A Győzelem napja 1945. május 9.

A Győzelem napja 1945. május 9.
 (idézet: A második világháború – Gyeborin)

A berlini hadművelet és Németország fegyverletétele
1
1945. január 12-ig, vagyis a szovjet hadsereg új támadásának megindulásáig, a hitleri Németország reménytelen helyzetét korántsem mindenki érezte magában Németországban, s ugyanígy Angliában és az Egyesült Államokban sem. Németország területén még úgyszólván nem folytak hadműveletek, s a német hadsereg létszáma változatlanul igen nagy volt; Németország haditermelése továbbra is magas színvonalon állt. Ennek ellenére a fasiszta Németország négy hónap alatt összeomlott.

Németország leverésében a Szovjetunióé volt a döntő szerep. A Szovjetuniót sújtották legjobban a korábbi háborús évek súlyos megpróbáltatásai, mégis a Szovjetunió zúzta szét véglegesen a fasiszta birodalmat.

A szovjet hadsereg támadó hadműveleteiben a háború befejező szakaszában tevékenyen részt vett Lengyelország, Csehszlovákia, Bulgária és Románia hadserege is. E hadseregek értékes segítséget nyújtottak a fasizmus erői feletti győzelem kivívásához. A szovjet katonákkal vállvetve harcoló lengyel, csehszlovák, bolgár és román hazafiak kitűnő katonai tulajdonságokról, bátorságról és harci képzettségről tettek tanúbizonyságot. Dicső hőstetteikről több ízben is megemlékeztek a szovjet Legfelső Főparancsnokság napi parancsai.

A szovjet—német arcvonalon elszenvedett korábbi vereségek és az újabb megsemmisítő csapások erkölcsileg megtörték a fasiszta Németország arcvonalát és hátországát. Németországot az újabb szovjet támadás kétségbeejtő helyzetbe juttatta.

A német fasiszta lapok így írtak: „Többé nem reménykedhetünk az időnyerésben. Nincsenek tartalékaink és erődítményeink, amelyekre támaszkodva kivárhatnánk az ellenség kifulladását. Hol találunk olyan védelmi vonalat, amely nem esik el 24 óra leforgása alatt? Utolsó kártyáinkat játsszuk ki.”722
722 Kölnische Zeitung, 1945. II. 24.

A német főparancsnokság barbár döntést hozott: az ország keleti részét halálövezetté változtatja. Erről Görlitz, nyugat-németországi hadtörténész a következőket írja: „Elhatározták, hogy minden területet, ahol német csapatok állomásoznak, pusztasággá változtatnak, felrobbantják az iparvállalatokat, az élelmiszerraktárakat, a hidakat, a vasutakat, a műutakat, a gátakat, a távíróhivatalokat, a rádióállomásokat és a bányákat … Keitel tábornok vezérkari főnök és Bormann birodalmi vezető, a pártkancellária főnöke együttesen szigorú parancsot adott ki, amely szerint minden várost az utolsó szál katonáig védeni kell. A parancsot nem teljesítő parancsnokokat hadbíróság elé állították. A különleges osztagok, amelyek azokat a békés lakosokat likvidálták, akik az ellenség közeledtére megpróbálták időben kitűzni a fehér zászlót, halált és pusztulást vetettek. A csapattól megszökött katonákat az út menti oszlopokra akasztották fel. A halál mindenütt aratott az emberek között.”723
723 Görlitz: Der Zweite Weltkrieg (1939—1945.) II. kötet, 543—544. old.

A szovjet támadás megindulásával a nyugati arcvonalon lényegesen gyengült a hitleristák ellenállása, a keleti fronton viszont sokkal elkeseredettebbé vált. A kialakult helyzetben a német imperialisták hajlandók voltak kapitulálni a nyugati tőkések előtt és folytatni a háborút a szocialista Kelet ellen.

1945. február végén az angol—amerikai csapatok könnyedén átsétáltak a „Siegfried-vonalon”. Ugyanilyen könnyen keltek át a Rajnán is, amelynek hídjait nem robbantották fel a visszavonuló német csapatok.

1945 március elején a német főparancsnokság Wolff tábornokot Svájcba küldte, hogy az Egyesült Államok és Anglia megbízottaival tárgyaljon. A szovjet kormány ragaszkodott ahhoz, hogy a megbeszéléseken a szovjet hadvezetés képviselői is részt vegyenek. Ezt a jogos követelést azonban az Egyesült Államok és Anglia kormányfője elutasította. Az angol és amerikai kormány szövetségesi kötelezettségei nyilvánvaló megszegésével különtárgyalásokat kezdett a németekkel.

A tárgyalás Bernben két héten át a legszigorúbb titokban folyt. A való tények azt mutatták, hogy a megbeszélések „a németekkel kötött olyan megegyezéssel végződtek, amelynek értelmében Kesselring marsall, a német nyugati front parancsnoka beleegyezett abba, hogy megnyissa a frontot, s átengedje az angol és amerikai csapatokat keleti irányban, az angolok és az amerikaiak pedig viszonzásul megígérték, hogy enyhébb fegyverszüneti feltételeket szabnak a németeknek.”724 …
724 „Üzenetváltás …” II. kötet. 230. old.

… De amikor a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke Roosevelthez intézett üzenetében ilyen értelemben értékelte a tárgyalásokat, Roosevelt mindent letagadott. Közben, 1945 március végétől kezdve a német csapatok nyugaton áttértek a „jelképes” háborúra. A nyugati arcvonalon maradt kis erők komoly ellenállás nélkül elhagyták állásaikat, és megadták magukat. A szovjet—német arcvonalon azonban az ellenség továbbra is elkeseredetten ellenállt.

Helyes volt tehát az a helyzetmegítélés, amelyet a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke Roosevelt elnökhöz intézett üzenetében így fogalmazott meg: „Így került sor arra, hogy a németek ez idő szerint nyugaton gyakorlatilag beszüntették a háborút Anglia és Amerika ellen. Ugyanakkor azonban a németek folytatták a háborút Oroszország — Anglia és az Egyesült Államok szövetségese ellen.”725
725 Ugyanott. 231. old.

Ahogy a szovjet csapatok folytatták támadásukat Németország belseje felé, kezdett érezhetővé válni a német hadigazdaság hanyatlása. Az amerikai és angol történelemhamisítók azt bizonygatják, hogy Németországnak az arcvonalakon elszenvedett vereségét iparának szétzüllesztése okozta, ami az amerikai és angol légierő támadásainak eredménye volt. Pedig valójában nem a német ipari termelés csökkenése volt a szovjet hadsereg sikereinek feltétele, hanem ellenkezőleg: a szovjet hadsereg sikerei okozták a német ipar hanyatlását.

Németország termelésének csökkenését az okozta, hogy elvesztette a megszállt és csatlós országokat, valamint a német terület egy részét, a keleti országrészben megsemmisítették, illetve leszerelték az ipari üzemeket, kimerültek az embertartalékok, a külföldi és részben a német munkások is egyre inkább szabotáltak, nem volt elég nyersanyag, és a gazdasági élet általában szétzüllött, végül pedig a harcok magának Németországnak a területén folytak.

De még mielőtt Németország gazdasági hanyatlása megkezdődött volna, a szovjet hátország dolgozói már győzelmet arattak a fasiszta Németország gazdaságával vívott párviadalban.

A kommunista párt és a szovjet kormány a háború alatt nagyarányú ipari építkezést szervezett. 1942—1944 folyamán 79 milliárd rubel értékben építettek iparvállalatokat. Az ország keleti területein 2250 új ipari üzem épült, s 100 000 fémforgácsoló gépet, 24 vasolvasztót, és 128 martinkemencét helyeztek üzembe.726 A keleten épült nagyüzemek, amelyeket kiváló hazai gyártmányú felszereléssel láttak el, 1944 elején kezdték meg a termelést. Az ország keleti részein az ipari termelés 1944-ben 1940-hez viszonyítva 2,8-szeresére, a haditermelés pedig 6,6-szeresére emelkedett.727 Egyedül az Urálban több alumíniumot termeltek, mint a Szovjetunió egész alumíniumipara a háború előtt. 1943 decemberében üzembe helyezték a magnyitogorszki kohászati kombinát óriás nagyolvasztóját. 1944-ben a kombinát második nagyolvasztója is megkezdte a termelést. Ezek voltak Európa legnagyobb nagyolvasztói.
726 Voznyeszenszkij: A Szovjetunió hadigazdasága a honvédő háború idején. 46. old.
727 Ugyanott, 174. old.

Ugyancsak 1944-ben kezdte meg a termelést a csuszovói üzem nagyolvasztója és az első uráli Bessemer-csarnok, az Üzbég kohászati üzem első martinkemencéje, az altáji új traktorgyár, a cseljabinszki kohászati üzem első nagyolvasztói, a novo-tagili kohászati üzem nagyolvasztója és kokszolója, a karagandai nagy külszíni szénbánya, az uráli gépkocsigyár, számos repülőgépgyár, a szibériai harckocsigyár, a kuznyecki ferro-ötvezet gyár, a cseljabinszki csőgyár martinkemencéi, a gubahini szénvegyészeti gyár két kokszolója és a Szovjetunió legnagyobb turbógenerátora a cseljabinszki hőerőműben. A keleti szénvidékeken mintegy kétszáz új bányát nyitottak meg, és sok más fontos vállalatot létesítettek.

A párt Központi Bizottságának és a Népbiztosok Tanácsának 1943. augusztus 21-i határozata értelmében nagyszabású munka indult meg a német megszállás alól felszabadult területek gazdaságának helyreállítására. 1942—1944 folyamán a felszabadított területeken mintegy 6000 gyárat helyeztek ismét üzembe.728
728 Voznyeszenszkij: A Szovjetunió hadigazdasága a honvédő háborúidején. 46. old.

Az ipar helyreállításával együtt haladt a közlekedés és a mezőgazdaság helyreállítása is.

Az egész világ meggyőződhetett a szocialista gazdasági rendszer döntő fölényéről a kapitalista rendszerrel szemben.

A szovjet gazdaság helyreállításának sikerei még lenyűgözőbbek, ha a nyugat-európai tőkésországok akkori helyzetével összehasonlítjuk. Az amerikai és angol vezető körök és katonai parancsnokságuk hibájából a nyugat-európai országok gazdasága nagy károkat szenvedett, ami további nehézségeket okozott a népek életében. A nagy amerikai és angol cégek szabotálták a nyugat-európai gyárak helyreállítási munkálatait, mivel ezek nem kecsegtették őket nagy profittal. A nyugateurópai országokban a háború befejezése előtt és a háború utáni években a gazdaság helyreállítása csak igen lassan haladt.

2
Az 1944. évi szovjet támadó hadműveletek nyomán az ellenség arcvonala a Barents-tengertől egészen a Fekete-tengerig összeomlott.

A hitlerista hadseregnek a szovjet—német arcvonalon 1944-ben elszenvedett vereségei katasztrofális helyzetbe juttatták a fasiszta Németországot. 1945 elején a szovjet hadsereg az ellenség teljes és végleges legyőzése céljából újabb támadó hadműveletekre készült.

A szovjet hadsereg támadása, amelyben Lengyelország, Csehszlovákia, Bulgária és Románia csapatai is részt vettek, 1945. január 12-én kezdődött. A szovjet hadsereg számos, egymással szorosan összefüggő, nagy, hadászati méretű hadműveletet hajtott végre. Az első a Visztula—oderai hadművelet volt, amelyben az 1. Belorusz, az 1. Ukrán Front, valamint a 4. Ukrán Front jobbszárnya vett részt. A főparancsnokság a hadműveletben részt vevő csapatok elé azt a feladatot állította, hogy semmisítsék meg a 36 hadosztályból álló német „A” hadseregcsoportot, szabadítsák fel Lengyelország és Csehszlovákia egy részét, érjék el az Oderát, s közelítsék meg Berlint.

Az 1. Ukrán Front csapatai, amelyek a támadást január12-én kezdték, már az első napon áttörték az ellenség fővédő-övét. Január 14-én támadásba lendültek az 1. Belorusz Front csapatai is, és január 17-ig mintegy 500 km-es sávban áttörték az ellenség védelmi arcvonalát, megsemmisítették az „A” hadseregcsoport főerőit, és megteremtették a gyors előnyomulás feltételeit. Ugyanezen a napon, január 17-én, felszabadult Varsó, Lengyelország fővárosa. Az 1. Ukrán Front csapataival szoros együttműködésben támadtak a Nyugati Kárpátokban a 4. Ukrán Front csapatai.

A hadművelet második szakaszában, január 18-tól február 3-ig, a szovjet csapatok, miközben állandóan üldözték a visszavonuló ellenséget és megsemmisítették a mélységből előrevont ellenséges tartalékokat, széles arcvonalon elérték az Oderát, menetből átkeltek a folyón és számos hídfőállást foglaltak el annak nyugati partján. E hadművelet eredményeképpen felszabadult Lengyelország és Csehszlovákia jelentős része, s a harctevékenység áttevődött a fasiszta Németország területére.

A Visztula—oderai hadművelettel összefüggött a 38 hadosztályból álló „Közép” német hadseregcsoport ellen indított kelet-poroszországi hadművelet, amelyet az előbbivel egy időben a 2. és 3. Belorusz Front hajtott végre.

A támadást 1945. január 13-án a 3. Belorusz Front csapatai kezdték meg, s azok a hónap végére bekerítették Königsberget. Ezalatt a január 14-én támadásba lendült 2. Belorusz Front csapatai északnyugati irányban nyomultak előre, január végére elérték Marienburgot, és Kelet-Poroszországban elvágták a „Közép” hadseregcsoport visszavonulási útjait. A körülzárt német fasiszta hadseregeket csapataink elkeseredett harcokban teljesen megsemmisítették.

A szovjet csapatok április 9-én elfoglalták Königsberget, április 25-én pedig Pillau erődjét, s teljesen megtisztították az ellenségtől a Königsbergtől északra fekvő félszigetet. A kelet-poroszországi hadművelet eredményeképpen megsemmisült a németek központi hadseregcsoportja, a szovjet csapatok elfoglalták Kelet-Poroszországot és északkelet felől is megnyílt előttük az út Berlin felé.

1945. február 10-én a szovjet—német arcvonal északi szárnyán az 1. és 2. Belorusz Front csapatai megkezdték az úgynevezett kelet-pomerániai hadműveletet. Ebben a lengyel haderő 1. hadserege is részt vett. A hadműveletnek az volt a célja, hogy biztosítsa a Berlin irányában támadó szovjet csapatok jobbszárnyát az ellenség által Kelet-Pomerániában ellencsapás végett összpontosított „Visztula” hadseregcsoport megsemmisítése révén.

A hadművelet első szakaszában az 1. és 2. Belorusz Front csapatai sikeresen nyomultak előre a kijelölt irányokban. E hadművelet során az ellenség az ebben az irányban harcoló csapatait 42 hadosztályra erősítette meg. Ezek a Visztulától az Oderáig húzódó előre berendezett védelmi terepszakaszra és a gdynia—danzigi megerődített körletre támaszkodtak.

A szovjet csapatok a továbbiakban elkeseredett harcok után előnyomultak a Balti-tenger partjáig, elfoglalták Keslin (Koszelin) várost, és kettévágták a „Visztula” hadseregcsoportot. Miután a szovjet csapatok elérték Kolberg város környékét, a „Visztula” hadseregcsoport kettévágott részei a szárazföld felől elszigetelődtek. A szovjet csapatok szívós és nehéz harcot vívtak megsemmisítésükért. Március 13-án elérték a Szczecini-öbölt, majd március 20-án elfoglalták Altdamm városát. Addigra Kolberg is elesett. Danzigért és Gdyniáért még mintegy két hétig folyt a harc.

A német fasiszta hadvezetés a szovjet hadsereg támadásának megállítása céljából ellentámadásra határozta el magát. Marshall tábornok 1945. február 20-án arról értesítette a szovjet kormányt, hogy a németek az amerikai felderítő szolgálat adatai szerint a szovjet—német arcvonal két szakaszán készülnek ellentámadásra: Pomerániában Thorn irányában, Morava Ostrava körzetében pedig Lodz ellen. A közlésben az is szerepelt, hogy a Lodz elleni támadásra a németek a 6. SS páncélos hadsereget helyezték készenlétbe.

Ez a tájékoztatás nem egyezett a szovjet—német arcvonal 1945 márciusi eseményeinek tényleges alakulásával. Antonov hadseregtábornok, a szovjet hadsereg vezérkari főnöke1945. március 30-án a következőket írta Dean vezérőrnagynak, a Szovjetunióban tartózkodó amerikai katonai misszió vezetőjének: „Nincs kizárva annak a lehetősége, hogy egyes információs források félre akarták vezetni mind az angol— amerikai, mind pedig a szovjet parancsnokságot, s el akarták terelni a szovjet parancsnokság figyelmét, arról a térségről, ahol a németek a keleti front fő támadó hadműveletét előkészítették.”729
729 „Üzenetváltás …” II. kötet, 236. old.

Valójában a németek a Balaton mellett a 3. Ukrán Front csapatai ellen készítettek elő ellentámadást. A német hadvezetés ezzel el akarta vonni a szovjet hadsereg erőit a berlini irányból, és meg akarta tartani magának magyarországi utolsó olajforrásait. Az ellentámadást nagy erőkkel hajtották végre, köztük a 6. SS páncélos hadsereggel, amelyet a nyugati arcvonalról csoportosítottak át ebbe a körzetbe. A német fasiszta hadvezetés úgy számított, hogy ezzel az ellentámadással délen és a berlini irányban egyaránt feltartóztatja a szovjet csapatok támadását, és erőinek a déli irányba való átcsoportosítására kényszeríti a szovjet hadvezetést.

A német ellentámadás 1945. március 6-án indult meg. A hitlerista csapatoknak a tíz napig tartó szívós harcok ellenére sem sikerült áttörniük a szovjet és bolgár csapatok védelmet. A szovjet csapatok, miután a Balaton térségében megállították az ellenség támadását, március 16-án megkezdték a bécsi hadműveletet. E hadművelet célja a német „Dél” hadseregcsoport megsemmisítése, Magyarországnak és Ausztria jelentős részének, így Bécsnek, majd később Csehszlovákiának a felszabadítása volt.

A támadást a 2. Ukrán Front (parancsnoka Malinovszkij, a Szovjetunió marsallja volt), a 3. Ukrán Front (parancsnoka Tolbuhin, a Szovjetunió marsallja volt) és a dunai flottilla hajtotta végre. A szovjet csapatok támadása az ellenség rendkívül elkeseredett ellenállása ellenére is sikeresen haladt. Április 5 után már Bécs közelében folyt a harc. Bécs körül április 7-én bezárult a gyűrű. A város április 13-án felszabadult. A szovjet hadsereg felborította a német hadvezetésnek azokat a terveit, hogy Ausztria területén tartós védelmet szervezzen. Magyarország, és Ausztria keleti része teljesen felszabadult.

A szovjet kormány 1945. április 9-én nyilatkozatot adott ki, amelyben közölte, hogy nem célja az osztrák terület valamely részének megszerzése vagy Ausztria társadalmi rendjének megváltoztatása, továbbá, hogy elősegíti a német fasiszta megszállási rendszer felszámolását, a demokratikus rend és intézmények helyreállítását az országban.730 Ausztria lakossága örömmel és megelégedéssel fogadta ezt a nyilatkozatot.
730 A Szovjetunió külpolitikája a honvédő háború alatt. III. kötet,171. old., oroszul.

1945. március 15. és 31. között az 1. Ukrán Front csapatai Konyevnak, a Szovjetunió marsalljának parancsnoksága alatt végrehajtották a felső-sziléziai hadműveletet. A hadművelet célja a 43 hadosztályból álló „Közép” hadseregcsoport megsemmisítése és a Szudéta-vidék előhegyeinek elérése volt.

E hadművelet során a szovjet csapatok áttörték az ellenség védelmét, bekerítették és megsemmisítették az ellenség Oppelntól délnyugatra működő csoportosítását, szétzúzták a „Közép” hadseregcsoportot, és elérték a Szudéta-hegység előhegyeit.

Elérkezett az idő a második világháború legnagyobb hadászati hadműveletének, a berlini hadműveletnek a végrehajtására. A hadműveletet a szovjet csapatok az Odera vonaláról (Berlintől 60 km-re) indították meg. Erős német csoportosítás állt velük szemben. Az Odera és Berlin között a németek több erős védőövből álló megerődített körletet rendeztek be.

A Berlinért indított hadászati támadó hadműveletben három front — az 1. és a 2. Belorusz, valamint az 1. Ukrán Front — erői vettek részt. A támadási sáv szélessége több mint 400 km volt. Ebben a hadműveletben teljes nagyságában megmutatkozott a szovjet hadsereg harci ereje. Az ellenséges védelem áttörésére és a Berlinért vívott harcba 41 600 löveget és aknavetőt, több mint 6300 harckocsit, 8400 repülőgépet és még sok más harceszközt vetettek be.

A berlini hadművelet 1945. április 16-án kezdődött. A támadó szovjet csapatok már az első napon áttörték az ellenség fővédőövét. A támadás első négy napja alatt az 1. Belorusz Front csapatai mintegy 70 km szélességben 30 km-t nyomultak előre. Az 1. Ukrán Front csapatai a támadás első három napja alatt áttörték az ellenség védelmét, és délről megkezdték a berlini csoportosítás átkarolását. Meghiúsult a német fasiszta hadvezetésnek az a terve, hogy mindaddig tartja az Odera—Neisse vonalat, amíg az amerikai és angol csapatok el nem érik Berlint.

A korábban rendkívül lassan cselekvő amerikai és angol parancsnokság lázas tevékenységbe kezdett. A német hadvezetés az angol—amerikai csapatok berlini előnyomulásának meggyorsítása céljából meggyengítette nyugati arcvonalának középső szakaszát, csapatait onnan a szovjet—német arcvonalra dobta át. A nyugati arcvonal 800 km-es szakaszán, az Északi-tengertől Svájc határáig mindössze 35 nem teljes létszámú és csökkent harcképességű német hadosztály állt szemben az amerikai és angol csapatokkal. Az amerikai és angol kormány sürgette katonai parancsnokságát, utasította, hogy vonultassa be csapatait a szovjet megszállásra kijelölt övezetbe, minél előbb foglalja el Berlint, s előzze meg a szovjet csapatokat. Churchill 1945. április 1-én a következőket írta Rooseveltnek: „Az orosz hadseregek kétségtelenül elfoglalják egész Ausztriát és bevonulnak Bécsbe. Ha Berlint is elfoglalják, túlságosan beképzeltek lesznek, mintha legalábbis döntő részük lett volna közös győzelmünkben. S vajon nem támadhat-e olyan érzés bennük, amely komoly és szerfölött jelentős nehézségeket okozhat a jövőben? Ezért úgy vélem, hogy politikai szempontok miatt minél messzebb kell előnyomulnunk Németországban kelet felé, és abban az esetben, ha Berlin elérhető lesz számunkra, kétségkívül be kell vennünk. Ez katonai szempontból is ésszerűnek látszik.”731 Churchillnek ebből az üzenetéből világosan kitűnik, milyen céljaik voltak az amerikai és angol vezető köröknek a háború befejező szakaszában. Csökkenteni akarták a Szovjetunió szerepét a fasiszta Németország feletti győzelem kivívásában, a győzelmet maguknak igyekeztek kisajátítani, és ezen az alapon meg akarták indítani a harcot a Szovjetunió nemzetközi befolyása és tekintélye ellen.

Churchill távirata teljes rokonszenvre és megértésre talált az Egyesült Államok kormányköreiben, amelyek hasonló terveket szőttek. Churchill tovább sürgette a Berlin felé való gyors előnyomulást. Április 2-án üzenetet intézett Eisenhowerhoz, s követelte, hogy „keleten minél távolabb találkozzanak az oroszokkal”.732 Április 5-én e kérdésben ismét táviratozott Rooseveltnek.733
731 Churchill: The Second World War. VI. kötet, 465. old.
732 Ugyanott, 467. old.
733 Ugyanott, 468. old.

Az amerikai elnök április 12-én meghalt, és Truman alelnök került az elnöki székbe. Truman április 22-én az amerikai kormány tagjaival megtárgyalja a szovjet—amerikai kapcsolatok kérdését. Leahy tengernagy, Roosevelt és Truman közvetlen tanácsadója, aki jelen volt ezen az értekezleten, a következőket jegyezte fel naplójába: „A Truman által összehívott csoport egyhangú véleménye az volt, hogy elérkezett a Szovjetunióval szembeni határozott állásfoglalás ideje.”734
734 Leahy: I was There. 351. old.

Az Egyesült Államok kormánya és felderítő szervei mindent elkövettek annak érdekében, hogy a német fasiszta kémhálózatot és ügynököket saját szolgálatukba állítsák. Az amerikai felderítés több mint 100 ügynökcsoportot alakított és dobott át Németországba, amelyeknek az volt a feladatuk, hogy megkaparintsák a német külügyminisztérium, a német titkosszolgálat és a Gestapo titkos levéltárait, a fasiszta párt tagjainak kartotékjait és a német monopóliumok titkos szabadalmait. Az Egyesült Államok „Alsos” fedőnévvel külön ügynökséget szervezett azzal a feladattal, hogy az lefoglalja az atomfegyverrel kapcsolatos német terveket, laboratóriumokat, hatalmába kerítse a tudósokat, a laboratóriumok kiszolgáló személyzetét stb.735
735 Goudsmith: „Alsos.” New York, 1947.

A fasiszta Németország vezetői tudtak az amerikai és angol vezető körök terveiről. Sőt mi több, elhatározták, hogy elősegítik azok végrehajtását. A hitleristák úgy vélték, hogy amennyiben Berlint angol és amerikai csapatok foglalják el, elkerülhetik a bűncselekményeikért járó megérdemelt büntetést. Abban az illúzióban ringatták magukat, hogy ha a szovjet hadsereg és az angol—amerikai csapatok egy időben vonulnak be Berlinbe, konfliktus támad köztük, és kitör a harmadik világháború. Werner Picht beismeri, hogy „nyilvánvalóan ez a remény buzdította a német katonákat a harc folytatására még akkor is, amikor a háború már elveszett”.736 Hitler „arra számított, hogy legalább addig tartani tudja magát, amíg a véleménye szerint elkerülhetetlen viszályra sor nem kerül a szövetségesek között.”737 A birodalmi kancellária pincéiben, ahol a fasiszta vezetők tartózkodtak, Hitler egyre ezt hajtogatta: „Hiszen mindennap és minden órában kirobbanhat a háború a bolsevikok és az angolszászok között.”738
736 A második világháború eredményei. 65. old., oroszul.
737 Tippelskirch: A második világháború története. 541. old., oroszul.
738 Pravda, 1947. XII. 31. Lásd még Trevor—Roper: The last days of Hitler. New York, Macmillan. 1947.

A német hadvezetés az amerikai és angol tervek végrehajtásának megkönnyítése végett nyugaton megszüntette az ellenállást, megnyitotta az arcvonalat az előnyomuló angol— amerikai csapatok előtt. Wenck tábornoknak az amerikaiak ellen harcoló hadseregét kivonták az arcvonalról, és keletre szállították a szovjet csapatok ellen. A 12. hadsereg átcsoportosításáról szóló parancsot közölték a lapok, és Göbbels a rádióban is bejelentette: „A német csapatok az Elbánál hátat fordítottak az amerikai csapatoknak.739
739 Tippelskirch: A második világháború története. 547. old., oroszul.

Az angol és amerikai csapatok ellenállás nélkül nyomultak előre Berlin felé. Április 21-én, azon a napon, amelyen a szovjet csapatok Berlinben megkezdték az utcai harcokat, az 1. és 9. amerikai hadsereg elérte az Elba folyót. Az amerikai parancsnokság folytatni szándékozott a támadást, bár erősen zavarta a katonáknak és a tisztek egy részének hangulata. Erről a hangulatról a New York Herald Tribüne még az év elején ezt írta: „Az amerikai katonák hangulata esetleg aggodalmat kelt bizonyos körökben. Ha az egyszerű ember számára a szovjet katonák a »mieink«, az amerikai katonák számára ezenkívül még hősök is.”740
740 The New York Herald Tribüné, 1945. I. 27.

1945. április 21-én az 1. Belorusz Front csapatai északról és északkeletről betörtek Berlinbe, egyidejűleg kelet felől beékelődtek a város külső védelmi övezetébe. A front csapatainak egy része észak felől megkerülte Berlint, s Potsdam és az Elba folyó felé nyomult előre. Az 1. Ukrán Front csapatai, amelyek délről és délnyugatról közeledtek Berlinhez, április 20-án kijutottak a város első védelmi gyűrűjéhez. A front csapatainak egy része heves harcot vívott a Berlintől délkeletre levő német csoportosítás bekerítéséért, s egyidejűleg folytatta az előnyomulást nyugati irányba, az Elba folyó felé. Az 1. Ukrán Frontnak el kellett hárítania a 12. német hadsereg támadását, amely szabad utat engedett az amerikai hadosztályoknak.

Április 25-én a szovjet csapatok befejezték a berlini ellenséges csoportosítás bekerítését. Berlin körül bezárult a gyűrű. A német fővárostól délkeletre a szovjet csapatok teljesen körülzártak egy 13 hadosztályból álló ellenséges csoportosítást. Ugyanezen a napon az 1. Ukrán Front előrevetett egységei elérték az Elba nyugati partján fekvő Torgau környékét, ahol találkoztak az amerikai csapatokkal. Néhány nap múlva az Elba mentén Schwerin és Rostock városnál a szovjet és angol csapatok is találkoztak egymással. Németország területét és fegyveres erőit több, egymástól elszigetelt részre vágták. Az amerikai és angol parancsnokság kénytelen volt leállítani csapatainak berlini előnyomulását.

A szovjet főparancsnokság ragyogóan végrehajtotta a berlini ellenséges hadsereg bekerítésére vonatkozó tervét. A szovjet hadsereg gyors előnyomulása Berlin felé, ami teljes összhangban volt a krími értekezlet határozataival, meghiúsította mind a fasiszta Németország, mind Anglia és az Egyesült Államok vezető köreinek számításait és terveit. Berlin bekerítésének ily módon nemcsak katonai, hanem fontos nemzetközi jelentősége is volt. Halomra döntötte az amerikai és angol vezető körök népellenes terveit, akik Németországban és Nyugat-Európában meg akarták hagyni a fasiszta diktatúrát, s lehetetlenné tette, hogy megegyezzenek a fasiszta Németországgal.

Ebben az időben az amerikai és angol kormány több vonalon is titkos tárgyalásokat folytatott a hitlerista vezetőkkel. 1944. november 2-án például felkereste Eisenhower versailles-i főhadiszállását Bernadotte, aki miután Eisenhowertól megkapta a szükséges utasításokat, Berlinbe utazott, ahol 1945. február 16-án találkozott Ribbentroppal, Kaltenbrunnerral és másokkal. Bernadotte február 19-én Himmlerrel tárgyalt. A két és fél óráig tartó megbeszélés alatt Himmler, Anglia és az Egyesült Államok vezetőinek szovjetellenes beállítottságára spekulálva, arról beszélt, hogy „meg kell védelmezni” Európát, amely a bolsevizmus áldozata lesz, „ha a keleti front összeomlik”. Bernadotte április 2-án ismét találkozott Himmlerrel és arra igyekezett rábeszélni őt, hogy szakítson Hitlerrel.

Bernadotte és Himmler utolsó találkozására április 24-ére virradó éjjel került sor Lübeckben. A helyiségben két gyertya pislákolt. A fasiszta birodalomban már sötétség honolt! Himmler kijelentette Bernadotte-nak: „Hitler minden valószínűség szerint már halott, ha pedig még nem halt meg, akkor a legközelebbi néhány napon belül bizonyára meghal. Berlint körülzárták, és eleste csak napok kérdése. Elismerem, hogy Németországot legyőzték. A helyzet most olyan, hogy szabad kezem van. Abból a célból, hogy Németországnak minél nagyobb részét megmentsem az orosz betöréstől, hajlandó vagyok letenni a fegyvert a nyugati arcvonalon, hogy így a nyugati hatalmak csapatai minél gyorsabban tudjanak előnyomulni kelet felé, de a keleti arcvonalon nem vagyok hajlandó kapitulálni.” Himmler javaslatait Bernadotte a svéd kormányon keresztül továbbította az amerikai és az angol kormánynak.

Április 25-én Truman, Marshall, Leahy és az Egyesült Államok más politikai és katonai vezetői a hadügyminisztérium épületéből telefonbeszélgetést folytattak Churchill-lel arról, hogyan realizálják Himmler javaslatait.741 Himmler azonban annyira lejáratta magát a világ szemében, hogy az Egyesült Államok és Anglia kormánya nem köthetett vele nyílt egyezséget. Ugyanezen a napon az amerikai és angol kormány tájékoztatta a szovjet kormányt Himmler javaslatairól. Ezzel kapcsolatban beismerték, hogy „Himmler vonakodása a keleti frontra vonatkozó kapitulációs parancs azonnali kiadásától úgy fest, mintha még egy utolsó kísérlettel megpróbálna viszályt szítani a nyugati szövetségesek és Oroszország között”.742 A Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke erre a következőket válaszolta: „Önöknek azt a javaslatát, hogy követeljünk Himmlertől feltétel nélküli fegyverletételt minden fronton, a szovjet frontot is beleértve, az egyedüli helyes megoldásnak tartom.” 1945. április 28-án a Reuter hírügynökség hivatalosan közölte Himmler javaslatait, majd utána a lapokban is közzé tették.743 Amikor Hitler értesült legközelebbi munkatársának tetteiről, kizáratta a fasiszta pártból.
741 Leahy: I Was There. 354—355. old.
742 „Üzenetváltás …” I. kötet, 398. old.
743 The Times, 1945. V. 2—3.

A Dél-Németországban tartózkodó Göring április 23-án rádiótáviratot küldött Hitlernek. Ebben közölte, hogy át akarja venni a főhatalmat, mert Hitler kormánya a bekerített Berlinben többé már nem működőképes. Göring, Himmlerhez hasonlóan, Eisenhowerhoz szándékozott fordulni, és meg akart egyezni vele abban, hogy a németek nyugaton beszüntetik a harcot. Utasította Köller tábornokot, a német légierő főnökét, hogy fogalmazza meg a hadseregnek és a népnek szóló kiáltvány szövegét. A szöveg olyan legyen — mondta —, hogy „ha az oroszok olvassák, úgy tűnjék, mintha Nyugat és Kelet ellen egyaránt folytatni szándékoznánk a harcot; az angolok és amerikaiak azt olvassák ki belőle, hogy nyugaton nem szándékozunk hadat viselni, csak a szovjet ellen. A katonákkal meg kell értetni, hogy a háború tovább tart, de ugyanakkor közeledik a számunkra kedvező befejezése”.744
744 Köller: Der letzte Monat. Tagebuchaufzeichnungen des ehemaligen Chefs des Generalstabs der Deutschen Luftwaffe vom 14 Ápril bis 27 Mai 1945. Mannheim. 1949. 39—40. old.

Amikor Hitler értesült Göring szándékairól, megparancsolta, hogy zárják ki a fasiszta pártból, s egyben elrendelte Göring, Köller és mások letartóztatását.

Közben Berlinben heves harc dúlt. A városban bekerített mintegy 200 000 főnyi, 3000 löveggel és aknavetővel és 250 harckocsival rendelkező ellenséges csoportosítás sajátságos erőddé változtatta a német fővárost. A német csapatokat lényegében maga Hitler vezette, jóllehet a város parancsnokává Weidling tüzérségi vezérezredest nevezte ki. A hitleristák a legkegyetlenebb terrorral kényszerítették a hadsereg katonáit és tisztjeit, valamint Berlin lakosságát, hogy ellenálljanak a szovjet csapatoknak. Április 24-én Berlin falait teleragasztották a Hitler parancsát közlő plakátokkal: „Mindenki, aki az ellenállást gyengítő intézkedéseket javasol vagy ha csak helyesel is ilyen intézkedéseket, áruló. Az illetőt a helyszínen agyon kell lőni vagy fel kell akasztani. Ugyanígy járnak el azokkal szemben is, akik azt állítják, hogy az ilyen intézkedések Berlin Gauleiterétől, dr. Göbbels birodalmi minisztertől, sőt a Führertől származnak.”

Az egész világ feszült figyelemmel kísérte a Berlint ostromló szovjet csapatok harcát. Még a legreakciósabb lapok is kénytelenek voltak méltatni az eseményeket. A New York Times például így írt: „A Berlinből elindult tűzvész, amelyet Németország egész Európára kiterjesztett, visszatért kiinduló pontjára, és a Berlinből hadba induló, korábban büszke német hadseregből, amely sok országban gyilkolt, erőszakoskodott és rabolt, már csak szánalmas roncsok maradtak, s ezeket most saját, pusztulásra ítélt fővárosukban semmisítik meg végérvényesen.”745
745 The New York Times, 1945. IV. 23.

Április 27-én már a német főváros szívében folyt a harc; az ellenséget sikerült egy kelet-nyugat irányban 15 km hosszú, észak-déli irányban 2—5 km széles sávba összeszorítani. Április 28-án a szovjet csapatok a berlini csoportosítást három, egymástól elszigetelt részre vágták szét. Hitler parancsára ezen a napon vízzel elárasztották a földalatti vasút alagútjait, s az ott menedéket kereső sok ezer nő, gyermek, sebesült német katona és tiszt elpusztult. Április 28-án a szovjet csapatok elfoglalták Potsdamot.

Április 30-án délután a szovjet katonák rohammal bevették a Reichstag épületét. Hitler csak ekkor látta be, hogy nincs számára menekvés, hogy közeleg az óra, amikor lakolnia kell az elkövetett szörnyű gaztettekért. 15 óra 30 perckor abból a helyiségből, ahol tartózkodott, lövés hallatszott. Hitler személyi törzsének tagjai beszaladtak a helyiségbe, és holtan fekve találták a „Führert”. Hitler legközelebbi munkatársai Bormann parancsára holttestét a birodalmi kancellária udvarába vitték. Ott Hitler gépkocsivezetője és segédtisztje benzinnel leöntötte és meggyújtotta a hullát. Churchill szavai szerint: „Hitler halotti máglyája, amely az orosz ágyúk egyre erősödő dörgése közepette égett, a harmadik birodalom szörnyű végét hirdette.”746 Göbbels, miután feleségét és gyermekeit megölte, szintén öngyilkos lett.

A londoni és washingtoni vezető körök helyeselték Hitler gyáva megfutamodását az elkövetett gaztettek miatti felelősségre vonás elől, mert féltek, hogy az elkerülhetetlen bírósági tárgyaláson leleplezi őket. Churchill kereken kijelentette: „A Hitler által választott vég sokkal kellemesebb volt számunkra, mint az, amelytől tartottam … Nem kétlem, hogy osztozott volna a nürnbergi bűnösök sorsában.”747
746 Churchill: The Second World War. VI. kötet, 533. old.
747 Ugyanott, 631. old.

Az amerikai és angol kormány a Himmlerrel és más fasiszta vezetőkkel folytatott titkos tárgyalásokon már jó előre megegyeztek, hogy ki legyen Hitler utóda. A választás Dönitz tengernagyra esett, aki Raeder után a német haditengerészet parancsnoka volt. Úgy vélték, hogy Dönitz mindenki másnál alkalmasabb arra, hogy az adott helyzetben megmentse a fasiszta rendszert. Dönitz vezérkara, amely abban az időben Plöhnben (Schleswig-Holstein) tartózkodott, április 30-án 18 óra 35 perckor a birodalmi kancelláriától Bormann aláírásával rádiótáviratot kapott. A táviratban ez állt: „Göring volt birodalmi marsall helyett vezértengernagy úr a Führer önt nevezte ki utódjául. A megbízólevél útban van. Ettől a pillanattól kezdve önnek kell mindent megtennie, amit a helyzet követel”.748 …
748 Walter Lüdde—Neurath: Regierung Dönitz. Die letzten Tage des Dritten Reiches. Göttingen. 1951. 4. sz. melléklet.

… Ily módon Németország új fasiszta kormányának azzal adták meg a törvényesség látszatát, hogy a már halott Hitler nevében ruházták rá a hatalmat. Dönitz nem tudott Hitler haláláról, és rádiótáviratban így válaszolt: „Führerem, az ön iránti hűségem megingathatatlan. Ezért a továbbiakban intézkedem, hogy könnyítsek az ön berlini helyzetén. Ha pedig a sors arra kényszerít, hogy mint az ön utódja, a német birodalom vezetője legyek, úgy fogom befejezni ezt a háborút, ahogy azt a német nép példátlanul álló hősi harca megköveteli.”749
749 Schulz: Die letzten 30 Tage. Aus dem Kriegstagebuch des OKW. 1951. 60. old.

Május 1-én 10 óra 53 perckor Dönitz vezérkarához megérkezett Bormann második rádiótávirata, amelyben csak ennyi állt: „A végrendelet életbe lépett.” Utána a Schleswig-Holstein-i rádióállomások közölték, hogy Hitler 1945. május 1-én öngyilkosságot követett el, és halála előtt Dönitz tengernagyot nevezte ki utódjául. Ugyanezen a napon Dönitz a „Német Birodalom Führerének” és a német fegyveres erők főparancsnokának nyilvánította magát, és a magához hasonló fasisztákból kormányt alakított.

Az Egyesült Államok és Anglia vezető körei minden tőlük telhetőt elkövettek, hogy Dönitz fasiszta „kormánya” Németország teljhatalmú kormánya legyen. Dönitz „kormányával” együtt Flensburg városkában (Schleswig-Holstein német tartományban) a dán határ közelében ütött tanyát. Dönitz és Montgomery angol főparancsnok megegyezett egymással, hogy Flensburg környékét nem szállják meg az angolok, és megállapították a demarkációs vonalat a német, valamint a környékén lévő angol csapatok között. Dönitz volt szárnysegédje ezt írja: „A kormány és a Wehrmacht vezérkara itt sértetlenül maradt, és nem volt semmiféle nehézségük. Minden tisztnek, sőt az őrzászlóaljnak is meghagyták fegyvereit. És miután hatályba lépett a május 9-én aláírt okmány, amely elrendelte a feltétel nélküli fegyverletételt, az első időben semmi sem változott.”750
750 Ludde—Neurath Regierung Dönitz 75. old.

Flensburgban a fasiszta Németországnak csaknem 500 ismert vezetője sereglett össze. Köztük voltak Dönitz, Jodl, Himmler es mások. Az „új” német kormány a kővetkezőkből állt: külügyminiszter — Schwenn von Krosigk, volt hitlerista pénzügyminiszter, vezérkari főnök — Jodl, gazdasági miniszter — Speer, földművelésügyi miniszter — Backe, munkaügyi miniszter — Seldte, közoktatási miniszter — Stuckart, igazságügyi miniszter — Klemm. Ezeket a minisztereket nem zavarta, hogy hatáskörük mindössze Flensburg környékére terjedt ki. Abban reménykedtek, hogy az Egyesült Államok és Anglia segítségével sikerül kiterjeszteni befolyásukat. A Dönitz köré sereglett fasiszta vezetők meg voltak győződve róla, hogy az angol hatóságok segítségével megmenekülhetnek a gaztetteik miatti felelősségre vonás elöl.

Dönitz igyekezett megegyezni az Egyesült Államok és Anglia kormányával, hogy a jövőben ismét hadat viselhessen a Szovjetunió ellen. Dönitz, uralmának első napjaiban német tisztek társaságában kijelentette: „Együtt kell haladnunk a nyugati hatalmakkal, s együtt kell működnünk velük a nyugati megszállt területeken, mert a jövőben csak így vehetjük vissza földjeinket az oroszoktól.”751 Ugyanezt mondta a német néphez intézett 1945 május l-i rádióbeszédében is. Dönitz politikája megfelelt az amerikai és angol imperialisták szándékainak.
751 The Times, 1948 VIII 17.

Berlinben május 1-én este tömegesen kezdték megadni magukat a német fasiszta csapatok. Másnap a várost védő csapatok vezérkara is megadta magát. Május 2-án 15 órakor a berlini német fasiszta csapatok megszüntették az ellenállást. A szovjet hadsereg szétzúzta az ellenség berlini csoportosítását és elfoglalta Németország fővárosát, a német imperializmus központját és a német agresszió tűzfészkét. Ez a szovjet népnek és hadseregének, a Szovjetunió Kommunista Pártja bölcs vezetésének történelmi jelentőségű győzelme volt.

Berlin eleste azt hirdette, hogy hamarosan befejeződik a német imperialisták által kirobbantott háború, s a német fasiszta hódítók rövidesen elnyerik megérdemelt büntetésüket. A győzelem félelmetes figyelmeztetés az új világháború gyújtogatóinak, s mindazoknak, akik világuralomra törekednek.

3
1945 április—májusában, miközben a szovjet hadsereg megsemmisítette a német fasiszta csapatok maradványait, Európa-szerte hatalmas népi felkelések törtek ki a német megszállók ellen.

Az Olasz Kommunista Párt 1945. március 12-én fegyveres felkelésre szólította fel az olasz népet. A felhívás megállapította: „Az utolsó csatában, amely ez a felkelés lesz, az egész népnek a munkásosztály, a nemzet hittel, bátorsággal és energiával teli merész és nemes élcsapata köré kell tömörülnie.”752 Az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottsága 1945. április 10-én elfogadta a felkelésre vonatkozó történelmi fontosságú irányelveket, amelyek hangsúlyozták: „Most már nemcsak a partizánháborút kell fokozni, hanem igazi felkelést is kell előkészíteni és kirobbantani!”753 A partizánok már másnap, április 11-én támadásba mentek át a német megszállók ellen. Ezen a napon a partizánok megadásra kényszerítették a borgotarói erős német helyőrséget, és gazdag hadizsákmányt ejtettek.
752 Az Olasz Kommunista Párt harminc éves fennállása és harca. 500. old., oroszul.
753 Battaglia: Az olasz ellenállási mozgalom, története. 619. old., oroszul.

Április 13-án átvágták a fővonalakat, amelyeken a német csapatok megkezdték a visszavonulást észak felé.

Az olasz nép általános fegyveres felkelése három nagy munkásközpont — Genova, Milánó, és Torino — dolgozóinak megmozdulásával kezdődött. Genova környékén több mint 30 000 hitlerista katona tartózkodott. Ezek, a felkelők csapásainak hatására kénytelenek voltak letenni a fegyvert.

Ugyanez történt Milánóban is. Milánó munkásai megsemmisítették a fasiszták helyőrségét. A környéken tartózkodó Mussolini német katonaruhában próbált átszökni az olasz—svájci határon, de a partizánok április 27-én az egész fasiszta csoporttal együtt elfogták. A szabadságharcos hadtest és a milánói Nemzeti Felszabadulási Bizottság határozatára Mussolinit több fasiszta főkolompossal együtt kivégezték. A világreakció elkeseredéssel fogadta a kivégzés hírét. Churchill emlékirataiban nem átallotta dicsérni barátját, Olaszország volt fasiszta diktátorát, és vigasztalásként hozzátette: „De legalább a világ megmenekült az olasz Nürnbergtől.”754 XII. Pius pápa azzal fejezte ki rokonszenvét a volt fasiszta diktátor iránt, hogy járadékot biztosított családjának.755 Később De Gasperi Amerika-barát kormánya nyugdíjat állapított meg Mussolini hozzátartozóinak.
754 Churchill: The Second World War. VI. kötet, 530. old.
755 Pravda, 1946. IX. 29.

Torinóban az olasz dolgozók heves harcot vívtak az elkeseredetten ellenálló hitleristákkal, akiknek háta mögött ott állt az angol—amerikai parancsnokság. Ennek ellenére azonban a felkelők április 30-án felszabadították a várost.

Így, a nép felszabadító fegyveres harca révén városról városra felszabadult egész Észak-Olaszország.

Az olasz partizánok megmentették a német fasiszták rombolásától az ipari üzemeket, a lakóházakat és a közlekedési vonalakat. A nép akaratából mindenütt megalakultak a Nemzeti Felszabadulási Bizottságok, amelyek kezükbe vették a hatalmat.

Május 2-ára egész Olaszország felszabadult. A szétvert német csapatok maradványai az angol és amerikai hadsereg védőszárnyai alá menekültek. Kesselring tábornok elmondja, hogy erről a német hadvezetés, a katolikus klérus képviselői és svájci politikusok közvetítésével 1944 vége óta tárgyalt az angol—amerikai parancsnoksaggal.756
756 A második világháború eredményei 106. old oroszul.

A fasizmus elleni felszabadító háborúban 1090 dandárba szervezett 250 000 olasz partizán vett részt. A dandárok közül 575 Garibaldi nevet viselte, ezeket kommunisták szervezték és vezettek.757 A szabadságharcban az egész háború alatt összesen 350 000 ember vett részt. Közülük 210 000 a kommunista párt tagja volt. A 70 930 elesett partizán közül 42 558 a Garibaldi dandárokban harcolt. 758 Luigi Longo helyesen állapítja meg: „Lendületet méreteit és sikereit a népi ellenállás és a nemzeti felszabadító háború elsősorban a kommunista párt az egyszerű párttagok tetteinek és politikájának, a néptömegeknek köszönheti.”759 Az Olasz Kommunista Párt a nemet hódítók elleni harcával kivívta a tömegek szeretetet es bizalmát.
757 Tartós békéért népi demokráciáért 1955 V 6
758 Ugyanott.
759 Az Olasz Kommunista Párt harminc éves fennállása és harca 426. old. oroszul.

A legtöbb nyugat-európai országban mérhetetlenül megnőtt a népi felszabadító demokratikus mozgalmat vezető kommunista pártok szerepe. Csak az Egyesült Államok és Anglia közvetlen beavatkozása akadályozta meg Franciaország, Olaszország és Belgium népeit abban, hogy országuk iranyításában a joggal megérdemelt vezető szerephez juttassák a kommunistákat.

Roberto Battaglia, az olasz munkásmozgalom történetírója az olasz ellenállási mozgalomról szóló könyvet a kővetkező szavakkal fejezi be: „Bármint alakuljon is Olaszország jövője, kétségtelen, hogy az út az ellenállási mozgalmon keresztül vezet, kétségtelen, hogy a népi erők melyen meggyökereztek az országban … kétségtelen, hogy most már semmiféle idegen vagy belföldi uralomátalítási kísérlet sem tudja elvenni az olasz néptől a nagy nehézségek ellenére meghódított hazáját ”760
760 Battaglia Az olasz ellenállási mozgalom története 655. old., oroszul.

Április 28-án Trieszt munkásai szintén fegyveres felkelést kezdtek a német helyőrség ellen, s két nap alatt teljesen felszabadították a várost a megszállók uralma alól. Ehhez nagy segítséget nyújtott nekik a jugoszláv népi felszabadító hadsereg, amely délkelet felől közeledett Trieszthez. Az amerikai és angol imperialisták hadászatilag igen fontosnak tartották a várost, ezért május 2-án angol harckocsik vonultak be oda. Az amerikai légierő barbár légitámadást intézett a munkásnegyedek ellen. Az elfoglalt terület megszilárdítása céljából Churchill utasította Alexander tábornagyot, összpontosítson Triesztben „tekintélyes mennyiségű katonaságot, amely nagy fölényben van korszerű fegyverek tekintetében, tartson a kikötőben nagy haditengerészeti erőket, továbbá a légierő minél gyakrabban végezzen tüntető repüléseket”.761 Alexander végrehajtotta ezeket az utasításokat; Triesztben ismét érvénybe helyezte Mussolini fasiszta törvényeit, és az amerikaiakkal közösen katonai diktatúrát létesített a városban.
761 Churchill: The Second World War. VI. kötet, 554. old.

Számos felkelésre került sor magának Németországnak a területén is. Ezek közül feltétlenül meg kell említenünk a buchenwaldi foglyok 1945. április 11-i hősi felkelését. A felkelést szovjet hadifoglyok vezették. A felkelők győztek.762
762 Isztoricseszkij Arhiv. 1957. 4. sz., 96. old.

4
A népellenes és szovjetellenes terveik végrehajtására törekvő angol—amerikai vezető körök ezekben a napokban azon fáradoztak, hogy minél több harcképes német egységet megmentsenek a szovjet hadsereg elől, igyekeztek ezeknek menedéket adni saját megszállási övezeteiben, hogy később a német hadsereg feltámasztására használhassák fel őket.

A Berlintől északnyugatra tartózkodó német csapatok sürgősen visszavonultak Schleswig-Holsteinba. Parancsnokságuk Busch tábornok vezetésével megérkezett Flensburgba. A szovjet—német arcvonal másik szárnyán, Csehszlovákia térségében jelentékeny fasiszta erők összpontosultak Schörner tábornok parancsnoksága alatt. Schörner csapatai a terep kihasználásával igyekeztek tartani az arcvonalat a szovjet hadsereggel szemben, s közben Eisenhower törzsével tárgyaltak a fegyverletételről. E célból von Natzmer altábornagyot, a „Közép” hadseregcsoport vezérkari főnökét Flensburgba küldték. Mindezek a tervek és eljárások összhangban voltak Dönitz intézkedéseivel. A hadseregnek szóló május 1-i parancsában ez állt: „Azzal az eltökéltséggel veszem át a német Wehrmacht valamennyi csapatának főparancsnokságát, hogy folytatom a harcot a bolsevikok ellen … Az angolok és amerikaiak ellen annyiban leszek kénytelen harcolni, amennyiben akadályozzák a bolsevikok elleni harcomat.”763
763 Schultz: Die letzten 30 Tage 62—63. old.

Dönitz kormánya május 2-án elhatározta, hogy meggyorsítja a fegyverletételt az angol és amerikai csapatok előtt, és folytatja a harcot a szovjet hadsereg ellen. Úgy intézkedett, hogy a csapatok titokban adják meg magukat, hogy a szovjet parancsnokság ne tudjon róla.764 …
764 Ludde—Neurath: Regierung Dönitz. 62. old.

… Másnap Montgomery tábornagynak Hamburgtól délre, Lüneburg közelében levő törzséhez Friedeburg tengernagy vezetésével megérkeztek von Busch tábornok csapatainak megbízottai. Montgomery kezdetben tiltakozott az ellen, hogy az angol hadsereg elfogadja Busch csapatainak fegyverletételét; arra hivatkozott, hogy lojálisan kell viselkednie a szovjet hadsereggel szemben és a szóban forgó csoportosítás a szovjet hadseregnek köteles megadni magát. Később azonban hajlandó volt elfogadni ezeknek a csapatoknak, valamint más magasabbegységeknek, egységeknek és egyes katonáknak a fegyverletételét, akik a szovjet fogság helyett inkább az angol fogságot választották.765
765 Ugyanott, 68—69. old.

A Montgomeryvel folytatott megbeszélés eredményeit Friedeburg május 4-én Flensburgban egy értekezleten jelentette Dönitznek. Friedeburg felhatalmazást kapott a fegyverletételi okmány aláírására, s a felhatalmazással visszatért Montgomeryhez. Május 5-én reggel 8 órakor érvénybe lépett a Busch csoportosításának fegyverletételére vonatkozó egyezmény. Dönitz és környezete e sikeren felbuzdulva, még aznap új parancsot adott ki a fegyveres erőknek, amelyben a többi között ez állt: „Amikor Németország északnyugati részében, Dániában és Hollandiában letettük a fegyvert, abból indultunk ki, hogy a nyugati hatalmak elleni harcnak többé nincs értelme. Keleten azonban tovább folyik a küzdelem.”766
766 Lüdde—Neurath: Regierung Dönitz. 12. sz. melléklet.

Május 4-én Dönitz utasította Friedeburgot, hogy a Montgomeryval folytatott tárgyalások befejezése után menjen Rheimsbe Eisenhower törzséhez, és ott beszélje meg a déli német csoportosítás fegyverletételét. Dönitz a megegyezés elősegítése végett nyomban parancsot adott a nyugati hatalmak elleni tengeralattjáró háború megszüntetésére, és megtiltotta a föld alatti fasiszta „Wehrwolf” csoportoknak az Egyesült Államok és Anglia elleni tevékenységét.767
767 Lüdde—Neurath: Regierung Dönitz. 72. old.

Friedeburgot Eisenhower főhadiszállásán Badell Smith altábornagy, vezérkari főnök fogadta. Ugyanezen a napon az amerikai parancsnokság Patton tábornok személyében pártfogásába vette a fasiszta Németország Berlinből kitelepített katonai akadémiáját.768
768 Novoje Vremja, 1950. 39. sz.

Az Egyesült Államok kormánya, számolva a világ közvéleményével, nem tiltakozott az ellen, hogy a német csapatok egyes csoportjainak fegyverletételét elfogadja, de erre vonatkozóan nem volt hajlandó egyezményt kötni, vagyis formálisan ragaszkodott az általános fegyverletételhez. Ezt a kérdést a Fehér Házban Truman elnök tanácsadóival több ízben is megtárgyalta és végül az a Churchill által is támogatott felfogás győzött, hogy Németország általános fegyverletétele az Egyesült Államok és Anglia csapatai előtt növeli ezeknek az országoknak a tekintélyét, ugyanakkor kisebbíti a szovjet hadsereg sikereit.769
769 Leahy: I was There. 357. old.

Dönitz nem akarta elfogadni ezt az Anglia által is támogatott követelést. Jodlt is Rheimsbe küldte, hogy segítsen Friedeburgnak. Eisenhower főhadiszállásán heves viták folytak. Ezek csak akkor fejeződtek be, amikor Dönitz belátta, hogy az általános fegyverletételre vonatkozó, Rheimsben aláírt jegyzőkönyv célja a német fasiszta hadsereg erőinek megőrzése, s ez egyúttal megszilárdíthatja kormánya helyzetét. Május 7-én 1 óra 30 perckor Jodl megkapta a hozzájárulást Dönitztől az általános fegyverletételre vonatkozó jegyzőkönyv aláírásához. Ezzel egy időben a német fasiszta hadseregcsoportok valamennyi parancsnoka rádióparancsot kapott, amely így hangzott: „Megparancsolom, hogy a keleti arcvonalról minél hamarabb szállítsanak nyugatra mindent, ami csak lehetséges. Szükség esetén harccal vágják át magukat a szovjet vonalakon.”770
770 Schultz: Die letzten 30 Tage. 87. old.

A rheimsi fegyverletételi jegyzőkönyvet Badell Smith és Jodl írta alá. A jegyzőkönyv úgy szólt, hogy Jodl tábornok mint a német fegyveres erők vezérkari főnöke, és mint a Dönitz-kormány meghatalmazottja, hozzájárul ahhoz, hogy Németország fegyveres erői letegyék a fegyvert az Egyesült Államok és Anglia és egyidejűleg a Szovjetunió csapatai előtt. A rheimsi jegyzőkönyvnek az angol—amerikai imperialisták azt a szerepet szánták, hogy törvényesítse Dönitz kormányát, és ily módon Németországban továbbra is fenntartsák a reakciós fasiszta klikk uralmát. Arra is hivatva volt ez a jegyzőkönyv, hogy kisebbítse a Szovjetunió Németország szétzúzásában játszott szerepét.

1945 május elején erősen fokozódott az Egyesült Államok és Anglia szovjetellenes tevékenysége. Különösen kitűnik ez Churchill elmefuttatásaiból és cselekedeteiből. Naplójába a következő bejegyzést írta: „Az én szememben a szovjet veszély már felváltotta a náci ellenséget.”771 Montgomerynak ezt az utasítást adta: „Gondosan gyűjtéssé össze és raktároztassa a német fegyvereket, hogy ismét könnyen kioszthatók legyenek a német katonák között, akikkel esetleg együtt kell működnünk, ha a szovjet támadás folytatódik.”772 Churchill ezt táviratozta Eisenhowernak: a német fegyvernek „már most is hasznukat vehetnők Franciaországban és különösen Olaszországban”.773
771 Churchill: The Second World War. VI. kötet, 569. old.
772 The Daily Herald. 1954. XI. 24.
773 Churchill: The Second World War. VI. kötet, 574. old.

Ily módon az Egyesült Államok és Anglia vezető körei azt tervezték, hogy a német fegyvereket és csapatokat a Szovjetunió, valamint a francia és olasz néptömegek ellen használják fel.

A szovjet kormány nem volt hajlandó törvényesnek elismerni a rheimsi egyezséget, már csak azért sem, mert ellenkezett a feltétel nélküli fegyverletétel Casablancában elfogadott elvével. A Szovjetunió követelte, hogy a legyőzött Berlinben írják alá a feltétel nélküli fegyverletételre vonatkozó hivatalos okmányt. Az amerikai és angol kormány, amelynek szándékát a szovjet kormány felismerte, kénytelen volt ehhez hozzájárulni.

A Németország feltétel nélküli fegyverletételére vonatkozó okmányt Keitel, Friedeburg es Stumpf Berlinben 1945 május 8-ról 9-re virradó éjjel 0 óra 42 perckor írta alá Visinszkij, a Szovjetunió külügyminiszterének helyettese és Zsukov marsall, a szovjet főparancsnokság megbízottja előtt. Az aláírásnál jelen volt meg Tedder angol légi marsall, Spaats amerikai tábornok és Delattre de Tassigny francia tábornok. Az okmány a kővetkező szavakkal kezdődik „Mi, alulírottak a német főparancsnokság nevében hozzájárulunk ahhoz, hogy minden szárazföldi, tengeri és légi fegyveres erőnk valamint a jelenleg német parancsnokság alatt levő összes erők feltétel nélkül letegyék a fegyvert a vörös hadsereg Legfelső Főparancsnoksága és egyidejűleg a Szövetséges expedíciós erők Legfelső Főparancsnoksága előtt.”774
774 A Szovjetunió külpolitikája a honvédő háború alatt III kötet 261. old., oroszul.

A feltétel nélküli fegyverletételre vonatkozó okmány aláírásával formailag befejeződött az európai háború. A Szovjetunió világtörténelmi jelentőségű győzelmet aratott a hitleri Németország és csatlósai felett. A szovjet hadsereg a fasiszta hadsereg szétzúzásával a német népet is felszabadította a hitleri járom alól.

A Szovjetuniónak a német néppel, különösen a berlini lakosokkal szemben tanúsított magatartása világosan mutatta a szovjet hadsereg felszabadító küldetését. Mikojan elvtárs a szovjet kormány megbízásából Németországba utazott, hogy élelmiszer- és egyéb anyagi segítséget nyújtson a nemet lakosságnak. A szovjet kormány erre a célra az arcvonal készleteiből majdnem 6 millió púd lisztet és gabonát, ezenkívül nagy mennyiségű egyéb élelmiszert utalt ki. A szovjet parancsnokság május végéig Berlin hárommillió lakosát ellátta élelmiszerjegyekkel, megszervezte a jegyekre történő fejadagkiszolgáltatást, beoltotta a lakosokat a járványos megbetegedések ellen, s helyreállította a városban a normális életet. Berlinben június elején már működött a földalatti vasút, jártak a villamosok, helyreállították a hidakat. A város vizet, gázt és villamos áramot kapott.

Németországnak azokon a részein, ahol megmaradtak a fasiszta propaganda ellen harcoló illegális kommunista szervezetek, a lakosság örömmel fogadta a szovjet csapatokat. Így volt ez Eisleben városban, ahol megőrizték a Krivoj Rog-i bányászok zászlaját és a szovjet csapatok megérkezéséig Lenin-emlékművet állítottak fel. Szemtanúk írják: „A piactéren vörös zászlótenger. A régi, évszázadokon át sok mindent látott városházán rendezkedett be az új, demokratikus hatalom — a munkásosztály képviseleti szerve. Az épületen ott lobog a Krivoj Rog-i bányászok dicső zászlaja, amelyet Ottó Brosowsky, a régi kommunista megőrzött, és a börtöni kínzások ellenére sem szolgáltatott ki a fasisztáknak. A téren magaslik Lenin szobra, amelyet a fasizmus és az amerikai megszállás idején gondosan elrejtettek. Lenin emlékműve annak szemléltető bizonyítékaként áll ott, hogy itt Németországnak ezen a részén, még a fasiszta éjszaka sötétjében sem aludt el a proletár internacionalizmus fáklyája annak bizonyítékaként, hogy nem hoztunk szégyent Ernst Thälmann pártjának zászlajára, és mindig fennen hordozzuk ezt a zászlót.”775
775 Otto Winzer: Tizenkétévi harc a fasizmus és a háború ellen. Moszkva, 242. old., oroszul.

SaLa

 

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

“A Győzelem napja 1945. május 9.” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Az írásban azért vannak elfogultságok,egyoldalú megközelítések !
    Ahogy telik az idő mindkét fél – főleg a nyugat – megpróbálják saját szerepüket felnagyítani a másikét meg kicsinyíteni.
    Az igazság – mint általában – középen van.

    A nyugatiak brutális bombázásai igenis jelentős hatással voltak a német hadigazdaságra. Az nyugati hadiszállítások igenis komoly hatással voltak a Szovetunió hadiiparára !

    A fő terhet a Szovjetunió viselte – akkor is ha saját diktátoruknak “köszönhették ” a nagyon eredményes német támadást.

    Az idő múltával azért lassan megnyílnak az eddig tikos katonai levéltárak és az emberiség végre megismeheti a nagy háború rejtett de fontos részleteit.

    Teljesen egyértelmű,hogy ha a németek nem támadják meg a Szovjetuniót, akkor Európa talán még mindig német megszállás alatt van !

  2. Biztos, hogy győzelem? 100%? Megosztottabb a világ mint valaha, tobzódnak az izmusok, a politikusokat nem érdeklik az emberek, csak azért mondanak némelyek “jó dolgokat” pontosabban tesz populista, néphülyítő kijelentéseket, mint minden politikus: így akarnak támogatást szerzeni. Mindössze a liberálisok (kis hazánkban a moslékok tobzódó aberrált deviáns keménymagja) engedhetik meg azt maguknak, hogy folyamatosan herrgeljék és köpködjék a normális embereket, mert mögöttük akkora tőke, befolyás, hatalom áll, hogy nem szorulnak rá tömegek támogatására. Ahogy annak idején Mitterand francia elnök mondta, jó, ha milliók állnak mögöttem, de jobb ha inkább vastag milliárdok. Azok meg szivárognak vastagon roncsokhoz. Anno sokat tettek a hálózat kiépítéséért a tetvek. Elloptak mindent amit lehetet. Hiteleket vettek fel, privatizáltak, adót, rezsit emeltek, megszorítottak és rekord összegeket hívtak le az unióból aztán minden pénzt a multikba, bankokba, civil szervezekhez, állami vállalatakonon keresztül talicskáztak ki. Azóta éjjel nappal azzal vannak, hogy orbán lop. Hozzájuk képest bolhafing. Tolvaj gazember és embertelen ócska banda akiknek szurkol admin, remegve, hogy jöjjenek vissza. Annyira élvezettel nézném ennek a balrados sok éves küzdelemnek a “gyümölcsét” ha egyszer tényleg megbuknának (sajna nem fognak én szóltam) és jönne a másik oldal. Talán megérem egyszer ha az idióta csukotkázás, a végtelen sok marhaságról szóló hablatyolás megszűnne, és normális reális elemzések lehetnének itt a balradon is. Nemcsak a legalja sajtóból átemelt uszítás, hazudozás, a fele sem igaz játék. Az egyéni vállalkozó úr, akit személyében sértett meg a fidesz, akiknek lelkes támogatója volt, ne egy oldalt és pár hiszékeny embert használjon fel személyes bosszújához, magát álkommunistának hazudva és az egészet egy kádári nosztalgiára épített cukormázzal leöntve egyoldalúan hergelve az igazságot gyurcsányi módra csak részben kibontva egy torz képet festve a tényeket semmibe véve. Győzelme sosem lesz ilyen módszerekkel. Elhiszem, hogy rossz a keserűség, édes a bosszú, de mindennel egyszer el kell számolni és az igazság mindig ki szokott derülni, a hazugság pedig akkor is az lesz ha ezerszer leírja valaki. 😉

    Admin:

    Te már teljesen elhülyültél rettegésedben!
    Akkor tegyük helyükre a dolgokat: Én Bűnbánó néven már a Libás – El Qro érában fröcsögtem a RENDSZER ELLEN! Akkor még nem volt balrad! De tudnék neked mesélni olyanokat, hogy kinyílna a bicska a zsebedben! DE TE NEM CSAK HÜLYE VAGY, HANEM EGY DÖBRÖGISTA BETEGLELKŰ NYALONC! Akivel nem is szabad szóba állni! Te csak a potkánigét tudod mantrázni, mert azért nyalod föl a zsozsót!

    Nem mentségemül: DE MIÉRT NE LEHETNE EGY RENDSZERVÁLTÓBÓL KÁDÁR – HÍVŐ, ha a volt MSZMP – tagokból lehet döbrögista, maszopos stb? ÉN MOST VEZEKLEK! Te meg a cimbijeid majd később! Gyanítom: NAGYON FÉLRE FOG ÁLLNI A SZÁTOK!

  3. A Győzelem Napja alkalmából számos cikk jelent meg a napokban és ezekhez kapcsolódóan a kommentek tömege értékelte a II. Vh. eseményeit szubjektív módon. Természetesen mindenki saját értékítélete szerint emelete ki az adott háborúshadjáratok, csaták, ütközetek, ostromok azon történéseit, résztvevőit, harcieszközeit, melyek saját meggyőződését legjobban alátámasztják. Mivel a történelemszemlélet szubjektív értékelés és ez alól még a történészek sem kivételek.
    Kimaradnák legyőzöttek és győztesek hadi eseményeinek értékeléséből, viszont egy érdekes cikket találtam a meduza,io honlapon, melyet ajánlok elolvasásra. A cikk orosznyelven jelent meg és a háború során végzett szovjet gyógyszer kutatással foglalkozik. Úgy, mint a penicillin szovjet változatának kifejlesztésével és ipari gyártásának megszervezésével, mit alkalmaztak skorbut (C-vitamin hiány) elleni küzdelemben a körül zárt Leningrádban, vagy milyen szerepet játszottak a népi gyógymódok a gyógyításban az adott korszakban.

    https://meduza.io/feature/2020/05/09/kak-velikaya-otechestvennaya-voyna-izmenila-sovetskuyu-meditsinu-pyat-glavnyh-innovatsiy-voennogo-vremeni

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .