Boldogan bugyborékolunk a szennyük levében, ahelyett hogy…

Európa iszaplerakója lettünk

Az ipari és lakossági szennyvízkezelés maradéka gyakorlatilag feldolgozhatatlan, a „kezelése” a politika közeli tulajdonosok számára mégis jó üzlet.

A Greenpeace 2011 óta küzd az almásfüzitői vörösiszap-tárolóra települt „komposztálóval”, amely a valóságban leginkább különféle veszélyes hulladékok lerakójaként működik. A létesítmény két, egymással összefüggő jellemző miatt szálka a zöldek szemében: egyrészt a környezettudomány számára is meggyőző módon még nem sikerült bizonyítani, hogy szervetlen veszélyes hulladékokból, olaj- és szennyvíziszapokból lehetséges komposztot (vagyis talajjavításra alkalmas, piaci termékként értékesíthető anyagot) készíteni, másrészt az egész tároló közvetlenül a Duna partján, az ártéren van, ahol akár egy kisebb földrengés vagy egy szokatlanul nagy árvíz is beláthatatlan következményekkel, a folyó és a fővárost ellátó ivóvízbázis elszennyeződésével járhat. Az üzlet vonzereje viszont hatalmas, hiszen a „komposztálóban” sokkal olcsóbban ott lehet hagyni a mérgeket, mintha a szabályokat betartva legális lerakókra vinnék azokat. A zöldszervezet fellépése ezt a tonnánként akár százezres profitot hozó gépezetet akasztotta meg – igaz, csak papíron.

Az almásfüzítői üzem 2015-ben lejárt környezetvédelmi engedélyét 2019 decemberéig nem sikerült meghosszabbíttatni, mivel az egymás után beadott engedélykérelmeket a Greenpeace sorra eredményesen támadta meg. (Aki ismeri az Orbán-kormány 2010-es hatalomra kerülése, illetve a zöldhatóságok kormányhivatalokba integrálása óta kialakult engedélyezési gyakorlatot, az nem csak azzal van tisztában, hogy ez mekkora fegyvertény, hanem azzal is, hogy a „komposztálással” kapcsolatban nagyon súlyos aggályoknak kellett felmerülniük, az eljárás jogi értelemben aligha lehetett védhető”.) Ráadásul közben az Európai Bizottság is kötelezettségszegési eljárást indított az Orbán-kormány ellen – amelyben Jávor Benedek volt EP-képviselő is beadványa is közrejátszott –, olyan varázslatot ugyanis az uniós jog sem ismer, amellyel kátrányból, nehézfémekből, veszélyeshulladék-égetés során képződő koromból és pernyéből (stb.) komposzt készíthető. 2019 legvégén viszont váratlanul kiadták az új engedélyt – már akkor rebesgették, néhány hónap múlva, 2020 tavaszán pedig nyilvánossá vált, hogy a „komposztálóüzem” közben Mészáros Lőrinc érdekeltségévé vált.

A Greenpeace álláspontja szerint az új fejlemény annyiban mindenképpen előrelépés, hogy az új engedély keményebb előírásokat tartalmaz, azaz leszűkíti a befogadható hulladékok és az alkalmazható eljárások körét. Mint írják, az alapprobléma azonban nem változott: „Koncepciójában tartjuk nagyon veszélyesnek a mostani gyakorlatot, azaz a Duna melletti, nem megfelelően szigetelt tározóba veszélyes hulladékból készült termék lerakást. Ennek önmagában nagyon komoly ökológiai kockázata van, hiszen a tározórendszer esetleges sérülésével a szennyezések közvetlenül a Dunába juthatnak.” Méghozzá hatalmas mennyiségben, hiszen a korábbi engedély alapján eddig évi mintegy 100 ezer tonna veszélyes hulladékot hordtak be a területre.


Fotó: Greenpeace

„Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy nem lebomló vegyi anyagokat (nehéz és toxikus fémeket) tartalmazó veszélyes hulladékból készített terméket helyeznek ki a területre. Ezt a tevékenységet nem lehet másnak értelmezni, mint hulladékhígításának (ami a környezetvédelmi törvény szerint tilos – a szerk.)”. Az új engedély már tartalmazza ezeket az előírásokat, illetve a szerves szennyezők esetében a korábbinál alacsonyabb határértékeket jelöl meg. Azaz kevesebb hulladékfajtával, a bejövő és a kezelt (lerakott) hulladékra vonatkozóan is szigorúbb határértékekkel, rendszeresebb ellenőrzés mellett dolgozhatnak csak a telepen. A fentiek miatt a Greenpeace az új engedélyt nem támadta meg, ami egyfajta (ha nem is optimális, de talán vállalható) kompromisszumnak tűnik.

Valójában azért kell ilyen – továbbra is – megkérdőjelezhető technológiákat engedélyezni, azért ilyen nagy a nyomás a hatóságokon (természetesen az érintett körök profitéhség emellett), mert a számos iparágban illetve a lakossági szennyvíztisztításban is hatalmas mennyiségben keletkező szennyvíziszapoktól nem lehet környezetileg megnyugtató módon, tolerálható költséggel megszabadulni (különösen a jelenlegi, rezsicsökkentett víz- és szennyvízdíjak mellett). Ha viszont a valós költségek meg nem fizetése érdekében az előírásokat, illetve az engedélyezést fellazítják, ahogyan az Magyarországon történik, akkor megnő a környező országokban képződött szennyvíziszap hazai „kezelésének” illetve lerakásának vonzereje.

Ezzel magyarázható, hogy az utóbbi években felpörgött a Magyarországra irányuló szennyvíziszap-import (lásd a lapunkban is bemutatott székesfehérvári és egerszalóki ügyeket – mindkét esetben jó fideszes kapcsolatokkal rendelkező cégek importáltak szennyvíziszapot a szomszédos országokból, és kerültek konfliktusba emiatt szintén kormánypárti önkormányzatokkal – jellemző az esetek ellentmondásosságára, hogy hulladékot behozni elvben csak feldolgozási céllal lehet, miközben a szennyvíziszap a lényeget tekintve feldolgozhatatlan, némi hígítást követően is legfeljebb hulladéklerakók takarására lehet használni, vagyis a sorsa végső soron lerakás lesz). Ugyanakkor az import ésszerűtlenségét jól mutatja, hogy Budapest sem tud mit kezdeni a fővárosi szennyvíztisztítókban képződő szennyvíziszappal – a legutóbbi ötlet az elégetés volt, amit csak azért vetettek el, mert kiderült, hogy a 60-80 milliárd forintba kerülő iszapégetőt az EU nem hajlandó finanszírozni.

Friss epizód a történetfolyamban, hogy Jászkarajenő szomszédságában most szeretnének újranyitni egy – bő évtizede környezeti problémák miatt bezárt – szennyvíziszap-komposztálót. Az üzem annak ellenére is átjutni látszik az engedélyezési rendszer akadályain, hogy Natura 2000 besorolású nemzeti parki területen fekszik. Korábban nem csak a környező településeket érő szaghatás, illetve a kamionos szennyvíziszap-szállítással járó bűz és por miatt kellett bezárni, hanem azért is, mert kiderült, hogy a telepen gyártott „komposztra” nincs piaci igény, nem lehet tőle megszabadulni. Ami azonban 2008-2009 környékén még gond volt, az ma már láthatóan nem jelent jogi akadályt.
(Népszava)

A balrad.ru kommentje a “kunyera” után

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

Bal-Rad komm: Hogy a Greenpace mióta küzd a problémával, az egy része csak a történetnek. AZ OKOZOTT KÁR MÉRTÉKE VALÓJÁBAN MEGBECSÜLHETETLENÜL NAGY!

Európa trágyadombjává tették egykori országunkat! Valójában pedig MI MAGUNK tettük azzá! Hiszen a rendszerváltáskor kinyilvánítottuk: A GANYÉT AKARJUK!

Azóta pedig négyévenként megerősítjük ezen akaratunkat! Már alig várjuk, hogy a trutymóba fojtsanak bennünket! Mert tudjuk, hogy az lesz a vége, de mi egymást marjuk ahelyett, hogy összefogva elkergetnénk a vesztünket akarókat!

“Boldogan bugyborékolunk a szennyük levében, ahelyett hogy…” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Nálunk simán kihordjál a szántóföldekre és beszántják .
    El lehet képzelni mi lesz a növányekben .

  2. Volt már ilyen eset. Amikor tonnaszámra hozták be Horvátország szemetét hulladékfeldolgozás címén, és lerakták a bérelt területen (hozzá sem nyúltak!). El lehet képzelni, hogy ezek milyen emberek, ha hazájukat szemétlerakónak használják, és simán mérgezik szennyező anyaggal!
    SERTÉS! ez nem liberalizmus, hanem simán bűncselekmény!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .