Írta: V. I. Lenin

Az évszázados rend megsemmisítésétől egy új rend megteremtése felé

Lapunkat a kommunista munka kérdésének szenteljük.

Ez a szocializmus építésének legfontosabb kérdése. És mindenekelőtt alaposan meg kell értenünk, hogy ezt a kérdést gyakorlatilag csak azután vethettük fel, amikor a proletariátus már meghódította a politikai hatalmat, csak azután, hogy kisajátítottuk a földbirtokosokat és a kapitalistákat, csak azután, hogy a proletariátus, amely az államhatalmat magához ragadta, döntő győzelmet aratott a kizsákmányolókon, akik kétségbeesett ellenállást, ellenforradalmi felkeléseket és polgárháborút szerveztek.

1918 elején úgy látszott, hogy ez az idő bekövetkezett, és valóban, a német imperializmus Oroszország ellen indított (1918) februári hadjárata után el is érkezett. De akkor ez az idő olyan rövid volt, oly gyorsan zúdult ránk az ellenforradalmi felkelések és hadjáratok újabb és hatalmasabb hulláma, hogy a Szovjethatalomnak nem volt lehetősége arra, hogy valamennyire is kitartóan és figyelmesen foglalkozzék a békés építés kérdéseivel.

Az elmúlt két év folyamán példátlan és hihetetlen nehézségeket, éhínséget, nélkülözéseket, csapásokat éltünk át, s ugyanakkor a Vörös Hadsereg példátlan győzelmeket aratott a nemzetközi kapitalista reakció hordáin.

Most komolyan remélhetjük (hacsak a francia kapitalisták nem hajszolják háborúba Lengyelországot), hogy maradandóbb és hosszabb békéhez jutunk.

E két év alatt már szereztünk némi tapasztalatot a szocialista építés terén. Ezért közvetlenül felvethetjük és fel is kell vetnünk a kommunista munka kérdését — egyébként helyesebb lesz, ha nem kommunista, hanem szocialista munkáról beszélünk, mert a kapitalizmusból kinövő új társadalmi rendszernek nem a magasabb, hanem alsóbb, kezdeti fejlődési fokáról van szó.

A kommunista munka, a szó szűkebb és szorosabb értelmében, ingyenes munka a társadalom javára, olyan munka, amelyet nem bizonyos kötelezettség lerovása, nem bizonyos termékekre való jog megszerzése céljából, nem előre megállapított és törvényesített normák szerint teljesítenek; a kommunista munka — önkéntes munka, norma nélküli munka, díjazásra nem számító, díjazási feltétel nélküli munka, a közösség javára megszokásból végzett, a közösség javára szolgáló munka szükségességéhez való öntudatos (szokássá vált) viszonyból fakadó munka, az egészséges szervezet szükségleteként végzett munka.

Mindenki előtt világos, hogy mi, azaz a mi társadalmunk, a mi társadalmi rendszerünk még messze, igen messze van az ilyen munka széleskörű, valóban tömeges alkalmazásától.

De ezen az úton már az is egy lépést jelent, hogy ez a kérdés felvetődött, hogy azt az egész élenjáró proletariátus (a kommunista párt és a szakszervezetek) és az államhatalom egyaránt felvetette.

Hogy nagy dolgot érjünk el, a kicsivel kell kezdeni.

És másrészről: a „nagy dolog” után, a forradalom után, mely megdöntötte a tőkés tulajdont és a proletariátus kezébe adta az államhatalmat, a gazdasági élet építését új alapon csak kis dologgal lehet elkezdeni.

Kommunista szombatok, munkahadsereg, munkakötelezettség — ez a szocialista és kommunista munka gyakorlati megvalósítása különböző formában.

A megvalósítás terén még rengeteg a hiányosság. Nevetéssel (vagy rosszindulattal) csak azok tehetik túl magukat ezeken a hiányosságokon, akik egyáltalában nem tudnak gondolkodni, — ha ugyan nem a kapitalizmus védelmezői.

Ilyen új, ilyen nehéz, ilyen nagy dolognál elkerülhetetlenek a hiányosságok, hibák, baklövések. Aki fél a szocializmus építésének nehézségeitől, aki ezektől visszariad, aki kétségbeesik, vagy kishitűen fejét veszti, az nem szocialista.

Új munkafegyelmet teremteni, az emberek közötti társadalmi kapcsolat új formáit építeni, új formákat és módszereket teremteni az emberek munkába való bevonására — ez sok-sok évre, ez évtizedekre terjedő munka.

Ez a leghálásabb és a legnemesebb munka.

Szerencsénk, hogy a burzsoázia megdöntése és ellenállásának letörése után olyan alapot teremthettünk, amelyen az ilyen munka lehetségessé vált.

S mi minden erőnkkel hozzáfogunk ehhez a munkához. Kitartás, állhatatosság, készség, eltökéltség és a képesség: százszor kipróbálni, százszor kijavítani és ha törik-szakad, de célhoz jutni — ezeket a tulajdonságokat a proletariátus az Októberi Forradalom előtt 10, 15, 20 éven át, s a forradalmat követő két év folyamán hihetetlen nélkülözések, éhség, pusztulás és csapások árán kovácsolta ki. A proletariátus e tulajdonságai — záloga annak, hogy a proletariátus győzni fog.

1920. április 8.

N. Lenin

Megjelent: „Kommunyisztyicseszkij Szubbotnyik”
1920. április 11.

Lenin Művei. 30. köt. 524—526. old

(idézet: – Lenin Válogatott Művei 2. kötet – című könyvből)

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .