Írta: V. I. Lenin

A párttisztításról

A párttisztítás szemmelláthatóan komoly és roppant fontos munkává fejlődött.

Vannak helyek, ahol a párttisztításnál főleg a pártonkívüli munkások tapasztalataira, útmutatásaira támaszkodnak, ezeket az útmutatásokat irányadónak tekintik, számolnak a pártonkívüli proletártömegek véleményével. És ez a legértékesebb, a legfontosabb. Ha valóban sikerülne így megtisztítanunk a pártot fent is, lent is, „személyekre való tekintet nélkül”, ez a forradalomnak valóban nagy vívmánya volna.

Mert a forradalom vívmányai most nem lehetnek olyanok, mint azelőtt. Jellegük elkerülhetetlenül megváltozik annak következtében, hogy a háborús frontról áttérünk a gazdasági frontra, áttérünk az új gazdasági politikára, azoknak a viszonyoknak a következtében, amelyek elsősorban a munkatermelékenység emelését, a munkafegyelem megszilárdítását követelik. Ilyenkor a forradalom fő vívmánya a belső helyzet megjavulása, a munkának, a munka megszervezésének és eredményeinek nem kirívó, nem szembeszökő, azonnal észre sem vehető javulása; javulás annak a harcnak szempontjából, amelyet a kispolgári és kispolgári-anarchista ösztönök és szokások proletariátust és pártot egyaránt bomlasztó befolyása ellen folytatunk. Ahhoz, hogy ezt a javulást elérjük, ki kell tennünk a pártból a tömegektől elszakadt elemeket (nem is szólva természetesen azokról az elemekről, akik lejáratják a pártot a tömegek szemében). Természetesen mi nem vetjük alá magunkat a tömegek minden útmutatásának, mert néha — különösen a rendkívül nagy fáradtság, az erőt meghaladó terhek és szenvedések okozta kimerültség éveiben — a tömegen is haladónak egyáltalán nem mondható hangulat lesz úrrá. De az emberek megítélésében, a „párthoz dörgölődző”, „elkomisszárosodott”, „elbürokratizálódott” elemek negatív értékelésében a pártonkívüli proletártömeg útmutatása, sőt sok esetben a pártonkívüli paraszttömeg útmutatása is, rendkívül becses. A dolgozó tömeg rendkívül finom ösztönnel érzi meg a különbséget a becsületes és odaadó kommunisták és azok között, akik ellenszenvet váltanak ki a kenyerét arca verejtékével kereső emberből, abból az emberből, akinek semmiféle kiváltsága, semmiféle „összeköttetése a magasabb körökkel” nincsen.

Megtisztítani a pártot, számolva a pártonkívüli dolgozók véleményével — nagy dolog, amelynek komoly eredményei lesznek. Az ilyen párttisztítás a pártot az osztálynak sokkal erősebb élcsapatává teszi, mint amilyen eddig volt, olyan élcsapattá, amelyet erősebb kapcsok fűznek össze az osztállyal, amely jobban tudja a rengeteg nehézség és veszély közepette győzelemre vezetni az osztályt.

A pártnak a volt mensevikektől való megtisztítására akarok még rámutatni mint a párttisztítás különleges feladatára. Véleményem szerint azok közül a mensevikek közül, akik 1918 eleje után léptek be a pártba, legfeljebb minden századikat kellene csak a pártban hagyni, de azokat is csak úgy, hogy mindegyiküket háromszor, négyszer is felülvizsgálják. Miért? Azért, mert a mensevikek mint áramlat az 1918—1921-es időszak alatt két tulajdonságukat bizonyították be: az egyik, hogy mesterien tudnak alkalmazkodni, „hozzádörgölődzni” a munkások között uralkodó irányzathoz; a másik, hogy még mesteribben, szívvel-lélekkel tudják szolgálni a fehérgárdistákat, mégpedig tettekkel, ugyanakkor szóban megtagadván őket. E két tulajdonság a mensevizmus egész történetéből következik: elég, ha az Akszelrod-féle „munkáskongresszusra” emlékezünk vissza, vagy arra, hogy milyen álláspontra helyezkedtek a mensevikek a kadetokat (és a monarchiát) illetően szavakban és tettekben stb. stb. A mensevikek nem csak, sőt nem is annyira machiavellizmusból „dörgölődznek” az Oroszországi Kommunista Párthoz (bár már 1903 óta bebizonyították, hogy ami a burzsoá diplomácia fogásait illeti, elsőrangú mesterek ezen a téren), mint inkább „alkalmazkodóképességből”. Minden opportunista jellegzetes tulajdonsága az alkalmazkodóképesség (de nem minden alkalmazkodóképesség opportunizmus), és a mensevikek mint opportunisták, mondhatni, „elvből” alkalmazkodnak a munkások között uralkodó áramlathoz, színt változtatnak, mint ahogy a nyúl télen fehér színt ölt. Ismerni kell a mensevikeknek ezt a sajátosságát és számolni kell vele. De számolni vele azt jelenti, hogy a pártot meg kell tisztítani azoknak a mensevikeknek körülbelül kilencvenkilenc százalékától, akik 1918 után csatlakoztak az Oroszországi Kommunista Párthoz, vagyis akkor, amikor a bolsevikok győzelme kezdett valószínűvé, majd kétségtelenné válni.

Meg kell tisztítani a pártot a gazemberektől, az elbürokratizálódott, tisztességtelen, ingatag kommunistáktól és a mensevikektől, akik átmázolták a „homlokzatot”, de lelkükben mensevikek maradtak.

1921. szeptember 20.

Lenin

Megjelent: „Pravda” 210. sz. 1921. szeptember 21.

Lenin Művei. 33. köt. 21—23. old.

(idézet: – Lenin Válogatott Művei 2. kötet – című könyvből)

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

“Írta: V. I. Lenin” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Németországban már minden megtörténhet. Bíróságok ott is befolyásolva vannak, mint nálunk.
    Kiengedték a 17-éves Csenge gyilkosát, a “lúgos orvos” kártérítést kap a rossz börtönkörülmények miatt. Ja, az áldozata a jogosan megítélt kártérítésből évek óta nem lát semmit! A francia bírók valami 30%-ban valamilyen soros-szervezetben is tevékenykednek. És még sorolhatnám!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .