Georgij Dimitrov beszéde 1934. július 2-án…

… a kongresszus második napirendi pontjának előkészítésére alakított bizottság ülésén
(idézet: Georgi Dimitrov – Egységfront, népfront, szocializmus)

Dimitrov tollából származó dokumentumok
a Kommunista Internacionálé
VII. Kongresszusára
való előkészületek idején

3

G. M. Dimitrov beszéde 1934. július 2-án
a kongresszus második napirendi pontjának
előkészítésére alakított bizottság ülésén

Elvtársak! Rossz egészségi állapotom miatt kissé megkéstem ennek a bizottságnak az összehívásával. Voltaképpen azonban mindannyian tettünk már néhány lépést a VII. kongresszuson elhangzó referátumom anyagának előkészítésére.

Hogy milyennek képzelem el referátumom jellegét, azt bizonyára megértették abból a vázlatból, amelyet eljuttattak önökhöz. Igaz, hogy előzetes tervezet, mégis tartalmazza azokat a döntő kérdéseket, amelyeknek szerepelniük kell, amelyeket meg kell világítanunk és amelyekről döntenünk kell a VII. kongresszuson a második napirendi pontban. Azt gondolom, hogy nézeteinket ki kell cserélnünk erről a vázlatról, valamint a referátumot és a határozatot előkészítő munka módszereiről.

Szeretnék néhány magyarázó megjegyzést fűzni ehhez a vázlathoz. Úgy látom, az alapvető politikai kérdés, amely most a Kommunista Internacionálé előtt áll, következésképpen a Komintern VII. kongresszusa előtt is, az a fasizmus támadása elleni harcban a proletár egységfront kérdése, a munkásosztály egységéért folytatott harc problémája. Véleményem szerint éppen ezt a kérdést kell a Komintern VII. kongresszusán a tanácskozások és a határozatok központi kérdésévé tenni, és a figyelmet legfőképp ennek sokoldalú megvitatására és helyes megoldására kell összpontosítani. A Kommunista Internacionálénak ezért minden vonalon és minden fronton kezdeményeznie kell a munkásosztály számára nélkülözhetetlen egység megteremtését a fasizmus támadása ellen, a háborús veszély ellen, a kapitalizmus elleni harcban.

Ha az első napirendi pontban főként a helyzetet elemezzük, a helyzet konkrét elemzése alapján tanulmányozzuk a változásokat, amelyek a Komintern VI. kongresszusa óta bekövetkeztek, és kialakítjuk a Komintern általános politikai vonalát, akkor, úgy gondolom, hogy a kongresszus második napirendi pontja keretében a legfőbb kérdés legyen a taktikai irányvonal, a taktika kérdése, a Kommunista Internacionálé és kommunista pártjaink taktikája, annál is inkább, mert – amint ismeretes, s ezzel egyet fognak érteni önök is – pártjaink leggyengébb pontja éppen a taktika területe; nézetem szerint a taktikai kérdések terén uralkodik a legnagyobb zűrzavar.

Úgy látom, hogy a megváltozott helyzettel kapcsolatban, különösen a fasizmus németországi győzelme után és a VI. kongresszus óta szerzett tapasztalataink figyelembevételével, felül kell vizsgálnunk és meg kell változtatnunk néhány megfogalmazásunkat, taktikai irányelvünket és valószínűleg néhány nem egészen világos tételünket.

Mit kell megváltoztatnunk? Hogyan és milyen irányban kell ezt tennünk? Nézetem szerint ez pártjaink s egyéb tömegszervezeteink tényleges helyzetének és állapotának konkrét tanulmányozásától függ, a tömegmozgalomban a kommunista pártok vezetőségének, tömegmunkánk módszerének és taktikánk kérdéseinek konkrét tanulmányozásától, függ továbbá azoknak a tapasztalatoknak a tanulmányozásától, amelyeket a VI. kongresszus óta, főként az utóbbi években, de különösen a németországi fasizmus győzelmével és a német fasizmus győzelmének más államokra gyakorolt hatásával kapcsolatban szereztünk.

Úgy vélem, hogy ezért taktikánk, irányelvünk, munkamódszereink értékelését a legutóbbi események tapasztalatai alapján bátran, minden érzékenykedés nélkül felül kell vizsgálnunk, tekintet nélkül a már meglevő, kezet-lábat megkötő taktikai irányelvekre. Amin változtatni kell, azt meg kell változtatni. Amit meg kell semmisíteni, azt gyorsan meg kell semmisíteni. Más szóval: az utóbbi időkben és a legutóbbi események folyamán szerzett tapasztalatokat – mind a pozitívakat, mind a negatívakat – sokoldalúan fel kell használni.

Mindenekelőtt a szociáldemokráciához, a reformista szakszervezetekhez és egyéb nem kommunista munkásszervezetekhez, a dolgozók szervezeteihez való viszonyunkra gondolok. Gondolok itt közeledésünkre a szociáldemokrata munkástömegekhez és más, nem kommunista szervezetekhez. Még konkrétabban egységfront- taktikánkra gondolok, és ennek a taktikának a különböző országokban való alkalmazására.

Úgy vélem, hogy egyet fogunk érteni abban is, saját tapasztalataink alapján látjuk, hogy munkánkban gyakran a sablonosság és a sematizmus váltotta fel a marxista elemzést. Általános sémákkal és formulákkal helyettesítettük, nem véve tekintetbe az egyes országok, pártok és szervezetek sajátosságait. Ebből nagy károk származtak, s ez igen nagy mértékben gátol bennünket a munkások és dolgozók tömegeinek a forradalmi harcba való bevonásában saját vezetésünk alatt.

Egyébként a VII. kongresszusnak teljes tekintélyével, világosan és egyértelműen ki kell mondania az újat, hogy pártjaink és minden ország munkásosztálya megértse, miképpen kell viszonyulni a kommunista mozgalom problémáihoz.

Úgy vélem, hogy a kongresszus napirendi pontjait előkészítő első* és második bizottságnak igen sok közös kérdése van, és azt gondolom, hogy ebben az előkészítő munkában a legszorosabb kapcsolatot kell teremteni az első és a második bizottság között.

Ezek az én észrevételeim, elvtársak, ezekről kérem a véleményüket.

* Arra a bizottságra gondol, amelyet O. V. Kuusinen vezetésével a Komintern VII. kongresszusa első napirendi pontjának, a Kommunista Internacionálé Végrehajtó Bizottsága tevékenységéről szóló tájékoztatónak előkészítésére hoztak létre. A Komintern Végrehajtó Bizottságának Politikai Titkársága 1934. június 3-án ebbe a bizottságba a következőket hívta meg: O. V. Kuusinen, W. Pieck, V. G. Knorin, Vang Ming, D. Z. Manuilszkij, I. A. Pjatnyickij, G. M. Dimitrov, Varga Jenő, Sz. A. Lozovszkij, Kun Béla, B. Bronkowski (B. B. Bortnowski), A. Vassard, R. Makilon, P. A. Subin, G. Lorenzo (Sz. E. Scsukin), Magyar Lajos, G. Sinani (G. B. Skalov). A bizottság munkájában részt vett Ercoli (P. Togliatti) és F. Heckert is. – Az SZKP Központi Bizottsága Marxizmus-Leninizmus Intézetének megjegyzése.*

Voproszi Isztorii KPSZSZ, 1965. 7. sz. 86-88. old.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .