemében a demokratikus illúziókat és a törvényesség tekintélyét. Ez különösen azokban az országokban történik, ahol a munkások fegyvert ragadtak a fasizmus ellen, mint például Ausztriában és Spanyolországban. Ausztriában a Schutzbund és a kommunisták hősies harca, vereségük ellenére, kezdettől fogva megingatta a fasiszta diktatúra szilárdságát.

Spanyolországban nem sikerült a burzsoáziának a dolgozókra fasiszta szájkosarat rakni. Ausztriában és Spanyolországban a fegyveres harcok eredményeként a munkásosztály egyre nagyobb tömegei ismerik fel a forradalmi osztályharc szükségességét.

Csakis olyan szörnyű filiszterek, a burzsoáziának olyan lakájai, mint Karl Kautsky, a II. Internacionálé legöregebb teoretikusa, vethetik a munkások szemére, hogy Ausztriában és Spanyolországban – úgymond – nem kellett volna fegyverhez nyúlni. Hogyan festene most a munkásmozgalom Ausztriában és Spanyolországban, ha ezeknek az országoknak a munkásosztálya a Kautskyk áruló tanácsait követte volna? A munkásosztály soraiban mély demoralizálódás következne be.

„A polgárháború iskoláját – mondja Lenin – pedig a népek nem járják ki hiába. Nehéz iskola ez, s a teljes tananyag feltétlenül magában foglalja az ellenforradalom győzelmeit, a felbőszült reakciósok őrjöngését, a régi hatalom barbár megtorlásait a lázadókkal szemben stb. De csak megrögzött vaskalaposok és szenilis múmiák siránkozhatnak azon, hogy a népek beiratkoznak ebbe a gyötrelmes iskolába; az elnyomott osztályok ebben az iskolában megtanulják, hogyan kell polgárháborút viselni, megtanulják, hogyan kell győzni a forradalomban, ez az iskola koncentrálja a modern rabszolgák tömegeiben azt a gyűlöletet, mely titokban örökké benne él az elgyötört, tanulatlan, tudatlan rabszolgákban, s amely a rabszolgasorsuk szégyenletes voltát felismerő rabszolgák legnagyobb történelmi hőstetteihez vezet.”* – Lenin Összes Művei. 17. köt. Kossuth Könyvkiadó 1968. 162. old.*

A fasizmus győzelme Németországban, mint ismeretes, a fasiszta támadás újabb hullámát vonta maga után, amely Ausztriában Dollfuss provokációjára, Spanyolországban az ellenforradalomnak a tömegek forradalmi vívmányai ellen irányuló újabb támadásaira, Lengyelországban az alkotmány fasiszta reformjához vezetett, Franciaországban pedig arra buzdította a fegyveres fasiszta csoportokat, hogy 1934 februárjában államcsínyt kíséreljenek meg. A fasiszta diktatúrának ez a győzelme és dühöngése azonban a fasizmus elleni proletár egységfront mozgalmát váltotta ki nemzetközi méretekben. A Reichstag felgyújtása, amely megadta a jelt a fasizmus általános támadására a munkásosztály ellen, a szakszervezetek és más munkásszervezetek elfoglalása és kirablása, a megkínzott antifasisztáknak a fasiszta kaszárnyák pincéiből és a koncentrációs táborokból kihallatszó hörgése szemléltetően mutatja a tömegeknek, hová vezetett a német szociáldemokrácia vezéreinek reakciós, egységbontó szerepe, hová vezetett az, hogy a német szociáldemokrácia vezérei elvetették a kommunistáknak a támadó fasizmus elleni közös harcra vonatkozó indítványait. Mindezek a tények meggyőzik a tömegeket arról, hogy a fasizmus megdöntésére feltétlenül egyesíteni kell a munkásosztály minden erejét.

Hitler győzelme ugyancsak döntő lökést adott a francia munkásosztály fasizmus elleni egységfrontjának megteremtéséhez. Hitler győzelme nemcsak felébresztette a munkásokban azt a félelmet, hogy a német munkások sorsára juthatnak, nemcsak gyűlöletet keltett bennük német osztálytestvéreik hóhérai ellen, de meg is erősítette bennük azt az elhatározást, hogy semmi körülmények között sem engedik meg, hogy országukban megtörténjék az, ami Németországban történt a munkásosztállyal.

Az egységfronthoz való hatalmas vonzódás valamennyi kapitalista államban azt mutatja, hogy a vereségek tanulságai nem vesznek kárba. A munkásosztály új módon kezd cselekedni. A kommunista párt kezdeményezése az egységfront megszervezése terén és a kommunisták, forradalmi munkások példátlan önfeláldozása a fasizmus elleni harcban a Kommunista Internacionálé tekintélyének hallatlan növekedését eredményezte. Ugyanakkor mindjobban kibontakozik a II. Internacionálé mély válsága, amely különös élességgel nyilvánult meg és fokozódott a német szociáldemokrácia csődje után. A szociáldemokrata munkások egyre kézzelfoghatóbban győződhetnek meg arról, hogy a fasiszta Németország – minden rémségével és barbárságával – végeredményben a burzsoáziával való osztály-együttműködés szociáldemokrata politikájának a következménye. Ezek a tömegek egyre inkább belátják, hogy azt az utat, amelyen a proletariátust a német szociáldemokrata vezetők vezették, nem szabad megismételni. Sohasem volt még a II. Internacionálé táborában olyan ideológiai zűrzavar, mint jelenleg. Valamennyi szociáldemokrata pártban differenciálódás megy végbe. Soraikban két fő tábor alakul ki: a reakciós elemek meglevő tábora mellett, amely elemek mindenképpen iparkodnak fenntartani a szociáldemokráciának a burzsoáziával kötött blokkját, és dühödten utasítják el a kommunistákkal kialakítandó egységfrontot, kezd kialakulni a forradalmi elemek tábora, azoké az elemeké, amelyek kételkednek a burzsoáziával való osztály-együttműködés politikájának helyességében, a kommunistákkal kialakítandó egységfront mellett vannak, és egyre nagyobb mértékben kezdenek áttérni a forradalmi osztályharc álláspontjára.

A fasizmus tehát, amely a kapitalista rendszer hanyatlásának következtében jött létre, végeredményben e rendszer további bomlásának tényezőjeként működik. A fasizmus tehát, amely azt hirdeti magáról, hogy eltemeti a marxizmust, a munkásosztály forradalmi mozgalmát, az élet és az osztályharc dialektikája következtében saját maga fejleszti tovább azokat az erőket, amelyek szükségszerűen a fasizmus sírásóivá, a kapitalizmus sírásóivá válnak. (Taps.)

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .