150 éve született LENIN

Lenin életének és tevékenységének rövid rajza
Idegennyelvű irodalmi kiadó
Moszkva 1942
I

Vladimir Iljics Uljánov (Lenin), a bolsevizmus és a világ első szocialista államának megalapítója, 1870 április 10-én (22-én) született a volgamenti Szimbirszk (ma Uljánovszk) városában.

Atyja, Ilja Nikolájevics, asztracháni kispolgároktól származott. A gimnázium és a kazáni egyetem elvégzése után 14 évig matematika- és fizikatanár volt Penzában és Nizsnij-Novgorodban (jelenleg Gorki), 1869-től fogva a szimbirszki kormányzóság oktatási kerületének volt tanfelügyelője, később igazgatója. Sok éves szolgálata elismeréséül nemesi címet kapott. Ilja Nikolájevics Uljánov művelt, haladó orosz volt, aki teljesen a néptömegek felvilágosításának szentelte életét. Munkaszerető, kitartó, a munkában magától és másoktól kötelesség-teljesítést követelő ember létére, az ügy érdekeit helyezte előtérbe és igyekezett gyermekeit is ezekre a tulajdonságokra nevelni. Meghalt 1886 január 12-én.

Lenin anyja, Mária Alexandrovna Blank, orvos leánya volt. A kitűnő, nagyműveltségű, magas kultúrájú és okos asszony különösen kivált nagy akaraterejével és erős jellemével. Jól ismerte az orosz szépirodalmat és a világirodaimat, franciául, németül és angolul beszélt, sokat foglalkozott zenével. Teljesen családjának szentelte magát és gyermekeiből becsületes, művelt és eszméktől áthatott embereket igyekezett nevelni.

Az Uljánov-szülők valamennyi gyermekéből forradalmár lett: legidősebb fiuk, Alexander, a „Naródnaja Volja” („Népakarat”) tagja volt, a többiek, — Anna, Vladimir, Dimitrij, Mária, — a korán elhalt Olga kivételével, bolsevikok lettek.

Lenin élénk, nagytehetségű gyermek volt. Már ötéves korában megtanult olvasni. Kilencéves korában beíratták a szimbirszki gimnázium első osztályába. Mert rendkívül tehetséges volt és a tanulást komolyan vette, kitűnően tanult és kitüntetéssel került egyik osztályból a másikba. Mire a gimnáziumot befejezte, jól tudott latinul, görögül, franciául és németül s jól ismerte a történelmet és az irodalmat is. Különösen nagyra becsülte az olyan irodalmi műveket, melyeknek hősei kemény és hajthatatlan jelleműek.

Lenin gyermekéveit és ifjúságát a Volgamentén töltötte — a szimbirszki, kazáni és számárai kormányzóságokban. Ezek tipikus parasztkormányzóságok voltak. Itt Lenin közelről figyelte a parasztok életét, a faluban uralkodó nyomort és tudatlanságot, az embertelen szolgaságot és vadállati kizsákmányolást, s állandóan érintkezésben volt a munka embereivel. Látta, hogy az orosz dolgozó tömegekkel együtt hogyan nyomják el a nagyszámú nemzetiségeket — a csuvasokat, a mordvinokat, a tatárokat és a többit is. Még ifjú korában meggyűlölte a dolgozó tömegek leigázását, meggyűlölte a nemzeti elnyomást.

Lenin tanuló évei és ifjúsága Oroszország történetének egyik legsötétebb korszakára estek. Később Lenin ezeket az éveket „a fékevesztett, hihetetlenül esztelen és vadállati reakció”*) időszakának nevezte.
*) Lenin összes Művei, IV. kiadás I. köt., 267. old., (oroszul).*

A cárizmus, letiporva a 70-es évek forradalmi mozgalmát, diadalmaskodott. Az önkényuralmi kormány, miután 1881-ben a „Naródnaja Volja” emberei megölték II. Sándor cárt, sietett visszavonni még a 60-as évek felemás reformjait is. A parasztot teljesen a nemesi származású járási főnökök hatalmába adta. Betiltotta nemcsak a demokrata, de majdnem az egész liberális sajtót is. A reakció az iskolában is dühöngött. A népoktatás minisztériuma, vagy ahogy később Lenin nevezte „népbutítás minisztériuma”, a tanulóifjúságból az önkényuralom számára megbízható szolgákat igyekezett nevelni. A cári kormány fékevesztett önkénye, a munkások és parasztok teljes jogfosztottsága és példátlan elnyomása, a szörnyű nemzeti elnyomás, a liberálisok gyávasága és aljas behódolása a reakciósok előtt — ez a képe az akkori orosz életnek.

Lenin már korán elgondolkodott az őt környező életen, figyelmesen hallgatta a felnőttek politikai beszélgetéseit. Sokat olvasott és már kora ifjúságában elolvasta Oroszország forradalmi-demokrata publicisztikájának legjobb termékeit, 14—15 éves korában elolvasta Csernisevszki „Mit tegyünk?” c. regényét, amely mély benyomást tett rá. Olvasta Dobroljubov, Piszarev műveit is és más könyveket, amelyek akkoriban „tilosak” voltak. Jól ismerte Nyekrászov nemzedékének demokrata költőit.

Nagy befolyást gyakorolt az ifjú Leninre bátyja, Alexander, akivel igen jó barátságban volt. Alexander komoly, elgondolkodó, magával és kötelességeivel szemben szigorú ifjú volt. Mikor 1885 és 1886 nyarán Pétervárról, ahol az egyetem fizikai és matematikai fakultásán tanult, szünidőre hazautazott, magával vitte Marx „Tőké”-jét. Lenin már akkor kezdett megismerkedni ezzel a művel.

Lenin már korán ellensége lett a cári Oroszország egész társadalmi és politikai rendjének. Már a gimnázium felső osztályaiban forradalmi gondolkozású volt. Ez kifejezést nyert iskolai dolgozataiban is. Így egy alkalommal a gimnázium igazgatója, visszaadva egyik iskolai dolgozatát, haragosan mondotta neki: „Milyen elnyomott osztályokról ír maga itt, hogy kerül ez ide?”

Fordulópontot Lenin életében az 1887-es év jelentett. Ekkor tért rá visszavonhatatlanul a forradalmi útra.

Az év elején nagy szerencsétlenség szakadt az Uljánov családra. Március 1-én Pétervárott letartóztatták Vladimir Iljics bátyját, Alexander Uljánovot, mert résztvett a III. Sándor cár ellen irányuló merénylet előkészítésében. Ugyanakkor, letartóztatták Vladimir Iljics nővérét, Annát is, aki szintén Pétervárott folytatta tanulmányait.

Az Uljánov család közeli barátnője, V. V. Kaskadámova, visszaemlékezéseiben elmondja, hogy, miután Pétervárról értesítést kapott Alexander letartóztatásáról, kihívatta Lenint a gimnáziumból (Lenin akkor a nyolcadik osztályba járt), hogy megtanácskozza vele, hogyan készítsék elő erre a súlyos hírre Mária Alexandrovnát. Elolvasva a levelet, Lenin sokáig összehúzott szemöldökkel hallgatott. „Előttem — írja emlékirataiban Kaskadámova, — már nem az előbbi gondtalan, életvidám fiú ült, hanem egy felnőtt ember, aki mélyen elgondolkozik egy fontos kérdésen.

„De hisz’ ez igen komoly dolog — mondotta — ez rosszul végződhetik Szására.”

Mária Alexandrovna minden próbálkozása, hogy legidősebb fiát megmentse a haláltól, eredménytelen volt. 1887 május 8-án Alexander Uljánovot a schlüsselburgi erődben kivégezték.

Az egész szimbirszki liberális „társaság”, mihelyt hírét vette Alexander Uljánov letartóztatásának, hátat fordított az Uljánov családnak. Még a legközelebbi ismerősök sem jártak hozzájuk. Ez az általános gyávaság igen erős benyomást tett az ifjú Leninre. Felismerte a liberális fecsegés valódi értékét.

Bátyja halála nagymértékben befolyásolta Leninnek azt az elhatározását, hogy a forradalmi útra lép. De bármenynyire meghajolt bátyja hősiessége előtt, már akkor hibásnak, nem célravezetőnek tartotta az önkényuralom elleni harc terrorista módszerét. Amikor megtudta, hogy bátyja egy terrorista szervezet tagja volt, ezt mondotta: „Nem, nem ezen az úton fogunk haladni, nem ilyen úton kell haladni.”

A gimnáziumot Lenin kitüntetéssel végezte, jutalmul aranyérmet kapott s 1887 augusztus 13-án beiratkozott a kazáni egyetem jogi fakultására.

Kazánban Lenin rövidesen kapcsolatba lépett a forradalmárokkal és egy, a cári titkosrendőrség megállapítása szerint „rendkívül ártalmas irányzatú” tanulókör tagja volt. Diákkörnyezetéből Lenin minden tekintetben kimagaslott. Forradalmi hajlamú, erélyes, nagy olvasottságú ifjú volt, aki meggyőződéssel szállt síkra nézetei mellett. Lenin az egyetemen a rendőrség és az egyetemi vezetőség külön megfigyelése alatt állott.

A cári kormány arra törekedett, hogy az egyetemi tanszékeket csak reakciós erők töltsék be és üldözte az összes diákszervezeteket. A diákok különösen szigorú felügyelet alatt állottak. Minden kört és egyesületet, még azokat is, melyeknek anyagi segélynyújtás volt a feladatuk, azzal gyanúsította, hogy kormányellenes célokat követnek. Ellenzéki felszólalásokért a diákokat az egyetemi fogdába csukták. A diákság élesen tiltakozott a rendőri üldözés politikája ellen. Az 1887-es diákzendülésekre a közvetlen okot az adta, hogy életbelépett a reakciós, úgynevezett „1884-es egyetemi szabályzat”. November végén megkezdődtek a diákzendülések Moszkvában és igen gyorsan átcsaptak a vidékre. 1887 december 4-én a kazáni egyetemen is megkezdődtek a zendülések. Lenin a legaktívabban résztvett mind a diák-akciókat előkészítő tanácskozásokon mind pedig magukban az akciókban. A cári egyetemi vezetőség azonnal a megtorlás özönét zúdította a diákokra. A december 4-ről 5-re virradó éjjel Lenint lakásán letartóztatták; ugyanakkor letartóztatták a forradalmi diákmozgalom számos más aktív részvevőjét és szervezőjét is.

— Mit lázadoznak maguk, fiatal ember? Nem látják, hogy fal van maguk előtt? — kérdezte Lenint az őr, mikor a börtönbe kísérte.

— Fal, de rothadt; döngesd: beomlik — felelte Lenin.

A börtönben egyszer valahogy összekerültek a diákok és kezdték egymást kérdezgetni, ki mit csinál, ha kiszabadul. Mikor Leninre került a sor és megkérdezték: „Hát te, Uljánov, mit akarsz csinálni?” — Lenin azt felelte, hogy előtte egy út áll, a forradalmi harc útja.

December 5-én Lenint kizárták az egyetemről és két nap múlva, 1887 december 7-én titkos rendőri felügyelet alá helyezték a kazáni kormányzóság Kokuskinó nevű falujában. Ide költözött nővére, Anna Iljinicsna is, akinek szibériai száműzetését rendőri felügyeletre változtatták.

Így ment át a tizenhét éves Lenin a forradalmi tűzkeresztségen a cári önkényuralommal való első összecsapásánál. Azóta Lenin egész életét maradéktalanul az önkényuralom és a kapitalizmus elleni harcnak szentelte, a dolgozók felszabadításának az elnyomás és a kizsákmányolás alól.

A cári titkos rendőrség a maga módján szintén leszögezte a tizenhétesztendős Lenin forradalmi működésének kezdetét. A rendőrség közölte a kazáni kormányzóval, hogy a Kokuskinóba száműzött Lenin „aktív részt vett a kazáni tanulóifjúság forradalmi tanulóköreinek szervezésében”. 1887 december 27-én elrendelték, hogy Lenint a rendőrspiclik mindennap figyeljék titokban. Azóta Lenint és az egész Uljánov családot szakadatlanul kísérte a rendőrség szeme. Leninnek minden lépéséről jelentés ment a rendőrségre.

Lenin vagy egy évet töltött a kis istenhátamögötti faluban. Sokat olvasott és szorgalmasan képezte magát. Már akkor megnyilatkozott az a képessége, hogy szigorúan átgondolt terv alapján, rendszeres munkát folytasson. Kora ifjúságától fogva következetesen hatalmas munkaképességet fejlesztett ki önmagában.

1888 október elején Lenin engedélyt kapott, hogy Kazánba költözzék, ahol anyja, Mária Alexandrovna tartózkodott kisebb gyermekeivel. De az egyetemre nem vették fel. Lenin kérésére, hogy tanulmányait külföldön folytathassa, a rendőrség azt javasolta a kormányzónak, hogy „ne adja ki külföldi útlevelét”.

Kazánban Lenin különböző illegális forradalmi csoportok részvevőivel ismerkedett meg. Ezekben a körökben eredetiben és fordításban olvasták és hevesen megvitatták Marx műveit, valamint Plechánov könyveit, melyek a narodnyikok ellen irányultak, különösen Plechánov „Nézeteltéréseink” c. munkáját. A titkos felügyelet alapján leadott rendőri jelentések megállapították, hogy Lenin „ártalmas irányzatot követ”, hogy „gyanús egyénekkel van kapcsolatban”.

1888 őszén Lenin komolyan kezdte tanulmányozni Marx „Tőké”-jét. Ez a könyv kitörölhetetlen benyomást gyakorolt Leninre. „Lenin — emlékezik A. I. Uljánova-Jelizárova — nagy hévvel és lelkesedéssel beszélt nekem Marx elméletének alapjairól és az új horizontokról, melyeket ez az elmélet megnyitott… Leninből csak úgy áradt az életerős hit és átcsapott azokra is, akikkel beszélt. Már akkor is tudta, hogyan kell meggyőzni és szavával lelkesíteni az embert. És, ha valamit tanulmányozott és új utakat fedezett fel, már akkor is lehetetlen volt számára, hogy másokkal ne közölje, hogy ne toborozzon magának híveket. Ilyen híveket, forradalmi érzésű ifjú embereket, akik szintén tanulmányozták a marxizmust, Lenin rövidesen talált magának Kazánban.”*)
*) A. I. Uljánova-Jelizárova: „Emlékezések Iljicsről”, (1934) 31. old. (oroszul).*

Ugyanekkor Lenin belépett az egyik kazáni marxista körbe, melyet az 1898-ban a szibériai száműzetésben tragikus véget ért N. J. Fedoszéjev szervezett. Lenin a Fedoszéjev marxista körében töltött hónapok folyamán, melyeken szorgalmasan képezte magát, tanulmányozta a marxi elméletet.

Abban az időben a marxizmus Oroszországban roppant erőfeszítéssel tört magának utat. A narodnyikok még mindig erősen befolyásuk alatt tartották a forradalmi hangulatú értelmiséget és a marxizmus elterjedését főképpen ők gátolták. Lenin, a 80-as évek forradalmárainak nemzedékét jellemezve, ezt írta; „Sokan közülük, mint a »Népakarat« tagjai kezdtek forradalmi módon gondolkodni. Szinte egytől-egyig kora ifjúságuktól fogva lelkesen ünnepelték a terror hőseit. A szabadulás e hősies hagyomány lenyűgöző hatása alól csak küzdelem árán volt lehetséges és szakítást jelentett azokkal, akik feltétlenül hívek akartak maradni a »Népakarat«-hoz és akiket az ifjú szociáldemokraták igen nagyra becsültek. Ez a küzdelem tanulásra kényszerített, valamennyi irányzat illegális kiadványainak olvasására…”**)
**) Lenin Összes Művei, IV. köt.. 499. old. (oroszul).*

Oroszországban akkor a marxi tanítás híveinek száma rendkívül csekély volt. Vladimir Iljics Lenin egyike volt ezeknek az első orosz marxistáknak. Ő korán, már fiatalon megértette, hogy a narodnyikok útja téves út, hogy a cárizmus elleni harc terrorista módszerei célszerűtlenek és ártalmasak. Kutató, éles és józan eszével a marxizmus elméletében meglátta azt a hatalmas fegyvert, amely biztosítja a győzelmet a politikai jogtalanságnak és a néptömegek rabló kizsákmányolásának rendszere elleni harcban.

A rendőrséget nyugtalanította, hogy Kazánban fellendült a forradalmi munka. 1889 júliusában letartóztatták Fedoszéjevet. Szétrombolták azt a csoportot is, melynek Lenin tagja volt. De Lenin ezúttal szerencsésen elkerült egy újabb letartóztatást, mely az előzőnél komolyabb következményekkel fenyegette. Elkerülte azért, mert két hónappal a Fedoszéjev-csoport tagjainak tömeges letartóztatása előtt, 1889 május 3-án, az egész Uljánov-család átköltözött a számárai kormányzóságba. Lenin eleinte családjával együtt egy Alakajevka nevű falu közelében fekvő tanyán lakott, ötven versztnyire Számárától, 1889 őszétől fogva pedig Számárában. A rendőrök és a kazáni oktatási kerület felügyelője itt is rendületlenül figyelték Lenint és egész családját.

Lenin meggyőződéses marxistaként került Számárába.

Ez a város akkoriban a narodnyikok egyik vára volt. A megfigyelés alatt állók és száműzöttek között (a rendőrségi iratokból kitűnik, hogy körülbelül negyvenen voltak) osztatlanul uralkodtak a narodnyik irányzat hívei, a marxizmus ellenfelei, akik nem értették meg a társadalmi fejlődés törvényeit. A narodnyikok azt tartották, hogy Oroszországban a kapitalizmus „véletlen” jelenség és tagadták fejlődési lehetőségeit. Tagadták a munkásosztály vezető szerepét a forradalmi mozgalomban és a paraszti faluközösség útján remélték a szocializmus eljövetelét.

Mikor Lenin Számárába érkezett, ott a forradalmi hangulatú tanulóifjúságnak több köre működött. A legtekintélyesebbek egyike A. P. Szkljárenkó köre volt. A csoportban történelmi, gazdasági és filozófiai kérdésekkel foglalkoztak, tanulmányozták a paraszt-kérdést. E kör általános iránya a narodnyik irányzat volt. De Szkljárenkónak munkásokkal, különösen vasutasokkal is volt kapcsolata. Lenin hatása alatt, aki megismertette e kör tagjait a marxi tanítással, Szkljárenkó rövid időn belül búcsút mondott a narodnyik nézeteknek és marxistává lett.

Szkljárenkó körében és a forradalmi ifjúság egyéb köreiben Lenin a marxizmus propagandájával és a narodnyik tanok bírálatával lépett fel. Előadásokat tartott az ismert narodnyik V. V. (V. P. Voroncov) „A kapitalizmus sorsa Oroszországban” c. könyvéről, a narodnyik Michajlovszki és Juzsákov munkáiról, s a szintén narodnyik Nikoláj-on (N. F. Danielszon) „Vázlatok a reform-utáni társadalmi gazdaságunkról” c. munkájáról. Úgyszintén előadást tartott Marx „A filozófia nyomora” c. művéről. Ez előadások, viták és megbeszélések során Lenin már akkor bámulatba ejtette hallgatóit mély marxista tudásával. A számárai körök tagjai azt írták leveleikben, hogy van Számárában egy Uljánov nevű, rendőrségi felügyelet alatt álló kiváló eszű és műveltségű egyetemi hallgató.

Lenin Számárában továbbra is buzgón foglalkozott Marx és Engels műveinek tanulmányozásával. Főként németül és franciául olvasta őket, mert orosz nyelven igen kevés jelent meg tőlük. Lenin maga fordította oroszra Marx és Engels „Kommunista Kiáltvány”-át. A fordítást, melyet a rendőrségi házkutatások alkalmával megsemmisítettek, kéziratban olvasták a számárai tanulókörökben.

Lenin megismerkedett a forradalmi mozgalom múltjával, beszélgetett erről a tárgyról a „Népakarat” legkiválóbb tagjaival, akik száműzetésük után Számárában telepedtek le.

Lenintől távol állott a marxi elmélet könyvszagú elvont felfogása. A marxizmus Leninnek sohasem volt halott dogma, hanem a forradalmi cselekvés eleven vezérfonala. Miközben a húszesztendős Lenin Marx és Engels tanítását propagálta, hozzáfogott Oroszország gazdasági és politikai fejlődésének komoly tanulmányozásához.

Lenin alaposan megismerkedett a narodnyikok gazdasági kutatásaival. Átvizsgálta és önállóan átdolgozta az egész ténybeli anyagot, melyre a narodnyikok hamis következtetéseiket építették Statisztikával kezdett foglalkozni, rengeteg anyagot tanulmányozott át Oroszország gazdasági fejlődéséről, különösen pedig a zemsztvó-statisztika adatait a paraszti gazdaságról. „A zemsztvó-statisztika — írta akkor Lenin — roppant sok és rendkívül részletes anyagot nyújt a parasztság gazdasági helyzetére vonatkozólag.”*)
*) Lenin összes Művei, 4. kiadás, I. köt., 3. old. (oroszul).*

Miközben elméletileg tanulmányozta a paraszti gazdaságot, gyakorlatilag úgy ellenőrizte következtetéseit, hogy közvetlenül megismerkedett a parasztok életével. Öt éven át (1889-től 1893-ig) minden nyarát Alakajevkában töltötte, gyakran elbeszélgetve a parasztokkal, figyelve a parasztok mindennapi életét. Lenin kérésére Szkljárenkó három számárai körzetben statisztikai adatfelvételeket eszközölt. A kérdőívet a parasztgazdaság adatfelvétele számára maga Lenin állította össze.

Az orosz gazdaság mély és gondos tanulmányozásából levont következtetéseit Lenin „A paraszti élet új gazdasági változásai” c. kitűnő cikkében fejtette ki (a cikket 1893 tavaszán írta). Ez volt Lenin első munkája, amely fennmaradt számunkra. Ebben a cikkben Lenin V. Posztnyikov „Délorosz parasztgazdaság” c. könyvét bírálja, melyet Posztnyikov a zemsztvó-statisztikai adatok és a jekaterinoszlávi, cherzoni és tauriai kormányzóságokban eszközölt saját megfigyelései alapján írt. Lenin igen sokra becsülte a könyvnek azt a részét, ahol Posztnyikov gazdag ténybeli adatok alapján kimutatta, hogy az orosz parasztság között rétegeződési folyamat megy végbe, de visszautasította Posztnyikov liberális-narodnyik következtetéseit és javaslatait. A cikkből láthatjuk, hogy az ifjú Lenin milyen komolyan és önállóan alkalmazta a marxizmus módszerét az orosz élet legbonyolultabb kérdéseinek elemzésénél.

Lenin ebből az időszakból származó levelezésében így formulázta a cikkéből folyó következtetéseket:

„A cikkben kifejtett megállapítások számomra sokkal fontosabbak és sokkal messzebbmenő következtetések alapjául szolgálnak, mint ahogy maga a cikk mutatja. Kistermelőink (parasztok és kézművesek) bomlása számomra az az alapvető és legfőbb tény, mely megvilágítja városi és nagyüzemi kapitalizmusunkat, mely véget vet a paraszti gazdálkodás külön gazdasági formájáról szóló mesének (ez a forma ugyanaz a polgári forma, csak az a különbség, hogy a feudális kötelékek még jobban összekuszálják) és arra késztet, hogy az úgynevezett »munkásokban« ne lássunk egy csomó különleges helyzetű egyént, hanem csak annak az óriási paraszttömegnek felső rétegét, amely most már inkább munkaerejének eladásából, semmint saját gazdaságából él.”*)
*) Lenin Gyűjtemény, XXXIII. köt., 15—16. old. (oroszul).*

Leninnek az volt a szándéka, hogy cikkét egy legális liberális-narodnyik folyóiratban helyezi el. De a folyóirat szerkesztősége nem volt hajlandó közölni egy, a narodnyikok ellen irányuló írást. Lenin cikke 30 évig feküdt a levéltárakban és csak 1923-ban találták meg és hozták nyilvánosságra.

1889 őszén Lenin azon fáradozik, hogy engedélyt kapjon arra, hogy valamelyik egyetem jogi fakultásán mint rendkívüli hallgató levizsgázzon. Lenin egyik beadványára Deljánov közoktatásügyi miniszter ezt írta: „Érdeklődni kell felőle a kerületi oktatási felügyelőnél és a rendőrségen,” A kérdezősködésre Durnóvo rendőrfőnök ezt válaszolta. „Uljánovról kazáni tartózkodása idején megállapították, hogy politikailag megbízhatatlan egyénekkel áll kapcsolatban, akik közül most néhányra államellenes bűntettek vannak rábizonyítva.” És Leninnek elutasító választ adtak. A cári kormány elhatározta, hogy előtte, mint „politikailag megbízhatatlan” előtt, bezárja az egyetem kapuit. Csak 1890 őszén kapta meg végre az engedélyt, hogy a pétervári egyetem jogi fakultásán rendkívüli hallgatói minőségben letegye a vizsgákat.

1890 augusztus végén Lenin Pétervárra utazik, hogy a vizsgák feltételeiről tudakozódjon. Számárába visszatérve, szorgalmasan, foglalkozik a jogi tudománnyal, komolyan készül a vizsgákra, miközben mélyreható Marx tanulmányokat is folytat.

A húszesztendős Leninnek rövid egy év alatt önállóan kellett átdolgoznia az egész négyéves egyetemi anyagot. Ezenkívül a vizsga-bizottságnak beadandó kérvényhez csatolnia kellett egy büntetőjogi írásbeli dolgozatot is. A vizsga-bizottság előtt írásban kellett felelni egy feladott témára, azután vizsgázni kellett a római jog tételes részéből és történetéből, a polgári jogból és polgári perrendtartásból, kereskedelmi jogból és perrendtartásból, büntetőjogból és perrendtartásból, orosz jogtörténetből, egyházjogból, közjogból, nemzetközi jogból, rendőri jogból, közgazdaságtanból, statisztikából, pénzügytanból, jog-enciklopédiából és a jogbölcselet történetéből. Mindehhez rengeteg szakirodalmat kellett komolyan áttanulmányozni.

Anna Iljinicsna Jelizárova elmondja, hogyan dolgozott Lenin, mikor a vizsgákra készült. „Akkoriban sokan csodálkoztak azon, — írja — hogy Lenin, aki ki volt zárva az egyetemről, egyetlen rövid év alatt, minden segítség nélkül, anélkül, hogy közben évközi, vagy évvégi vizsgákat tett volna, olyan jól elkészült, hogy saját évfolyamával együtt tette le a vizsgát. Ebben Vladimir Iljicsnek nagy tehetségén kívül roppant munkaképessége segített.”*)
*) A. I. Uljánova-Jelizárova: „Emlékezések Iljicsről” (1934) 36. old. (oroszul).*

Lenin télen Számárában, nyáron pedig az alakajevkai tanyán szünet nélkül dolgozott. Anna Iljinicsna meséli, hogy Alakajevkán „külön dolgozószobát rendezett be magának a sűrű hársfasorban… Reggeli után egész rakás könyvvel ide vonult vissza, olyan pontosan, mintha szigorú tanító várna rá és ott teljesen magányban töltötte az időt az ebédig, délután háromig.

Ebben a hársfasorban közülünk senki sem járt, hogy ne zavarjuk Volodját.

Miután a tanulással az ebéd előtti órákban végzett, ebéd után ugyanoda ment egy-egy társadalmi kérdésről szóló könyvvel. Emlékszem, hogy németül olvasta Engels „A munkásosztály helyzete Angliában” c. könyvét. Azután sétált, fürdött és vacsora után… Volodja feje újra könyv fölé hajolt.”**)
**) Ugyanott.*

Lenin a pétervári egyetemen két részletben tette le vizsgáit, 1891 tavaszán és őszén, fényes sikerrel. A harminchárom vizsgázó közül ő volt az egyetlen, aki minden tárgyból kitűnőre vizsgázott. A jogi fakultás vizsga-bizottsága elsőfokú diplomát állíttatott ki Leninnek.

A tavaszi vizsgák idején Lenint nagy személyes fájdalom érte: húga, Olga, aki a pétervári női egyetem hallgatója volt, hastífuszt kapott és belepusztult. Vladimir Iljics és Olga, aki másfél évvel volt nála fiatalabb, igen jó barátok voltak. Lenin röviddel húga halála előtt Pétervárra hívta anyját s Olga Iljinicsna halála után, anyjával együtt, Számárába utazott.

Lenin Pétervárott, a vizsgák idején, néhány marxistával került össze. Orosz- és németnyelvű marxista irodalmat kapott tőlük s magával vitte Számárába.

1892 januárjában Lenint fölvették az ügyvédhelyettesek listájára. 1892 márciusától a megfeszített elméleti munkán, a marxista tanulókörök vezetésén, előadások összeállításán és megtartásán kívül Lenin védőként kezd fellépni a számárai körzeti törvényszéken. Védencei főképpen orosz és tatár szegényparasztok voltak, akik a Volgamentén rettenetes ínséges esztendőt éltek át. Lenin első parasztvédence azzal volt vádolva, hogy „szidta az istent, szűz Máriát, a szentháromságot, a felséges uralkodót és örökösét és azt mondotta, hogy az uralkodó helytelen intézkedéseket tesz”.

Több, mint négy évig élt Lenin Számárában. Itt végleg kidolgozta marxista nézeteit és itt vívta meg első csatáit a narodnyikok ellen. Munkája, melyet az orosz gazdaság és történelem tanulmányozására végzett, a számárai tanulókörökben tartott előadásai később több művének szolgáltak alapul, többek között híres „Kik a »nép barátai« és hogyan harcolnak a szociáldemokraták ellen?” c. könyvének. Lenin körül csoportosult a számárai marxisták első köre, mely nagy befolyással volt a forradalmi ifjúságra. Lenin kapcsolatot teremtett a nizsnij-novgorodi, vladimíri és pétervári marxistákkal, levelezett Fedoszéjevvel, aki a vladimíri börtönben ült. Azokban a távoli években, amikor Oroszországban a marxista mozgalom még csak első lépéseit tette, Lenin és Fedoszéjev munkája révén a Volgamente lett a marxizmus terjesztésének egyik fő területévé.

De a marxizmus eszméinek propagandája a számárai tanulókörökben és a narodnyikokkal való viták nem elégíthették ki Lenint. Súlyosan nehezedett rá az élet a vidékies Számárában, távol a proletármozgalom és a politikai harc központjaitól. Odaigyekezett, ahol az ipari proletariátus tömegei éltek. Lenin akkori hangulatát jól ábrázolják A. I. Uljánova-Jelizárova feljegyzései arról, hogyan hatott Leninre Csehov „6. sz. kórterem” c. elbeszélése, melyet 1892—1893 telén olvasott: „Mikor tegnap este végigolvastam ezt az elbeszélést, egyenesen a hátam borzongott, nem tudtam a szobában maradni, felkeltem és kimentem. Úgy éreztem, mintha én is be volnék zárva a 6. számú kórterembe.”*)
*) A. I. Uljánova-Jelizárova: Emlékezések Iljicsről. (1934) 45 old.(oroszul).*

Lenint a széles forradalmi harc arénája vonzotta.

1893 augusztus közepén elutazott Számárából. Útközben kiszállt Nizsnij-Novgorodban, ahol a marxista körben narodnyik-ellenes előadást tartott.

1893 augusztus 31-én Lenin Pétervárra, Oroszország politikai központjába érkezett.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .