A kapitalizmus motorja az élősködés 22. rész

A kapitalizmus motorja az élősködés 22. rész
Előre vagy hátra?

A kizsákmányolás a kapitalizmusban röviden és egyszerűen jog a törvényes élősködésre!!
A tőkés törvényesen kisajátítja a proletárok által munkával termelt értéktöbbletet élősködés céljából!
A kapitalizmus a vállalkozás, a szolgaság, az élősködés szabadsága miatt hatékony, ámde embertelen!
A kapitalizmus és a fasizmus édestestvérek!

A tőkés „EMBERT” a kapitalizmus körülménye teszik embertelenné!

Aki nem dolgozik, az ne is egyék! Ez legyen az ember erkölcse! De a kapitalizmus erkölcse nem ez!
A kapitalizmus erkölcse a felsőbbrendűként élő tőkések joga az élősködésre!

*

Előre vagy hátra?

Az embertelen kizsákmányolás, élősködés, totális diktatúra még kevés a proletárok tömegeinek öntudatra ébredésére, ehhez szükséges a kapitalizmus működése által okozott társadalmi katasztrófa, ami a proletárok – az emberiség – tömeges pusztulását, nyomorát, az egész emberi társadalom világméretű tehetetlenségét okozza. A kapitalizmus a technika fejlődésével a munkaerőt kiváltja a robotokkal és már nem tud kizsákmányolni, a profitráta (m/c+v) a nulla felé süllyed, a tőke szerves összetétele (c/v) pedig a végtelen felé tart. Ez, ha elkövetkezik, már csak a proletárforradalom jöhet és a szocializmus (kommunizmus), vagy a totális fasizmus, mert a felsőbbrendűeknek a kapitalizmus keretében nem lesz szüksége a proletárra, így az emberiség többségére. Mert ekkor mondja majd a felsőbbrendű, henyélő kapitalista: Aki nem dolgozik, az ne is egyék!

Marxista filozófia alapjai: „… Az SZKP (XXII. kongresszus) programja: „A kommunizmus osztály nélküli társadalmi rendszer, amelyben a termelési eszközök egységes köztulajdonban vannak, ahol megvalósul a társadalom valamennyi tagjának teljes társadalmi egyenlősége, ahol az emberek sokoldalú fejlődésével együtt az állandóan fejlődő tudomány és technika alapján nőnek a termelőerők, ahol a társadalmi gazdagság minden forrása teljes bőségben buzog és megvalósul a nagyszerű elv: »Mindenki képességei szerint, mindenkinek szükségletei szerint.« A kommunizmus a szabad és öntudatos dolgozók magas szervezettségű társadalma, amelyben megvalósul a társadalmi önigazgatás, a társadalom javára végzett munka mindenki számára elsődleges életszükségletté, felismert szükségszerűséggé válik, képességeit mindenki a leghasznosabban fogja gyümölcsöztetni a nép javára.”

Proletársors: A kapitalizmusban szolga szintre nevelt emberiséget csak a szocialista forradalom nevelheti öntudatos emberré, aki nem tűri a kizsákmányolást, a felsőbbrendűséget, a szolgaságot. A csak a szerszám kezelésére nevelt öntudatlan szolgalelkű proletár, bármilyen okos, jól kereső, képzett is, csak kizsákmányolandó bérrabszolga a kapitalizmusban; ha nem hoz profitot a tőkésnek, akkor nincs rá szükség, úgy mintegy felesleges szerszámra, le kell selejtezni, bármilyen hasznos volt előzőleg.

Marxista filozófia alapjai: „… A társadalmi forradalom az osztályharc legmagasabb rendű kifejeződése. A forradalmak korszakai fordulópontok a társadalom fejlődésében, ekkor valósul meg az egyik társadalmi-gazdasági alakulatból a másik társadalmi-gazdasági alakulatba való átmenet.
… Az egyik társadalmi-gazdasági alakulatból a másikba való átmenetet a társadalom termelőerőinek fejlődése és a társadalmi élet egyéb oldalainak megváltozása készíti elő. Mindez még a régi rend méhében megy végbe. Ezek a folyamatok még nem változtatják meg a társadalom fennálló minőségi állapotának egészét, s ezért úgy jellemezhetők, mint amelyek a minőségi változáshoz képest evolúciós folyamatok. A társadalmi forradalmat ezek készítik elő, s a forradalom betetőzésüket, megkoronázásukat jelenti. A társadalmi forradalom, az evolúciótól eltérően, nem a régi rend megőrzésének alapján megy végbe, hanem megsemmisíti és új renddel váltja fel a régi rendet, vagyis alapvetően megváltoztatja a társadalom állapotát.
… A társadalmi forradalmak legmélyebben fekvő oka az új termelőerők és az elavult termelési viszonyok konfliktusa. Marx „A politikai gazdaságtan bírálatához” című művének híres előszavában kimutatta, hogy a termelőerők fejlődésük bizonyos fokán ellentmondásba jutnak a meglevő termelési viszonyokkal. „Ezek a viszonyok a termelőerők fejlődési formáiból a termelőerők béklyóivá csapnak át. Ekkor a társadalmi forradalom korszaka következik be.”
… A termelőerők és a termelési viszonyok konfliktusa az osztályok összeütközésére vezet. Egyes osztályok az önmagukat túlélt termelési viszonyok, valamint az ezek alapján emelkedő társadalmi és politikai rend védelmére sorakoznak fel, más osztályok viszont ezek felszámolására törekszenek. A forradalmi osztályok megsemmisítik az elavult politikai és jogi felépítményt, felszámolják a régi, és létrehozzák az új államhatalmat. Az új államhatalmat arra használják fel, hogy teljes egészében szétzúzzák a régi, és megszilárdítsák az új termelési viszonyokat.
… A társadalmi forradalom tehát nemcsak politikai fordulatot jelent, amely megsemmisíti a régi politikai felépítményt, hanem megoldja az új termelőerők és az önmagukat túlélt termelési viszonyok gazdasági konfliktusát, valamint a társadalmi osztályok konfliktusát is. … Politikai téren a forradalom legfőbb ismertető jele, hogy az államhatalom az egyik osztály kezéből a másik osztály kezébe kerül. Éppen ez az, ami elsősorban megkülönbözteti a forradalmat a vezető körökben végbemenő fordulatoktól, amelyek érintetlenül hagyják egyik vagy másik osztály uralmának alapját.
… Ha ismét hatalomra jut az önmagát túlélt osztály, amelynek sikerült időlegesen visszaállítani uralmát, akkor nem forradalomról, hanem ellenforradalomról van szó. A társadalmi forradalom olyan társadalmi fordulat, amikor megdöntik a magukat túlélt osztályok hatalmát, és megteremtik a haladó, forradalmi osztályok hatalmát.
… A forradalom fogalma nem azonos a „fegyveres felkelés” és a „polgárháború” fogalmával. … lehetségesek olyan forradalmak is, amelyek fegyveres felkelés és polgárháború nélkül mennek végbe.
… A forradalom mozgatóerői azok az osztályok, amelyek megvívják a forradalmakat, leküzdik a magukat túlélt osztályok ellenállását. A történelmi szükségszerűség nem saját magától realizálódik, hanem az emberek tevékenysége révén. Az osztálytársadalomban a történelmileg megérlelődött feladatokat a leghaladóbb osztályok valósítják meg.
… A társadalmi forradalmak hallatlanul meggyorsítják a társadalom fejlődését. A forradalom néhány éve vagy akár néhány hónapja alatt jelentősebb, alapvetőbb változások történnek a társadalmi életben, mint a békés evolúció sok évtizede folyamán. Marx joggal nevezte a forradalmakat a történelem mozdonyainak.
… A társadalmi forradalom általános alapvető okán — a termelőerők és a termelési viszonyok konfliktusán — kívül a forradalomhoz konkrét történelmi feltételek is szükségesek, amelyeket forradalmi helyzetnek nevezünk.
… A forradalmi helyzet jellemzője, először: a „felül levők” válsága, az uralkodó osztályok politikájának válsága, az, hogy már nem képesek uralmukat a régi formában fenntartani, nem tudnak a régi módon kormányozni; másodszor: az elnyomott osztályok nyomorának és szenvedéseinek fokozódása, s ennek következtében aktivitásuk növekedése. Lenin „»Baloldaliság« — a kommunizmus gyermekbetegsége” című művében így határozta meg a társadalmi forradalom győzelmének feltételeit: „Csak akkor, ha az »alul levők« nem akarják a régit, a »felül levők« pedig nem tudnak tovább élni és kormányozni a régi módon, csak akkor győzhet a forradalom. Ezt az igazságot más szavakkal így fejezhetjük ki: a forradalom nem lehetséges általános nemzeti (a kizsákmányoltakat és a kizsákmányolókat egyaránt érintő) válság nélkül.” Éppen ezt a társadalmi válságot oldja meg a forradalom. A társadalmi forradalmak időszakaiban nyer megoldást az a rengeteg ellentmondás, amely lassan felgyülemlik az evolúciós fejlődés időszakaiban.
… A forradalmi helyzet nemcsak egyes csoportok vagy pártok, de még egész osztályok akaratától és óhajától is függetlenül áll be. Objektív feltételek nélkül, forradalmi helyzet nélkül nem mehet végbe forradalom. Ahhoz azonban, hogy a forradalom bekövetkezzék, s még inkább ahhoz, hogy a forradalmat győzelem koronázza, az objektív feltételek egymagukban nem elegendők.
… a forradalom győzelméhez az objektív feltételek megérésén kívül a szubjektív tényező megérése is elengedhetetlenül szükséges. Elengedhetetlen, hogy a forradalmi osztály olyan öntudatos és szervezett legyen, úgy tudja magával ragadni a forradalmi harcban mellé állt szövetségeseit, hogy forradalmi cselekvésének ereje elégségesnek bizonyuljon a magukat túlélt osztályok hatalmának megdöntéséhez.
… Ezt a szervezettséget, öntudatot a munkásosztály élcsapata, a marxista—leninista párt neveli ki. Csakis tapasztalt, a harcok tüzében megedzett, a forradalmi tömegekkel szorosan egybeforrott, a tömegek támogatását és bizalmát élvező párt léte esetén lehetséges a szocialista forradalom győzelme, s a forradalom objektív feltételeinek és törvényeinek hozzáértő felhasználása a munkásosztály vezette néptömegek érdekében.
… A forradalmi munkásmozgalom történetének tapasztalatai arra tanítanak, hogy a szocialista forradalom nem győzhet még akkor sem, ha kialakultak az objektív feltételek, megvan a forradalmi helyzet, létrejött a nagy tömegeket átfogó munkásmozgalom, de nem érvényesül a marxista párt vezetése.
… A történelmi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az egyik társadalmi-gazdasági alakulatból a másikba való átmenet, lényegét tekintve, mindig forradalom, bár változatos formákban mehet végbe; a forradalmi osztályok feladataikat többé vagy kevésbé következetesen oldhatják meg.
… A forradalmárok a kapitalizmusban elért reformokat a forradalmi harc melléktermékeinek tekintik, s a reformokat az osztályharc fejlesztésére, kiterjesztésére használják fel, a reformokat alárendelik az alapvető forradalmi feladatok megoldásának.
… A haladó osztályok éppen forradalmi harcukkal kényszerítik az elnyomókat arra, hogy reformokat hajtsanak végre, részengedményeket tegyenek.

… A marxisták számára a fegyveres harc nem öncél. A kommunisták egyáltalán nem hívei annak, hogy mindenütt és minden esetben fegyvert alkalmazzanak. Marx szemléletes kifejezése szerint az erőszak minden új társadalmi rend bábája. Az erőszak azonban nem azért játssza ezt a szerepet, mert a forradalmi osztályok feltétlenül erőszakhoz akarnak nyúlni, hanem azért, mert az önmagukat túlélt osztályok, vagyonuk és kiváltságaik megvédelmezésére, erőszakot használnak.
… Engels „A kommunizmus alapelvei” című munkájában felvetette a kérdést: lehetséges lesz-e a magántulajdon megszüntetése békés úton? „Kívánatos volna, hogy így történjék, és bizonyára a kommunisták lennének az utolsók, akik tiltakoznának ez ellen
… Ámde a kommunisták azt is látják, hogy a proletariátus fejlődését csaknem minden civilizált országban erőszakkal elnyomják, s hogy ezáltal a kommunisták ellenfelei munkálkodnak minden erejükkel egy forradalom irányában. Ha ezáltal az elnyomott proletariátust végül is belekergetik egy forradalomba, mi kommunisták, tettel éppúgy védeni fogjuk a proletárok ügyét, mint most szóval.”
… A marxizmus—leninizmus klasszikusai sokszor hangsúlyozták, hogy a munkásosztály szívesebben venné békés úton kezébe a hatalmat a kapitalista társadalom kommunista társadalommá való átalakítása céljából. A proletariátusnak érdeke a forradalom békés keresztülvitele, mert ez az út csökkenti az áldozatok számát, és lehetővé teszi a termelőerők pusztulásának elkerülését, ami a polgárháborúban elkerülhetetlen. Sem Szovjet-Oroszországban az 1918—1920-as, sem Kínában az 1946—1949-es polgárháborút nem a munkásosztály és nem is a parasztság robbantotta ki, hanem a tőkések és a földbirtokosok. A munkásosztály a fegyveres harc eszközét nem a maga jószántából alkalmazza, hanem ez a kizsákmányoló osztályok ellenállásának fokától függ, mert a kizsákmányolok nyúlnak először fegyverhez. Mivel a magukat túlélt osztályok nem mondanak le önként hatalmukról, uralmuk megdöntésére erőszakos úton kerül sor. A marxizmus—leninizmus klasszikusai, amikor leszögezték ezt az általános tételt, nem zárták ki azt a lehetőséget, hogy némely országban a hatalom békés úton kerül majd a munkásosztály kezébe.

… a hatalom sokféle formában mehet át a munkásosztály kezébe, valamint a különböző országokban kialakult konkrét történelmi feltételek különbözőségéből fakad a proletárdiktatúra formáinak sokfélesége is. Lenin ezt írta: „A polgári államformák rendkívül változatosak, de lényegük egy: mindezek az államok így vagy amúgy, de végeredményben feltétlenül burzsoá diktatúrák. Az átmenet a kapitalizmusból a kommunizmusba természetesen okvetlenül létrehozza a politikai formák óriási gazdagságát és változatosságát, de a lényeg emellett elkerülhetetlenül ugyanegy lesz: a proletariátus diktatúrája,”
… A történelemben ismeretesek a proletariátus diktatúrájának olyan formái, mint az 1871. évi párizsi kommün, az orosz munkásosztály tapasztalataiból született és 1917-ben gyökeret vert szovjetek, továbbá a népi demokratikus köztársaságok. A szocializmushoz vezető parlamenti út felhasználása elvezethet a proletárdiktatúra új formáihoz, amelyekben a forradalmi harc folyamán átalakult parlament a nép többségének akaratát kifejező intézménnyé válik.”

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .