A kapitalizmus motorja az élősködés 10. rész

A kapitalizmus motorja az élősködés 10. rész
A pénztőkés ragadozók
A kizsákmányolás a kapitalizmusban röviden és egyszerűen jog a törvényes élősködésre!!
A tőkés törvényesen kisajátítja a proletárok által munkával termelt értéktöbbletet élősködés céljából!
A kapitalizmus a vállalkozás, a szolgaság, az élősködés szabadsága miatt hatékony, ámde embertelen!
A kapitalizmus és a fasizmus édestestvérek!

A tőkés „EMBERT” a kapitalizmus körülménye teszik embertelenné!

Aki nem dolgozik, az ne is egyék! Ez legyen az ember erkölcse! De a kapitalizmus erkölcse nem ez!
A kapitalizmus erkölcse a felsőbbrendűként élő tőkések joga az élősködésre!

*

A pénztőkés ragadozók

A pénzzel vállalkozó tőkések a csúcsragadozók a kizsákmányolásban, élősködésben; termelni, értéket létrehozni csak munkával lehet, nem pedig spekulációval, a pénztőkés azonban a spekuláció nagymestere; a pénz önmagában termék nélkül nem ér semmit (kivéve a nemesfémek, kincsek, amit persze nem lehet megenni és előállításuk a felhasználásra a munka terméke); a pénz nem tud dolgozni, ehhez dolgozó ember, szerszám és gép kell; az árutermelésben a pénz szükséges; a pénz legfontosabb feladata az értékmérés; pénzt a pénztőkések a spekulációra is használják élősködés, kizsákmányolás céljából (sőt elsősorban az élősködésre), nem csak az elvégzett munka mérésére, a termelés, a forgalom, a kereskedelem finanszírozására, a felhalmozásra, a gazdaság működtetésére, ami alapfeladata lenne az árutermelésben. A kapitalizmusban azonban csak így lehetséges!

Pénz funkciói – értékmérő, forgalmi eszköz, kincsképzés eszköze, fizetési eszköz, világpénz (az arany) … A pénz szerepe a kapitalizmus fejlődésével lényegesen megváltozik. A pénz átalakul tőkévé, a meg nem fizetett idegen munka elsajátításának eszközévé, a kizsákmányolás eszközévé. A pénz: a tőke legáltalánosabb formája, noha a munkások és az egyszerű árutermelők kezében egyszerűen pénzként funkcionál. – Közgazdasági kislexikon

Totális föld méretű diktatúra (fasizmus): … néhány szupergazdag bank, melyek a világ vagyonának jelentős részével rendelkezik: JP Morgan, Wells Fargo, Bank of America, Citigroup, Goldman Sachs, U.S. Bancorp, Bank of New York Mellon és Morgan Stanley. … A világ 13 leggazdagabb családja áll az összes nagy cég mögött … a vállalatok összesen 10 tulajdonosra, befektetőre vezethetők vissza. … rendelkeznek a világ népének vagyon tartalékának közel 96%-val. … Az alábbi négy cég pedig az, amihez az összes szál befut, és melyek pénzügyi döntéseket hozva gyarapodnak évről-évre, miközben a világ egyre inkább elszegényedik: BlackRock, State Street, Vanguard, és Fidelity. Ez a 4 nagy vállalat elérte mára azt, hogy nincs olyan szeglete a világban, ahol nem tudnának hatást gyakorolni, nem tudnak pénzügyi megfélemlítő erőt gyakorolni. … A Nagy Négyest a szupergazdag családok tagjai irányítják, mint a Rothschildek, és Rockefeller leszármazottak. … A világhatalmi elit addig nem fog nyugodni egyesek szerint, míg el nem érik azt az ideális állapotot, amikor ez a szupergazdag dinasztia fog majd a megmaradt kevesek felett uralkodni. – avilagtitkai.com

Marxista filozófia alapjai: „… A kizsákmányoló osztályoknak a tömegekkel szemben érzett gyűlölete már a XIX. században cinikusan kifejezésre jutott Nietzsche reakciós filozófiájában. Nietzsche dicshimnuszokat zengett a „felsőbb rendű emberről” a bestiális emberről, aki lábbal tiporja mások jogait, s erőszakon, gyilkosságon át jut hatalomhoz és gazdagsághoz. Nietzsche lenézte a népet; szerinte a nép olyan haszontalan anyag roncsainak tömege, amelynek talaján megszületik a „felsőbb rendű ember”. Nem csoda, hogy az olasz és a német fasizmus felvértezte magát ezzel a reakciós ideológiával, amelyet a gyilkosok bandájának kinevelésére használt fel. … Gobineau, Lapouge, Houston Chamberlain fajelméletei, amelyeket a hitleristák felhasználtak, úgy ábrázolják a dolgozó tömegeket, mint alacsonyabb rendű fajt, a társadalom kizsákmányoló felső rétegét pedig mint „elitet”, mint válogatott, tiszta, felsőbb rendű uralkodó fajtát. A szociáldarwinisták beállításában a dolgozók a „balszerencsések csapatát” alkotják, akik biológiailag nem teljes értékűek, és ezért vereséget szenvednek a létért folyó küzdelemben. Az amerikai „business” szolgalelkű történészei (Allan Nevins és mások) úgy ábrázolják a tömegeket, mint ballasztot, amely sok gondot okoz a „jótevőknek”: a Rockefellereknek, a Morganoknak, a Fordoknak és a monopoltőke egyéb mágnásainak, akik ezeknek a történészeknek a leírásában az Egyesült Államok előrehaladásának hősei. … A reakciós burzsoázia ideológusai a szocialista demokráciát, a dolgozók többségének hatalmát lenézően úgy emlegetik, mint a „mennyiség demokráciáját”, a monopoltőke, a fináncoligarchia diktatúráját, a maroknyi milliárdos hatalmát viszont úgy ábrázolják, mint a „minőség demokráciáját”. Mindezeknek az elméleteknek osztályértelme abban foglalható össze, hogy különböző módon igyekeznek megindokolni és igazolni a tömegek elnyomását, a politikai élettől való távoltartását s a hatalom megtartását a kizsákmányoló osztályok és felső rétegük kezében. … A szocialista forradalmak letaszították trónjukról mindezeket az elméleteket. A gyakorlat megcáfolhatatlanul bebizonyította, hogy a forradalmi marxista párt vezette dolgozó tömegek nemcsak arra képesek, hogy megdöntsék a kizsákmányolok uralmát, hanem arra is, hogy a kizsákmányoló osztályok nélkül felépítsék az új, szocialista társadalmat, irányítsák az államot és a népgazdaságot, építsék az új kultúrát.”

A kereskedő tőkés ragadozók

Engels: „…Azzal az ürüggyel, hogy leveszi a termelők válláról a cserével járó fáradságot és kockázatot, hogy termékeik kelendőségét távoli piacokra kiterjeszti és ezzel a népesség leghasznosabb osztályává válik, kialakul egy parazitákból álló osztály, igazi társadalmi élősdiek osztálya, amely nagyon csekély tényleges teljesítményei béreként lefölözi a hazai és az idegen termelés színe-javát, nagy hamar roppant vagyonra és megfelelő társadalmi befolyásra tesz szert és éppen ezért a civilizáció időszakában mind nagyobb tiszteletre és a termelés feletti mind nagyobb uralomra hivatott, míg végül maga is világra hoz valamit, ami saját terméke: az időszakos kereskedelmi válságokat.”

A kommunista párt kiáltványa: „ … „A kereskedelmi válságokban rendszeresen megsemmisül nemcsak az előállított termékeknek, hanem a már létrehozott termelőerőknek egy nagy része is. A válságokban olyan társadalmi járvány tör ki, melyet minden előbbi korszak képtelenségnek tekintett volna — a túltermelés járványa. A társadalom hirtelen a pillanatnyi barbárság állapotába esik vissza; mintha valami éhínség, általános megsemmisítő háború megfosztotta volna minden létfenntartási eszköztől; az ipar, a kereskedelem mintha megsemmisült volna, és miért? Azért, mert a társadalomnak túlsok a civilizációja, túlsok a létfenntartási eszköze, túlsok az ipara, túlsok a kereskedelme. A társadalom rendelkezésére álló termelőerők már nem a polgári civilizáció és a polgári tulajdonviszonyok előmozdítására szolgálnak; ellenkezőleg, túl hatalmasokká lettek e viszonyok számára, e viszonyok gátolják őket; és mihelyt ezt a gátat leküzdik, az egész polgári társadalomban zavart támasztanak, veszélyeztetik a polgári tulajdon létezését. A polgári viszonyok túl szűkké váltak ahhoz, hogy befogadhassák az önmaguk által létrehozott gazdagságot. — Hogyan küzdi le a burzsoázia a válságokat? Egyrészt úgy, hogy kénytelen megsemmisíteni a termelőerők nagy tömegét; másrészt úgy, hogy új piacokat hódít meg, és alaposabban aknázza ki a régieket. Tehát hogyan? Úgy, hogy még egyetemesebb, még hatalmasabb válságokat készít elő és a válságok elhárításának eszközeit csökkenti.

… A fegyverek, amelyekkel a burzsoázia a feudalizmust leterítette, most maga a burzsoázia ellen fordulnak.

De a burzsoázia nemcsak kikovácsolta a fegyvereket, amelyek halálát okozzák; megszülte azokat a férfiakat is, akik e fegyvereket forgatni fogják — a modern munkásokat, a proletárokat.

Amilyen mértékben a burzsoázia, azaz a tőke fejlődik, ugyanolyan mértékben fejlődik a proletariátus, a modern munkások osztálya, akik csak addig élnek, amíg munkát kapnak, és akik csak addig kapnak munkát, amíg munkájuk a tőkét gyarapítja. Ezek a munkások, akik darabonként kénytelenek eladni magukat, éppen olyan áruk, mint minden egyéb kereskedelmi cikk, s ezért éppúgy ki vannak téve a konkurencia minden viszontagságának, a piac minden ingadozásának. … a munkás okozta költségek szinte kizárólag a megélhetéséhez és faja fenntartásához szükséges létfenntartási eszközökre korlátozódnak. De az áruk ára, tehát a munka ára is egyenlő termelési költségeivel.”

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

“A kapitalizmus motorja az élősködés 10. rész” bejegyzéshez 3 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .