Ellenforradalom és fasizmus Magyarországon

Ellenforradalom és fasizmus Magyarországon – Az ellenforradalom hatalomra jutása
(Idézet: A Magyar nép története – Rövid áttekintés 1951)
(1919-1921)

Fehér terror
A Magyar Tanácsköztársaság bukása után szomorú napok virradtak népünkre. Kezdetét vette az ellenforradalom népelnyomó, gyökeresen reakciós korszaka. Az antant-imperialisták támogatásával, az áruló szociáldemokrata vezetők segítségével az ellenforradalom visszaállította hazánkban a nagytőkés és nagybirtokos osztályok uralmát. A dolgozó népet bilincsbe verték. A nép jogaiért, életlehetőségeiért, szabadságáért küzdő legjobbaknak kínzás, börtön, akasztófa járt.

Az uralkodóosztályok még vadabbul és kegyetlenebbül nyomták el a népet, mint 1918 előtt. Minden áron, minden eszközzel meg akarták gátolni a magyar nép égető társadalmi problémáinak megoldását. Az imperializmus, a proletárforradalmak korszakában a magyar társadalom belső ellentmondásai még jobban elmélyültek. Az antiszociális, alapjaiban reakciós, a feudális birtokviszonyokhoz ragaszkodó, a hatalmat görcsösen védelmező uralkodóosztályok és a jogfosztott, kisemmizett, nyomorban élő nép közötti ellentétek a végsőkig fokozódtak.

A Horthy-reakció 25 éve a politikai és gazdasági elnyomás és kizsákmányolás új módszereit hozta népünkre. 1918-ban ugyan Magyarország független állam lett, de az uralkodóosztályok, hogy hatalmuk konszolidációját a dolgozó nép terhére keresztülvihessék, a nemzetet beletaszították először az angol, francia, majd a német finánctőke rabságába, melyből egyenes út vezetett a magyar nép érdekeivel ellentétes rabló, szovjetellenes háborúba. A magyar történelem legszomorúbb, legsötétebb éveit élte át dolgozó népünk ebben a korszakban.

Az ellenforradalom népelnyomó, hazug rendszerével szemben, a kegyetlen üldözések ellenére a magyar kommunisták bátran emelték fel szavukat, erőt és hitet öntve dolgozó népünkbe a jobb jövő iránt.

A magyar kommunisták soha el nem évülő érdeme, hogy ezekben a sötét években áldozatvállalásukkal és elvhűségükkel utat mutattak az elnyomott millióknak és a diadalmasan épülő szocializmus országa, a Szovjetunió iránti szeretetre nevelték népünket. Ezernyi nehézség ellenére a magyar kommunisták ébren tartották a munkásmozgalom forradalmi szellemét, és meg nem alkuvó küzdelmet folytattak a munkásmozgalom árulóival szemben.

Az ellenforradalmárok tervei
A Tanácskormány lemondása után ellenforradalmi kormány vette át a hatalmat 1919 augusztus 1-én, Peidl Gyula vezetésével. A kormány tagjai áruló jobboldali szociáldemokratákból kerültek ki, közöttük Peyerrel, akik az ellenforradalom céljának megfelelően az átmenetet biztosították a nyílt ellenforradalmi kormányokhoz. Egy nappal a Peidl-kormány uralomra kerülése után, az osztrák határon a Peidl-kormány belügyminiszterének, Peyernek utasítására feltartóztatták és meggyilkolták Szamuelly Tibort, aki a proletárdiktatúra bátor, harcos védelmezője volt és erőskezű ellensége a reakciónak. A Peidl-kormány rendeleti úton visszaadta az üzemeket a tőkéseknek, visszaállította a régi rendőrséget és csendőrséget. Augusztus 3-án az antant parancsára a román csapatok bevonultak Budapestre. Néhány napra rá Habsburg József és Friedrich István két század román katona segítségével eltávolítja a kormányt és augusztus 7-én Friedrich alakít most már nyíltan ellenforradalmi kormányt.

Mi volt az ellenforradalmi mozgalmat irányító nagybirtokos és nagytőkés vezetők terve? Ez világosan kitűnik gróf Bethlen Istvánnak, a bécsi ellenforradalmi magyar komité vezetőjének egy, az antanthoz még 1919 áprilisában küldött memorandumából. E szerint az antantra támaszkodva, az ő segítségükkel kell megdönteni a Tanácsköztársaságot.

Mialatt az antantcsapatok az országban tartózkodnak, »a megszállás ideje alatt Budapesten olyan magyar kormány alakuljon«, mely az ellenforradalom érdekeinek megfelel, »ebbe felveendő lenne aztán egy-két szocialista is. « »Erre való hajlandóságukat Garamival az élen a szociáldemokrata legmérsékeltebb vezetők bejelentették, úgy, hogy a szocialisták együttműködéséről máris biztosak vagyunk« — írja Bethlen memorandumában. Emellett szükségesnek tartja, hogy erős rendőri, csendőri, katonai erő alakuljon. »Budapest megszállása az antantcsapatok segítségével hajtassék végre — írja Bethlen — és ugyanakkor nyújtassék titokban mód arra, hogy a Bécsben időző magyar politikusok 20—30 millió kölcsönhöz jutván, Nyugat-Magyarországon néhány ezer emberből haderőt szervezhessenek. «

Az ellenforradalmároknak sikerült az antant-imperialisták segítségével keresztülvinni terveiket. Ebben az áruló szociáldemokrata vezetők készségesen segédkeztek. Az ellenforradalom igazi mozgatói egyelőre a háttérben maradtak, és onnan irányították dróton rángatható bábjaikat.

Horthyék dunántúli vérengzései
Budapesten Friedrich kormánya alatt hozzáláttak a munkásmozgalom és a kommunisták kegyetlen üldözéséhez. Szegeden már régebben megalakult egy ellenforradalmi kormány. A kormány hadügyminisztere, Horthy Miklós az ellenforradalmárok élén, az antant-imperialisták támogatásával a Dunántúlra indult, hogy visszaállítsa a nagytőkés és nagybirtokos osztály régi hatalmát.

Kikből álltak Horthy ellenforradalmi bandái?

A régi monarchia alatt szolgált aktív tisztekből, a társadalom lezüllött, aljas söpredékéből. Sokan a kilátásba helyezett kedvezmények és nagy zsold reményében, pusztán kenyérkereset céljából toboroztatták be magukat.

Ezeknek a csapatoknak volt a vezetője Horthy Miklós. Ki volt, honnan jött?

Horthy 37 éven keresztül az osztrák tiszt életét élte a monarchia tengerészeténél. Esztendőkön keresztül Ferenc József szárnysegéde volt. A dolgozó magyar néptől, annak problémáitól teljesen idegen környezetben élt 1919-ben, mikor megjelent Szegeden, az ellenforradalmi kormány tagjainak feltűnt, hogy csak törve beszél magyarul. Amikor a Szegedet megszállva tartó francia ellenforradalmi csapatok parancsnoka Horthy múltja iránt érdeklődött, hívei minden fejtörés ellenére egyetlen esetet sem tudtak felhozni életéből, mely valamely magyar üggyel kapcsolatos lett volna.

Horthyban az angol, amerikai és francia imperialisták megbíztak, hiszen népellenségéről, kommunista-ellenségéről szegedi működése során is meggyőződhettek. Horthy, aki az imperialisták védelme alatt és hozzájárulásukkal szervezte az ellenforradalmi magyar csapatokat, teljes mértékben együttműködött a balkáni antant haderővel. Horthy csapatai közös főparancsnokság alatt álltak a balkáni antant hadsereggel. A Tanácsköztársaság elleni támadási terv kidolgozásánál Horthy tevékenyen résztvett, sőt kiszolgáltatta a honvédő háborút folytató Vörös Hadsereg megszerzett haditerveit az antant főparancsnokságának, vagyis, ami ezzel ebben az időben egyenlő volt, az ellenforradalmi román parancsnokságnak. Az antant támadással, teljes összhangban indultak meg Horthy csapatai is júniusban.

Az ellenforradalmi csoportok 1919 augusztus és novembere között ahelyett, hogy Budapest felé vonultak volna az idegen megszálló ellen, a Dunántúlon garázdálkodtak. Hadjáratot vezettek a Dunántúl békés lakossága ellen. Túszokat szedtek, gyilkoltak, véres pogromokat rendeztek.

A Balaton-környék erdőiben, Veszprém környékén, Siófokon és egyéb helyeken százával akasztották fel és temették el élve a kommunistákat és mindazokat, akik résztvettek a forradalomban, a munkásmozgalomban. A nagytőkés és nagybirtokos reakció kegyetlen bosszút állt dolgozó népünkön, mert le merte rázni a kizsákmányolók uralmát, és szabad életének építéséhez fogott hozzá a munkásosztály, a kommunisták vezetésével. Az ellenforradalmárok zsidók, védtelen gyermekek és asszonyok gyilkolásával, pogromokkal igyekeztek elterelni a figyelmet népelnyomó uralmukról.

Többezer ember legyilkolása, bebörtönzése a dunántúli Horthy-bevonulás emléke. Miután a román csapatok november 14-én kivonultak Budapestről, Horthy és csapatai november 16-án bevonultak a fővárosba. A Duna partján Horthy »tetemre hívja a bűnös fővárost« és tudtára adja azt, aminek híre már régen eljutott, hogy martalócai »büntetni is tudnak«.

A fehér terror tovább fokozódik. Míg Héjjasék Orgoványban öldöklik a kommunistákat és pogromokat rendeznek, Pesten egyéb különítmények garázdálkodnak, senkinek az élete és vagyona nincs biztonságban. Az ellenforradalmi fehér terrornak rövid időn belül ötezer ember esett áldozatul, akiket a kínzások válogatott módozatainak átszenvedése után legyilkoltak. Több mint 70.000 ember, férfi, nő és gyermek került az ellenforradalom börtöneibe és gyűjtőtáboraiba. Közel százezer ember a rémuralom elől kimenekült az országból.

Fehér terror szociáldemokrata segédlettel
Hogy a véres ellenforradalmi rendszernek valamilyen formában »törvényes« jelleget adjanak, Clark angol diplomata utasítására új ellenforradalmi kormány alakult Huszár Károly vezetésével (1919 nov.) még a Bethlen által elképzelt terv szerint. Két áruló szociáldemokrata is részt vett a kormányban: a kommunistákat gyilkoltató Peyer Károly, mint népjóléti és munkaügyi miniszter, valamint Miakits Ferenc, a rendőrség régi besúgója, mint kereskedelemügyi államtitkár. A kormány létrehozásának az volt a célja, hogy szélesebb alapot adjon az ingatag lábakon álló Horthy-rendszernek, hogy elleplezze a fehér terror rémségeit.

Ennek a kormánynak működése idején, 1919 decemberében végezték ki Korvin Ottót, aki a Tanácsköztársaság alatt bátran és kérlelhetetlenül küzdött az ellenforradalmárok ellen, László Jenőt, a forradalom vádbiztosát, Latinka Sándort, a szegényparasztság egyik vezetőjét, majd később Krammer Sándort, aki a Tanácsköztársaság idején leverte a tolnamegyei ellenforradalmat; az illegális harc megszervezésére hazajött Vadas-testvéreket, Mészáros Gábort, aki az emigrációból tért vissza, de a proletariátus sok más bátor vezetőjét is bírói ítélet nélkül verték agyon vagy akasztották fel az ellenforradalom megvadult hóhérai.

Az antant arra törekedett, hogy az ellenforradalmi rendszert megerősítse, hiszen biztos támaszt talált benne az Szovjetunió ellen. A szovjetellenes háborúra a Horthy-rendszer már 1920-ban vállalkozott volna. Erre vonatkozóan ajánlatot is tettek a szovjetlengyel háború idején Franciaországnak.

1920 januárjában megtartották a választásokat. Mind a választási rendszer, mind pedig a választások idején dühöngő ellenforradalmi terror eleve kilátástalanná tették a népakarat valamelyes megnyilvánulását. A Kommunista Párt részvételéről persze szó sem lehetett, hiszen tagjait törvényen kívül helyezték és fizikai kiirtásukra törekedtek.

Még a Szociáldemokrata Párt részvételét is megakadályozták. A választásokon két ellenforradalmi párt jutott többségbe: az ú. n. »Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja« és a Nagyatádi-féle kisgazda párt.

Az így létrejött nemzetgyűlés 1920 március 1-én Horthy Miklóst Magyarország kormányzójává választotta. Az egykorúak leírják, hogy megválasztása idején a parlament épületét megszállták a különítmények tiszti csoportjai, az ülésterembe is felfegyverzett katonatisztek jöttek be.

Ugyanezek a különítmények, melyek segítségével a nagybirtokos és nagytőkés uralom kormányzói székbe emelte Horthyt, még 1920 februárjában újabb borzalmas gyilkosságot hajtottak végre. Somogyi Bélát, a Népszava szerkesztőjét, aki néhány cikket merészelt írni a különítmények garázdálkodásáról, munkatársával, Bacsó Bélával együtt, Horthy egyenes utasítására az Ostenburg-különítmény tagjai fényes nappal elrabolták, majd bestiális kegyetlenséggel megölték és a Dunába dobták őket.

A »szegedi gondolat«, szociális demagógia
A fizikai terror minden elképzelhető eszköze mellett a szellemi gúzsbakötés, a néptömegek félrevezetése, a szociális demagógia és a szélsőséges sovinizmus együttesen érvényesült.

Az uralkodóosztályok tapasztalatot szereztek az elnyomás különféle módszerei tekintetében. Tanultak bizonyos vonatkozásban 1918-as vereségükből. A fegyverek, a fizikai terror mellett felhasználták az ellenforradalom szellemi fegyverzetét is. Szegeden nemcsak az ellenforradalom gyülevész hada indult el útjára, de a »szegedi gondolat« is.

A magyar uralkodóosztályok ebben a tekintetben is a fasizmus előfutárainak bizonyultak. Erre igen gyakran büszkén hivatkoztak is. A »szegedi gondolat« mindazoknak az ellenforradalmi reakciós, soviniszta ideológiáknak keveréke, melyek végül is egyenesen a nyílt fasiszta ideológiába torkoltak. A »szegedi gondolat«, a fasiszta ideológia »magyar válfaja« alkalmasnak látszott arra, hogy a magyar ellenforradalmi reakció célkitűzéseit, így a társadalmi haladást gátló uralmukat konzerválja és lavírozásukat, a dolgozó osztályok egymás ellen való kijátszását elősegítse, a kispolgárságot, a polgári értelmiséget az uralkodó osztályok körébe vonja. A »szegedi gondolat« nem volt más, mint a forradalomellenes, szovjetellenes magyar uralkodóosztályok ideológiája.

Bethlen már tárgyalt memorandumában nyíltan megmondja, hogy az ipari munkásságra nem lehet számítani, »az új kormánynak a polgárságra és a föld népére kell támaszkodnia«, vagyis ez annyit jelent, hogy a hatalomra került nagybirtokos és nagytőkés rendszernek egyrészt a kispolgárság, a polgári értelmiség megnyerésére kell törekednie, másrészt éket kell vernie a munkásosztály és a dolgozó parasztság közé.

A földéhes, nincstelen vagy igen kis földdel rendelkező szegényparasztság felé az ellenforradalmi rendszer a parasztdemagógia minden eszközét felhasználta. Szorult helyzetében a szegedi kormány megígéri, hogy »… magyar földhöz juttatja majd mindazokat, akik a rögöt szántják is a kalászt aratják«.

Hogy mi lett ezekből a nagyhangú ígéretekből, azt az ellenforradalom földreformjának létrehozása megmutatta. A tények önmaguktól beszéltek. A nagybirtok továbbra is megmaradt, a nincstelen parasztság millióit keservesen rászedték az uralkodóosztályok. Mindemellett Horthy már 1919 őszén dunántúli kormánybiztosai útján nyíltan megsemmisítette a mezőgazdasági munkások kollektív szerződéseit, leszállította a munkabéreket, vagy utasításokat adott a konvenció jogtalan visszatartására.

Az első nemzetgyűlésen nagy számmal vesznek részt csizmás kisgazdák. A Kisgazda Párt a két nagy kormányzó párt egyike. Egyelőre ők vannak az előtérben: ez felelt meg az ellenforradalmi rendszer érdekeinek. Az ellenforradalom azt akarta elhitetni a parasztsággal, a kispolgársággal, a polgári értelmiséggel, hogy ezentúl ők lesznek az ország irányítói, sorsának intézői. Ellenforradalmi tömegszervezetek (Ébredő Magyarok, Fajvédők stb.) létrehozásával és támogatásával az uralkodóosztályok tömegbázist akartak teremteni maguknak a már említett osztályok és rétegek összefogására.

A kispolgárság, a köztisztviselők, a nyomorgó polgári értelmiség kézbentartására rendkívül alkalmas volt a sovinizmus, az antiszemitizmus szítása. A hazaáruló rendszer a maga gyalázatos múltjáról hazafias szólamokkal, a népek közötti gyűlölködés szitásával igyekezett elterelni a figyelmet. A mesterséges honfibú élesztése alkalmas volt arra, hogy a középrétegek figyelmét a tényleges állapotokról elfordítsa. Az antiszemitizmus mérgével igyekezett a Horthy-reakció uralmának népellenességéről és a nyomasztó szociális bajok tényleges okairól elterelni a tömegek figyelmét. Az antiszemitizmus segítségével a rendszer a tényleges osztályellentéteket kívánta elpalástolni, »keresztény nemzeti« jelszó alatt egy táborba akarta gyűjteni a kizsákmányoló osztályokat a dolgozó osztályokkal, vagyis egységfrontot akart létrehozni az uralkodóosztályok védelmében.

A békekötés
A magyar uralkodóosztályok meghálálták, hogy az antant juttatta hatalomra őket és 1920 június 4-én aláírták Trianonban (Párizs mellett) a békét.

A súlyos feltételeket szabó imperialista békét annál is inkább elfogadták a magyar uralkodóosztályok, hogy teljes erejűkkel a belső forradalmi erők, a munkásosztály, a dolgozó nép ellen fordulhassanak. Ehhez az antant a békekötés gyors véghezvitelével hozzásegítette az ellenforradalmi rendszert.

A Horthy-rendszer természetesen mindent megtett, hogy a trianoni béke igazi hátterét elleplezze. Hazug soviniszta, revizionista propagandáját egybekötötte a kommunisták elleni uszítással, a Tanácsköztársaság gyalázásával.

Csak egy állam volt, mely soha nem ismerte el a Párizs-környéki imperialista békéket, köztük a trianonit sem, és ez a Szovjetunió. A magyar ellenforradalmi rendszer nemzetellenességét, hazafiatlanságát teljesen leleplezte a Szovjetunió-ellenes politikája. A külpolitikai helyzet pedig a Szovjetunióhoz való közeledésre ekkor különösen alkalmas volt. A magyar uralkodó rétegek a maguk szűk osztályérdekét, mint mindig, a nemzet érdekeinél előbbre helyezték. Így, mint az előre várható volt, a Horthy-rendszernek a dolgozók állama iránti mély gyűlölete megakadályozta a kapcsolatok felvételét a Szovjetunióval.

A magyar uralkodóosztályok nem megegyezés útján törekedtek a trianoni súlyos feltételeken változtatni, hanem a sovinizmus, a környező népek elleni féktelen gyűlölet szításával. A revizionista politika a magyar imperializmus alapja lett. Hazafias szólamokkal fedték el a magyar uralkodóosztályok hódító törekvéseiket, terveiket más népek leigázására.

A Horthy-rendszer, mely befelé mélyen népellenes és reakciós volt, kifelé agresszív imperialista támadó külpolitikát folytatott. A monarchia béklyóitól, nyomásától megszabadult környező kis államokkal szembeni ellenséges külpolitika elszigetelte Magyarországot.

Kísérlet a Habsburg-uralom visszaállítására
A béke aláírása megerősítette az ellenforradalmi rendszer helyzetét. Egyre inkább az a törekvés indult meg a nagybirtokos és nagytőkés osztályok vezetői részéről, hogy a kormányzás régi formái kerüljenek előtérbe, a különítmények és a jobboldali szociáldemokraták vonuljanak félre. A »piszkos munka«, a trianoni békeszerződés aláírása után, még 1920-ban gróf Teleki Pál alakított kormányt.

A békeszerződés megkötése után az uralkodóosztályok a konszolidáció mielőbbi megvalósítása kérdésében eltérő nézeteket képviseltek. A klérus és az uralkodóosztályok egy részének támogatásával megerősödik a legitimizmus. Céljuk: visszaállítani a Habsburgház uralmát. A legitimisták segítségével 1921-ben IV. Károly kétízben is megkísérelte a visszatérést, de sikertelenül. Az antant hatalmak nem voltak egységesek a restauráció kérdésében és a magyar uralkodóosztályok körében szintén voltak csoportok, melyek ellenezték IV. Károly visszatérését.

Az ellenforradalmi rendszer mély reakciósságát nemcsak a Habsburgok visszahozatalára irányuló kísérletek mutatták, de számos olyan intézkedés is, melyek a középkor szellemét idézték vissza. Teleki alatt vezették be ismét a középkori botbüntetést és állították fel a »vitézi széket«. Gróf Teleki alatt született meg a »numerus clausus«, mely a zsidóvallású magyar állampolgárokat csak 5% arányban engedte be az egyetemekre.

Teleki még IV. Károly első visszatérési kísérlete után lemondott és a kormányt gróf Bethlen István vette át (1921).

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

“Ellenforradalom és fasizmus Magyarországon” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. “A régi monarchia alatt szolgált aktív tisztekből, a társadalom lezüllött, aljas söpredékéből. Sokan a kilátásba helyezett kedvezmények és nagy zsold reményében, pusztán kenyérkereset céljából toboroztatták be magukat.”

    Mindha ’56-ról olvasnák .
    Amúgy az írás 80%-ban igen csak hajadzik a mostani rendszer kórtörténetére !

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .