Nyílt levél Bulgária munkásaihoz és parasztjaihoz

Nyílt levél Bulgária munkásaihoz és parasztjaihoz
(idézet: Georgi Dimitrov – Egységfront, népfront, szocializmus)

[1923. október 27.]

Kedves Elvtársak!

A nagy forradalmi harcok* – Az 1923. szeptember 23-i antifasiszta fegyveres felkelésről van szó, amelyet a Bolgár Kommunista Párt szeptember 20-i KB-plénuma határozott el, figyelembe véve az ország egyes körzeteiben folyó fegyveres összecsapásokat. Az antifasiszta fegyveres felkelést szeptember 29-30-án leverte a kormány.* után, amelyek a nép számára egyelőre sikertelenül végződtek, kénytelenek voltunk, sok más harcossal együtt, elmenni közületek, hogy tovább szolgáljuk népünk nagy ügyét. Bár ideiglenesen távol vagyunk tőletek, az a szerep, amelyet ebben a harcban vállalnunk kell, arra késztet bennünket, hogy ezzel a Nyílt levéllel forduljunk hozzátok.

S első szavaink, amelyek felétek szállnak, ezek:

Fel a fejjel! A hatalmáért rettegő fehérgárdista csőcselék véres bosszújának nem sikerül megtörnie Bulgária dolgozóinak harcos szellemét! A vereség megtanít bennünket, hogyan győzzünk! Mindennek ellenére lesz munkás-paraszt kormány Bulgáriában!”

Éppen a kapitalisták és a nagygazdák pártjai, akik jobbra-balra kiabálnak a „rendről és a törvényességről”, voltak azok, akik június 9-én fegyveres puccsot hajtottak végre, és ezzel elindították a polgárháborút, amelynek a szeptemberi események csak egyik hatalmas epizódját alkotják, és amely nem végződhet másként, csupán a dolgozó nép végső győzelmével véres elnyomói, kizsákmányolói és kifosztói fölött.

A dolgozó parasztoknak és munkásoknak Bulgáriában két nagy politikai szervezetük volt létérdekeik védelmére: a Bolgár Népi Földművesszövetség és a Bolgár Kommunista Párt.

A fehérgárdista kormány arra használta fel június 9-i, aránylag könnyű győzelmét, hogy nagy csapást mérjen a Földművesszövetségre. Összes vezetőit letartóztatták a városokban és a falvakban, közülük sokakat aljas módon, vadállati kegyetlenséggel meggyilkoltak, a munkások és parasztok ezreit nyilvánították lázadónak, irgalmatlanul összeverték, börtönbe vetették, és az osztálybosszú bíróságainak kezére juttatták őket. A Földművesszövetséget pedig – Bulgária legnagyobb létszámú pártját – feloszlottnak nyilvánították, lapjait betiltották, vagyonát lefoglalták, és minden politikai tevékenységtől eltiltották.

Miután úgy vélték, hogy a Földművesszövetség részéről már nem fenyeget veszély, a tábornokok és bankárok kormánya a dolgozó nép másik tömegszervezetére fordította figyelmét – a Bolgár Kommunista Pártra. A kormány már június 9-e után nagyszámú kommunistát tartóztatott le, mivel részt vettek a puccsisták elleni harcban, és sokkal kegyetlenebbül bánt el velük, mint a Földművesszövetség tagjaival. S a kormány, tiszti ligáival és összeesküvő bandáival, folytatta szüntelen támadásait ellenük. Ismeretes, hogyan tartóztatták le a hatóságok és hurcolták el a kaszárnyákba az összes tirnovói kommunistát, hogy a polgári ruhába öltözött tisztek félholtra verjék őket. Ismeretes a fasiszta banda támadása Berkovicában, ahol egy egész héten át tombolt a terror a hatóságok támogatásával a város és a környék kommunista lakossága ellen. Ismeretes számtalan ehhez hasonló támadás más városok és falvak ellen. Az egész dolgozó lakosság, amely nem akarta elfogadni az új, erőszakos rendszert, szüntelen kínzás, fenyegetés és erőszak közepette élt. Egy falu sem érezhette magát biztonságban, egy munkás és paraszt sem érezhette biztosnak az életét.

Ugyanakkor előbukkantak a mohó és ragadozó burzsoázia ügynökei, akik rabló céljaikra használták fel a hatalmat. Előbukkantak a földbirtokosok, hogy visszavegyék a tőlük elvett földet, üvöltöztek a nagy bérháztulajdonosok, hogy szabadon megnyúzhassák a szegény bérlőket, a nagy üzérek és exportálók rátették kezüket a bankok készleteire, hogy kifoszthassák a munkásokat és a szegényparasztokat, a dolgozók munkáját egyre veszettebbül kizsákmányolják – egyszóval, a városi kapitalisták és a falusi nagygazdák a nép és az ország teljhatalmú urai lettek. Mindez arra kényszerítette a dolgozó népet, hogy még inkább lázadozzék az új rendszer ellen. S különösen erősen nyugtalanította a néptömegeket az a külpolitika, amelyet a régi nacionalista pártok és elemek kormánya folytatott, a népet két háborús katasztrófába taszítva. Az új kormány szüntelen konfliktusai Szovjet-Oroszországgal és a szomszédos államokkal azt a félelmet keltette a néptömegekben, hogy Bulgária bármikor egy újabb, még katasztrofálisabb háborúba sodródik.

Ilyen körülmények között a rendszer köré tömörülő burzsoáziának választásokat kellett volna lefolytatnia, hogy „törvényesítse” helyzetét. De nem volt semmi reménye arra, hogy megnyerje a nép többségének bizalmát, amíg a kommunista párt szilárdan áll őrhelyén és férfiasan védelmezi Bulgária összes dolgozóinak érdekeit és jogait. A burzsoázia veszélyes tevékenysége annyira fokozódott, hogy a kommunista párt, meghirdetve a városok és falvak dolgozóinak egységfrontját, testvéri kezet nyújtott az egyesült földműveseknek, segített helyreállítani szétzúzott szövetségeiket, és ily módon gyakorlatban is kinyilvánította a városi munkások és a falusi dolgozók közötti szövetséget. És valóban, a városi és a falusi dolgozó nép azonos érdeke és közös nyomora ténylegesen szövetségbe tömörítette a Földművesszövetséget és a kommunista pártot az egész országban. A tábornokok, bankárok, professzorok kormánya ekkor elhatározta, hogy provokálja a kommunista pártot és leszámol vele úgy, ahogyan már leszámolt a Földművesszövetséggel. A kormány e célból koholt vádat emelt a kommunista párt ellen, azt állítva, hogy az szeptember 16-án puccsot akart végrehajtani, és mintha a puccs meghiúsítása érdekében tenné, a kormány szeptember 12-én tömegesen letartóztatta a kommunistákat az egész országban.

Mi, akik felelős és vezető posztot töltünk be a Bolgár Kommunista Pártban, a jelenlegi történelmi pillanatban kijelentjük, hogy a kommunista párt semmiféle általános vagy részleges fegyveres akciót nem tervezett a kormány ellen szeptember 16-án vagy 17-én, vagy bármely más későbbi időpontban. Ellenkezőleg, a kommunista párt buzgón készült a választási harcra, mert mindenki tudta, hogy a szabad választásokon az ország dolgozó többsége, a Földművesszövetséggel és a kommunista párttal az élen, különben is megbuktatta volna a jogbitorló kormányt, és megteremtette volna saját munkás-paraszt hatalmát. A kormány, amely minden pártirattárra rátette a kezét, sehol sem tudott bizonyítékot találni a fegyveres akció szándékára, és soha nem is fog ilyet találni, hacsak nem tákol össze maga ilyet, mert egyszerűen nem létezik. A kormánynak azonban ürügyre volt szüksége, hogy leszámoljon a kommunista párttal, és ezt az ürügyet találta meg egy koholmányban, anélkül hogy gondolt volna azokra a szörnyű következményekre, amelyeket provokációja az egész népnek okoz.

A kommunista párt elleni támadás, a városi és falusi pártmunkások ezreinek letartóztatása, a munkásklubok, szakszervezeti és szövetkezeti klubok bezárása, irattáraik elkobzása, az egész kommunista és munkássajtó betiltása, mindenféle kommunista agitáció megakadályozása, a kommunisták és általában a munkások mozgásszabadságának korlátozása a falvakban végsőkig feszítette a húrt. Mindenki számára nyilvánvaló lett, hogy a kormány semmiféle törvényes küzdelmet nem enged meg. Nem csupán a kommunisták, hanem a néptömegek is érezték, hogy veszély fenyegeti őket. A körözött és bántalmazott kommunisták közül sokan a falvakból az erdőkbe menekültek, és sok velük rokonszenvező ember követte őket. A fehérgárdista kormány minden teketória nélkül rablóknak nyilvánította őket, és katonaságot küldött üldözésükre és elpusztításukra.

A kommunista párt elhatározta, hogy e csapásra huszonnégy órás tüntető tömegsztrájkkal válaszol, a városokban és az egész országban tömeges tiltakozó gyűléseket tart. A kormány egyébként minden emberét bevetette, hogy ezt a tiltakozást elfojtsa. Véres összecsapások zajlottak le Szófiában és másutt, amelyeket a hatóság brutalitása idézett elő. A Bulgáriában addig soha nem ismert, rendkívüli terror szüntelenül növelte az általános felháborodást, fokozta a véres összecsapásokat, míg végül azok a népfelkelés jellegét öltötték az egész dolgozó nép ellen háborút folytató, őrjöngő hatalom ellen.

Ezekben a válságos pillanatokban, amikor a kormány a legális küzdelem minden lehetőségét elnyomta és a tömegek sok helyen ösztönösen fellázadtak, a kommunista pártnak választania kellett: magára hagyja-e a fellázadt tömegeket, hogy külön-külön szétverjék őket, vagy melléjük álljon és megkísérelje összefogni a megmozdulást, egyesítve, megszervezve és politikai vezetést adva neki? A kommunista párt, bár tudatában volt a harc minden nehézségének és a szervezés fogyatékosságainak, a dolgozó nép pártjaként nem tehetett mást, mint hogy magáévá tegye a nép ügyét, és a legnehezebb viszonyok között kiadja a jelszót az általános felkelésre az egész országban – a Földművesszövetséggel együtt -, szeptember 23-ra.

Mi volt ez a jelszó? Mint a nép is tudja, kimondta a jogbitorló, puccsista és elnyomó kormány megdöntésének, és helyette a munkás-paraszt kormány felállításának szükségességét.

A harc nem azért folyt, hogy Bulgáriában megteremtsék a diktatúrát és bevezessék a szovjethatalmat, mint ahogyan azt tudatosan hazudja a jelenlegi kormány, hanem éppen a tomboló katonai diktatúra ellen, és egy demokratikus, a népből származó kormányért, amely a bolgár nép nagy többségét képviseli, a dolgozó többséget. S a harc során ott, ahol a fölkelt nép a kezébe vette a hatalmát, sehol sem vezették be a szovjetrendszert, mint ahogyan azt a kormány félrevezetően állítja, csupán a munkás-paraszt kormány általános forradalmi tanácsait hozták létre.

Ha a kommunista párt ki is adta a jelszót, arra a vele együtt haladó tömegek ösztönözték, nemkülönben a parasztok, akik a Földművesszövetséget követték, és az egész dolgozó nép. A dolgozó tömeg egy emberként állt ki, és rendkívüli lelkesedéssel indult harcba politikai szabadságáért, létérdekei védelméért és saját rendszerének megteremtéséért.

A szeptemberi forradalmi harcokat a szó legteljesebb értelmében általános népi mozgalomnak tekinthetjük, és azok magukon hordták az ilyen mozgalom megkülönböztető jegyeit. Egy eszme megvalósítására törekedő nép sohasem engedi meg a túlkapásokat, rablásokat és a személyes bosszúállást. A bankokat a legszigorúbb felügyelet alá helyezték, a vagyont mindenhol őrizték, a forradalom maroknyi ellenségét lefegyverezték, egyes helyeken letartóztatásokat hajtottak végre, de sehol sem bántalmazták és gyilkolták a foglyokat – egyetlen hajszála sem görbült meg senkinek sem. Rágalom az, hogy rögtönbíráskodást vezettek be és halálos ítéleteket hoztak. A foglyok életben maradtak, mindkét fél sebesültjeit a legnagyobb gonddal ápolták, még a fogságba esett Vrangel-banditák életét is nagylelkűen meghagyták, noha őket a kormány a felkelt nép ellen küldte.

A népi megmozdulást, majdnem kéthetes hősies harcok után, a kormány leverte, mivel bőségesen rendelkezett tüzérséggel és gépfegyverekkel, és sikerült mozgósítania a tartalékos tisztek, altisztek és a Vrangel-hadsereg ellenforradalmi bandáit; ugyanakkor a népfelkelőknek nem volt elég fegyverük.

Mihelyt a helyzet ura lett, az előzőleg halálra rémült burzsoázia szabadjára engedte szörnyű haragját és gyűlöletét a dolgozó nép ellen, amely arra vetemedett, hogy alapjaiban megingassa uralmát.

A burzsoázia felbőszült bandái a szemünk előtt kezdték el a népfelkelők tömeges lemészárlását. Nem kímélték még a sebesülteket, a békés lakosságot, a nőket és a gyermekeket sem. Rátörtek a falvakra és a fellázadt dolgozók vagyonára is.

De mi most nem a diadalmaskodó fehérgárdisták véres bosszújáról akarunk beszélni; ti, akik csapásaik alatt nyögtök, ezt nálunk sokkal jobban ismeritek. Ez a bosszú kegyetlen, barbár, vadállati lesz, ez túl fogja szárnyalni szörnyűségében a fehérgárdisták kegyetlenkedéseit a többi országban. De éppen ezért még mélyebb, véres barázdát húz az elnyomók, a kizsákmányolok és a dolgozó nép között.

És soha, soha többé nem lesz közöttük béke!

Csupán a bankárok és a tábornokok monarchista hatalmának összeomlása és a munkás-paraszt kormány felállítása elégítheti ki és nyugtathatja meg az ország népét.

Kedves Elvtársak!

Mi együtt harcoltunk egy nagy, népi ügyért. Szétvertek bennünket. A harc azonban nem fejeződött be, és a végső győzelem közelebb van, mintsem ellenségeink gondolják. A bolgár dolgozó nép sohasem fogadja el egy jelentéktelen, ragadozó és erőszakos kisebbség fehérgárdista uralmát, bármilyen hangzatos szólamokkal ékesítse is fel magát, és bármilyen „demokratikus” reformokkal hivalkodjék is. Mi tanulunk vereségünkből, és holnap erősebbek leszünk, mint tegnap voltunk, ellenségeink viszont mind jobban elveszítik a talajt lábuk alól.

Mélységesen hiszünk ügyünkben, amely szent népi ügy, és mi, dolgozók, valamennyien hősiesen elviseljük a vereség okozta fájdalmakat és szenvedéseket, még nagyobb eréllyel és lelkesedéssel szolgáljuk a nép ügyét, és nem nyugszunk, amíg nem győzünk.

Újra összegyűjtjük és tömörítjük szétszórt és megritkult sorainkat. Gyorsan hozzáfogunk a sebeink gyógyításához.

Közös erőfeszítéssel és áldozatokkal segítünk a magukra maradt özvegyeken és árvákon, a nyomorgó családokon és a külföldre űzött elvtársakon.

Nem fecséreljük erőnket különféle terrorista cselekedetekre, mert jól tudjuk, hogy csak a dolgozó nép szervezett harcával győzhetünk, és hogy a nép hóhérainak legkegyetlenebb büntetése a fehérgárdista kormány megdöntése és a munkás-paraszt kormány végleges győzelme lesz.

Különösen ápoljuk és erősítjük a városok és falvak összes dolgozóinak szövetségét, amelyet a szeptemberi harcokban a közös ügyért elesett sok ezer harcos kiontott vére pecsételt meg.

Ne csüggedjetek, ne essetek kétségbe, ne legyetek kishitűek!
Fel a fejjel, dicső harcosok!
Éljen a munkás-paraszt kormány!
Éljen a dolgozó Bulgária!

Vaszil Kolarov, Georgi Dimitrov

Georgi Dimitrov: Izbrani proizvedenija.
3. köt. 91-101. old.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .