Lenin élete

Lenin életének és tevékenységének rövid rajza
Idegennyelvű irodalmi kiadó
Moszkva 1942
III

LENIN 14 hónapot töltött a börtönben. De lázas tevékenységét itt sem hagyta abba. Napjait szigorúan beosztott munkával töltötte. Utat és módot talált arra, hogy a börtönrács mögül is vezesse az általa megteremtett szervezetet: leveleket, röpiratokat küldött ki, sőt brosúrát is írt „A sztrájkokról” és „A szociáldemokrata párt programjának tervezete és magyarázata” címen. Lenin ebben az első programvázlatában megformulázza a proletariátus osztályharcának alapvető céljait és feladatait: az önkényuralom megdöntését, a politikai szabadság kiharcolását, a hatalom megragadását a proletariátus által, a szocialista termelés megszervezését. A programban Lenin nagy figyelmet szentel az agrárkérdésnek.

Konspirációs célokból Lenin leveleit és brosúráit tejjel írta egy-egy könyv sorai között. Hogy a börtönfelügyelők ne jöjjenek rá a dologra, Vladimir Iljics kenyérből kis tintatartókat csinált, melyeket veszély idején gyorsan lenyelt. „Ma hat tintatartót ettem” — jelentette tréfásan egyik levelében.

A rendőrség lefogta azt az illegális nyomdát, melyben „A sztrájkokról” c. brosúra készült. Az ekkor elkobozott brosúrát mindeddig nem sikerült felkutatni. „A szociáldemokrata párt programjának tervezete és magyarázata” először csak 1924-ben jelent meg.

Lenin nemcsak kintlevőkkel volt kapcsolatban, hanem a bebörtönzöttekkel is levelezett. Levelei tele vannak életvidámsággal és gondoskodással a bebörtönzött elvtársak sorsáról.

Lenin három héttel letartóztatása után ezt írja a börtönből: „Van egy tervem, ami erősen foglalkoztat letartóztatásom óta és minél többet gondolkodom rajta, annál inkább. Már régen foglalkoztam egy gazdasági kérdéssel (a feldolgozó ipar áruinak értékesítésével az országon belül), összeszedtem némi irodalmat, tervet állítottam össze feldolgozására, sőt valamit írtam is, mert külön könyvben akartam kiadni, ha a munka túlnő egy folyóirat-cikk keretein. Nagyon nem szeretném abbahagyni ezt a munkát, most pedig úgylátszik az előtt a választás előtt állok, hogy vagy megírom itt, vagy teljesen lemondok róla.”*)
*) Lenin: Családi levelek, 14. old. (oroszul).

Családjához írt leveleiben Lenin felsorolja a könyveket, összegyűjtött tanulmányokat, anyagokat, melyekre szüksége van munkájához. A könyvszállítást a börtönbe Lenin nővére, Anna Iljinicsna szervezte. Vladimir Iljics lelkesedéssel tanulmányozza az óriási anyagot, rengeteg jegyzetet készít. Így kezdte „A kapitalizmus fejlődése Oroszországban” c. zseniális könyvének megírását.

1896 nyarán Lenin örömmel értesült arról, hogy az általa megalapított „Harci szövetség a munkásosztály felszabadítására” meghozta gyümölcseit: Pétervárott harmincezer takácsmunkás sztrájkolt. Ez, mint ahogy Lenin 1905-ben írta, „tömegmozgalom volt, kezdődő uccai agitációval, egy már teljesen szociáldemokrata szervezet részvételével”.**)
**) Lenin összes Művei, VII. köt., 105. old (oroszul).

1897 január 29-én kihirdették az ítéletet a „Harci Szövetség” ügyében. Lenint három évre Kelet-Szibériába száműzték.

Leninnek és a „Harci Szövetség” ügyében elítélt társainak sikerült Szibériába utaztuk előtt három napot Pétervárott tölteni, személyes ügyeik rendezése végett. E három nap alatt Lenin számos tanácskozást tartott a pétervári szociáldemokratákkal. „Mi a teendő?” c. könyvében Lenin elmondja, hogy „a száműzetésbe való küldetése előtt ő és más »öregek« résztvettek egy magán összejövetelen, ahol összegyűltek a »Harci Szövetség« »öreg« és »fiatal« tagjai és ahol azonnal kitűnt, hogy az »öregek« (akkor tréfásan »dekabristáknak« nevezték őket a pétervári szociáldemokraták) és néhány »fiatal« között… mindjárt nézeteltérések merültek fel és heves vita támadt.”*)
*) Lenin Összes Művei, IV. köt., 387. old. (oroszul).

Az „öregekkel” ellentétben a „fiatalok” azt tekintették feladatuknak, hogy „munkáspénztárakat” szervezzenek sztrájkolok segélyezésére és kulturális célokra. A politikai szabadságért és a szocializmusért való harc helyett, ahelyett, hogy a munkásosztályt vezető forradalmárok szervezetének megteremtését tűzték volna ki feladatul, a „fiatalok” a munkások tisztán szakmai egyesülésének gondolatát helyezték előtérbe. Lenin azonnal határozottan fellépett ez irányzatok ellen, meglátta bennük a későbbi „ökonomizmus” csiráit.

1897 február 17-én Lenin elutazott száműzetésének helyére, a távoli Szibériába. Anyja kérelmezésére megengedték neki, hogy ne a száműzött csoporttal, hanem saját számlájára egyedül utazzék.

Lenin március 4-én érkezett Krasznojárszkba. Itt csaknem két hónapot töltött, arra várva, hogy megállapítsák állandó száműzetési helyét. Ezt az időt Lenin teljes egészében kihasználta, nap-nap után dolgozott egy krasznojárszki könyvkedvelő nagykereskedő, G. V. Jugyin, pompás könyvtárában és jegyzeteket készített magának „A kapitalizmus fejlődése Oroszországban” c. könyve számára. Krasznojárszkban Lenin „Az ökonomiai romanticizmus jellemzése” c. cikkén is dolgozott, melyben kimutatta, hogy az oroszországi fejlődés „saját útjait” annyira hangsúlyozó liberális narodnyikok gazdasági felfogása a valóságban nem más, mint a 19. század eleji Sismondi svájci nemzetgazdász reakciósan utópista kispolgári nézeteinek orosz válfaja. Lenin arra is felhasználta krasznojárszki tartózkodását, hogy találkozzék az ott száműzetésben tartózkodó marxistákkal. A foglyok holmiját szállító fuvarosnak adva ki magát sikerült a börtönbe bejutnia és az ott ülő Fedoszéjevvel beszélgetnie.

Amíg Lenin a könyvtárakban tudományos munkával foglalkozott és élénken levelezett családjával és barátaival, a rendőrségen nagy ijedség tört ki. A jeniszéji kormányzóság börtön-inspektora, aki a száműzöttek csoportjában nem találta az „Uljánov V. I. politikai bűntettest”, lármát csapott. Egymást követték a Lenint kereső táviratok. A dologba beavatkozott a börtönügyek főigazgatósága, a központi rendőrhivatal, a jeniszéji kormányzó, a krasznojárszki rendőrfőnök és az irkucki kormányzó. Nagysokára „felfedezték” Lenint saját lakásán, Popov asszony házában, ahová Lenin mindjárt Krasznojárszkba érkezése után költözött.

Lenin száműzetési helyéül a jeniszéji kormányzóság minuszinszki körzetében fekvő Susenszkóje falut jelölték ki, amely több mint ötszáz versztnyire feküdt a vasútvonaltól. Lenin május 8-án megérkezett a faluba, ahol mintegy három évet kellett töltenie.

„Nagy falu, néhány meglehetősen piszkos, poros uccával — minden úgy, ahogy illik — írta Lenin nővérének. — A szteppében fekszik, kertek nincsenek és általában növényzet nincsen. A falut… trágya környezi, amit itt nem visznek ki a mezőre, hanem egyenesen a falu mögé dobják úgy, hogy ha az ember ki akar menni a faluból, mindig némi trágyán kell keresztül gázolnia.”*)
*) Lenin: Családi levelek, 56. old. (oroszul).

Nem volt könnyű a száműzetésben élni, elszakítva lenni a közvetlen forradalmi munkától. „Igen, irigyellek — írta Lenin 1898 végén nővérének, Mária Iljinicsnának, aki Belgiumba utazott. Száműzetésem első idejében elhatároztam, hogy még a kezembe se veszem európai Oroszország és Európa térképeit: úgy elfogja az embert a keserűség, ha kinyitja a térképet és nézegetni kezdi a különböző fekete pontokat. De most már beletörődtem és nyugodtabban nézegetem a térképeket: sőt gyakran el-elábrándozom, hogy a »pontok« közül melyekre is szeretnék eljutni később. A száműzetés első felében úgylátszik többet néztem hátrafelé, most pedig — előre. No, »qui vivra — verra« (aki megéri, meglátja. — A szerk.).”**)
**) Ugyanott, 144—145. old.

De Lenin frissességét és életkedvét semmi sem törte meg. Ebben a vad, kilátástalan zugban roppant elméleti tevékenységet fejt ki, szigorúan beosztja idejét, hogy sok irodalmi munkát végezhessen és mindenekelőtt „A kapitalizmus fejlődése Oroszországban” c. könyvét befejezze. Újra átolvassa Marx és Engels műveit, megismerkedik az idegen nyelveken megjelent új marxista irodalommal, amit sikerül megszereznie, sok könyvet olvas a tudomány különböző ágaiból, orosz és külföldi újságokat és folyóiratokat, tökéletesíti idegen nyelvismereteit, fordításokkal foglalkozik. 1898 május elején megérkezett Susenszkójéba N. K. Krupszkája, akit szintén letartóztattak a „Harci Szövetség” ügyében és aki engedélyt kapott arra, hogy Leninnel együtt töltse száműzetését. Lenin Krupszkájával együtt lefordította angolból a Webb házaspár „Az angol trade-unionizmus elmélete és gyakorlata” c. kétkötetes művét.

Lenin megfeszített munkát végzett, de pihenni is tudott. Szerette a nagy sétákat, szenvedélyes vadász volt, szívesen játszott sakkot és korcsolyázott. Újra, meg újra átolvasta Puskint, Lermontovot, Nyekrászovot és az orosz irodalom többi klasszikusát, akiket igen jól ismert és nagyon szeretett.

Lenin figyelmesen tanulmányozta a szibériai falut, a parasztság helyzetét, mindennapi életét. Hasznát vette jogi ismereteinek is. Hamar tekintélyre tett szert a parasztok között, mert segített nekik abban, hogy megvédjék jogaikat a helyi hatóságok és a gazdagok önkényével szemben.

Azokban az években a szociáldemokraták nagy számban voltak szibériai száműzetésben. Susenszkójében magában Leninen kívül csak két száműzött élt, de a minuszinszki körzetben töltötték száműzetésüket azok, akiket ugyanabban a pörben ítéltek el és ott éltek azok az elvtársai is, akikkel Pétervárott együtt végezte a forradalmi munkát. Egy vagy más alkalmas kifogással időközönként nagy találkozásokat és tanácskozásokat rendeztek, melyek igen élénken folytak le. Lenin kapcsolatba lépett az északi terület és Szibéria különböző félreeső zugaiban elszórt száműzött szociáldemokratákkal.

A nehézségek ellenére sikerült Leninnek kapcsolatba lépnie a „Munka Felszabadítása” külföldi csoportjaival és az oroszországi forradalmi élet központjaival, sikerült illegális irodalmat szereznie, ő maga cikkeket és brosúrákat ír az illegális sajtó számára.

Egy alkalommal Lenint meglepte a rendőrség és házkutatást tartott nála. Lenin körültekintése és találékonysága következtében a házkutatás eredménytelen maradt.

Vladimir Iljics meglehetősen nagy levelezést folytatott családjával, a száműzött elvtársakkal s a „Munka Felszabadítása” csoporttal, az oroszországi szociáldemokratákkal. Lenin számára a levelezés a kapcsolatnak, információknak, a vezetésnek rendkívül fontos eszköze volt. E levelek csak részben maradtak fenn. Lenin a legkülönbözőbb kérdéseket világította meg bennük: a marxista filozófiát és politikát, a párt munkáját, az új munkásmozgalmi jelenségeket, új könyveket, terveket a jövőt illetően stb.

Különösen érdekes Lenin filozófiai témájú levelezése Lengnik-kel. Lengnik, aki a „Harci Szövetség” ügyéből kifolyólag a jeniszéji kormányzóság Kazecsenszk nevű falujában töltötte száműzetését, Kantért és Hume-ért lelkesedett. Lenin ezt megtudta és élénk levelezés fejlődött ki köztük (Lenin leveleit még nem sikerült megtalálni). „Vladimir Iljics — meséli Lengnik — feleleteiben igen tapintatosan, de teljes egyértelműséggel lépett fel, mint Hume szkepticizmusának és Kant idealizmusának határozott ellenfele. Szembeállította velük Marx és Engels életkedvvel telt filozófiáját. Hévvel bizonyította, hogy nincs határa az emberi tudásnak, melynek elől kell haladnia és a forradalmi munkásmozgalom növekedésének arányában meg kell szabadulnia az idealisztikus polgári buroktól. A forradalmi munkásmozgalom határozza meg nemcsak a munkásosztály viselkedését és életkedvtől áthatott, egyszerű szépségében megragadó világnézetét, hanem a legpontosabban meghatározza ellenfeleinek viselkedését és világnézetét is és arra kényszeríti őket, hogy a ködös felhőkbe burkolt elméletek és ábrándozások helyett, a tények nyelvén és a barikádok tüzével kezdjenek beszélni.”*)
*) Lenin Gyűjtemény I. köt., 204—205 old. (oroszul).

Bármily nyomasztóan hatottak is a száműzetés nehéz körülményei Leninre, elméleti és irodalmi tevékenysége rendkívül felvirágzott. A száműzetésben töltött három év alatt Lenin harmincnál több munkát irt, köztük a következőket: „A kapitalizmus fejlődése Oroszországban”, „Az orosz szociáldemokraták feladatai”, „A gazdasági romanticizmus jellemzése”, „Melyik örökség az, amit megtagadunk?”, „A kapitalizmus a mezőgazdaságban”, „Az orosz szociáldemokraták tiltakozása”, „Pártunk programjának tervezete”. Lenin e műviben felteszi és megoldja a munkásmozgalom főkérdéseit, kidolgozza a párt programját és taktikáját. folytatja elszánt harcát a narodnyikok ellen fellép a „legális marxisták” ellen, kibontja az „ökonómizmus” elleni harc zászlaját.

Az első feladat, ami a száműzetésben Leninre hárult, a már elvégzett munka összegezése volt, hogy ezen az alapon aztán ki lehessen jelölni a további feladatokat. Erre annál is inkább szükség volt, mert közvetlen feladatként állt a párt előtt az I. kongresszus egybehívása.

Lenin e célból 1897 végén történelmi jelentőségű brosúrát írt. „Az orosz szociáldemokraták feladatai” címen. Ebben a brosúrában Lenin általánosította a pétervári „Harci Szövetség” tapasztalatait és megalapozta az oroszországi forradalmi szociáldemokrácia programját és taktikáját. Rámutatott az elszakíthatatlan kapcsolatra a marxista párt szocialista és demokratikus tevékenysége között. Megvilágította a munkásosztály viszonyát az ellenzéki és forradalmi pártokhoz a polgári demokratikus forradalomban. Megmutatta a proletariátus élenjáró szerepét ebben a forradalomban. Feltette a fegyveres felkelés kérdését, mint az önkényuralom megdöntésének eszközét. Hangsúlyozta a marxista elmélet döntő jelentőségét a munkáspárt számára. Éppen ebben a munkájában használta Lenin először, híres formuláját, hogy „forradalmi elmélet nélkül nem lehet forradalmi mozgalom sem”. A brosűra taktikai platform volt az összes akkori Oroszországban működő szociáldemokraták számára.

Egy pillanatra sem feledkezve meg az orosz szociáldemokrácia előtt álló óriási méretű feladatokról, Lenin, az ország gazdasági életének tanulmányozása alapján, már akkor előre látta, hogy az ipar „felvirágzását” elkerülhetetlenül válság fogja követni. Lenin ezt írta:

„Az orosz szociáldemokratáknak gondoskodniok kell arról, hogy ez az összeroppanás az orosz proletariátust, mint öntudatosabb, egyesültebb proletariátust érje, mely tudatában van az orosz munkásosztályra háruló feladatoknak és képes ellenállni a mostan mérhetetlen profitokat zsebrevágó és veszteségeit mindig a munkásokra hárítani igyekvő kapitalisták osztályának, képes az orosz demokrácia élén döntő harcra szállni az orosz munkásságot és az egész orosz népet kezén-lábán megkötöző rendőri abszolutizmus ellen.”*)
*) Lenin Összes Művei, 4 kiad., 2. köt., 322. old. oroszul).

E brosűrában Lenin lángoló felhívással fordul az Oroszországban szerteszórt összes munkás tanulókörökhöz és szociáldemokrata csoportokhoz, hogy egységes szociáldemokrata pártban egyesüljenek.

A brosűrát a „Munka Felszabadítása” adta ki 1898-ban Genfben, de a brosűra lekésett az I. pártkongresszusról. Nem szerepelt a kongresszuson a programtervezet sem, melyet Lenin még a börtönben írt.

Lenin száműzetése első két évét arra szentelte, hogy befejezze rendkívül fontos tudományos munkáját: „A kapitalizmus fejlődését Oroszországban”, mely a narodnyik tanítást eszmeileg végkép megsemmisítette.

A börtön és a száműzetés körülményei között szinte lehetetlennek látszó, roppant tudományos lelkiismeretességgel és részletességgel tanulmányozta Oroszország egész gazdasági irodalmát, szigorúan ellenőrizte, kritikailag átdolgozta és újra átcsoportosította az állami és a zemsztvó statisztika óriási anyagát. 1898 augusztus elején a kézirat nagyjában be volt fejezve. Ekkor Lenin hozzáfogott az egyes fejezetek végleges kidolgozásához és egymásután küldte őket a nyomdába. 1899 január 30-án be volt fejezve a történelmi jelentőségű könyv, március végén pedig „Vladimir Iljin” aláírással megjelent.

Lenin könyvében lépésről-lépésre üldözi az ellenfelet, hatalmas csapásokat mér rá, míg teljesen össze nem töri. Az elején a narodnyikok elméleti nézeteinek tarthatatlanságát leplezi le a piac kérdéseiben s egyszersmind pompás rövid vázlatát adja a marxi reprodukciós elméletnek. Azután áttér a központi kérdésre, a parasztgazdaság kérdésére, és megcáfolhatatlanul bebizonyítja a kapitalizmus fejlődését a paraszti faluközösségen belül. Mindezzel be nem érve, tovább elemzi a kapitalizmus benyomulását a földesúri gazdaságba és követi a kapitalizmus fejlődését az iparban (paraszti kisipar, kézműipar, nagyüzemi gépipar). A könyv az oroszországi belső piac kialakulásának vázlatával fejeződik be.

„A kapitalizmus fejlődése Oroszországban” — befejezése az oroszországi közgazdaság tanulmányozására végzett sokesztendős óriási munkának, melyet Lenin már Számárában megkezdett. Lenin 1894-ben, a „Kik a nép barátai?” c. könyvében azt az elméleti feladatot tűzte ki az orosz marxisták elé, hogy „átfogó képét adják a mi valóságunknak, mint a termelési viszonyok meghatározott rendszerének, kimutassák, hogy e rendszerben a dolgozók kizsákmányolása és kisajátítása szükségszerű, megmutassák azt a kiutat ebből a rendszerből, amelyet a gazdasági fejlődés jelez”.*) Ezt a feladatot teljesítette Lenin „A kapitalizmus fejlődése Oroszországban” c. könyvével.
*) Lenin összes Művei, i. kiad., I. köt., 278. old. (oroszul).

E munka eredményeképpen Lenin szétrombolta az alapot, a talapzatot, melyen az áltudományos narodnyik nézetek nyugodtak. Lenin bebizonyította könyvében, hogy „Oroszországban az agrárviszonylatok a földesúri gazdaságban is, a paraszti gazdaságban is, a »faluközösségen« belül is, kívül is kapitalista módon fejlődnek. Ez egy. Ez a fejlődés máris visszavonhatatlanul meghatározta a fejlődésnek nem más útját, mint a kapitalista utat, az osztályoknak nem más csoportosulását, mint a kapitalista csoportosulást. Ez kettő.

Erről folyt a vita a narodnyikokkal. Ezt kellett bebizonyítani. Ezt bebizonyítottuk.”*)
*) Lenin Összes Művei, XIV. köt., 213. old. (oroszul).

De ezzel nem merül ki a könyv jelentősége. Benne Lenin megvilágította Oroszország különböző osztályainak, különösen a proletariátusnak és a parasztságnak helyzetét és szerepét a 19. század végén.

1907-ben a „Kapitalizmus fejlődése Oroszországban” második kiadásának előszavában Lenin ezt írta: „Oroszország társadalmi és gazdasági rendjének és következésképpen osztályszerkezetének elemzése, melyet a jelen műben statisztikai adatok közgazdaságtani kutatása és kritikai vizsgálata alapján adtam, beigazolódik most, amikor az összes osztályok a forradalom során politikailag nyíltan lépnek fel. A proletariátus vezető szerepe teljesen bebizonyult. Bebizonyult az is, hogy a történelmi mozgalomban a proletariátus ereje mérhetetlenül nagyobb, mint amekkora arányrésze a lakosságban. A jelen műben bemutatjuk mindkét jelenségnek gazdasági alapját.”**)
**) Lenin összes Művei, 4. kiad., III. köt., 9. old. (oroszul).

Lenin továbbá rámutatott arra, hogy a forradalom teljes világossággal felfedte a parasztság kettős helyzetét és kettős szerepét. Kiderült az is, hogy a parasztság ingadozik a proletariátus és a burzsoázia között, az is, hogy a parasztságnak, mint tömegnek, forradalmisága mélyen gyökerezik. „A jelen műben bebizonyítottuk, hogy a parasztságban meglevő mindkét áramlatnak gazdasági alapja van”***) — írta Lenin.
***) Ugyanott, 10. old.

A bolsevikok ennek a tudományos elemzésnek az alapján építették fel taktikájukat az 1905—1907-es forradalomban.

Könyvének befejezése után Lenin tovább is egyes gazdasági kérdéseket dolgozott fel: nagy cikket írt „A kapitalizmus a mezőgazdaságban” címen, több recenziót, melyek a „legális marxisták” folyóirataiban jelentek meg. 1899 nyarán Lenin megszűnik e folyóiratok számára dolgozni. Minden idejét leköti a revizionizmus elleni harc, a további munka tervének előkészítése.

Elkövetkezett a száműzetés utolsó éve. Ebben az időben új jelenségek merültek fel a nemzetközi szociáldemokrata mozgalomban — nyíltan és agresszíven színtérre lépett a revizionizmus. Németországban 1899 elején megjelent Bernstein „A szocializmus előfeltételei” c. hírhedt könyve, melyben Bernstein revideálja a marxista elméletet. Júniusban Millerand, a francia „szocialista”, belépett a burzsoá kormányba.

Lenin, többezer kilométerre a munkásmozgalmi központoktól, figyelmesen követte a munkásmozgalomban végbemenő folyamatokat. Látta, hogy a Németországban fellépő bernsteiniánusok nem találnak határozott ellenállásra, hogy az opportunisták fellépései nemzetközi jelleget öltöttek. Látta, hogy az orosz „legális marxisták”, akik azzal kezdték, hogy csekély állítólagos „javításokat” fűztek Marxhoz, már elérkeztek a marxizmus teljes polgári eltorzításához. A száműzetésből küldött leveleiben azt írta, hogy aggasztja, hogy Plechánov miért nem lép fel határozottan az ellen, hogy Bernstein, Sztrúve stb. revideálják a marxizmus filozófiáját, arról beszélt, hogy föl kell bontani a forradalmi és a „legális” marxisták szövetségét. Valóságos komoly háborút kell üzennünk Marx bírálóinak — írta Lenin.

A revizionisták kirohanásai a marxista filozófia ellen arra ösztökélték Lenint, hogy filozófiával foglalkozzék. „Volodja buzgón olvas mindenféle filozófiát, Holbachot, Helvetiust stb. (ez most a hivatalos foglalkozása).

Tréfásan mondom neki, hogy nemsokára rossz lesz beszélni vele, úgy átitatja ez a filozófia”*) — írta Krupszkája 1899-ben Lenin anyjának.
*) Lenin: Családi levelek, 217. old. (oroszul).

Lenin, aki magával szemben a legkövetelőbb volt, nem elégedett meg már elért tudásával. Nekiült a filozófiai irodalom olvasásának. „Nagyon tudatában vagyok filozófiai műveletlenségemnek és nem akarok ezekről a témákról írni, amíg a hiányt nem pótolom — írta 1899 júniusában. Most éppen ezzel foglalkozom. Holbachon és Helvetiuson kezdtem és Kantra készülök áttérni.”**)
**) Lenin összes Művei, XXVIII. köt., 40. old. (oroszul).

Lenin türelmetlenül várta Bernstein könyvét. Végre megkapta. Még végig sem olvasta, csak a felénél tartott s már felháborodva ezt írta: „Tartalma egyre jobban meglep bennünket. Elméletileg hihetetlenül gyenge: idegen gondolatok elismétlése. Frázisokat mond a bírálatról és még csak meg sem próbálja a komoly, önálló bírálatot. Gyakorlatilag — opportunizmus (fábiánizmus, helyesebben: Bernstein legtöbb állításának és eszméjének eredetijét megtaláljuk Webbék utóbbi könyveiben), határtalan opportunizmus és posszibilizmus és ráadásul, gyáva opportunizmus, mert Bernstein nem akar közvetlenül a programhoz hozzányúlni.”*)
*) Lenin: Családi levelek, 230. old. (oroszul)

Különösen nyugtalanították Lenint az „ökonómisták” tevékenységéről szóló hírek. Az ,,ökonómizmus” első megnyilvánulásai ellen már a pétervári „Harci Szövetségben” élesen és határozottan fellépett. Azóta az „ökonómizmus” elterjedt, külön opportunista irányzattá lett és egymásután vetette befolyása alá a helyi szociáldemokrata szervezeteket.

1898 márciusában, Minszkben összeült az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt I. kongresszusa. A kongresszus megalakultnak nyilvánította az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspártot. De a kongresszusnak még nem sikerült egy pártba egyesíteni az elszórt marxista tanulóköröket és szervezeteket. A kontárkodás tovább uralkodott. A kongresszus után tovább nőtt az ideológiai zűrzavar a helyi szervezetekben és ezzel a munkásmozgalomban termékeny talajra talált az „ökonómizmus”.

Lenin jobban megértette, mint bárki más, hogy az „ökonómisták” az oroszországi munkásmozgalomban a fő opportunista csoportot képezik. Megértette, hogy milyen komoly veszedelmet jelentenek az „ökonómisták”, ha nem folytatnak ellenük határozott és kíméletlen harcot. És mihelyt Lenin 1899-ben kézbekapta az „ökonómisták” kiáltványát, az úgynevezett „Credo”-t (hitvallást, programot), azonnal megszervezte az ellentámadást s az „ökonómisták” elleni harc kezdeményezőjeként lépett fel. E célból megfogalmazta „Az oroszországi szociáldemokraták tiltakozását”, melyet 1899 nyarán Lenin kezdeményezésére a minuszinszki körzet száműzött szociáldemokratái tanácskozásukon megvitattak és elfogadtak. Lenin támadja az „ökonómistákat”, mert eltérnek a marxizmustól, mert tagadják, hogy a munkásosztálynak önálló politikai pártra van szüksége, mert a munkásosztályt a burzsoázia politikai függelékévé akarják tenni: „Meg vagyunk róla győződve — írta Lenin, — hogy az orosz szociáldemokraták óriási többsége éppily határozottan visszautasít minden próbálkozást, mely az opportunista nézeteket Oroszországba akarja áthozni”*)
*) Lenin Összes Művei, II. köt., 481. old. (oroszul).

A „Tiltakozás” felhívta a szociáldemokratákat arra, hogy minden erejüket a párt szervezésére összpontosítsák. Ezt az írást egész Oroszországban terjesztették a marxista szervezetekben és a marxista politikai száműzöttek között. A „Tiltakozás” igen nagy szerepet játszott az „ökonómisták” elleni harcban és a forradalmi szociáldemokraták szervezeti tömörítésében. „Roppant jelentősége volt a marxista gondolat s a marxista párt fejlődésére Oroszországban.”**)
**) A SzK(b)P Története. Rövid tanfolyam, 27. old. (magyarul).

Az orosz „ökonómisták” ugyanazokat a nézeteket hirdették, mint a marxizmus ellenfelei a külföldi szociáldemokrata pártokban, az úgynevezett bernsteiniánusok. Lenin harca az „ökonómisták” ellen ezért egyszersmind harcot jelentett a nemzetközi opportunizmus ellen.

Minél közelebb volt száműzetése vége, annál jobban összpontosította figyelmét Lenin a további forradalmi munka feladataira. A száműzetésben átgondolta és vázlatban elkészítette a forradalmi proletárpárt megalapításának tervét. Ezt a tervet a „Programunk”, „Legközelebbi feladataink”, „Aktuális kérdés” c. pompás cikkeiben fejtette ki. Ezeket a „Rabócsaja Gazetá”-nak szánta, melyet az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt I. kongresszusa a párt központi lapjának nyilvánított.

Lenin a forradalmi szociáldemokrácia legfontosabb feladatának a kíméletlen harcol tartja a marxizmus „bírálói” ellen, a forradalmi elmélet tisztaságának hajthatatlan védelmét. És ugyanakkor teljes erejével fellép a marxizmus termékeny továbbfejlesztése érdekében, azt kívánva, hogy a marxista elméletet a munkásmozgalom gyakorlati tapasztalatával gazdagítsák.

„Mi egyáltalán nem úgy tekintünk Marx elméletére — írja Lenin »Programunk« c. cikkében — mint végleg befejezettre, amit érinteni nem szabad; ellenkezőleg, meggyőződésünk, hogy az elmélet csak alapkövét rakta le annak a tudománynak, melyet a szocialistáknak, ha nem akarnak elmaradni az élettől, minden irányban tovább kell fejleszteni. Különösen szükségesnek tartjuk, hogy az orosz szocialisták önállóan dolgozzák fel Marx elméletét.”*)
*) Lenin összes Művei, II. köt., 492. old (oroszul).

Lenin rámutat arra, hogy, az orosz munkásosztály történelmi feladatának teljesítéséhez, végezni kell a kontárkodással és meg kell teremteni a forradalmi proletárpártot. Egyszersmind hangsúlyozza, hogy az orosz marxistáknak nem szabad mechanikusan követniök a nyugateurópai pártokat, hanem kritikusan fel kell dolgozniok a nemzetközi és az orosz munkásmozgalom tapasztalatait és saját önálló útjukat kell követniök pártjuk építésénél.

„A nyugateurópai szocializmus és demokrácia története — írta Lenin »Legközelebbi feladataink« c. cikkében, — az orosz forradalmi mozgalom története, munkásmozgalmunk tapasztalatai — ezt az anyagot kell magunkévá tennünk, hogy kidolgozzuk pártunk célszerű szervezetét és taktikáját. Az anyag »feldolgozásának« azonban önállónak kell lennie, mert nincsen hol keresnünk a kész mintákat.”**)
**) Ugyanott, 497. old.

Lenin véleménye szerint a szociáldemokraták eszmei és szervezeti tömörülésének legfontosabb eszköze, a pártalapítás eszköze: az összoroszországi politikai lap. „Azt tartjuk — írta Lenin ugyanebben a cikkében —, hogy jelenleg legégetőbb feladatunk az, hogy nekilássunk e kérdések megoldásának és ezért legközelebbi célunk egy rendszeresen megjelenő és az összes helyi csoportokkal szoros kapcsolatban álló pártlap megszervezése kell, hogy legyen. Azt tartjuk, hogy a legközelebbi jövőben a szociáldemokraták egész tevékenységének e feladat megvalósítására kell irányulnia.”*)
*) Lenin Összes Művei, II. köt., 498. old. (oroszul).

A száműzetésben írt utolsó Lenin-cikkek egyike a „Pártunk programtervezete” c. cikk volt (1899). Lenin szükségesnek tartotta, hogy a „Munka Felszabadítása” csoport programtervezetében (1887) lényeges javításokat és kiegészítéseket eszközöljön.

„Pártunk programtervezete” c. munkájában Lenin hangsúlyozta a kapitalizmus főtendenciáját, a nép szétválasztását burzsoáziára és proletariátusra. Marx híres szavait: „a nyomor, elnyomás, rabság, lealázás, kizsákmányolás növekedéséről”**) — mondotta Lenin — be kell vennünk a pártprogram tervezetébe, különösen most, amikor a bernsteiniánusok és egyéb „revizionisták” és Marx-„bírálók” ellenvetéseket tesznek Marx elnyomorodási elméletével szemben.
**) Ugyanott, 513. old.

Lenin azt is javasolta, hogy pontosabb jellemzését adják a proletariátus osztályharcának, rámutassanak a harc céljaira, a munkásmozgalom nemzetközi jellegére. Szükségesnek tartotta, hogy a párt programjában különösen hangsúlyozzák a proletariátus osztályharcának politikai értelmét és az osztályharc legközelebbi feladatát: a politikai szabadság kivívását.

Lenin szükségesnek tartotta, hogy pontosabb jellemzését adják az orosz abszolutizmus osztályjellegének és bebizonyítsák, hogy az abszolutizmus megdöntése az egész társadalmi fejlődés érdekében szükséges. Követelte, hogy a programban rámutassanak a kapitalizmus fejlődésének sajátosságaira Oroszországban és a munkásosztálynak innen eredő különleges politikai feladataira és harci eszközeire. Lenin megformulázta az orosz marxisták agrárprogramjának elveit, kifejtette azt a gondolatot, hogy a proletariátusnak támogatnia kell a parasztságot, mely az önkényuralom megdöntésére és a jobbágyrendszer összes csökevényeinek megsemmisítésére törekszik.

Közeledett a száműzetés vége. „Vladimir Iljics — mondja Krupszkája a száműzetés utolsó hónapjaira emlékezve — nem aludt, szörnyen lesoványodott. Az álmatlan éjszakákon minden részletében végiggondolta tervét… Minél jobban közeledett a szabadulás, annál türelmetlenebb lett Lenin, annál jobban vonzotta a munka.”*)
*) N. K. Krupszkája: „Emlékezések Leninről”, 35. old. (oroszul).

1900 január 29-én végétért Lenin száműzetése. Lenin még aznap elhagyta Susenszkójét, hogy azonnal hozzáfogjon tervének megvalósításához: harcoljon a marxista párt megteremtéséért, az összoroszországi marxista lap megalapításáért. Ez a lap az „Iszkra” lett, melynek első száma 1900 decemberében jelent meg.

Az egész 1900-as évet Lenin a lap megszervezéséhez szükséges óriási munkával töltötte. A lapot külföldön kellett kiadni, olyan helyen, ahová a cári rendőrség nem férkőzött. Előzetesen azonban kapcsolatot kellett teremteni számos oroszországi szociáldemokratával, biztosítani kellett támogatásukat a lap számára, ki kellett jelölni az „Iszkra” jövendő megbízottait, meg kellett egyezni a munkát illetően, pénzt kellett szerezni a lapnak.

Lenin ki volt tiltva a fővárosból és az összes ipari központokból. Ezért a Pétervárhoz közelfekvő Pszkovot választotta tartózkodási helyéül. Visszajövet a száműzetésből meglátogatta Ufát, Moszkvát, Pétervárt, találkozott és tárgyalásokat folytatott a helyi szociáldemokratákkal. Február 26-án megérkezett Pszkovba. Pszkov lett a forradalmi szociáldemokraták tevékenységének központja, főhadiszállása. Áprilisban ott értekezletet tartottak, melyen megvitatták a jövendőbeli lap szerkesztőségének programnyilatkozat-tervezetét, amit Lenin írt meg. Vladimír Iljicshez idejöttek mindenfelől a pártfunkcionáriusok tanácsáért, útmutatásért, megbeszélések végett. Innen utazott Lenin Oroszország többi városaiba. Ebben az időben Rigában, Podolszkban, Nizsnij-Novgorodban, Ufában, Kazánban, Számárában járt, mindenütt kapcsolatokat teremtett és híveket toborzott terve, az összorosz politikai lap megalapítása számára. Kétszer utazott illegálisan Pétervárra. A második utazás, kis híjja, hogy meg nem hiúsította a lapalapítás tervét. Vladimir Iljicset az uccán letartóztatták.

Lenin később azt mesélte erről a letartóztatásról: „Egyenesen megragadták mindkét könyökömet, úgy, hogy semmit sem tudtam kidobni a zsebemből. A konflisban szintén egész úton fogták mindkét könyökömet.”*)
*) A. I. Uljánova-Jelizárova: Emlékezések Iljicsről. 99. old, (oroszul).

Leninnél volt, vegyi tintával valamilyen számlára írva, a külföldi kapcsolatok jegyzéke. A rendőrök szerencsére nem ügyeltek erre a számlára, tíz napig tartották Lenint zár alatt, aztán kiengedték. Ha a detektívek megtalálták volna ezt a listát, a cári kormány nem bocsátotta volna ki Lenint karmai közül.

A cárizmus megérezte Leninben legveszedelmesebb ellenségét. A cári titkos rendőrségnél szolgáló Zubátov csendőrezredes fölötteseivel való bizalmas levelezésben 1900-ban rámutatott arra, hogy „a forradalmárok között most Uljánovnál nincsen nagyobb” és ezért azt követelte, hogy azonnal szervezzék meg Lenin meggyilkolását. ,,Le kell vágni ezt a fejet a forradalom testérő” — írta ez a hóhér.

Mindenütt közvetlenül megismerkedve a helyzettel, az ideológiai zűrzavarral és a szervezeti szétforgácsoltsággal, Lenin még jobban meggyőződött róla, hogy helyes az út, amit a párt építésére választott. Lenin megtudta, hogy néhány bizottság a párt megalapítása céljából azonnali kongresszus összehívására törekszik. Ezt a törekvést Lenin hibásnak tartotta. Szerinte előbb meg kellett teremteni a párt eszmei és szervezeti egységét; a kongresszus ne a pártépítés kezdete, hanem befejezése legyen.

Lenin úgy lépett fel, mint a párt valóságos megalapítója, valódi vezére. Körülötte gyülekezni kezdtek a munkásosztály legjava elemei.

Miután Lenin Oroszországban előkészítette a talajt a lap számára, 1900 július 16-án külföldre utazott.

Kezdetét vette Lenin első emigrációja, amely több, mint öt évig tartott.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .