Lenin

Lenin életének és tevékenységének rövid rajza

Idegennyelvű irodalmi kiadó
Moszkva 1942
IX

LENIN végtére, újra hazájában, a forradalomtól lángbaborított Oroszországban van. Az úton, Finnországból Oroszországba, a vonaton, Lenin a katonákkal beszélget, mohón kifaggatja őket mindenről. Még ott, a vasúti kocsiban rövid előadást tart nekik „a földről, a szabadságról és a háború befejezéséről”, ahogy visszaemlékszik az egyik katona.

Lenin első, megrendítő találkozása a munkásokkal április 3-án (16-án) este történt Bjeloosztrov állomáson. Itt fogadták Lenint a szesztrorecki munkások és a petrográdi munkások küldöttsége Sztálin elvtárssal együtt.

Az egyik munkás, aki jelen volt Lenin fogadtatásánál, így emlékszik vissza:

„Alighogy Iljics megindult, elordítottam magam: »Vegyétek a karjaitokra!« Megfogtam a lábánál, de úgy, hogy elvesztette az egyensúlyt és átfogta a nyakamat. Körülöttem más elvtársak voltak — megfogtuk Iljicset, ő meg azt mondta: »Csöndesebben fiuk, mit csináltok…« — és vittük. A várakozó tömeg utat nyitott. (Rajtunk kívül még sok mindenféle ember volt a peronon.) Bevittük Iljicset az állomás épületébe, talpra állítottuk. Iljics áll és senki se tud egy hangot kiejteni… Az örömtől, mintha megmerevedtünk volna… Iljics áll és néz; az összes munkások körülötte. Most is emlékszem rá — nem álmodtam: ott áll Vladimir Iljics szürke öltönyben a bjeloosztrovi állomás deszkapadlóján.

Valami kimondhatatlan volt ebben a jelenetben. Láttam, hogy Iljics szintén nagyon izgatott. De ez csak egy pillanatig tartott; ahogy mondani szokás azonnal »magához tért« és megfogott, sorba csókolt bennünket. Az elvtársak közül valaki üdvözlő beszédbe kezdett a szesztrorecki munkások nevében.”*)
*) „Iljicsről”, Moszkva, (1934) 13. old. (oroszul).

Lenin április 3-án (16-án), este 11 óra 10 perckor érkezett Petrográdra. A Finnországi pályaudvar, a pályaudvar előtti tér, a környező uccák zsúfolva voltak a vörös-zászlós munkások, katonák és matrózok ezreivel. A tömeget leírhatatlan lelkesedés fogta el, amikor Lenin kilépett a vasúti kocsiból. A proletariátus szűnni nem akaró „hurrá”-val fogadta vezérét. Lenin mélyen meg volt illetődve. A munkások vállukra vették és a pályaudvar nagy termébe vitték. Itt a mensevik vezérek elkezdték „üdvözlő” beszédeiket, de Lenin, ügyet se vetve rájuk, kiment a térre, ahol a munkások, katonák és matrózok várták. Egy páncélautón állva, elmondotta híres beszédét, melyben harcra hívta fel a tömegeket a szocialista forradalom győzelméért. „Éljen a szocialista forradalom!” — ezekkel a szavakkal fejezte be Lenin első beszédét, melyet a számkivetés hosszú esztendei után tartott a petrográdi proletárok és katonák előtt.

A pályaudvartól páncélautó elvitte Lenint a bolsevik párt Központi Bizottságába. A dolgozók ezrei hosszú sorokban követték Lenint. A fényszórók fénykévéi világították meg útját, melyet a munkások és munkásnők kordonja biztosított.

Lenin megérkezésének óriási jelentősége volt a bolsevik párt, a forradalom számára. A forradalomnak rendkívüli erejű elmére volt szüksége, hogy gyorsan eligazodjék a bonyolult helyzetben és biztonsággal rámutasson a dolgozó tömegek legközelebbi céljaira. Rendkívüli akaraterőre volt szükség, hogy a tömegeket a helyes úton vezesse e cél felé és hogy győzzön. Az ész és az akarat ilyen óriása volt Lenin, aki magáévá tette az egész világ dolgozói forradalmi harcainak tapasztalatait, aki a proletariátus feladatainak tudományos megértésében a legmagasabb fokon állt. A forradalom vezére elfoglalta a helyét.

Lenin azonnal titáni forradalmi munkához fogott. Még aznap éjszaka kifejtette nézeteit barátai és legközelebbi fegyvertársai előtt.

Április 4-én (17-én), reggel, a párt vezető funkcionáriusainak gyűlésén, a Tauriai palotában, előadást tartott a háborúról és a forradalomról. Előadása téziseit azután megismételte a Szovjetek Összoroszországi Tanácskozásán, melyen a bolsevik és mensevik küldöttek vettek részt.

Ezek voltak Lenin híres áprilisi tézisei, melyek a pártnak új irányvonalat adtak. Ezekben a tézisekben Lenin összefoglalta a párt harci tapasztalatait és zseniális haditervét adta annak, hogyan küzdjön a párt az átmenetért a polgári-demokratikus forradalomból a szocialista forradalomba.

Lenin rámutatott arra, hogy a helyzet jellemző sajátsága a kettős hatalom: az Ideiglenes Kormány mellett valójában egy másik kormány is van — a szovjetek. Az Ideiglenes Kormány a burzsoázia diktatúrájának szerve, a szovjetek — a proletariátus és a parasztság forradalmi demokratikus diktatúrájának a szerve. A kettős hatalom a forradalom fejlődésének csupán átmeneti mozzanatát fejezi ki és sokáig nem tarthat, mert az államban nem lehet két hatalom. „A jelen pillanat sajátszerűsége Oroszországban — mondotta Lenin — az átmenet a forradalom első szakaszáról, mely a proletariátus kellő öntudatosságának és szervezettségének hiányában a hatalmat a burzsoázia kezébe adta, — a forradalom második szakaszára, mely a hatalmat a proletariátus és a legszegényebb parasztság kezébe kell, hogy adja”.*)
*) Lenin Összes Művei, XX. köt., 88. old. (oroszul).

A tézisek alapvető követelése: az egész államhatalom átadása a szovjetek kezébe, a szovjetköztársaság megteremtése. A marxisták mindaddig a parlamentáris demokratikus köztársaságot tartották a társadalmi politikai szervezet legalkalmasabb formájának a kapitalizmusról a szocializmusra való áttérés időszakában. Lenin, a Párizsi Kommün tapasztalatait tanulmányozva és kritikailag átdolgozva, az 1905-ös és 1917-es két orosz forradalom tapasztalatainak alapján, arra a következtetésre jutott, hogy a szocializmusra való átmenet időszakában a társadalom politikai szervezetének új és legmagasabb formája a szovjetköztársaság.

A szovjetekben Lenin felfedezte a proletárdiktatúra államformáját. Zseniális felfedezés volt ez a marxista tudomány terén. Ha Lenin nem helyettesítette volna a szovjetek köztársaságának új tételével a régi marxista tételt, mely szerint a kapitalizmusról a szocializmusra való átmenet időszakában a társadalom politikai formája a parlamentáris demokratikus köztársaság, „a párt sötétben botorkált volna, a szovjetek dezorganizálódtak volna, ma nem volna nálunk szovjethatalom, a marxista elmélet súlyos veszteséget szenvedett volna. A proletariátus vesztett volna vele, a proletariátus ellenségei nyertek volna.”*)
*) A SzK(b)P Története. Rövid tanfolyam, 365. old. (magyarul).

A háború, mondták a tézisek, az Ideiglenes Kormány uralma alatt is imperialista háború marad, a kormány burzsoá jellege folytán. A proletariátus csak abban az esetben fog forradalmi háborút folytatni, ha az államhatalom átmegy az ő kezébe. A párt feladata az, hogy állhatatosan és türelmesen megmagyarázza a tömegeknek, hogy a burzsoázia hatalmának megdöntése nélkül nem lehet a háborút demokratikus békével befejezni.

A kormánnyal szemben Lenin kiadja a jelszót: „Semmi támogatást az Ideiglenes Kormánynak!” De figyelmeztetett arra, hogy ezt a kormányt most nem lehet megdönteni, mert a szovjetek támogatják. Mindenekelőtt meg kell győzni a tömegeket arról, hogy a szovjetek a forradalmi kormány egyedül lehetséges formája, hogy az egész államhatalomnak a szovjetek kezébe kell átmennie és a burzsoázia Ideiglenes Kormányának helyébe szovjetkormányt kell alakítani.

Kiindulva abból a tényből, hogy a szovjetekben túlnyomó számban vannak a mensevikek és eszerek, Lenin a következő feladatot tűzte a bolsevikok elé: meg kell magyarázni a tömegeknek a paktáló pártok áruló lényegét, el kell szigetelni a mensevikeket és eszereket a tömegektől és meg kell hódítani a szovjetekben a többséget, hogy a szovjeteken keresztül megváltoztassuk a kormány összetételét és politikáját.

Ez a forradalom békés fejlődésének esetére szólt.

A tézisek megállapították a szocializmusra való átmenet konkrét gazdasági intézkedéseit: a földesúri földek elkobzását, az ország összes földjeinek nacionalizálását, az összes bankok összeolvasztását egy nemzeti bankká, s ennek a szovjetek ellenőrzése alá helyezését, a javak társadalmi termelésének és elosztásának munkásellenőrzését.

A pártpolitika terén Lenin feladatul tűzte ki a párt programjának és elnevezésének megváltoztatását. Azt követelte, hogy mondjanak le a párt szociáldemokrata elnevezéséről, mert ezt az elnevezést beszennyezték a II. Internacionále pártjai és az orosz mensevikek, akik aljasul elárulták a szocializmust. Lenin azt javasolta, hogy a bolsevik pártot kommunista pártnak nevezzék, ahogy Marx és Engels nevezték pártjukat, mert a bolsevik párt végcélja, a kommunizmus felépítése.

Végül Lenin a III. Kommunista Internacionále megalapítását javasolta.

Lenin tézisei nagyszerű perspektívát nyújtottak. Alapjuk az a tanítás volt, hogy a szocializmust egy különálló országban fel lehet építeni. Ezek a tézisek harcra lelkesítették a munkásokat a burzsoázia hatalmának megdöntéséért, a proletárdiktatúráért. A téziseket az egész párt a legnagyobb megelégedéssel fogadta el — néhány olyan elszigetelt egyén kivételével, mint Kámenyev és Rykov s a mensevikek egyéb szócsövei.

Lenin téziseinek világtörténelmi jelentősége abban áll, hogy a pártot elméletileg megalapozott konkrét tervvel fegyverezték fel a polgári forradalomról a szocialista forradalomra való áttérés megkezdésére. Vezérének, Leninnek vezetése alatt, a párt harcba szállt a terv megvalósításáért.

Az áprilisi tézisek Lenint, mint következetes forradalmárt és zseniális tudóst világítják meg, aki bátran tör új utakat a marxista tudományban.

Sztálin elvtárs 1938 májusában, a főiskolák munkatársainak fogadásán ezt mondotta: „A tudomány egy ilyen legkiválóbbjánál, aki egyben korunk legnagyobb embere, meg szeretnék állani. Leninre gondolok, tanítómesterünkre, nevelőnkre. Emlékezzenek az 1917-es évre. Oroszország társadalmi fejlődésének tudományos elemzése alapján, a nemzetközi helyzet tudományos elemzése alapján, Lenin akkor arra a következtetésre jutott, hogy az egyetlen kivezető út a helyzetből a szocializmus győzelme Oroszországban. Ez a következtetés az akkori idő sok tudományos férfia számára több volt, mint váratlan. Plechánov, a tudomány egyik legkiemelkedőbb alakja, akkoriban megvetéssel beszélt Leninről, azt erősítgette, hogy Lenin »félrebeszél«. A tudomány nem kevésbé ismert más művelői azt erősgették, hogy »Leninnek elment az esze«, hogy Lenint el kellene valahová dugni, lehetőleg jó messzire. A tudomány minden rendű és rangú embere Lenin ellen üvöltött akkoriban, mint aki lerombolja a tudományt. Lenin azonban nem riadt vissza attól, hogy az ár ellen menjen, a megcsontosodás ellen. És Lenin győzött.”*)
*) J. Sztálin: Leninről, 50. old. (magyarul).

A burzsoázia, a mensevikek és eszerek bősz üvöltéssel fogadták Lenin téziseit. Lenin ellen vad rágalomhadjárat indult meg. Csak úgy zúdultak rá a fenyegetőzések. A burzsoá sajtó Lenin fizikai megsemmisítését követelte.

De Lenint nem ijesztették meg a burzsoázia és lakájai fenyegetőzései. Jól tudta, hogy a jövő a bolsevikoké. A tömegek a lenini tézisekből megtudták, hogy a bolsevikok az azonnali demokratikus békét akarják, a földesúri földek azonnali elvételét, erélyes harcot az éhség és a gazdasági összeomlás ellen. És éppen ez volt az, amit Oroszország összes dolgozói akartak.

Lenin ellenállhatatlan ereje éppen abban állt, hogy egyszerű, kristálytisztán világos jelszavakat adott, amiket mindenki, még a kevéssé fejlett dolgozó ember is megértett. Ezek a jelszavak a dolgozók évszázados reményeit és vágyait fejezték ki és ezért lelkesítették és harcra bátorították őket az osztályellenség ellen.

Lenin megérkezése után azonnal a legtevékenyebben részt vett a bolsevik párt petrográdi szervezetének életében. Közvetlen vezetése alatt tartották meg áprilisban a petrográdi városi pártkonferenciát. A petrográdi bolsevikok konferenciája Lenint követte és az áprilisi tézisek alapján tömörült.

A konferencia idején hatalmas tiltakozó mozgalom indult meg a petrográdi munkások és katonák között az Ideiglenes Kormány imperialista politikája ellen. Ez a mozgalom a burzsoázia hatalmának első válságához vezetett. E napokban, április 20, 21 és 22-én (május 3—5), a bolsevikok Központi Bizottsága mindennap ülésezett. Lenin élesen elítélte a petrográdi szervezetnek azt a maroknyi csoportját, amely a pártvonaltól eltérve, kalandor-politikával az Ideiglenes Kormány azonnali megdöntését követelte, noha a helyzet erre még nem érett meg. Ugyanakkor minden intézkedést megtett arra, hogy a tömegek levonják a tanulságot e napok eseményeiből, melyek leleplezték az Ideiglenes Kormány imperialista politikáját.

A párt tömörítésére konferenciát kellett összehívni. Lenin gondosan készült rá. Április 24-én (május 7-én), Petrográdon megnyílt a bolsevikok VII. („áprilisi”) konferenciája. A konferencia Lenint választotta meg elnökének. Lenin tartotta a három legfontosabb előadói beszédet és felszólalt az összes pontokhoz.

Lenin beszédeiben feleletet adott minden alapvető kérdésre, amit a forradalom felvetett és megállapította a párt taktikáját. Rámutatott arra, hogy a párt irányvétele a szocialista forradalomra, az osztályerők új elosztását tételezi fel, hogy az új forradalomban a proletariátus szoros szövetségben halad a szegényparasztsággal, miközben semlegesíti a középparasztságot és elszánt harcot folytat a burzsoázia ellen, ideértve a kulákságot is. A párt legközelebbi feladatát Lenin ebben a jelszóban fejezte ki: „Minden hatalmat a szovjeteknek!”

Lenin leleplezte Kámenyev, Rykov, Pjátakov, Buchárin és csekély számú követőik pártellenes álláspontját. Ezek a mensevikekkel együtt kijelentették, hogy Oroszország nem érett a szocialista forradalomra. A konferencia egyhangúlag Lenin vonalát fogadta el, a polgári forradalomnak szocialista forradalomba való átnövésére irányította a pártot.

A párt, az áprilisi konferencia határozatai alapján óriási munkát fejtett ki a tömegek politikai nevelése és megszervezése terén. E munka középpontjában Lenin állt, hűséges fegyvertársaival, Sztálinnal, Szverdlovval, Molotovval, Ordzsonikidzével, Dzerzsinszkivel és másokkal.

Lenin energiája valóban kifogyhatatlan volt. A „Právdá-ban” majdnem mindennap cikke jeleni meg, gyakran ugyanabban a számban több is. A „Právda” még azokban a napokban is hozott cikkeket tőle, amikor Leninnek óriási munkát kellett végeznie az áprilisi konferencia vezetése körül. Lenin Oroszországba érkezésétől fogva, egészen a júliusi napokig több, mint 150 cikket és több brosúrát írt.

Lenin gyakran felszólalt a tömeggyűléseken, a munkások és katonák gyűlésein. Járt a Putilov-, Obuchov-, Szemjánikov-gyárakba, meglátogatta a „Treugolnik”-gyár, az ochtai lőporgyár, a ,,Trubocsni”-gyár, az Alexandrovszki-gépgyár, az „Ájváz” és a „Szkórohod”-gyár munkásait, a Nikoláj- (jelenleg Októberi) vasútvonal vagon gyárának főműhelyeit és a többi petrográdi ipari óriást. Felszólalt a parasztküldöttek I. összoroszországi kongresszusán, a gyári-üzemi bizottságok petrográdi konferenciáján, az I. összoroszországi szovjetkongresszuson.

Lenin, mint szónok, ellenállhatatlan erővel magával ragadta a tömegeket. Szavainak erejét vaslogikája, ügye igazságába vetett törhetetlen hite, az egyszerűség, a világosság és az igazmondás adta. Ahogyan Gorki mondotta Leninről: „beszéde mindig az ellenállhatatlan igazság fizikai érzését keltette”.*)
*) M. Gorki V. I. Lenin, (1932) 29. old (oroszul).

Egyik munkás így emlékszik vissza a Putilov (jelenleg Kírov) gyárban tartott beszédére:

„Valahogy váratlanul, a népből, a negyvenezres tömegből ő emelkedett a szószékre… Nem tudom, lehet-e szavakat találni, amik visszaadnák azt a nagy hatást, azt a különös erőt, mellyel mindenkit lenyűgözött, aki hallgatta… Amit Iljics mondott, az magával ragadott és gyújtott. Megszűnt a félelem, elmúlt a fáradtság. És úgy tűnt fel, mintha nem egyedül Iljics beszélne, hanem mind a negyvenezer munkás, ki ülve, ki állva, ki ágaskodva mondaná el legbensőbb gondolatát. Úgy tűnt fel, mintha minden, ami a munkásban volt, megszólalna Iljics hangján. Minden, amit valamennyi gondolt, amit önmagában élt át, de aminek kimondására, arra, hogy társával teljesen és pontosan közölje, nem volt alkalma és nem volt szava: — mindaz egyszerre formát öltött és hangot talált.

Úgy tűnt fel, mintha az egész tömeg teljes erejéből kiáltani szeretne valamit.”*)
*) „Munkások Leninről”, (1934) 37. old (oroszul).

Lenin egyszerű és igaz szava a néptömegek tudatának mélyére hatolt.

Lenin cikkeiben, előadásaiban, beszédeiben pontos és világos utasításokat kapott a bolsevikok pártja a forradalmi munkára. A munkás és katona tömegek ezekben a beszédekben megtalálták a bolsevik vonal világos és érthető magyarázatát, az Ideiglenes Kormány és a mensevik-eszer blokk népellenes politikájának leleplezését.

A mensevikek és eszerek szilárdan a burzsoá hatalom mellett foglaltak állást. A szovjetek I. összoroszországi kongresszusán (1917 június) a mensevik vezér Cereteli, kijelentette, hogy polgári hatalom nélkül, a burzsoáziával való szövetség nélkül, a forradalom elpusztul. Makacsul erősítgette, hogy Oroszországban nincsen olyan párt, amely hajlandó volna teljes egészében egymaga átvenni a hatalmat. Lenin akkor a helyéről odakiáltott: „Van olyan párt!” Ezek a szavak úgy hatottak, mint a derült égből a villám. A bolsevikok pártja, jelentette ki Lenin, minden percben „hajlandó teljes egészében átvenni a hatalmat… Tiszteljetek meg bizalmatokkal és mi elmondjuk programunkat.”**)
**) Lenin Összes Művei, XX. köt., 482. old. (oroszul).

És Lenin a kongresszus előtt kifejtette a bolsevik párt platformját a forradalom alapvető kérdéseiben.

A bolsevikok tömegbefolyása napról-napra nőtt. A bolsevikok a szovjetkongresszus idejére egy erejüket demonstráló tüntetést készítettek elő. A tüntetés június 10-ére (23-ára) volt kitűzve. Minden elő volt készítve. De június 9-én (22-én) a mensevikek és eszerek befolyása alatt álló szovjetkongresszus a tüntetést betiltotta. Ha a bolsevikok a tilalom ellenére megtartják a tüntetést, ezzel a szétverés veszélyének tették volna ki kádereiket. A bolsevikok Központi Bizottsága június 10-én éjszaka elhatározta, hogy a tüntetést nem tartja meg. Ezt a határozatot azonnal és szervezetten keresztülvitték; ilyen rugalmas és szervezett volt a Lenin nevelte párt.

A kongresszus mensevik-eszer vezetősége és a petrográdi szovjet Végrehajtó Bizottsága maga volt kénytelen a tömegek nyomása alatt június 18-ára (július 1-re) tüntetést kitűzni. Ezen a napon Petrográd munkásainak és katonáinak félmilliós tömege ment ki az uccára, de nem mensevik-eszer, hanem bolsevik zászlók alatt.

Az ország minden szögletéből, a gyárakból és üzemekből, a falvakból és lövészárkokból özönlöttek Leninhez a rokonszenv, a támogatás, a forró szeretet szavai. Ilyen kérdésekkel fordultak Leninhez: „hogyan fejezzük be a háborút?”, kérték, hogy írja meg a „véleményét az agrárkérdésről és a fronthelyzetről”, küldjön „programot magyarázatokkal” stb. Egy katona-csoport ezt írta Leninnek: „Állandóan azt susogják a fülünkbe, hogy Ön — a nép és Oroszország ellensége, stb. De a katonák ezt nem hiszik és rokonszenveznek önnel.” Egy másik levélben azt írják a frontról: „Lenin elvtársunk, barátunk Lenin! Vedd tudomásul, hogy mi, ennek és ennek az ezrednek katonái, mind egyszálig hajlandók vagyunk bárhová követni téged és, hogy a te eszméd valóban a parasztok és munkások akaratát fejezi ki.”*)
*) D. I. és M. I. Uljánov: Leninről, (1934) 81., 82. old. (oroszul.)

Lenin állhatatosan és fáradhatatlanul kovácsolta a forradalom politikai hadseregét, gondosan előkészítette az eljövendő harcokra, ügyesen elkerülte az időelőtti összeütközéseket. Amikor július 3—4-én (16—17-én) Petrográdon a munkások és katonák a „Minden hatalmat a szovjeteknek!” követeléssel léptek fel, a bolsevikok mindent megtettek, hogy békés és szervezett jelleget adjanak a mozgalomnak. Ez sikerült is. Lenin és Sztálin, ügyesen manőverezve, megakadályozták az időelőtti, kedvezőtlen feltételek mellett vívott harcot, nem engedték, hogy a burzsoázia vérbe fojtsa a munkások és parasztok mozgalmát.

Az ellenforradalom, kihasználva a júliusi eseményeket, támadásba ment át. A bolsevik pártot üldözni kezdték, számos vezető tagját letartóztatták. A Nyevszki Proszpekten, nyílt uccán legyilkoltak egy Vojinov nevű bolsevik munkást, csak azért, mert a „Právda-röpiratot” árusította. A július 5-ére (18-ára) virradó éjjel a kadétiskola növendékei szétrombolták a „Právda” szerkesztőségi helyiségét. Lenin csak véletlenül menekült meg: félórával a banditák támadása előtt ment el a szerkesztőségből.

A bolsevikok és vezetőik ellen vad rágalomhadjáratot indítottak. Lenin ellen a Németország javára való kémkedés hazug vádját emelték, amit provokátorok „vallomásai” alapján tákoltak össze. De Lenin csak a maga igazának bizonyítékát látta a forradalom ellenségeinek, a nép ellenségeinek ebben az üvöltözésében. Szerette idézni Nyekrászov szavait:

Nem dicsérő, édes szavakból
Halljuk ki az elismerést,
Hanem az ordító haragból.

Az Ideiglenes Kormány kiadta a parancsot Lenin letartóztatására. Nagy összeget tűztek ki Lenin fejére. „A bolsevizmus elleni harc ligája” már júniusban határozatot hozott: meg kell ölni Lenint. Most pedig a tisztiiskolai növendékek, a tisztek, a kémek és provokátorok mindent tűvé tettek, úgy keresték Lenint.

De a párt, maga is illegalitásba vonulván, mély illegalitásba rejtette el vezérét, Lenint.

Különösen nagy Sztálin és Szverdlov érdeme Lenin életének megőrzésében. Amikor július 7-én (20-án) kadétiskolások betörtek Lenin lakásába, Lenin már nem volt ott. Július 5-én (18-án) Szverdlov figyelmeztette a fenyegető veszélyre és Lenin még aznap reggel elrejtőzött. Két napon keresztül járt egyik lakásból a másikba. Július 6-án (19-én) résztvett a párt Petrográdi Bizottságának ülésén, melyet a Renault-gyár portás-fülkéjében tartottak.

Július 7-én (20-án) Lenin már biztosabb helyen volt. Egy régi bolsevik, egy Alilujev nevű munkás lakásán, ugyanabban a szobában, ahol később 1917 augusztusától októberig Sztálin lakott.

De a tartózkodás itt sem volt veszélytelen. Július 11 (24) –ről 12 (25)-re virradó éjjel, Sztálin elvtárs megszervezte, hogy Lenin egy másik munkás lakására költözzék, a Razliv nevű állomásra. Lenin leborotválta szakállát, megnyírta bajuszát és haját és felismerhetetlenné vált. A Razliv nevű állomáson eleinte egy fészer padlásán rejtőzködött. Néhány nap múlva átment egy kunyhóba a Razliv-tó mentén. Amikor augusztus végén hideg lett, Sztálin elvtárs megszervezte, hogy Lenin Finnországba utazzon. Lenin parókában és egy munkás nevére kiállított okmányokkal, mint fűtő utazott át egy mozdonyon a finn határon és eleinte egy Jalkala nevű faluban, később pedig Helsingforsban élt. A finnországi bolsevikokat bízták meg, hogy vigyázzanak Lenin biztonságára.

A júliusi események után a forradalom új szakasza kezdődött. Végetért a forradalom békés periódusa. A szurony került napirendre. Az ország politikai helyzete élesen megváltozott. A kettős-hatalom megszűnt. Minden hatalom az ellenforradalmi Ideiglenes Kormány kezébe ment át. A szovjetek a kormány függvényévé lettek. A mensevikek és eszerek, akik kezükben tartották a szovjeteket, végleg az ellenforradalom nyílt segítőivé váltak.

A forradalmi taktika nagy mestere, Lenin, azt javasolta, hogy a „Minden hatalmat a szovjeteknek!” jelszót ideiglenesen el kell ejteni. Július 3-a 4-e után, mondotta, ez a jelszó objektíve a nép becsapása volna, azt az illúziót keltené, hogy a mensevik-eszer szovjetek még most is kezükbe vehetik a hatalmat. Lenin rámutatott arra, hogy 1917 júliusának tapasztalatai után a forradalmi proletariátusnak „önállóan kell a kezébe ragadnia az államhatalmat; enélkül a forradalom győzelme lehetetlen”.*)
*) Lenin Összes Művei, XXI. köt., 38 old. (oroszul).

Amikor Lenin a „Minden hatalmat a szovjeteknek!” jelszó ideiglenes elejtését javasolta, figyelmeztetett arra, hogy ez korántsem jelent lemondást a harcról a szovjethatalomért.

„A szovjetek — írta Lenin — szerepelhetnek és a szovjeteknek szerepelniük is kell ebben az új forradalomban, de nem a mostani szovjeteknek, melyek a burzsoáziával való paktálás szervei, hanem a burzsoázia ellen irányuló forradalmi harc szerveinek. Hogy mi akkor is azon az állásponton leszünk, hogy az egész államot a szovjet-típus alapján kell felépítenünk, ez tény. Nem a szovjetekről általában van itt szó, hanem a harcról, az adott ellenforradalom ellen és az adott szovjetek árulása ellen.”**)
**) Ugyanott.

Az új taktika és az új jelszavak kidolgozására Petrográdon egybegyűlt a bolsevik párt VI. kongresszusa. A kongresszus július 26-án (augusztus 8-án) nyílt meg. Lenint, aki illegalitásban volt, tiszteletbeli elnökének választotta. Lenin rejtekhelyéből vezeti a kongresszust, fegyvertársain, Sztálinon, Szverdlovon, Molotovon, Ordzsonikidzén keresztül. Vázlatban elkészítette a téziseket a kongresszus főkérdéseiben. A kongresszust közvetlenül Sztálin elvtárs vezette. Beszédeiben szabatosan, Lenin módjára, fogalmazta meg a párt feladatait és taktikáját a forradalom új szakaszában.

A kongresszus elejtette a „Minden hatalmat a szovjeteknek!” jelszavát és új jelszót adott a fegyveres felkelés előkészítésére. Ez a jelszó arra irányult, hogy a proletariátus a szegény-parasztsággal szövetségben erőszakkal ragadja meg a hatalmat.

A kongresszus határozottan elítélte az opportunisták trockista kirohanásait, akik felléptek a pártnak a fegyveres felkelésre vett irányvonala ellen, a proletárdiktatúra és Lenin ama tanítása ellen, hogy a szocializmus győzelme országunkban lehetséges.

Követve vezérének utasításait, a kongresszus a fegyveres felkelés, a szocialista forradalom felé irányította a pártot.

Röviddel a párt VI. kongresszusa előtt, az ellenforradalmi Ideiglenes Kormány, kémek és provokátorok vallomásai alapján, képtelen provokációs és „hazaárulási” vádat gyártott Vladimir Iljics ellen és kiadta a parancsot Lenin letartóztatására és bíróság elé állítására. Az Ideiglenes Kormánynak ez a lépése a felháborodás és tiltakozás hullámát verte fel a széles munkástömegek és a forradalmi katonák között.

Kámenyev, Trocki, Rykov és mások, még a kongresszus előtt azt tartották, hogy Leninnek meg kell jelennie a bíróság előtt, bár világos volt, hogy ez a „bíróság” a forradalom vezérének fizikai megsemmisítésére tör. Sztálin elvtárs-határozottan állást foglalt az ellen, hogy Lenin a bíróság előtt megjelenjen.

A VI. kongresszus külön megtárgyalta ezt a kérdési és Lenin jelentkezése ellen foglalt állást, úgy vélve, hogy itt nem bíráskodásról van szó, hanem arról, hogy Leninnel végezni akarnak. A kongresszus tiltakozását fejezte ki e rendőri rágalomhadjárat ellen, melyet a burzsoázia a forradalmi proletariátus vezérei ellen vezetett és üdvözletét küldte Leninnek.

Lenin az illegalitásban egy pillanatra sem hagyta abba harcos tevékenységét. Szoros kapcsolatot tartott fenn a párt Központi Bizottságával. Számos cikket írt a párt központi lapja számára. Utolsó illegalitása idején hatvannál több cikket, brosúrát és levelet írt. A proletariátus hallotta vezérének hangját, érezte vezetését.

Lenin törhetetlenül meg volt győződve arról, hogy a szocialista forradalom győzni fog, hogy a hatalom rövidesen a proletariátus kezébe kerül. Ordzsonikidze, aki meglátogatta Lenint, amikor az a kunyhóban rejtőzött, emlékezik, milyen mély benyomást tett rá Lenin kijelentése, hogy a felkelés nem később, mint szeptemberben, októberben meglesz. „Még jobban bámulatba ejtett az, — beszéli Szergo Ordzsonikidze — hogy amikor elmeséltem, hogy egy elvtárs azt mondotta, hogy legkésőbb augusztusban, szeptemberben a hatalom a bolsevikok kezébe jut és a kormány feje Lenin lesz, Iljics a legnagyobb komolysággal azt felelte: »Igen, ez így lesz.«”*)
*) G. K. Ordzsonikidze: Válogatott cikkek és beszédek, (1939) 214. old. (oroszul).

Az illegalitásban, kitéve annak a veszélynek, hogy az Ideiglenes Kormány kopói minden percben megtalálhatják, Lenin mélyen átgondolta és minden oldalról megvilágította az állam kérdését, a proletárdiktatúra politikájának és első gyakorlati intézkedéseinek alapján. Óriási elméleti munkájának gyümölcsei: az „Állam és forradalom”. „A fenyegető katasztrófa és hogyan harcoljunk ellene?”, „Megtartják-e a bolsevikok az államhatalmat?” c. művek.

„Állam és forradalom” c. zseniális munkájában Lenin mindenekelőtt visszaállította Marx és Engels valódi tanítását az államról. De Lenin nem érte be ezzel. Az 1905-ös és 1907-es orosz forradalmak tapasztalataira támaszkodva, ebben és egyéb munkáiban tovább fejlesztette a marxizmust az állam és a proletárdiktatúra kérdéseire vonatkozólag. Rámutatott arra, hogy a proletárdiktatúra nem lehet mindenkire, gazdagra és szegényre egyaránt kiterjedő demokrácia. A proletárdiktatúrának „olyan államnak kell lennie, mely új módon demokratikus (a proletariátus és általában a nincstelenek számára) és új módon diktátori (a burzsoázia ellen)”**)
**) Lenin Összes Művei, XXI. köt., 393. old. (oroszul).

Megmutatta továbbá Lenin, hogy a proletárdiktatúra nem jöhet létre a burzsoá társadalom békés fejlődésének eredményeként, hanem csak a proletariátus erőszakos forradalma révén, a burzsoá államgépezet szétzúzása révén. Megállapította, hogy a munkásosztályra milyen feladatok háramlanak a saját államapparátusának megteremtése körül, meghatározta az állam elhalásának gazdasági alapjait, megvilágította a kommunista társadalom két fejlődési fázisának alapvető vonásait.

Lenin roppant jelentőséget tulajdonított az államról szóló munkájának és megtette az intézkedéseket, hogy a munkát teljes épségben megőrizze a párt számára. A pártvezetőségnek azt írta, hogy, ha őt az Ideiglenes Kormány ügynökei meggyilkolnák, mindent meg kell tenni a Stockholmban maradt „A marxizmus és az állam” c. füzetek közlésére. Amikor illegálisan átutazott Finnországba, átadta az őt kísérő elvtársnak az „Állam és forradalom” kéziratát s azzal bízta meg, hogy, letartóztatása esetén, átadja a kéziratot Sztálinnak.

Leninnek az volt a szándéka, hogy megírja könyvének második részét, melyben le akarta vonni az 1905-ös és 1917-es orosz forradalmak legfőbb tanulságait, általánosítani a szovjethatalom tapasztalatait. E munka tervét össze is állította. „De a címen kívül — írta Lenin az első kiadáshoz írt utószavában — egyetlen sort sem tudtam belőle megírni: »megzavart« a politikai válság, az 1917-es októberi forradalom előestéje. Az ilyen »zavarásnak« csak örülni lehet. A brosűra második része (mely »az 1905-ös és 1917-es orosz forradalmak tapasztalatáról« fog szólni) talán sokáig várat még magára: kellemesebb és hasznosabb dolog a »forradalom tapasztalatait« végigcsinálni, mint írni róluk.”*)
*) Lenin Összes Művei, XXI. köt., 455. old. (oroszul).

A halál megakadályozta Lenint abban, hogy elvégezze a tervbe vett munkát.

Lenin kidolgozta a proletárdiktatúra első időszakának gazdasági platformját. Ezt a platformot „A fenyegető katasztrófa és hogyan harcoljunk ellene” c. brosúrájában formulázta meg. Az önkényuralom és a burzsoázia a szakadék szélére vitték az országot, írta Lenin. Az ország megmentése, védelmi képességének megszilárdítása és a szocializmus építése, szoros és elszakíthatatlan kapcsolatban vannak egymással. Az országot csak forradalmi intézkedésekkel lehet megmenteni. Ilyen intézkedések: a munkásellenőrzés a termékek termelése és elosztása felett, a bankok nacionalizálása és az ipari vállalatok kötelező egyesülése a szindikátusokban, a kereskedelmi titok megszüntetése, a népesség egyesítése fogyasztó szövetkezetekben. Ezek az első lépések a szocialista építés útján. Nem mehet előre, aki fél, hogy a szocializmushoz érkezik.

Ezek a rendszabályok — mondotta Lenin, — gazdaságilag megújítják, újjáélesztik Oroszországot, megadják az anyagi alapot a nép hősiességének tömeges megnyilvánulására. Az országot nem lehet védelemre képessé tenni, ha a nép a legnagyobb hősiességgel, merészen és elszántan meg nem valósítja a nagy gazdasági változásokat. De nem lehet a tömegek hősiességét fölszítani, ha nem szakítunk az imperializmussal, az imperialisták politikájával, az imperialista háborúval. Csak ez az elszánt szakítás mentheti meg az imperializmus vaskarmaiból az országot. Az ilyen forradalmi intézkedésekre csak a legforradalmibb osztályba hatalmon lévő proletariátus képes. És Lenin bátran kiadja a jelszót:

„A forradalom elérte azt, hogy Oroszország, ami politikai rendszerét illeti, néhány hónap alatt utolérte a fejlett országokat.

Ez azonban nem elég. A háború kérlelhetetlen. Könyörtelenül felteszi a kérdést: vagy el kell pusztulnunk, vagy utol kell érnünk és túl kell haladnunk a fejlett országokat gazdaságilag is…

El kell pusztulnunk, vagy teljes gőzzel kell előre törnünk. Így tette fel a kérdést a történelem.”*)
*) Lenin Összes Művei, XXI. köt., 191. old. (oroszul).

Az ország és a forradalom megmentésének programja volt ez, a proletárdiktatúra megvalósításának és a szocializmus építésének programja országunkban.

„Megtartják-e a bolsevikok az államhatalmat?” c. cikkében Lenin kidolgozta a proletárdiktatúra első intézkedéseinek tervét a szovjetállam építésének megszilárdítására. Szétzúzta a forradalom összes ellenségeinek állítását, akik azzal ijesztgették a népet, hogy a bolsevikok két hétig se tartják meg a hatalmat. Lenin kifejezte azt a törhetetlen meggyőződését, hogy „nincs a világon erő, amely a bolsevikokat, ha nem hagyják magukat megijeszteni és meg tudják ragadni a hatalmat, képes volna megakadályozni abban, hogy megtartsák a hatalmat a szocialista világforradalom győzelméig”.**)
**) Ugyanott, 279. old.

Lenin éles szemmel követte a forradalom fejlődését, figyelmeztette a tömegeket a készülő ellenforradalmi összeesküvésre. Kitartásra, éberségre és mozgósítási készenlétre hívta fel a munkásokat és parasztokat. Rámutatott arra, hogy a hatalom a katonai klikk kezébe ment át, hogy a burzsoázia katonai diktátort keres „Oroszország megmentésére”, vagyis saját hatalmának, tulajdonának és kiváltságainak megmentésére.

Augusztus 25-én, az oroszországi és külföldi imperialisták utasítására, Kornilov tábornok lázadást kezdett, hogy eltiporja a forradalmat és visszaállítsa az országban a cárizmust. A bolsevik párt Központi Bizottsága, melyet abban az időben közvetlenül Sztálin elvtárs vezetett, felhívta a munkásokat, katonákat és matrózokat a forradalom védelmére. Kornilovot leverték.

A dolgozók még jobban meggyőződtek arról, hogy a bolsevikok pártja az egyetlen párt, mely a nép érdekeit védi. A néptömegek határozottan a bolsevikok felé fordultak. Az április és augusztus közötti szakaszban ingadozó középparasztság kezdett csatlakozni a szegényparasztsághoz. A mensevikek és eszerek elvesztették befolyásukat a tömegekre. A szovjetek bolsevizálódni kezdtek. Szeptember elején a döntő jelentőségű szovjetek, a moszkvai és petrográdi, már a bolsevikok kezében voltak. A Kornilov-lázadás leverése a forradalom fejlődésének új szakaszát, a roham megszervezésének szakaszát jelezte.

Az események pontosan úgy fejlődtek, ahogy Lenin előre látta.

Lenin világosan átlátta a forradalom egész menetét, az osztályok eltolódásait, az ellenség szándékát, mely titokban készítette elő a második Kornilov-összeesküvést. Lenin tudta, hogy a forradalom fejlődésében közvetlenül a fegyveres felkeléshez jutott el.

Szeptember 12—14-én (25—27-én) Lenin történelmi jelentőségű leveleket írt a Központi Bizottságnak, a bolsevikok petrográdi és moszkvai bizottságainak, melyek címe: „A bolsevikoknak meg kell ragadniok a hatalmat” és „A marxizmus és a felkelés”. Ezekben a levelekben Lenin felszólítja a Központi Bizottságot, hogy „tűzze napirendre a fegyveres felkelés kérdését”. Lenin rámutatott arra, hogy a tömegek saját tapasztalataik alapján meggyőződtek a bolsevik jelszavak helyes voltáról. Most — mondotta — „a nép többsége mellettünk van”. Most „biztos a győzelem”. Lenin rámutatott arra, hogy „a bolsevikoknak, miután már mind a két fővárosban megnyerték a munkások és katonaküldöttek szovjetjének többségét, kezükbe lehet és kezükbe kell venniük az államhatalmat”.*)
*) Lenin Összes Művei, XXI. köt., 194., 196., 197., 193. old. (oroszul.)

Lenin azt tanítja, hogy a felkelést, mint művészetet kell kezelni, szervezetileg és technikailag jól elő kell készíteni. Tudni kell a döntő helyen kihasználni a forradalmi helyzetet és helyesen kell megválasztani a döntő csapás pillanatát, hogy biztosan leverjük és legyőzzük az ellenséget.

Szeptember 15-én (28-án), Sztálin elvtárs a bolsevik párt Központi Bizottságában napirendre tűzte Lenin leveleit és azt javasolta, hogy mint direktívákat, szétküldjék azokat a helyi pártszervezeteknek. Kámenyev, az aljas áruló azt javasolta, hogy égessék el Lenin leveleit. A Központi Bizottság felháborodással utasította vissza ezt a javaslatot és Sztálin elvtárs javaslatát tette magáévá.

Kámenyev és Zinovjev makacsul ragaszkodtak ahhoz, hogy a bolsevik párt résztvegyen a mensevik-eszer-kadet előparlamentben, a Kornilov-felkelés e „halva született” termékében, ahogy azt Sztálin elvtárs elnevezte. Kámenyev és Zinovjev ezzel a fegyveres felkelés előkészítéséről akarták elvonni a párt figyelmét.

Lenin és Sztálin határozottan ellenezték azt, hogy a bolsevikok, ha csak rövid időre is, résztvegyenek az előparlamentben, nehogy ezzel csalóka reményeket keltsenek a tömegekben az előparlamentet illetően és fedezzék annak ellenforradalmi munkáját. Az előparlament bolsevik frakciója, amelyben olyan emberek ültek, mint Kámenyev és Teodórovics, nem akarta otthagyni az előparlamentet. A bolsevik párt Központi Bizottsága dezavuálta a bolsevik frakciót, elhatározta az előparlament bojkottját és kényszerítette a frakciót az előparlament otthagyására. A bolsevikok ugyanakkor kitartóan készültek a szovjetek II. kongresszusának összehívására, amelyben többségre számítottak.

Lenin útmutatása alapján a párt minden figyelmét a fegyveres felkelés előkészítésére összpontosította.

A bolsevikok kiadták a „Minden hatalmai a szovjeteknek!” jelszavát. Most ez a jelszó azt jelentette, hogy a forradalom a felkelés útján egyenesen a proletárdiktatúra felé halad, a proletárdiktatúra szervezését és állami kialakítását, a hatalomnak fölkelés útján a bolsevizált szovjetek kezére jutását jelentette.

Lenin közelebb akar kerülni Petrográdhoz, ahol a bolsevikok, az ő direktívái alapján erélyesen készítik elő a fegyveres felkelést. Szorosabb kapcsolatot akar fenntartani a párt Központi Bizottságával. E célból szeptember 17-én (30-án), Helsingforsból átmegy Vyborgba. Sürgeti a pártnál a felkelés előkészítését, rámutat arra, hogy az Ideiglenes Kormány a döntő központokban ellenforradalmi katonai csoportokat helyezett el, a fővárosból és egyéb nagy városokból igyekszik a frontra vezényelni a forradalmi ezredeket és ezzel meggyengíteni a forradalom erejét. Lenin rámutat arra, hogy az ország legfontosabb pontjain a burzsoázia ellenforradalmi parancsnokságokat alakít, előkészíti Petrográd átadását a németeknek, igyekszik megegyezésre jutni a német imperializmussal, hogy a frontról katonaságot vonhasson el és egyesült erővel elfojtsa a forradalmat.

Lenin hónapokon keresztül gondosan és körültekintéssel készítette elő a szocialista forradalmat. Türelmesen, nap-nap után magyarázta a tömegeknek a forradalom tapasztalatait, a burzsoázia és a mensevik-eszer blokk viselkedését, a bolsevik politika értelmét. Határozottan szembeszállt azokkal, akik 1917 tavaszán kalandor módon az Ideiglenes Kormány azonnali megdöntésére hívták fel a tömegeket, és azt a politikai vezetőkre végzetes hibát követték el, hogy előreszaladtak, elszakították az élcsapatot a tömegektől. Most, amikor a pillanat elérkezett, Lenin hallatlan erővel ragaszkodik a fegyveres felkelés határozott, erélyes és gyors előkészítéséhez.

Szeptember 29-én (október 12-én) Lenin ezt írta a bolsevik párt Központi Bizottságának: „A válság megérett. Az orosz forradalom egész jövője van a kártyára feltéve. A bolsevik párt egész becsülete forog kockán. A szocializmusért folyó nemzetközi munkásmozgalom egész jövőjéről van szó.”*)
*) Lenin Összes Művei, XXI. köt., 239. old. (oroszul).

A Központi Bizottságnak, a Moszkvai és Pétervári Bizottságoknak és a pétervári és moszkvai szovjet bolsevik tagjainak október elején írt levelében Lenin újra hangsúlyozta: „A bolsevikoknak nincs joguk a szovjetkongresszusra várni, azonnal meg kell ragadniuk a hatalmat,” „várni — vétek a forradalommal szemben”.**)
**) Ugyanott, 293., 294. old.

Október elején Lenin az illegalitásból vezeti a bolsevikok petrográdi konferenciájának a munkáját. Téziseket ír a konferencia számára, utasítást a pártkongresszus küldötteinek, levelet, melyet zárt ülésen olvasnak fel. Ebben az október 7-ről (20-ról) keltezett levélben újra kijelenti: „Meg kell állapítani, hogy a forradalom elveszett, ha a proletárok és katonák a legközelebbi jövőben nem döntik meg Kerenszki kormányát. A felkelés napirenden van.”***)
***) Ugyanott, 290, old.

Másnap, október 8-án, az Északi területi szovjetkongresszus bolsevik küldötteinek írt levelében Lenin újra teljes erővel rámutat: „A késedelem halált jelent”.

Lenin emlékezteti a pártot Marx és Engels szavaira, hogy a felkelés, mint a háború, művészet. Döntő jelentőséget tulajdonít a felkelés technikai részének, mélyen átgondolt megszervezésének, gondosan kidolgozott tervének. Összefüggő rendszerbe foglalja Marx s Engels zseniális megállapításait a fölkelésről, mint művészetről. Kritikailag átdolgozza a hadvezetés művészetének polgári elméletét s felhasználva mindazt, ami benne értékes s használható a proletariátus számára, felépíti a fegyveres felkelésről szóló tanítását. A fegyveres fölkelés művészetét konkrét, tömör szabályok formájában megfogalmazza. Ezek a szabályok koncentrált formában fejezik ki a történelem összes fegyveres fölkeléseinek tapasztalatait.

Lenin a pártnak a következő öt főszabályt adja a fölkelés művészetéről:

„1. Sohase játszani a fölkeléssel, hanem, ha már megkezdtük, keményen tudni, hogy végig kell vinni.

2. A döntő helyen, a döntő pillanatban, az erők nagy túlsúlyát kell összpontosítani, mert különben az ellenség, melynek jobb kiképzése, jobb szervezete van, a fölkelőket megsemmisíti.
3. Ha a fölkelés már megkezdődött, fontos, hogy a legnagyobb elszántsággal cselekedjünk s minden körülmények között és feltétlenül támadásba menjünk át. »A védekezés a fegyveres fölkelés halála.«
4. Igyekezni kell az ellenséget meglepni és azt a pillanatot kilesni, amikor csapatai szét vannak szórva.
5. Fontos, hogy naponként (ha egy városról van szó, mondhatni óránként) új sikereket érjünk el, ha csak kicsinyeket is, s minden áron fenn kell tartanunk az »erkölcsi túlsúlyt«.

Az összes forradalmak fegyveres fölkeléseinek tanulságait Marx »a forradalmi taktika eddig ismert legnagyszerűbb mesterének, Dantonnak« szavaiban foglalta össze: »merészség, merészség és mégegyszer merészség«”!*)
*) Lenin Összes Művei, XXI. köt, 319—320. old. (oroszul).

Lenin megrajzolta a fölkelés tervét: „körülfogni és elvágni Petrográdot, a hajóhad, a munkások és a katonaság kombinált támadásával bevenni a várost”, úgy kombinálni ezt a három főerőt, „hogy feltétlenül megszálljuk és bármilyen veszteség árán kezünkben tartsuk: a) a telefont, b) a távírót, c) a pályaudvarokat, d) főképpen a hidakat”. Az összes fontos hadműveletekben való részvétel céljából harci csapatokba kell beosztani a legelszántabb elemeket — a legjobb munkásokat, a munkásifjúságot, a legjobb matrózokat, a bátor embereket, akiknek ez lenne a jelszavuk: „mindnyájan elpusztulunk, de nem engedjük át az ellenséget”. Hogy a fölkelés sikerüljön, művészetre és háromszoros bátorságra van szükség. „Az orosz forradalom és a világforradalom sikere két-három napi harctól függ.”*)
*) Lenin Összes Művei, XXI. köt., 320. old. (oroszul).

S csakugyan e lenini terv alapján játszódott le az októberi fegyveres fölkelés.

Október 7-én (20-án) Lenin, a Központi Bizottság határozatának értelmében, Vyborgból illegálisan visszajött Petrográdra. A következő napon az „Ajváz” gyár egyik munkásának lakásán találkozott Sztálin elvtárssal. Ez a találkozás több órát vett igénybe. Sztálin elvtárs kifejtette a fölkelés konkrét tervét, melyet Lenin útmutatásai alapján dolgozott ki és Lenin jóváhagyta ezt a tervet.

Október 10-én volt a bolsevik párt Központi Bizottságának történelmi jelentőségű ülése. A fölkelés szükségességéről Lenin tartott előadói beszédet. Ezután a Központi Bizottság elfogadta Lenin híres határozati javaslatát, amelyben „napirendre tűzték a fegyveres felkelést.” A felkelésre vonatkozó határozatot október 16-án megerősítette a Központi Bizottság kibővített ülése, melyen Lenin két órás beszédet tartott. Lenin javaslatára pártközpontot választottak a felkelés vezetésére, Sztálin elvtárssal az élen. Ez a pártközpont volt a Petrográdi Szovjet Forradalmi Katonai Bizottságának vezető magja és a gyakorlatban az egész felkelést vezette.

Lenin zseniális éleslátása, bámulatos forradalmi művészete, hallatlan bátorsága kellett ahhoz, hogy a párt a felkelés kockázatát vállalja. Lenin tudta, hogy a tömegeket az akkori helyzetben felkelésbe vinni annyit jelent: mindent egy kártyára tenni fel. „Lenin azonban nem félt a kockázattól, mert tudta, jövőbe látó pillantásával látta, hogy a felkelés elkerülhetetlen, hogy a felkelés győzni fog, hogy a felkelés Oroszországban elő fogja készíteni az imperialista háború végét, hogy a felkelés Oroszországban megrázza Nyugat megkínzott tömegeit, hogy a felkelés Oroszországban az imperialista háborút polgárháborúvá változtatja, hogy a felkelés meghozza a Tanácsok Köztársaságát, hogy a Tanácsok Köztársasága bástyául fog szolgálni az egész világ forradalmi mozgalmának.

Ismeretes, hogy Leninnek ez a forradalmi előrelátása a továbbiak során példátlan pontossággal megvalósult.”*)
*) J. Sztálin: Leninről, 29. old. (magyarul).

A Központi Bizottság mindkét ülésén a forradalom árulói, Kámenyev és Zinovjev, a felkelés ellen szavaztak. Miután erélyes visszautasításra találtak, ezek az árulók október 18-án a „Nóvaja Zsizny” c. mensevik újságban nyilatkozatot tettek közzé arról, hogy a bolsevikok felkelést készítenek elő. Ezzel elárulták az ellenségnek a párt nagy titkát, azt, hogy a Központi Bizottság a legközelebbi napokra felkelést szervez. Lenin ellenségei, a proletár forradalom ellenségei, Kámenyev, Zinovjev, Trocki és csekély számú követőik, mindenképpen igyekeztek a felkelést meghiúsítani. Trocki azt javasolta, hogy a felkelést ne kezdjék meg a II. szovjetkongresszus megnyitásáig. Lenin árulóknak nevezte őket, azt írta, hogy a szovjetkongresszusra várni „teljes idiotizmus, vagy teljes árulás”.**)
**) Lenin Összes Művei, XXI. köt., 240. old. (oroszul).

Lenin óriási felháborodással és megvetéssel bélyegezte meg Kámenyevet és Zinovjevet, mint a forradalom árulóit. Könyörtelen lévén a szocialista forradalom minden ellenségével szemben, azt követelte, hogy az ellenforradalom gyalázatos segítőit zárják ki a pártból.

Az árulóknak nem sikerült meghiúsítani a felkelést, melyre a párt minden erejéből készült. A felkelés előkészítésének egész ügyét közvetlenül a Pártközpont vezette, mely kezében összpontosította a felkelés összes szálait.

Ebben az időben Lenin illegálisan a vyborgi kerületben tartózkodott és szakadatlanul irányította a Központi Bizottság munkáját. Egy alkalommal kis híjjá, hogy az Ideiglenes Kormány kezébe nem esett. Éjszaka sétára ment és beleütközött egy őrjáratba. Az őrjárat megnézte igazolványát és tovább engedte Lenint.

A bolsevikok megelőzésére az Ideiglenes Kormány tervbe vette, hogy október 24-én (november 6-án) megtámadja a Szmolni palotát, ahol a felkelés vezető központja tartózkodott, s hogy halálos csapást mér a forradalomra. Október 24-én korán reggel az Ideiglenes Kormány betiltotta a párt „Rabócsi Puty” c. központi lapját. A szerkesztőség és a nyomda helyiségei körül katonákat és páncélautókat állított fel. Sztálin elvtárs utasítást adott, hogy a páncélautókat visszaszorítsák és biztosítsák a lap megjelenését. A vörösgárdisták és a katonák teljesítették a parancsot. Reggel 11 órára megjelent a „Rabócsi Puty”. A vezércikk, melyet „Mi kell nekünk?” címen Sztálin írt, felszólította a tömegeket az Ideiglenes Kormány megdöntésére. Egyidejűleg, a pártközpont utasítására, sürgősen vörösgárdistákat és forradalmár katonákat vontak össze a Szmolni épületbe.

A felkelés megkezdődött.

Lenin, aki illegális lakásán tartózkodott, mindenáron a Szmolni épületbe akart kerülni. De a Központi Bizottság beleegyezése nélkül nem akarta otthagyni rejtekhelyét. Este Krupszkája átadta a Központi Bizottságnak Lenin „A Központi Bizottság tagjaihoz” intézett levelét. Ebben a levélben Lenin ezt írta:

„A helyzet kritikusabb már nem is lehet… most minden egy hajszálon függ… 25-ig semmiesetre sem szabad a hatalmat Kerenszki és társai kezében hagyni, semmiképpen; feltétlenül ma este, vagy éjszaka döntésre kell vinni a dolgot.

A történelem nem bocsátja meg a késedelmet forradalmároknak, akik ma győzhetnének (és ma biztosan győznek) és holnapra sokat kockáztatnak, azt kockáztatják, hogy mindent elveszítenek…

A késedelem az akcióban halált jelent.”*)
*) Lenin Összes Művei, XXI. köt., 362. 363. old. (oroszul).

Lenin sürgette a párt Központi Bizottságát, mert attól tartott, hogy Trocki és társai akadályt gördíthetnek a felkelés elé.

Lenin ezenkívül látta, hogy Kerenszki kormánya vérbe készül fojtani a forradalmat és meg akarta hiúsítani Kerenszki tervét. Kerenszki október 24-e estéjére, vagy éjszakájára várta, hogy Petrográdra érkeznek a frontról általa visszarendelt csapatok.

Sztálin követelésére a Központi Bizottság késő este a Szmolni palotába hívta Lenint a mozgalom általános vezetésére. A Szmolniba érkező Leninnek Sztálin elvtárs részletesen referált az intézkedésekről és a megkezdődött felkelés menetéről. Ugyanakkor megerősítették a Téli Palota elfoglalásának tervét. A forradalom vezére közvetlenül a kezébe vette a forradalom vezetését.

Október 25-én (november 7-én) reggel a telefonközpont, a távíróépület, a rádió-állomás, a Néván át vezető hidak, a pályaudvarok, a legfontosabb intézmények — egész Petrográd, a felkelő proletariátus kezében voltak. A felkelés győzött.

Reggel 10 órakor a Forradalmi Hadibizottság, egy történelmi jelentőségű, „Oroszország polgáraihoz” intézett, Lenin tollából származó kiáltványt tett közzé. Ebben a kiáltványban kihirdették a néptömegeknek, hogy az Ideiglenes Kormány meg van döntve és az államhatalom átment a szovjetek kezébe.

Napközben Lenin beszédet tartott a Petrográdi Szovjet rendkívüli ülésén. Lenin megjelenését viharos ovációval és üdvözlő felkiáltásokkal fogadták. Lenin beszédében kihirdette a szocialista forradalom győzelmét, és törhetetlen meggyőződését fejezte ki, hogy a szocializmus Oroszországban győzni fog. „Éljen a szocialista világforradalom!” — így fejezte be beszédét.

Október 25-én este 10 óra 45 perckor a Szmolni épületben megnyílt a szovjetek II. összoroszországi kongresszusa. A kongresszus kihirdette, hogy a központban és a vidéken az egész államhatalom átment a szovjetek kezébe.

Lenin október 25-én az egész éjszakát és az egész napot a Szmolni-épületben töltötte, ahol, Sztálinnal együtt, a felkelést vezette, az erőket szervezte, a szovjethatalom első sürgős intézkedéseit tette. Csak álmatlanul eltöltött két nap után, az október 26-ára virradó éjjel, miután rohammal bevették a Téli Palotát és letartóztatták az Ideiglenes Kormányt, tért néhány órára nyugalomra egy pártmunkásnak a Szmolni épület közelében lévő lakásán. De nem tudott elaludni. Csöndesen, hogy senkit föl ne ébresszen, az asztalhoz ült és megírta a földről szóló dekrétumot.

Egész október 26-a ugyanilyen megfeszített munkában telt el, mint az első nap. Sürgősen meg kellett szervezni a védelmet és Petrográd lakosságát el kellett látni kenyérrel. Lenin ezenkívül a bolsevik párt Központi Bizottságának ülésén elnökölt, mely a szovjetkormány összetételének kérdését tárgyalta meg, azután résztvett a tanácskozáson a munkásellenőrzés megalakításáról.

Október 26-án este ülést tartott a szovjetkongresszus. Lenin megjelent az ülésen. A kongresszus kimondhatatlan lelkesedéssel fogadta a szocialista forradalom nagy vezérét. A tapsvihart túlharsogták a véget nem érő „hurrá”-kiáltások. Lenint sokáig nem hagyták szóhoz jutni. Csak ismételt, állhatatos követelésére, — jelekkel kérte, hogy már hagyják abba az üdvözlést — ült el végre a tapsvihar. És akkor az egész világ számára felzendült a hangja a világ proletárjai és elnyomottjai vezérének, aki kihirdette, hogy az emberiség történetében új korszak kezdődött: a proletárforradalmak és a proletárdiktatúra korszaka.

Lenin javaslatára a II. szovjetkongresszus elfogadta a szovjethatalom első dekrétumait a békéről és a földről. Ezek a világtörténelmi jelentőségű dekrétumok óriási szerepet játszottak a proletárdiktatúra megszilárdításában és a szocializmus építésében. A II. szovjetkongresszuson, az emberiség történelmében először, megalakult a munkás-paraszt szovjetkormány, a Népbiztosok Tanácsa. Elnökéül Lenint választották meg.

SaLa

 

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .