Írta: V. I. Lenin

A Kommunista Internacionálé III. kongresszusán az Oroszországi Kommunista Párt taktikájáról mondott előadói beszéd tézisei

(Eredeti tervezet)

1. Az Oroszországi Szovjet Föderatív Szocialista Köztársaság nemzetközi helyzete

Az Oroszországi Szovjet Föderatív Szocialista Köztársaság nemzetközi helyzetét jelenleg bizonyos egyensúly jellemzi, amely ugyan rendkívül labilis, de mégis sajátszerű világpolitikai helyzetet hozott létre.

Ez a sajátszerűség a következőkben rejlik: egyrészt, a nemzetközi burzsoázia tajtékzó gyűlölettel és ellenséges érzülettel tekint Szovjet-Oroszországra és kész bármely pillanatban rávetni magát, hogy megfojtsa. Másrészt, a katonai beavatkozás minden kísérlete, mely a nemzetközi burzsoáziának sokszázmillió frankjába került, teljes kudarccal végződött, jóllehet a Szovjethatalom akkor gyengébb volt, mint most, az orosz földbirtokosok és kapitalisták pedig egész hadseregekkel rendelkeztek az Oroszországi Szovjet Föderatív Szocialista Köztársaság területén. A Szovjet-Oroszország elleni háború ellenzéke minden kapitalista országban rendkívül megerősödött, táplálta a proletariátus forradalmi mozgalmát és magával ragadta a kispolgári demokrácia igen széles rétegeit. A különböző imperialista országok érdekellentétei kiéleződtek s napról napra jobban elmélyülnek. A Kelet elnyomott népeinek százmilliói között bámulatos erővel növekszik a forradalmi mozgalom. Mindezen körülmények következtében a nemzetközi imperializmus képtelennek bizonyult arra, hogy Szovjet-Oroszországot megfojtsa, noha sokkal erősebb nála, és kénytelen volt egy időre elismerni vagy félig elismerni Szovjet-Oroszországot és kereskedelmi szerződéseket kötni vele.

Bár nagyon is bizonytalan, nagyon is ingatag, de mégis olyan egyensúlyi helyzet jött létre, amely lehetővé teszi a szocialista köztársaság számára, hogy — természetesen, nem hosszú időre — a kapitalista környezetben fennmaradhasson.

2. Az osztályerőviszonyok nemzetközi viszonylatban

Ennek a helyzetnek alapján az osztályerőviszonyok nemzetközi viszonylatban a következőképpen alakultak:

A nemzetközi burzsoázia, megfosztva annak lehetőségétől, hogy nyílt háborút viseljen Szovjet-Oroszország ellen, most várakozó álláspontot foglal el, lesi azt a pillanatot, amikor a körülmények megengedik neki, hogy felújítsa ezt a háborút.

A fejlett kapitalista országok proletariátusa már mindenütt megteremtette élcsapatát, a kommunista pártokat, amelyek növekednek és rendületlenül haladnak előre abban az irányban, hogy a proletariátus többségét minden országban megnyerjék, s a régi trade-unionista bürokratáknak, valamint az amerikai és európai munkásosztály imperialista kiváltságokkal korrumpált felső rétegének befolyását megtörjék.

A kapitalizmus fő támasza a jelenlegi helyzetben a kapitalista országok kispolgári demokráciája — melynek élgárdáját a II. Internacionálé és a II1/2-es Internacionálé képviseli —, mert az iparban és a kereskedelemben foglalkoztatott munkások és alkalmazottak többsége vagy jelentékeny része továbbra is a kispolgári demokrácia befolyása alatt van, és ezek attól félnek, hogy forradalom esetén megszűnik az imperializmus kiváltságai által megteremtett viszonylagos kispolgári jómódjuk. A növekvő gazdasági válság azonban mindenütt súlyosbítja a nagy tömegek helyzetét, s ez a körülmény, valamint az, hogy egyre nyilvánvalóbb, hogy a kapitalizmus fennmaradása esetén újabb imperialista háborúk elkerülhetetlenek — ezt a támaszt egyre jobban megingatja.

A gyarmati és félgyarmati országok dolgozó tömegei — a föld népességének óriási többsége — már a XX. század elején politikai életre ébredtek, különösen az oroszországi, törökországi, perzsiai és kínai forradalom hatására. Az 1914— 1918-as imperialista háború és az oroszországi Szovjethatalom ezeket a tömegeket végleg a világpolitikának és az imperializmus forradalmi szétzúzásának aktív tényezőivé teszik, noha Európa és Amerika művelt kispolgárai, köztük a II. és a II 1/2-es Internacionálé vezérei ezt semmiképpen sem akarják tudomásul venni. Ezeknek az országoknak az élén Brit-India áll, ahol a forradalom annál gyorsabban érik, mennél nagyobb jelentőségre tesz szert egyrészt az ország ipari és vasutas proletariátusa, másrészt mennél kegyetlenebb formákat ölt az angolok terrorja, akik egyre gyakrabban folyamodnak a tömeggyilkosságok (Amritsar) és nyilvános megvesszőzések stb. módszeréhez.

3. Az osztályerőviszonyok Oroszországban

Szovjet-Oroszország belső politikai helyzetét az határozza meg, hogy itt — a világtörténelemben először — évek óta csak két osztály van: a proletariátus, melyet évtizedeken át a nagyon fiatal, de mégis korszerű, gépi nagyipar nevelt, és a kisparasztság, mely a lakosság túlnyomó többsége.

A nagybirtokosok és a kapitalisták Oroszországban nem tűntek el, de mint osztályt teljesen kisajátították és politikailag tökéletesen szétzúzták őket, és ennek az osztálynak a maradványai megbújtak a Szovjethatalom állami alkalmazottai között. Osztályszervezetüket megőrizték külföldön, az emigráció formájában, amely valószínűleg 1,5—2 millió embert számlál, amelynek a burzsoá és a „szocialista” (vagyis kispolgári) pártok ötvennél több napilapja s a hadsereg maradványai rendelkezésére állnak, és amelynek igen sok kapcsolata van a nemzetközi burzsoáziával. Ez az emigráció teljes erejével és minden eszközzel azon van, hogy a Szovjethatalmat szétzúzza és a kapitalizmust Oroszországban visszaállítsa.

4. A proletariátus és a parasztság Oroszországban

Oroszország ilyen belső helyzetében az oroszországi proletariátusnak mint uralkodó osztálynak legfőbb feladata mindazoknak az intézkedéseknek helyes megállapítása és végrehajtása, amelyek a parasztság vezetéséhez, a vele való szilárd szövetséghez és a társadalmasított, gépesített nagyüzemű mezőgazdaságra való fokozatos átmenetek hosszú sorához szükségesek. Ez a feladat Oroszországban különösen nehéz, mind országunk elmaradottsága, mind a hétéves imperialista- és polgárháború okozta hallatlan pusztítás következtében. De ez a feladat még e különleges körülménytől eltekintve is egyike a szocialista építés ama rendkívül nehéz feladatainak, amelyekkel minden kapitalista országnak meg kell majd birkóznia, — talán csak az egy Anglia kivételével. Angliával kapcsolatban sem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy ott ugyan különösen csekélyszámú a földművelő kisbérlők osztálya, ezzel szemben a munkások és az alkalmazottak között rendkívül nagy a kispolgárok módjára élők arányszáma annak következtében, hogy az Angliához „tartozó” gyarmatokon az emberek százmilliói tényleges rabszolgaságban élnek.

Ezért a proletár világforradalomnak mint egységes folyamatnak fejlődése szempontjából annak az időszaknak, amelyet Oroszország most átél, az a jelentősége, hogy az államhatalmat kezében tartó proletariátusnak a kispolgári tömegek irányában követett politikáját a gyakorlatban kipróbálja és megvizsgálja.

5. A proletariátus és a parasztság katonai szövetsége az Oroszországi Szovjet Föderatív Szocialista köztársaságban

Szovjet-Oroszországban a proletariátus és a parasztság helyes viszonyának alapját az 1917 —192l-es évek teremtették meg, amikor az egész világburzsoázia, valamint a kispolgári demokrácia valamennyi pártja (az eszerek és a mensevikek) által támogatott kapitalisták és földbirtokosok támadó hadjárata a Szovjethatalom védelmére létrehozta, megszilárdította és megpecsételte a proletariátus és a parasztság katonai szövetségét. A polgárháború az osztályharc legélesebb formája, s minél élesebb ez a harc, annál gyorsabban égnek el tüzében a kispolgári illúziók és előítéletek, annál szemléltetőbben mutatja meg maga a gyakorlat még a parasztság legelmaradottabb rétegeinek is, hogy a parasztságot csakis a proletariátus diktatúrája mentheti meg, hogy az eszerek és a mensevikek valójában csupán a földbirtokosokat és tőkéseket szolgálják ki.

A proletariátus és a parasztság szilárd szövetségének első formája ugyan a katonai szövetség volt — és ez nem is lehetett másképpen —, de ez a szövetség még néhány hétig sem maradhatott volna fenn az említett osztályok bizonyos gazdasági szövetsége nélkül. A paraszt megkapta a munkásállamtól az egész földet és védelemben részesült a földbirtokossal és a kulákkal szemben; a munkások a parasztoktól hitelbe kaptak élelmiszert a nagyipar helyreállításáig.

6. Áttérés a proletariátus és a parasztság közötti helyes gazdasági viszonyra

A kisparasztság és a proletariátus szövetsége szocialista szempontból csak akkor lehet majd egészen helyes és szilárd, amikor a teljesen helyreállított közlekedés és nagyipar módot ad majd a proletariátusnak arra, hogy a kapott élelmiszerekért cserébe ellássa a parasztokat mindazokkal a cikkekkel, amelyekre a parasztoknak a maguk számára és gazdaságuk megjavítása céljából szükségük van. Az ország szörnyű pusztulása következtében ezt semmiképpen sem lehetett egycsapásra elérni. A kellőképpen meg nem szervezett állam számára az egész terményfelesleg kötelező beszolgáltatása volt a legkönnyebben végrehajtható rendszabály, amelynek segítségével helytállhatott a földbirtokosok elleni hallatlanul nehéz háborúban. Az 1920-as rossz termés és takarmányhiány rendkívül fokozta a parasztság amúgy is súlyos ínségét, s feltétlenül szükségessé tette az azonnali áttérést a terményadóra.

A mérsékelt terményadó azonnal jelentős javulást idéz elő a parasztság helyzetében, s ugyanakkor érdekeltté teszi a parasztságot a vetésterület kibővítésében és a föld megmunkálásának javításában.

A terményadó áttérés a paraszt gabonafeleslegének rekvirálásáról az ipar és a mezőgazdaság közötti helyes szocialista termékcserére.

7. Milyen feltételek mellett engedi meg a szovjethatalom a kapitalizmust és a koncessziókat, és mi ennek a jelentősége

A terményadó természetesen azt jelenti, hogy a paraszt az adó lerovása után megmaradó feleslegével szabadon rendelkezhet. Ha az állam nem képes arra, hogy a parasztnak cserébe mindezen feleslegekért a szocialista gyár termékeit szállítsa, akkor a feleslegekkel való kereskedés szabadsága elkerülhetetlenül a kapitalizmus fejlődésének szabadságát jelenti.

Ez azonban a megjelölt keretek között egyáltalán nem jelent veszélyt a szocializmusra nézve, amíg a közlekedés és a nagyipar a proletariátus kezében van. Ellenkezőleg, a kapitalizmus fejlődése, ha a proletár állam ellenőrzést gyakorol fölötte és szabályozza (vagyis az „állam”-kapitalizmus szónak ebben az értelmében), egy rendkívül tönkrement és elmaradt kisparaszti országban előnyös és szükséges (persze csak bizonyos mértékben), ha meg tudja gyorsítani a paraszti földművelés azonnali felemelkedését. Még inkább vonatkozik ez a koncessziókra: a munkásállam, anélkül hogy az államosítást bárhol hatályon kívül helyezné, bizonyos bányákat, erdőterületeket, olajtelepeket és egyebet bérbead külföldi kapitalistáknak, hogy további felszerelést és gépeket kapjon tőlük, amelyeknek segítségével meggyorsíthatjuk a szovjet nagyipar helyreállítását.

Amit mi a koncessziósoknak az értékes termékek egyrészének formájában kifizetünk, az kétségtelenül sarc, melyet a munkásállam leró a nemzetközi burzsoáziának; anélkül hogy ezt a legcsekélyebb mértékben is palástolnánk, világosan meg kell értenünk, hogy számunkra ennek a sarcnak a fizetése előnyös, csak hogy gyorsabban helyreállíthassuk nagyiparunkat és gyorsabban elérhessük a munkások és parasztok helyzetének komoly javulását.

8. Közellátási politikánk sikerei

Szovjet-Oroszország közellátási politikája az 1917 —1921-es években kétségtelenül nagyon kezdetleges, tökéletlen politika volt és sok visszaélésre vezetett. Végrehajtása körül sok hiba történt. Az akkori viszonyok között azonban nagyjában és egészében ez volt az egyedül lehetséges politika. S ez a politika teljesítette történelmi feladatát: megmentette a proletárdiktatúrát egy tönkrement és elmaradt országban. Vitathatatlan tény, hogy ez a politika fokozatosan tökéletesedett. Teljes hatalmunk első évében (1918 VIII. 1-1919 VIII. 1) az állam 110 millió pud gabonát gyűjtött be; a második évben 220-at; a harmadikban több mint 285-öt.

Most, amikor vannak már gyakorlati tapasztalataink, azt a feladatot tűzzük magunk elé, hogy 400 millió pudot gyűjtsünk be — és számítunk rá, hogy ezt be is fogjuk gyűjteni (a terményadó mennyisége 240 millió pud). Ahhoz, hogy a munkásállam gazdasági szempontból szilárdan álljon a lábán, hogy biztosítani tudja a nagyipar bár lassú, de folyamatos helyreállítását, hogy helyes pénzügyi rendszert létesíthessen,— az szükséges, hogy a munkásállam valóban rendelkezzék kellő élelmiszeralappal.

9. A szocializmus anyagi alapja és Oroszország villamosításának terve

A szocializmus anyagi alapja csakis a gépi nagyipar lehet, amely a mezőgazdaság átszervezésére is képes. Nem szorítkozhatunk azonban erre az általános tételre. Ezt konkretizálnunk kell. A legmodernebb technika színvonalának megfelelő és a mezőgazdaság átszervezésére képes nagyipar az egész ország villamosítását jelenti. Ki kellett dolgoznunk az Oroszországi Szovjet Föderatív Szocialista Köztársaság ilyen villamosításának tudományos tervét és ezt meg is tettük. Ezt a munkát mi Oroszország több mint 200 legkiválóbb tudósának, mérnökének és agronómusának közreműködésével elvégeztük, a tervet vaskos kötet alakjában publikáltuk s a VIII. Összoroszországi Szovjetkongresszus 1920 decemberében azt általánosságban elfogadta. Máris előkészítettük az Elektrotechnikusok Összoroszországi Kongresszusának összehívását, mely 1921 augusztusában ül össze, — ez behatóan megvizsgálja majd ezt a munkát, amelyet azután az állam véglegesen jóváhagy. Az elsősorban elvégzendő villamosítási munkálatokat a terv szerint 10 év alatt kell végrehajtani; ehhez mintegy 370 millió munkanapra van szükség.

1918-ban nyolc újonnan épített villanytelepünk volt (4 757 kilowattal), 1919-ben ez a szám 36-ra (1 648 kw-tal), 1920-ban pedig 100-ra (8 699 kw-tal) emelkedett.

Bármennyire szerény is ez a kezdet óriási országunk számára, az első lépéseket mégis megtettük, a munka megindult s egyre jobban halad. Az orosz paraszt az imperialista háború után, az után, hogy egymillió fogoly megismerkedett Németországban a fejlett modern technikával, a hároméves polgárháború nehéz, de megacélozó tapasztalatai után — már nem az, aki egykor volt. Hónapról hónapra egyre világosabban és egyre tisztábban látja, hogy a kisföldművelők tömegét csakis a proletariátus vezetése szabadíthatja ki a tőke rabságából és juttathatja el a szocializmushoz.

10. A „tiszta demokráciának”, a II. és a II 1/2-es internacionálénak, az eszereknek és mensevikeknek mint a tőke szövetségeseinek szerepe

A proletariátus diktatúrája nem az osztályharc megszüntetését, hanem annak új formában és új eszközökkel való folytatását jelenti. Amíg megmaradnak az osztályok, amíg az egy országban megdöntött burzsoázia megtízszerezi támadásait a szocializmus ellen nemzetközi méretekben, addig erre a diktatúrára szükség van. A kisföldművelők osztálya az átmeneti korszakban szükségképpen az ingadozások egész sorát éli át. Az átmeneti helyzet nehézségei és a burzsoázia befolyása időről időre elkerülhetetlenül ingadozásokat idéznek elő ezeknek a tömegeknek a hangulatában. A proletariátusra, mely létalapjának, a gépi nagyiparnak szétrombolása folytán legyengült és bizonyos fokig deklasszálódott, az a rendkívül nehéz, az a legnagyobb történelmi feladat hárul, hogy ezen ingadozások ellenére is helytálljon és végigvigye harcát a munkának a tőke igája alól való felszabadításáért.

A kispolgárság ingadozásainak politikai kifejezése a kispolgári demokrata pártoknak, vagyis a II. és a II 1/2-es Internacionálé pártjainak politikája, — ilyen párt Oroszországban az eszerek („szociálforradalmárok”) és a mensevikek pártja. Ezek a pártok, amelyeknek a vezérkara és amelyeknek az újságai most külföldön vannak, a valóságban blokkban vannak az egész burzsoá ellenforradalommal és ennek hű szolgái.

Az orosz nagyburzsoázia okos vezérei, élükön Miljukovval, a „kadetok” („konstitucionális demokraták”) pártjának vezérével, teljesen világosan, pontosan és nyíltan értékelték a kispolgári demokráciának, vagyis az eszereknek és a mensevikeknek ezt a szerepét. A kronstadti felkelés alkalmával, amelyben a mensevikek, az eszerek és a fehérgárdisták erőiket egyesítve vettek részt, Miljukov a „Szovjeteket bolsevikok nélkül” jelszó mellett foglalt állást. Miljukov, kifejtve ezt a gondolatot, azt írta, hogy „tisztelet és becsület” az eszereknek és a mensevikeknek (a „Pravda” 1921. évi 64. számában a párizsi „Poszlednyije Novosztyi” c. lapból vett idézet), mert rájuk hárul az a feladat, hogy ők idézzék elő a hatalom első eltolódását a bolsevikok kiszorításával. Miljukov, a nagyburzsoázia vezére, helyesen vonja le a forradalmak tanulságait, amelyek mind azt mutatták, hogy a kispolgári demokrácia nem képes megtartani a hatalmat, mert mindenkor csak a burzsoázia diktatúrájának elpalástolására szolgál, csak lépcsőfok, amely a burzsoázia teljhatalmához vezet.

Az oroszországi proletárforradalom újra meg újra igazolja 1789-1794 és 1848-1849 tapasztalatait, igazolja Engels Frigyes szavait, aki 1884 december 11-én Bebelhez intézett levelében ezt írta:

„. . . Ez azonban nem akadályozza meg, hogy” (a tiszta demokrácia) „a forradalom pillanatában … rövid időre, mint az egész polgári, sőt a feudális gazdaság utolsó mentőhorgonya, időleges jelentőségre tesz szert… Így erősítette az egész feudális-bürokrata tömeg 1848 márciusától szeptemberéig a liberálisokat, hogy a forradalmi tömegeket fékentartsa … Annyi bizonyos, hogy egyetlen ellenfelünk a válság napján és másnapján a tiszta demokrácia köré csoportosuló összreakció, s ezt, azt hiszem, nem szabad szem elől tévesztenünk” (orosz nyelven az 1921. évi „Kommunyisztyicseszkij Trud” 1921. VI. 9-i, 360. számában, V. Adoratszkij elvtárs „Marx és Engels a demokráciáról” c. cikkében jelent meg. Németül: Friedrich Engels „Politikai végrendelet” c. könyvében, Berlin 1920. „Nemzetközi Ifjúsági Könyvtár”, 12. sz. 19. old.).

Moszkva, Kreml, VI. 13.

N. Lenin

Megjelent külön brosúrában 1921-ben.

Lenin Művei. 32. köt. 487—496. old.

(idézet: – Lenin Válogatott Művei 2. kötet – című könyvből)

SaLa

 

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .