Drezda, 1945 február 13 – 14

Az angol—amerikai légierő elpusztítja Drezdát 1945 február 13-14
Idézet: (Világtörténet 10. kötet)

Németország hadászati bombázása
A szövetséges csapatok nyugat-európai invázióját 1945-ben a német területek intenzív bombázása kísérte.

Az angol és amerikai légierő németországi berepülései 1944 második feléig meglehetősen rendszertelenek voltak, és nem gyakoroltak jelentősebb hatást a német gazdasági életre. 1944 második felében a támadások megsűrűsödtek. Mindannak a bombasúlynak, amelyet az angol—amerikai légierő a második világháború egész időszakában Németországra ledobott, 72 százaléka 1944. június 1. után került bevetésre. Ennek egyik oka az volt, hogy az angol—amerikai légierő a partraszállás időpontjáig nem szerezte meg Németország fölött a teljes légi uralmat. A másik ok az, hogy a megelőző hadműveletek — az 1942-ben végrehajtott észak-afrikai partraszállás, az 1943-as olaszországi invázió, majd a franciaországi partraszállás — nagymértékben lekötötték a szövetségesek légierejét.

A német területek hadászati bombázása 1944 közepétől öltött nagy arányokat, amikor már nyilvánvalóvá lett, hogy a németek elvesztik a háborút, légvédelmük pedig végzetesen meggyengült.

A hadászati bombázás célját és feladatait az 1943 januári casablancai konferencián határozták meg. A Vezérkari Főnökök Egyesített Bizottságának a bombázó légierő parancsnokához intézett, 1943. január 21-én kelt direktívájában ez állt: „Az ön fő feladata az, hogy növekvő erővel pusztítsa és dezorganizálja Németország katonai, ipari és gazdasági rendszerét, és olyan mértékben bomlassza a német nép erkölcsi erejét, hogy a fegyveres ellenállásra való képessége halálosan meggyengüljön.” A hadászati bombatámadások fő célpontjait fontosságuk és a támadások sorrendjében a következőkben jelölte meg a direktíva: hajógyárak, ahol tengeralattjárókat építenek és tárolnak; a repülőgépipar üzemei; a közlekedési hálózat; olajfeldolgozó és szintetikus üzemanyagot előállító üzemek; egyéb hadiipari üzemek.

A direktíva azt is előírta, hogy az amerikai légierő nappal támadjon, és pontos célbombázást hajtson végre; az angol gépek viszont éjszaka működjenek, a szőnyegbombázás módszerét alkalmazva.

A gyakorlatban azonban éjjel is, nappal is szőnyegbombázás folyt, amely romba döntötte a német városokat és tömegesen pusztította a lakosságot. A szövetségesek összesen 2 700 000 tonna bombát dobtak Németországra. A fasiszták által bűnös módon kirobbantott háború borzalmai most már magát a német lakosságot sújtották.

A német városok ellen intézett nagyarányú légitámadások során Hamburg és Drezda szenvedett a legtöbbet. Hamburgot 1943 július végén—augusztus elején érték sorozatos támadások; ezek következtében a lakóházak 61 százaléka elpusztult, 41 800 ember meghalt, 37 439 megsebesült, több ezer nyomtalanul eltűnt. Drezdát 1945. február 13—14-én érte a megsemmisítő légitámadás, olyan időszakban, amikor e támadásnak lényegében nem volt már hadászati értelme, hiszen Németország a végső vereség küszöbén állt. Drezdában ekkor 120 000 ember pusztult el.

A hadászati bombázások nem érték el fő céljukat, a német hadigazdaság tönkretételét. A német hadiipar egészen 1944 második feléig növelni tudta termelését. Csupán 1944 második felétől mutatkozott meg a bombázások hatása a kibocsátott ipari termékek mennyiségének csökkenésében. Különösen az üzemanyag-termelés érezte meg, hogy az angol—amerikai légierő elpusztította a szintetikus benzint előállító üzemeket. A döntő csapást azonban nem a légitámadások mérték a német hadigazdaságra, hanem a területi veszteségek. Németországot, ahol hosszú esztendőkön át tombolt a terror, és ahol még mindig a fasizmus diktatúrája uralkodott, ténylegesen csak úgy lehetett leverni, ha szétzúzzák haderejét, és elfoglalják területét.

SaLa

 

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

“Drezda, 1945 február 13 – 14” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. A “művelt, civilizált” angolszászok emberiesség ellen tett háborús bűncselekménye.
    Nürnbergben természetesen nem tárgyalták…..

  2. Amit a cionista birodalom csinált semmivel nem volt kisebb bűn, hanem nagyobb, mint Hitler háborúja, amely valójában egy újabb lépés volt az emberiség leigázására. Az a cionista finánctőke, amely elengedte Németország jóvátételi kötelezettségét, és pénzelte Hitler háborús készülődését, volt a legnagyobb bűnös a háború kirobbantásában, akár csak az elsőnél. A cél a SZU és Európa együttes megsemmisítése volt. A SZU végül is összeomlott a kelet -európai államokkal együtt, és ma büszke gyarmatok. Nyugat-Európát pedig most szanálják az erőszakos migráns áradattal. A II. világháború lehetővé tette Izrael létre hozását, a palesztin őslakosság, az ott élő klasszikus zsidók módszeres irtásával, természetesen a kis és nagy testvér önvédelme érdekében.
    Őket soha senki nem fogja számonkérni, mert nem lehet. Az ENSZ is csak egy cionista szervezet Usrael irányításával. A politikai erők pedig balról, jobbról és középről valamennyien a cionizmus szekerét tolják. Ez a nép nem elítélhető, a gonosz mindig is erősebb volt az ”istennél”, tartósan a jó még nem győzött, és nem is fog. Az emberi fajt az elméje fogja kiirtani.
    Mellékesen ez nem angolszász, hanem a júdás faj emberiessége, azaz embertelensége. A népek mindig, mindenhol és mindenkor csak áldozatok voltak, mint most is. És ez már az ókortól így működött. Egy amerikait igazán nem lehet angolszásznak mondani. A trónon nem a népek ülnek, a finánctőkének pedig egy csepp köze sincs a nemzetekhez, ahogy soha nem is volt.

  3. Jól mondod Gáspár!

    Sokszor annyira bosszant ez a hülyeség, hogy a németek ezt csinálták, a magyarok azt, az angolok meg amazt…
    Az emberek sosem akartak háborúzni. Mindig kellett egy ok, amit aztán meg kellett bosszulni. A közkatonákat pedig erőszakkal sorozták be, aki meg nem teljesítette a parancsot, azonnal lelőtték.
    Tehát sok választása nem volt a “népnek”.

    Németországban a hazafiak régóta megemlékeznek Drezda bombázásáról, de évről-évre egyre több szélsőbalos-anarchista-terrorista igyekszik megzavarni a megemlékezést.

  4. “A fasiszták által bűnös módon kirobbantott háború borzalmai most már magát a német lakosságot sújtották.”

    Azt, hogy ki robbantotta ki, sokkal összetettebb kérdés.

  5. Mindenkinek el kéne olvasnia Kurt Vonnegut – tól Az ötös számú vágóhíd című könyvet, hogy fogalma legyen az angolszász hatalmak irgalmatlan, irracionális, felfoghatatlan tömeggyilkosságáról a többnyire civilekkel zsúfolt, menekültekkel teli Drezda ellen, ahol még hadiüzemek sem voltak. Szimpla népírtás, csak ugye a kettős mérce jegyében valamiért Csörcsillék elkerültek egy nürnbergihez hasonló pert. Ráadásul sikerült egy olyan bűntudatot gerjeszteni a németek többségében, hogy még a saját fajtája szervezett kiírtására emlékezni próbálókat is megpróbálják kirekeszteni, megbélyegezni. Ez egyszerűen észvesztő, de a gyűlölet prókátorai ezt is elérték.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .