Szíria

Oroszország, Irán és Törökország elnökei együttes nyilatkozatot fogadtak el

Oroszország, Törökország és Irán meg vannak győződve arról, hogy a szíriai konfliktusnak nincs katonai megoldása, és csak a politikai folyamat során oldható meg. Ebben állapodtak meg a három ország vezetõi egy ma – július 1 – én – lebonyolított videokonferencia csúcs során.

Moszkva, Ankara és Teherán üdvözölte az Alkotmányos Bizottság szíriai ülésének augusztusra tervezett ülését. A Kreml weboldalán közzétett közös nyilatkozat szerint Vlagyimir Putyin , Recep Tayyip Erdogan és Hassan Rouhani megállapodtak abban, hogy utasítják képviselőiket, hogy Asztanában gyülekezzenek össze, Szíria ügyében.

A három ország vezetõi felszólították a nemzetközi közösséget, hogy fokozzák a Szíriának nyújtott támogatást az infrastruktúra helyreállítása és a menekültek visszatérése érdekében. A videó – csúcstalálkozó résztvevői rámutattak arra, hogy elő kell mozdítani a menekültek biztonságos és önkéntes visszatérését szíriai otthonaikba.

A szíriai kérdések mellett az elnökök megerősítették a háromoldalú koordináció megerősítésére vonatkozó döntésüket a közös gazdasági együttműködés előmozdítása érdekében.

Oroszország, Törökország és Irán elnöke tiltakozott a szíriai szervezett olajlopások miatt.

Putyin, Rouhani és Erdogan szintén úgy véli, hogy az izraeli katonai csapások a szíriai célpontok ellen sértik az ország szuverenitását és területi integritását, és fokozott feszültséget okoznak a régióban.

Az elnökök elítélték az Egyesült Államok kormányának a megszállt szíriai Golánról szóló határozatát, amely súlyos nemzetközi jogsértés, és veszélyt jelent a regionális békére és biztonságra.

A Szíriáról folytatott videokonferencia során Vlagyimir Putyin felhívta a figyelmet az ezen a téren folytatott közös munka iránti igényre, és megköszönte az iráni félnek a csúcstalálkozó kezdeményezését. Megállapította, hogy a koronavírussal kapcsolatos helyzet miatt nem lehetett márciusban megtartani az Asztana – folyamat garantáló államai vezetõinek tervezett ülését.                                                                                                     (vesti.ru)

 

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

“Szíria” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Ha Trump bukik, Szíriában erősebb amerikai jelenlét lesz várható a demokraták igényei miatt. Ciszjordánia kérdésében megnövekedne az amerikai ellenállás Izraellel szemben, Iránon némileg enyhülne a nyomás, Erdoğanon és Putyinon valamelyest nőne, Aszadon viszont jelentősen növekedne. Afganisztánban közelebb kerülnének céljaikhoz a tálibok, de ott jobban jönne ki Oroszország és Pakisztán is. India afganisztáni lehetőségei csökkennének. Az afganisztáni menekültek száma alighanem növekedne, és a szíriaiaké is, akiknek egy része megpróbálna bejutni az EU-ba. Szotyimanónak ez jó volna, mert lenne alapja a riogatásainak, ugyanakkor élesebb bírálatokra és egyéb kellemetlen lépésekre készülhetne fel amerikai oldalról. Ez további szájbetömő kiadásokkal járhat, tovább nehezítve a járvány miatt különleges helyzetet.
    A líbiai Haftár tábornok nem örülne egy demokrata hatalomátvételnek az Egyesült Államokban, mert szankciókkal nézne szembe. Ugyanakkor talán – ismétlem, talán – nem szorgalmaznának amerikai beavatkozást Líbiában, ami Erdoğannak és Haftárnak is hagyna mozgásteret.
    Az érmének két oldala van, bizonyos dolgokban előrelépés, másokban visszalépés lehetséges, ha Trumpot végül elsöprik.

    1. Önkéntesen nem fognak kimenni !
      E térségben iszonyú ami folyik: Erdogán nem vásárol orosz gázt, az amcsik tárgyalnak Erdogánnal,hogy 10 milliárd dollárért megveszik az Sz-400 rendszereket.
      India az oroszokkal szemben amerika felé erősít !
      Irán az embargó októberi lejártával orosz és KÍNAI repülőket akar vásárolni stb.
      Szóval mindenki az akarja,hogy az ” erő vele legyen ” !

    2. petymeg szerint:
      2020-07-01 – 21:04
      „Akkór a kardigánék is kihúznak Szíriából ?”

      Nem hiszem, hogy kihúznak. A törökökkel az oroszok egy bizonyos szintig meg tudnak állapodni, ami legalább némi kiszámíthatóságot jelent nekik Szíriában, hiszen vannak közös érdekeik. Az amerikaiakkal sokkal nehezebb zöld ágra vergődniük. Ha a demokraták győznek, és esetleg újra felmelegítik Rodzsavát, azt a török nem fogja hagyni. A következmények? Egyrészt Erdoğan – közvetve – ráeresztene megint egy csomó migránst az EU-ra. Ez Szotyimanónak persze jó lenne, lubickolhatna, elemében érezhetné magát. Másrészt a Líbiába küldött szélsőségesek egy része visszatérne Szíriába, ami Haftárnak kedvezne, Törökországot rákényszerítve a közvetlen katonai jelenlétének fokozására Líbiában.
      Haftár győzelmét egyesek azért nem szeretnék, mert azzal az oroszok lehetőségei a Földközi-tengeren elég nagy eséllyel megnőnének, éppen az EU szomszédságában (a törökök meg Egyiptom után újra befolyást veszítenének). Pedig a fordulattal végre sikerülhetne egyfajta megoldást találni a bizonytalan líbiai helyzetre, és meg lehetne szüntetni többek között a migránsok beáramlását is Olaszországba és Máltára. Ez szükségszerűen jó sok “kenőpénzt” jelentene az EU-tól Haftár Líbiájának (is). Kérdés, hogy az amerikaiak belemennének-e egy ilyen végeredménybe, illetve a törököket le lehetne-e kenyerezni valamivel, de úgy tűnik, hogy nem. Az EU-nak ehhez sokkal határozottabban kellene képviselnie az érdekeit, illetve először is ki kellene alakítania egy egységes álláspontot, mert olyan még e tárgykörben nem született. Franciaország pl. nincs Haftár ellen, éppen ellenkezőleg. E kérdésben Szotyimanó jelenleg Fájez Musztafa esz-Szarrádzs “mellett” áll Haftár ellenében, ám ha a németek álláspontja változna, Szotyimanó alighanem átgondolná, az olaszok pedig – talán garanciákat kérve – szintén. Ilyen garancia lehetne Oroszország jövőbeli katonai jelenlétének kizárása líbiai területeken, cserébe üzletekért és támogatásokért. Ez viszont komoly amerikai, török, és persze orosz ellenállásba ütközne, hiszen nehezen lenne betartatható, plusz kerékbe törne bizonyos török és orosz álmokat. Az EU-n belül is aggódnának, ugyanis az EU-nak fájóan hiányzik hozzá egy NATO-tól független saját katonai szervezet, márpedig az sokat nyomna a latban. És ha mindez nem lenne elég, az EU egy túlságosan nagyra nőtt monstrum lett, számos törésvonallal, így pl. a lengyelek szinte biztosan az amerikai álláspont mellett tartanának ki még akkor is, ha az USA demokrata vezetés alá kerülne. Szóval a líbiai és szíriai bizonytalanság határozatlan ideig marad, csakúgy, mint az ukrajnai helyzet, hacsak az amerikaiak be nem vállalnak egy líbiai kalandot Szarrádzs bandája mellett… de Trumppal vagy Bidennel…? Egyiknek sem kedvezne egy költséges, elhúzódó beavatkozás, újabb lekötött amerikaiakkal. Pedig ha a törököknek nem tetszik, amit az amerikaiak művelni akarnak Szíriában, akkor annak kényszerű következményei lesznek Líbiában is. Ráadásul amíg az USA nem lép, Egyiptom is dönthet úgy, hogy komolyabban beszáll Haftár mellett, ha bajban érzi őt, bár ez az Etiópiával fennálló feszült helyzete miatt nem jönne neki jól.
      Most bármennyire is úgy tűnik, hogy a törökök és az oroszok pajtások Szíriában (nem, csak vékony mezsgyén ügyesen egyensúlyoznak), a törökök valójában több, Oroszországra gyanakvóan tekintő európai ország és az USA atlantista érdekeit is kiszolgálják Líbiában amellett, hogy közben sütögetik a saját pecsenyéjüket, valamint migránskérdésben egy nagyon bizonytalan helyzetet tartanak fenn, ami az EU-ban feszültségeket kelt. Ezeket Szotyimanó is meglovagolja. Ha a demokraták nyernek az Egyesült Államokban, alaposan fel kell mérniük, miket indíthat el egy-egy beavatkozásuk külföldön, érdemes-e meglépniük őket.

  2. A sok barom politikusnak képzeli magát, miközben rendre megsértik e a független országok szuverenitását. Ide fejlődött a politika és diplomácia az utóbbi évtizedekben? A gazemberség, az embertelenség nem diplomáciai fogalom! Mikor lesz végre egy erős ország amelyik nem él,vissza erejével? Az aljasságot vajon a diplomata és politikusképzőkben tanítják? Ennyi hülyét és gazembert hogyan termelt ki magából a XX. század?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .