Jön a vezényléses munka rendszere?

Százezrek munka nélkül Döbrögisztánban – Gigantikus közmunkaprogram vagy új csodafegyver jön?

Szinte csak kérdőjelek lehetnek azoknak a fejében, akik a koronavírus-járvány kirobbanása után elveszítették a munkájukat. Három hónap múlva ugyanis lejár az álláskeresési járadék időtartama, a gazdaság viszont képtelen ilyen rövid idő alatt felszívni több tízezer, vagy akár százezer munkanélkülit. Orbán Viktor miniszterelnök azonban állami „állásajánlatot” ígért nekik. De mi várhat rájuk?

Mindenkinek lesz munkája

A közfoglalkoztatás azoknak a társadalmi rétegeknek kívánt munkalehetőséget adni a világgazdasági válság utáni időszakban Magyarországon, akik nem tudtak elhelyezkedni az elsődleges munkaerőpiacon, mert jórészt képzettségi és képességi hiányosságaik voltak, illetve elmaradottabb területeken éltek. A közmunka olyanoknak jött létre, akik tartósan munkanélküliek, és a terv az volt, hogy így kitörjenek az inaktivitásból. De a közfoglalkoztatásból nem volt egyszerű a kiút a vállalati szféra irányába, a közmunkások számának csökkenését ugyanis leginkább az elmúlt években kialakult súlyos munkaerőhiány idézte elő, ugyanis a cégek folyamatosan csökkentették a felvételi kritériumokat egy-egy álláshely betöltése kapcsán, hogy termelni tudjanak.

Most azonban a koronavírus-járvány miatt tízezrével veszítik el a munkahelyeiket a képzett dolgozók, vagyis olyanok válnak munkanélkülivé, akik magas hozzáadott értéket képesek előállítani, ha működik a gazdaság. Éppen ezért számukra nem lenne megfelelő, ha olyan munkát végeznének, amihez nem kell szakértelem. Mivel az államnak nincsenek gyárai vagy szolgáltatóközpontjai, így nem könnyű elképzelni, hogy mire gondolt Orbán Viktor miniszterelnök, amikor álláslehetőséget kínált minden munkanélkülivé válónak. Szavainál többet azonban nem lehet tudni a készülő programról.

„Aki elveszti az állását, az három hónapig jogosult a munkanélkülieknek járó segélyre. Mire ez lejár, mindenkinek lesz munkája, nem lesz olyan ember Magyarországon, aki ezután ne kapna munkaajánlatot akár a gazdaságból, akár a magyar államtól” – mondta Orbán Viktor miniszterelnök, amelyet nem könnyű összeegyeztetni az innovációs minisztérium közlésével. Az RTL Híradóval az Innovációs és Technológiai Minisztérium tegnap ugyanis azt közölte, hogy a „kidolgozás alatt álló” újabb intézkedések nem a közfoglalkoztatottak számának növekedését célozzák.

Teljesen új „közfoglalkoztatási” irány?

Egyelőre tehát csak annyi biztos, hogy az állam munkát kíván adni, de még nem dolgozták ki, hogy hogyan. Az azonban tény, hogy Magyarországon 2010 után a közmunka hozzáadott értéke kifejezetten alacsony volt, a programokban résztvevők pedig olyan alacsony bért kaptak, amely messze nem érte el a létminimumot sem. Gyakorlatilag a segély helyett dolgoztak az emberek, akik nem tudtak olyan munkát találni, ahol legalább a minimálbért megkapják az elsődleges munkaerőpiacon. Így ennek a programnak a felpörgetése kifejezetten káros is lenne, hiszen a képzett munkavállalóktól venné el az időt és energiát attól, hogy képzettségüknek megfelelő munkát találjanak az elsődleges munkaerőpiacon. Ezért is mondja csaknem minden szakértő, hogy az álláskeresési járadék 3 hónapos időtartamát (amely a legalacsonyabb az EU-ban) legalább 6-12 hónapra kellene emelni, hiszen senki sem tudja, mikor ér véget a járvány, miközben támogatni kellene a sérülékeny, szegénységgel küzdő csoportokat.

De az irány minden bizonnyal nem ez lesz. Kálmán Judit, a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos munkatársa egyik korábbi tanulmányában nemzetközi példákat elemzett, és arra mutatott rá, hogy a közmunkaprogramok makrogazdasági céljai között általában szerepel a szezonális és/vagy ciklikus munkanélküliség csökkentése, a közvetlen munkahelyteremtés, a regionális és strukturális munkaerő-piaci problémák kezelése, egyes hátrányos helyzetben levő munkaerőcsoportok segítése, a szegénység elleni küzdelem, a szegények jövedelemhez juttatása és egyfajta stimuláció a gazdaságnak. „A közmunkaprogramok hosszabb távon is ösztönözhetik újabb munkahelyek létrejöttét. Gazdasági válságok idején anticiklikus eszközként az általuk keletkezett új munkahelyek jövedelmet s így aggregált keresletet növelhetnek” – írja a szakértő.

A magas és közepes jövedelmű országokban – ahol nincsenek költségvetési vagy adminisztratív akadályai egy gyors reagálású program lebonyolításának – elsősorban makroökonómiai okokból, leggyakrabban valamilyen rövid távú sokkra adott válaszként, magas munkanélküliség esetén átmenetileg alkalmazzák a közfoglalkoztatási programokat.  A főként gazdasági és politikai válságok vagy munkaerő-piaci feszültség idején nyújtanak tömeges, hosszabb távú, folyamatos foglalkoztatást, erre legismertebb példa az Egyesült Államokban az 1930-as években bevezetett New Deal, vagy a 2002-ben bevezetett argentin Jefes de Hogar program.

Jellemző, hogy ezeket a nagyobb léptékű programokat a gazdasági helyzet változásával felfüggesztik vagy átalakítják

– mutat rá a szerző. Az Egyesült Államokban e programok az infrastruktúra fejlesztésében komoly, tartós hatású eredményt értek el. A közmunka nem csak fizikai eszközök létrehozását vagy karbantartását jelentheti: vannak olyan kísérleti programok is, amelyek szociális vagy egészségügyi szolgáltatásokban közfoglalkoztatnak.

De vannak közelebbi példák is a közmunkaprogramok hatásosságára. Szlovákiában a közmunkaprogramok hatásosak voltak a válság után, szignifikánsan csökkentették a résztvevők munkakereséssel töltött idejét, és növelték a későbbi foglalkoztatási időszakok hosszát. E kivételes eredményhez hozzájárulhatott a közmunkaprogramban részt vevő magánvállalatok nagy száma is. Látható tehát, hogy ez utóbbi elem is fontos különbség a magyar és a szlovák program között.

Kálmán Judit szerint összességében az eredmények azt mutatják, hogy speciális helyzetben inkább lehet létjogosultsága és eredményessége a közmunkaprogramoknak. Egyrészt válságok idején a szegények számára akár közepes jövedelmű országokban is szükség lehet a helyes ösztönzőket nyújtó jövedelemtranszferre. Másrészt eredményesek lehetnek a programok, ha nagyon hátrányos helyzetben levő térségekre vagy speciális munkaerő-piaci csoportokra irányulnak, vagy ha a foglalkoztatás emelésén kívül más célokat is szolgálnak.

Az argentin program

Argentína az 1990-es években nagyon súlyos gazdasági válságon ment keresztül. Az argentin kormány 1996-ban kezdett bele olyan rövid távú közfoglalkoztatást nyújtó programokba, amelyek főképp azoknak a szegényeknek nyújtott átmeneti jövedelmi transzfert, akik más szociális ellátásban nem részesültek. A pénzügyi válság mélyülése 2002-re tovább rontotta a munkanélküliséget, fokozta a szegénységet, és társadalmi feszültségeket generált. Ekkor újabb, sokkal nagyobb szabású program (Jefes de Hogar) született meg – írta egy másik elemzésében Kálmán Judit. Ez a program a „befogadó társadalom” jegyében gyors válaszként született a kibontakozó társadalmi problémákra, a szegény háztartások munkanélküli háztartásfőire koncentrált, azoknak nyújtott – általában 4–6 hónapon át – minimálbér alatti pénzügyi támogatást. A legfőbb célja nem az infrastruktúra fejlesztése, hanem a közösségi szolgáltatások biztosítása volt (közösségi konyhák, kézműves és egyéb tevékenységek).

Az aktív munkaerő 15 százaléka, kétmillióan vettek részt a programban, ami komoly kihívást jelentett kiadásokban, adminisztrációban, a csalások elkerülésében stb. A különböző csoportoknak különböző programelemeket kombináltak (képzés, oktatás befejezése, helyi munkaközvetítés, szolgáltatási közfoglalkoztatott pozíciók stb.) A program minden csoport estében előírta, hogy a résztvevők gyerekei egészségügyi és oktatási ellátásban is részesüljenek. A program egyik fő hibája az volt, hogy egyszerre próbált meg két problémára – a szegénységre és a munkanélküliségre is – megoldást találni, emellett még a nagyon egyenlőtlen helyi kapacitások is nehezítették a program megvalósítását (…) A résztvevők nagy részénél azonban nagyon alacsony produktivitást láttak, a résztvevők kiválasztása kevésbé volt hatékony, és egyes értékelések a növekedésre gyakorolt hatásait is megkérdőjelezték, mivel a háztartások fogyasztása hosszú távon nem emelkedett. Kialakult továbbá egyfajta függőség is a programtól.

A skandináv program

Az 1990-es évek elején beköszöntő recesszió hatására jelentősen megnőtt a munkanélküliség, Svédországban az 1980-as évek végén stabilan 2 százalék alatt volt a munkanélküliségi ráta, mely 1993-ra 8,2 százalékra nőtt, ezért a korábbi bőkezű juttatásokat már nem lehetett biztosítani. A skandináv államok a kialakult helyzetre válaszul az aktív munkaerő-piaci eszközöket terjesztették ki – írta a skandináv mintát bemutató tanulmányában Bakó Tamás, az MTA kutatója. A munkavállalók főként szociális munkát végeztek az állami szektor kollektív megállapodásainak megfelelő bérért.

A következő intézkedések alapvetően munkatapasztalat szerzését segítették elő. Ezek fontos jellemzője volt, hogy olyan tevékenységek elvégzésére irányultak, amelyek egyébként nem jöttek volna létre. A részt vevő munkanélküliek munkanélküli-segélyt kaptak, a munkát nonprofit intézmények, döntően helyi önkormányzatok szervezték, ügyelve arra, hogy ne szorítsanak ki munkaerőt az elsődleges munkapiacról. A munkaerő-kölcsönzést is bevezették, melynek során a munkaadó támogatást kapott, ha hat hónapig munkanélkülit foglalkozatott (ez további három hónappal volt meghosszabbítható). Ez alatt az időszak alatt a munkanélkülinek részben dolgoznia kellett, de képzésben és álláskeresésben is részt kellett vennie.

finn gyakorlat szerint a munkanélküli köteles a foglalkoztatási szolgálattal együttműködve foglalkoztatási tervet készíteni, amely tartalmazza, hogy munkanélküliként milyen aktív munkapiaci eszközöket vesz igénybe. A foglalkoztatási tervhez kapcsolódó státusjelentést havonta el kell küldeni a finn társadalombiztosítóhoz, amely ennek alapján folyósítja a munkanélküli-ellátást. A finn aktív munkaerő-piaci eszközök közül érdemes kiemelni a “munkakipróbálást”. A programban részt vevőknek a foglalkoztatási szolgálat ajánl munkahelyeket, ahol a munkanélküli megmutathatja tudását, motivációját a potenciális munkaadónak. Miután a munkanélküli kipróbálta azokat a feladatokat, amelyek a megkívánt munkakör elvégzéséhez szükségesek, a foglalkoztatási szolgálattal és a munkaadóval közösen meghatározzák, hogy esetleg milyen további segítségre van szüksége a munka elnyeréséhez. A munkakipróbálás alatt a munkanélküli továbbra is jogosult munkanélküli-ellátásra, valamint a munkavégzés miatt felmerülő utazási és szállásköltségeinek a megtérítésére.

Portfolio vélemény

A fent bemutatott programok (argentin vagy skandináv modell) kidolgozása és végrehajtása rendkívül komplex feladat, amit emberfeletti feladat néhány hét alatt megalkotni és kivitelezni. Mindezek miatt Magyarország kifejezetten nehéz időszakkal nézhet szembe, amikor a munkanélküliek száma erőteljesen emelkedik, és a kormánynak intézkedéseket kell hoznia, hogy lelassítsa a folyamatot. A kabinet minden bizonnyal nyugodtabb tempóban haladhatna az állásvesztőket segítő programok kidolgozásával, ha nem csak 3 hónapig tartana a munkanélküli segély, ugyanis nyár elejére így tömegek maradhatnak ellátatlanul. Egyelőre tehát továbbra is homály övezi, hogy milyen állásajánlatot kíván adni az állam a munkanélkülivé vált tízezreknek (vagy addigra százezreknek), azonban a legtöbb tanulmány azt mutatja, hogy az állam leginkább az elesett, képzetlen, szegény csoportoknak képes munkát biztosítani a közfoglalkoztatáson keresztül még válságos időkben is. A fő kérdés tehát az, hogy a képzettek milyen állami álláslehetőséggel találkozhatnak. A különböző közfoglalkoztatási programok akkor lehetnek sikeresebbek, ha a magánszektor is bevonásra kerül, érdemi hozzáadott értéket teremtenek, és komplex stratégia mentén vezetik vissza az állástalanokat az elsődleges munkaerőpaicra. Hangsúlyozandó, hogy a most állásukat elvesztőknél döntő többségében nem képzettségi és képességi problémák vannak, így számukra nem állami munkát („állásajánlatot”) kellene adni, hanem támogatni őket az elsődleges munkaerőpiacon való újbóli elhelyezkedésben, miközben az alacsony képzettségű rétegek (az elsődleges munkaerőpiacról most kieső korábbi közmunkások) oktatására kellene hangsúlyt fektetni.                                                                                                                      (portfolio)

A balrad.ru kommentje a “kunyera” után

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

Bal-Rad komm: Alighanem jogos lehet a gyanú, hogy vajdaság egyfajta kísérleti terepként műxik. “…az Innovációs és Technológiai Minisztérium tegnap ugyanis azt közölte, hogy a „kidolgozás alatt álló” újabb intézkedések nem a közfoglalkoztatottak számának növekedését célozzák…”

-Hanem a NER – által SZERVEZETT KÉNYSZERMUNKA KIDOLGOZÁSA zajlik!

A spekulánscégek jelzik majd a biorobot igényüket MINDEN VONATKOZÁSBAN, amit pedig a NER földolgoz, kielégít, és bonyolít!

VEZÉNYLÉSSEL!

A munkabéreket a qrmánynak  fizetik meg a foglalkoztatók, a qrmány pedig vet valamennyit a biorobotnak!   

VÉLHETŐLEG ez fog történni!

Esetleg még más is, de abba belegondolni sem jó!

“Jön a vezényléses munka rendszere?” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Ember, ha még cselekvőképes vagy, jobb, ha menekülsz erről a helyről, amit egyesek Magyarországnak neveznek!
    Ne várd meg, amíg orbán ad neked munkát!
    Aztán majd jön a második fokozat, amikor már meg sem kérdeznek, hogy mit szólsz egy szabolcsi gátépítési munkához, “ahol nem lesznek drága gépek”, hanem csak az egykerekes, egylóerős, kézivezérlésű talicska? És az sem fog számítani, ha te éppen Somogyban laksz, akkor is jó lesz neked majd a Tiszai ártéren talicskázni?
    Hogy mindezt miért kell majd csinálnod? Megmondom: azért, mert CSAK!
    Orbán megteremti 10 millió magyar nyilvános büntető lágerét, drótkerítések nélkül!
    Jóvvanazugy, ez kellett nektek!

    1. A déli határszakaszon már van drótkerítés, meg határőrség is…
      A többi részre elég lesz az aknazár, meg rakéta rendszer…

  2. Tegnapi hír, hogy a kormány stratégiai megállapodást készül kötni a legnagyobb munkaerő-kölcsönző céggel.

  3. Csak elismerte a kormány, hogy közmunka lesz felajánlva azoknak akik nem tudnak a munkaerőpiacon elhelyezkedni. Rendészeti területen is el lehet majd helyezkedni. Persze nyilván ez a lehetőség csak azoknak lesz felajánlva, akik rendelkeznek érettségi végzettséggel. Emlékeztetőül: létszámhiány van a büntetés-végrehajtásban, a rendőrségnél és a tűzoltóságnál is.

  4. “Mivel az államnak nincsenek gyárai vagy szolgáltatóközpontjai, így nem könnyű elképzelni, hogy mire gondolt Orbán Viktor miniszterelnök, amikor álláslehetőséget kínált minden munkanélkülivé válónak.”

    Majd lesznek!
    Egyetértve Admin kommentjével, azt sem szabad, mint lehetőséget figyelmen kívül hagyni, hogy a tönkrement cégeket a kormány (ML) olcsón felvásárolja, és e cégeken keresztül ad majd munkát. Az sem kizárt, hogy mindezt vezényléses rendszerben… Ehhez passzol: “Annyi munkahelyet teremtünk, amennyi megszűnik.”

    1. ,,Az államnak nincsenek gyárai vagy szolgáltatóközpontjai.”
      De a diktátornak, a családjának és a NER-lovagoknak vannak.
      Oda kell a rabszolga, a biorobot. A víruspánik is egy eszköz a kezükben a bérek további letörésére.

  5. A baj nem az, hogy O.V. munkát ígért, hanem az, hogy ezt kidolgozzák, ahhoz felelős, hozzáértő szakemberek kellenek (nem politikusok!!!! Mondom, felelős, hozzáértő!). Na itt kezdődik a baj! Pont ezek nincsenek Orbánéknak (az ellenzéknek sem nagyon!).

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .