Az egységfront és a politikai válság

Az egységfront és a politikai válság
(idézet: Georgi Dimitrov – Egységfront, népfront, szocializmus)

[1923. augusztus 24.]

A június 9-i puccs elmélyítette a politikai válságot, amelynek kezdetét mi már az 1918. évi, szeptemberi katasztrófa után megfigyeltük,* – 1918. szeptember közepén az antantcsapatok a bolgár fronton áttörést hajlottak végre. A vereség hatására fegyveres felkelések robbantak ki a bolgár hadseregben.* de amelyet a parasztpárti rendszer idején ideiglenesen lefojtottak, mint valami izzó parazsat a hamu alatt, hogy most újra fellángoljon.

A nagy kérdés, amelyet ez az egyre élesedő politikai válság most közvetlen döntés végett napirendre tűz, a hatalom kérdése. Kié legyen a hatalom ebben az országban: a kapitalista kisebbségé-e vagy a dolgozó nép hatalmas többségéé? Vagy, más szavakkal, ki irányítsa a nép és az ország sorsát és ki vezesse a társadalom fejlődését: a tőkésosztály vagy a dolgozó nép?

Természetesen ezt a sorsdöntő kérdést nem lehet elintézni sem úgy, ahogyan néhány tábornok úr eddig megoldotta a kérdéseket a kaszárnyában, sem ahogyan a professzor urak egyetemi szemináriumaikat vezetik. A politikai kérdések és a társadalmi problémák megoldása végső soron az élet valóságos szükségleteitől és az adott pillanatban egymással küzdő társadalmi erők reális, kölcsönös viszonyától függ.

A jelenlegi politikai válságban két megoldás lehetséges. Az egyik, a válság kapitalista megoldása, a másik, a népi megoldás, azaz a dolgozó tömegek által javasolt megoldás. Közbülső lehetőség ma nincs és nem is lehet.

De milyen az a megoldás, amelyre a kapitalista kisebbség akar jutni? Már elég világosan kitűnik ez a jelenlegi kormány tevékenységéből. A válság kapitalista megoldása kizárólag a kapitalistáknak abból a kívánságából fakad, hogy mindenáron megtartsák maguknak a hatalmat, anélkül hogy egyáltalán számításba vennék a tömegek és az ország szükségleteit. A kapitalistákat csupán a saját nyereségük és vagyonuk érdekli, osztályuralmuk megerősítése és annak a lehetőségnek a biztosítása, hogy a hatalom birtokában akadálytalanul kizsákmányolják és megrabolják a dolgozók tömegét. Azt akarják, hogy az országban csak egy államhatalom legyen, amelyet teljes egészében a bankok és a részvénytársaságok irodái, a tőzsde és a gyáriparosok szövetségének hivatalai, a „Balkán”-társaság, a dohánykereskedelmi exporttársaság és más kapitalista cégek irodái irányítanak. Arra törekednek, hogy a hatalom segítségével a tőke érdekei alá rendeljék az egész ország gazdasági, kulturális és politikai életét.

És mivel a nép hatalmas többsége nyilvánvalóan ellenzi a politikai válság ilyen megoldását, a bolgár kapitalisták és pártjaik, amelyek a parlamenten kívüli eszközökkel ragadták magukhoz a hatalmat, azt ma sem parlamenti eszközökkel igyekszenek megőrizni, sőt egyáltalában ügyet sem vetnek ezekre.

Már majdnem három hónap telt el a puccs óta, de azok, akik a népet „megmentették” a parasztpárti zsarnokoktól, még mindig nem szánták rá magukat, hogy kitűzzék a parlamenti választásokat, és továbbra is bitorolják a hatalmat. Mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a Földművesszövetséget kirekesszék az eljövendő választásokból, és ha valamiféleképpen sikerül nekik, a kommunista pártot is, a nép két legnagyobb politikai pártját. Az a szándékuk, hogy nem az arányos választási rendszer alapján folytatják le a választásokat, hanem annak durva, még parasztpárti meghamisítása alapján. Lázasan készítik elő a választási gépezetet, és már most bevezetik a választások előtti terrort a tömegekkel szemben, hogy olyan választásokat folytassanak le, amelyek nem fejezik ki a nép szabad akaratát, hanem mindenáron az országban jelenleg hatalmon levő kapitalista kisebbség parlamenti többségét biztosítják.

A politikai válság kapitalista megoldása tehát elkerülhetetlenül katonai vagy fasiszta diktatúrához vezet, ami a nép és az ország számára töméntelen belső bajjal, valamint a szabadságunkat, függetlenségünket, békénket fenyegető külső veszéllyel jár.

A politikai válság másik, népi megoldása azt jelenti, hogy a hatalom a dolgozó tömegek, a többség kezébe kerül, amelynek egyedül van joga rá, hogy önmagát és az országot kormányozza és sorsával rendelkezzék. Ez a megoldás azt is jelenti, hogy az ország gazdasági, kulturális életét, valamint a társadalmi fejlődést a dolgozó nép érdekében a szükségletek kielégítésének, a jogok biztosításának, a szabadság, az élet, a jólét és a béke megőrzésének útjára irányítsuk, és e nagy cél alá rendeljük a tőke és a kapitalista kisebbség önző érdekeit.

S a dolgozó tömegek, az egész dolgozó értelmiség és az összes nem tőkés elemek szempontjából, valamint az ország nemzeti függetlensége, a Balkán elnyomott lakosságának felszabadítása és a szomszédos népekkel és országokkal létesítendő tartós békés viszony szempontjából is ez a jelenlegi politikai válság egyetlen helyes megoldása.

A mai viszonyok között egyébként a politikai válságnak ez a népet és az országot megmentő megoldása csak a munka egységfrontja által lehetséges, amelyet a kommunista párt javasol; ebben részt vennének a kommunistáktól kezdve a becsületes, tisztességes radikálisokig mindnyájan, akik még nem adták el magukat a Demokratikus Szövetségnek.

A Szociáldemokrata Munkáspárt és a Radikális Párt előtt, amelyek továbbra is részt vesznek a kormányban a kapitalista pártokkal együtt, most az a feladat áll, hogy elhatározzák magukat és válasszanak a politikai válság két lehetséges megoldása között; vagy azt választják, amely a Nemzeti Liberális Párttal* – A Nemzeti Liberális Párt 1919-ben alakult kisebb pártokból a burzsoázia haladó része, a Földművesszövetség és általában a forradalmi mozgalom ellen.* és a Demokratikus Szövetséggel** – A Demokratikus Szövetség – más néven Demokratikus Egyezség – 1923. augusztus elején alakult fasiszta blokk; a legreakciósabb elemeket tömörítette.* kötendő koalíció által elkerülhetetlenül katonai vagy a fasiszta diktatúrához vezet, vagy a másik megoldást, amely a munka egységfrontja révén biztosítja az országban az igazi népi hatalmat, a munkás-paraszt kormányt.

Hogy a szociáldemokraták és a radikálisok pontosan melyiket választják, az hamarosan kiderül.

Az azonban már ma is kétségtelen, hogy az egész dolgozó nép, beleértve a Szociáldemokrata Munkáspárt és a Radikális Párt híveinek tömegét, egyhangúan a munka egységfrontja oldalára áll, és ez a front minden, bárhonnan jövő és bármilyen természetű reakció ellenére is, végül megvalósul a nép, az ország javára.

Georgi Dimitrov: Izbrani proizvedenija.
3. köt. 42-46. old.

SaLa

 

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .