A felszabadulás és az új élet megszervezése

A felszabadult főváros húsz éve – A felszabadulás és az új élet megszervezése
(Idézet: Felszabadulás krónikája)

A felszabadulás és az új élet megszervezése
1945. február 13-án Budapesten elhallgattak a fegyverek. A szovjet csapatok a sokat szenvedett magyar fővárost is felszabadították. A háború legközvetlenebb megpróbáltatásai véget értek, de a kép, amely a lakosság szeme elé tárult, kétségbeejtő volt. Budapest romokban hevert. Az élet legelemibb feltételeinek biztosítása is reménytelennek látszott. Az 1945 márciusában Kis-Budapesten elvégzett összeírás adatai szerint az épületek mintegy háromnegyede sínylette meg a háborút. 1500 lakóépület teljesen rommá vált, s mintegy 13 600 lakás — 25 800 lakószobával —- semmisült meg.

A pusztulás, a károk teljes felsorolása köteteket tenne ki. A Vízművek gépi berendezései, műszerei megsemmisültek; az 1366 km hosszúságú hálózat majd minden kilométerére jutott egy csőtörés. A Gázműveket a hidakon vezető főcsövek megsemmisülése érintette a legérzékenyebben, de a termelőtelepeket ért károk is igen számottevőek voltak. Az Elektromos Művek közvilágítási kábeleit 90%-os, a többi kábeleket 30%-os, a 747 km hosszúságú légvezetéket pedig 98%-os pusztulás érte. A Duna-hidak felrobbantásával Pest és Buda között az összeköttetés megszakadt, a közlekedés úgyszólván teljesen megbénult. A pályatestek, vezetékek súlyosan megrongálódtak, a villamoskocsiknak fele maradt épségben, és mindössze 4 használható autóbusz állt rendelkezésre.

A felhalmozódott hulladék a rosszul táplált, legyengült lakosság számára közvetlen járványveszélyt jelentett. Ugyanakkor a főváros az 1940. évi 20 ezer kórházi ággyal szemben csak 12 500-zal rendelkezett, nem is beszélve a kórházak hiányossá vált felszereléséről és ellátási nehézségeiről; az orvosok 40%-a volt távol munkájától, a műszerek 60%-a pusztult el. A több évtizede leküzdött kiütéses tífusz — mely a háború velejárójaként újból jelentkezett — 760 megbetegedést okozott. A vérhas-megbetegedések száma megkétszereződött, tífuszos pedig háromszor annyi volt 1945-ben, mint a háború előtti 10 évben átlagosan.

Úgyszólván valamennyi fővárosi iskola megsérült, s közülük 13 épület megsemmisült. Ebből az igen hézagos felsorolásból talán ezúttal ki is hagyható a művelődési és szórakoztató intézményeket ért súlyos károk felsorolása. A fázó és éhező lakosság kultúra iránti igénye csak később jelentkezett.

A létfenntartás útját a tömegek részére mindig a munka jelentette. Munkalehetőségként pedig úgyszólván mindenhol a romeltakarítás ígérkezett, mely nem termelt anyagi javakat. Nem kell külön hangsúlyozni, hogy a gyárak termelőberendezéseinek nyugatra hurcolása, nagymérvű megrongálódása, az energia és a nyersanyag hiánya mit jelentett a lakosság életében Budapesten, ahol az ország ipari népességének, termelésének több mint fele összpontosult.

A város akkori vezetősége úgy ítélte meg, hogy Budapestnek a pusztítások kiheveréséhez 30, sőt 50 év is kell. A főváros polgármestere 1946 januárjában így írt a Budapest közállapotait ismertető egyik könyv előszavában a fővárosról és lakosságáról: „Önerejéből nem képes úrrá lenni az élelmiszerekben, tüzelőanyagban, ipari nyersanyagokban, gyógyszerekben és minden más téren fennálló hiányokon, úgy, hogy mindezek folytán 1945/46 telén már nemcsak a végletekig leszállított életszínvonal fenntartása, hanem a lakosság puszta léte is kockán forog”. Ma már tudjuk, hogy az ilyen jóslatok túlzottan borúlátónak bizonyultak. Nem számoltak az élni akarás erejével, és nem tételezték fel az aktivitás kibontakozásának olyan sikerét, melyet a munkásosztály, a Magyar Kommunista Párt irányítása mellett, az összes egészséges társadalmi erőket magával ragadva felmutatott.

1945. május 1-ét még külön-külön ünnepelték Buda és Pest felszabadult lakói, de ezen a napon már megindult a Körúton a 6-os villamos, és megkezdte adását a Magyar Rádió.

1946. január 20-án átadták a forgalomnak a Kossuth-hidat, s februárban már elkezdték a Szabadság-híd újjáépítését. Elkészültével, 1946. augusztus 20-án újból megindult a villamosközlekedés Pest és Buda között. 1948-ban befejeződött a Margit-híd újjáépítése, majd 1949-ben eredeti formájában megépült a Lánchíd.

Az iparvállalatok közül elsőként a textilgyárak kezdtek dolgozni, majd más iparágakban is megindult lassan a munka. Az 1945. évi termelés azonban még csak 15%-a volt a háború előttinek.

A dolgozó emberek azonban bíztak a jövőben és abban, hogy a jövőt ők fogják formálni. Az 1945. évi községi választásokon elért 43%-os munkáspárti szavazati arány a budapesti lakosság állásfoglalását jelentette a szocialista demokrácia mellett. A nép követelései nyomán, a bányák és bankok államosítása után, köztulajdonba kerültek az első nagy iparvállalatok is (Weiss Manfréd Művek, Ganz Művek stb.).

Az életkörülmények azonban nem javultak, a jegyre kiadható élelmiszer-fejadagokat 1945 őszétől többször csökkenteni kellett. 1945/46 telén az átlagos élelmiszer-fogyasztás az 1938. évi színvonal felét sem érte el. A spekulánsok arattak. A gyárakból kikerült áru sokszor 8—10 kézen át jutott a fogyasztókhoz. Ugyanakkor 1946 tavaszán az üzemek már nem tudták kiadni dolgozóiknak a kalóriajárandóságot, és a lakosság sokszor nem kapta meg a jegyre járó élelmiszert sem. A pénz értéke rohamosan romlott. Az infláció aránya 1946 nyarára soha nem tapasztalt méretet öltött. A Magyar Kommunista Párt azonban előkészítette és megvalósította az értékálló pénz bevezetését. A stabilizáció sikere, a gazdasági és társadalmi erők összefogása alapján rátérhettünk a tervgazdálkodásra és megvalósíthattuk a 3 éves terv ismeretes fő célkitűzését: az újjáépítés teljes befejezését, gazdasági vonatkozásban a háború előtti színvonal elérését.

Legdöntőbb feladat az ipari kapacitás helyreállítása volt, s miután a fővárosban települt ipar az ország iparának felét jelentette, Budapest a 3 éves terv végrehajtásának fő részese lett. Feladatát sikerrel teljesítette, és a tervidőszak végén a termelés már 25%-kal túlszárnyalta az 1938. évit.

A fogyasztási cikkekből — időszakos áruhiányoktól eltekintve — általában kielégítő mennyiség jutott az üzletekbe. Az élelmiszerfogyasztás az alapvető cikkekből 1949 végén már meghaladta az 1938. évi szintet.

A tervgazdálkodás eredményességét a gazdasági, szociális és kulturális élet minden területén adatok sokasága igazolja. A dolgozó emberek munkája, kitartása, a kommunisták céltudatos szervezése és vezetése révén 1949-re elértük, sőt több tekintetben túlszárnyaltuk a háború előtti színvonalat, s ezzel megkezdődhetett a szocializmus építésének időszaka.

A gazdasági törekvésekkel és vívmányokkal párhuzamosan haladtak a kedvező társadalmi-politikai változások és sikerek is. Megérett a helyzet a szélesebb körű államosításra. 1948 tavaszán a 100-nál, az év végén pedig a 10-nél több munkást foglalkoztató üzemek kerültek köztulajdonba. Ezt megelőzően már 1947-ben megkezdődött a kereskedelem államosítása, majd 1948-ban az iskoláké és moziké, 1949-ben pedig állami tulajdonba kerültek a színházak is.

Az első 3 éves és az első 5 éves tervidőszak mezsgyéjén, 1950. január 1-én lépett érvénybe a törvény, amely 7 megyei város és 16 község Budapesthez csatolásával kialakította Nagy-Budapestet. Az idecsatolt kb. 300 km2-nyi területtel Budapest területe 525,5 km2-re emelkedett. A lakóépületek száma 40 ezerről 132 ezerre, a lakásoké 306 ezerről 467 ezerre, a lakosságé 1 millió 58 ezerről 1 millió 630 ezerre növekedett. Ez a törvény nem egyszerű közigazgatási esemény volt, hanem egyben régi politikai adósság törlesztése is. Felszámolása annak a törekvésnek, mely a felszabadulás előtt így akarta biztosítani, hogy a peremvárosokban tömörült munkáslakosság ne érvényesíthesse befolyását a mindenkori törvényhatósági választásokon, illetve, hogy lakóterületük fejlesztésére ne kérhessenek részt a fővárosi költségvetésből, beruházásokból. Az 1950-ben megalakult Fővárosi Tanács az elmúlt másfél évtized alatt igen sokat tett a felszabadulás előtt rendkívül elhanyagolt munkáslakta kerületek fejlesztéséért.

SaLa

 

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .