Kína forradalma

Amikor Kína magárahagyatva küzdött
VIII. Visszavonulás időben és térben
6. A kommunisták ellen-stratégiát fejlesztenek ki

(idézet: Kína forradalma című könyvből)

6. A kommunisták ellen-stratégiát fejlesztenek ki

Az orvtámadásra a Kínai Kommunista Párt éppen olyan jelentős döntésekkel felelt, mint amilyeneket a szingani „gyermekrablás” után hozott 1936-ban.

Akkoriban, a polgárháború kellős közepén, a kommunisták állhatatosan keresték a japánellenes egység útját Nem engedték kísértésbe vinni magukat, noha hirtelen lehetőségük támadt arra. hogy új háborús szövetségeseket keressenek és megsemmisítsék Csang Kai-seket, aki vezetője és legfőbb összekovácsolója volt az ellenük tíz esztendeje irtóharcot vívó erőknek. Előrelátásuk végetvetett a polgárháborúnak és összekovácsolta az össz-kínai seregek frontját a támadó ellen.

Most, a japánellenes háború kellős közepén megtörtént az első provokáció egy új polgárháborúra. Ha a kommunisták ebben a helyzetben felveszik az odadobott kesztyűt és seregeiket a Kuomintang ellen indítják — akkor minden eredmény megsemmisül, amit Kína a nagy szingani változás óta elért. Kína ismét darabokra szakad. A „szabályos” fronton szundikáló Kuomintang-csapatok feltétlenül kapitulálnak a japánok előtt. Az ellenséges vonalak mögötti frontszakaszon a japánok és Kuomintang-osztagok együttesen küzdenének a kommunisták és a nép ellenállási szervei ellen. Ha ez történne, a belső helyzet szűk értelemben kétségkívül kedvezőbb lenne a kommunisták számára. A Kuomintang nem tudná ilyen háborúban összefogni erőit és azok kétségtelenül tömegével állanának át a következetesen japánellenes harcosok oldalára. A káosz, zavar és vérontás azonban nagy és azonnali stratégiai előnyt jelentene az ellenség számára, nemzetközi vonatkozásban pedig az egész kínai kérdést eldöntené az antikommunizmus rikácsolása. Ilyen helyzetben a pozitív tényezőkre „játszani” ugyanazt jelentette volna, mintha a szingani esetben követtek volna el hasonló politikát. Ez az egész egységharc eldobását jelentette volna, amelyért már oly sok áldozatot hoztak s amelyből a kommunisták maguk is, meg a kínai nemzet is már oly sokat nyert.

Ugyanakkor katasztrofális lett volna egyszerűen tovább prédikálni az egységet, amikor a Kuomintang polgárháborús provokátorai irányítják a túlsó oldal politikáját. Ha az Új Negyedik Hadsereg elleni támadást és a segédcsapatok elpusztítását csak a japánellenes harc egyik „incidensének” tekintik — ezzel halálos veszedelembe hozzák az ellenséges vonalak mögötti front egész rendszerét. Csang Kai-sek persze így szerette volna. Ezért mondotta, hogy a Negyedik Hadsereg esetének semmi köze a kommunistákhoz vagy bármiféle más párthoz — egyszerűen „fegyelmi intézkedésről” van szó egy engedetlen csapategységgel szemben. Ha egyetlenegyszer elfogadják ezt a magyarázatot, a Kuomintang tetszése szerint provokálhat új „incidenseket” és darabokra szaggathatja a kommunista hadseregeket, meg a japánellenes támaszpontokat. Az egységfront — amely összetartja a hazafias erőket és egyenlő lehetőségeket biztosit számukra, hogy a lehető legtöbbel járuljanak hozzá a nemzeti erőfeszítés sikeréhez — nem lenne egyéb, mint üres fecsegés. A megmaradó „egység” kivégző négyszög lenne minden nem-Kuomintang csapattest és a hozzátartozó ellenállási frontszakasz számára.

A kínai kommunisták válasza ebben a helyzetben a következő volt: újra leszögezték a nemzeti egység fontosságát, úgy, amint azt ők értelmezték. Ugyanakkor azonban erélyesen elítélték a Negyedik elleni orvtámadást, megtagadták feloszlatásának elismerését és éles politikai hadjáratot indítottak az orvtámadás szervezői ellen.

A Kuomintang lerombolta a Negyedik főhadiszállását. A kommunisták Je Ting tábornok szabadonbocsátását és tisztségébe való visszahelyezését, a többi foglyok szabadonbocsátását, a meggyilkoltak családjainak kártalanítását és a közvetlenül felelős Kuomintang-tisztek megbüntetését követelték.

A Kuomintang „megszüntette” a Negyedik Hadsereg háborús megbízatását. Válaszul a Kommunista Párt ismét felállította a maga katonai szervét: a Forradalmi Haditanácsot, amely 1937-ben szüntette meg működését. Ez a maga felsőbbsége alá rendelte a Negyedik Hadsereget és vezetésére új parancsnokot és főhadiszállást jelölt ki.

Csang Kai-sek bejelentette, hogy a Kommunista Párt helyzetét a történtek nem érintik szükségszerűen. A kommunisták, mint álcázást — elvetették ezt a magatartást. Nyilvánosan közölték, hogy nem vesznek részt a Népi Politikai Tanács ülésein mindaddig, amíg nem szolgáltatnak igazságot az Új Negyedik Hadseregnek és nem adnak egyenlő és törvényes jogokat valamennyi japánellenes pártnak.

A Kuomintang mindent megtett, hogy a helyzet kommunista értékelésének terjesztését megakadályozza — de a kommunisták néhány merész lépéssel mégis megtalálták a terjesztés módját. A csungkingi kommunista lap vezetői — mint mindig — most is bemutatták végső oldalkorrektúráikat a cenzornak — azután a nyomdában kidobtak az első oldalról néhány ártalmatlan cikket és helyére betették az orvtámadás igazi történetét. Amikor az újság felelős vezetőit letartóztatták — a csungkingi kommunista főmegbízott, Csou En-lai tábornok kijelentette, hogy ő a felelős és hajlandó ezért bíróság elé is állani. Persze, a Kuomintang éppen azt akarta elkerülni, hogy az övé legyen a felelősség az egységes front nyílt felrúgása miatt. Így hát nem sürgethette tovább az ügyet.

A kommunista delegáció fiatalabb tagjai, mint Kung Peng, a lelkes fiatal leány és Csen Kia-kang, akik később a sanfranciscói konferencián is resztvettek — életük kockáztatásával járták a jólőrzött külföldi követségeket és a külföldi újságírókat, hogy megismertessék őket pártjuk álláspontjával. Néhány külföldi újságíró kijelentette, hogy nem használja fel Csang Kai-sek beszédét sem — ha nem tudósíthatja lapját a kommunisták álláspontjáról is. Nyíltan szembeszálltak a Kuomintang-cenzurával és légi úton, Hongkong irányában sorra csempészték ki lapjaik számára az incidens teljes és igaz történetét. A nagyvilág így mégiscsak megkapta a gondosan preparált Kuomintang-verzió mellett a tényeket is. A hivatalos angolszász politika persze abban az időben is szigorúan kommunistaellenes volt — az angol és amerikai nép azonban világosan látta a polgárháború és a japánellenes harc kapcsolatát — akárcsak a kínai nép. Ennek a hatása alól az angol és amerikai kormány sem vonhatta ki magát. A gondos előkészület, az otthoni és külföldi hírszolgálat brutális elnyomása ellenére is a Kuomintang elvesztette a közvéleményért vívott csatát.

A kínai kommunisták tehát vállalták a politikai harcot — de nem ugrottak be a háborús provokációknak. Kuomintang-szóvivők is bevallották „bizalmas” beszélgetések közben, hogy a kommunisták kifogástalanul betartották a pártközi béke feltételeit. Ugyanakkor nyilvánosan és magánbeszélgetésekben egyaránt azzal vádolták a kommunistákat, hogy az ellenség hátában végrehajtott japánellenes tevékenység során a kommunisták politikai ereje jelentősen megnőtt. A kommunisták ezt nem is tagadták. Természetesen arra sem voltak hajlandók, hogy lemondjanak az ilyen módon szerzett befolyásról. A Kuomintang előtt is nyitva állott a „befolyás-szerzésnek” ez az útja — mondották — csak éppen olyan jól kellett volna harcolniok, mint a kommunistáknak, s éppen annyira jól kellett volna szolgálniok a nép érdekeit. Belpolitikáiig ismét a japánellenes egységfront fontosságát hangoztatták. Sürgették a Negyedik Hadsereg ellen intézett orvtámadásban közvetlenül felelős tisztek megbüntetését — de tartózkodtak attól, hogy Csang Kai-seket támadják, noha tudták, hogy ő a támadás értelmi szerzője. Csang Kai-sek visszacsúszott ugyan a polgárháborús kísérletezések vonalára — a kommunisták mégis bizonyos különbséget láttak közötte és e politika nyílt hirdetői között. Igyekeztek is kihasználni ezt a különbséget. Tudták: ha nem választják külön a kétféle magatartást — akkor a valóságban is rövidesen elmosódik a közöttük lévő csekély különbség. Az USA és Anglia természetesen kommunistaellenesek voltak — amit a Kuomintang ki is használt — a kommunisták mégis a fokozott egység irányában befolyásolhatták ezeknek az országoknak az irányítóit azzal, hogy feltárták előttük: milyen japán veszedelem fenyeget más frontokon — ha a kínai front a belső vérontás közepette összeomlik. Mint Szingan-nál, most is megmutatták a kommunisták Csang Kai-seknek, hogy távolról sem tehet meg mindent, amit akar. És megmutatták azt is, hogy ők azok, akik megértik Kína és a világ sorsát megszabó alapvető irányzatokat.

Aki abban az időben Csungkingban volt, kétségtelenül tudja, mennyire örült Kuomintang-Kína egész népe, amikor a válságot enyhítették. Ezt a népet japán bombák verték, infláció préselte, figyelte a titkosrendőrség, rabolták a magas állami állásokban ülő tolvajok, akiknek az üzelmei ellen félt tiltakozni. Ez a nép fokozatosan elvesztette érdeklődését minden iránt — kivéve azt, hogy gyermekeit hogyan mentheti meg az éhenhalástól. Ez a nép a polgárháborút a végső csapásnak tartotta: olyan csapásnak, amely kínait gyilkoltat kínaival — és ugyanakkor semmivé teszi az eddigi áldozatok eredményét is. Kuomintang-Kína népe a cenzúra miatt nem ismerhette meg a való helyzetet s a szabad véleménynyilvánítás lehetőségétől is meg volt fosztva. Úgy lesték a vihar közeledtét, mintha az valami megállíthatatlan erő volna. Amikor elvonult a fergeteg — szinte érezni lehetett a levegőben a megkönnyebbülést.

A nép visszhangja azonban még valamit jelzett. A politikai visszaesés ideiglenesen megölte a nemzeti ügyek részleteire is kiterjedő érdeklődést és az aktív részvétel vágyát, amely pedig oly lelkesítően hatott a háború első szakaszában. A válság utolsó szakaszát nemcsak a nagy veszedelem és a veszedelem elkerülése felett érzett megkönnyebbülés jellemezte, hanem az a szégyenteljes felismerés is, hogy Kuomintang-Kína népe teljesen védtelennek bizonyult ezzel a veszedelemmel szemben. Legkiemelkedőbb jellegzetessége ennek a szakasznak, hogy fokozott tevékenységre késztette a „közvetítő” elemeket, azokat, akik sem a Kuomintanghoz, sem a kommunista párthoz nem tartoztak ugyan, de azért szót kértek maguknak az ország ügyeinek intézésében. És amikor megszólaltak — hangjuk az egység és demokrácia hangja volt.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .