Kína forradalma

Kína forradalma
A kínai történelem tanulsága
III. Ki „idegengyűlölő” Kínában?
8. Miért fordult Szun Jat-szen a Szovjetunió felé?

(idézet: Kína forradalma című könyvből)

8. Miért fordult Szun Jat-szen a Szovjetunió felé?
(1923)

Kína, mint a többi távolkeleti ország, nagy érdeklődéssel hallgatta Wilson elnök kijelentéseit és azt az idealista kürtharsogást, amely a Népszövetség megalakulását megelőzte. Ezeket a reménységeket még az 1919-es konferenciák enyhén szólva kérdéses eredményei sem csökkentették. Ezek az értekezletek szentesítették Japán kínai rablóhadjáratának eredményét — ugyanakkor pedig valamennyi ázsiai népet, a kínaiakat és japánokat is — mélyen megsértették azzal, hogy nem voltak hajlandók a faji egyenlőség mellett állást foglalni. A növekvő felháborodás ellenére is az volt az általános hangulat, hogy a „szép, új világnak” ezek az apró hibái csak a wilsoni liberálisok felett aratott ideiglenes reakciós sikerek következményei.

Szun Jat-szen és az oldalán álló új kínai nagyiparosok legalább részben osztották ezt a véleményt. Szun azt hitte, hogy az idegen befolyás most majd új megjelenési formát ölt: modernizálni fogja Kínát, ahelyett, hogy kiszívná a vérét. Terveit „Kína nemzetközi fejlődése” című könyvében foglalta össze. Ebben azt indítványozza, hogy a technikailag haladott országok segítsék Kínát egy szilárd demokratikus kormányzat kiépítésében, eszközöljenek hatalmas befektetéseket az ország vasúthálózattal és iparral való ellátására. A befektetők számára „tisztességes profitlehetőséget” irányzott elő, de kikötötte, hogy Kína szuverénitását tiszteletben kell tartani. Rámutatott arra, hogy mindehhez nem kellene több tőke, mint amennyit a háború alatt a kölcsönös gyilkosságokra néhány hónap alatt elköltöttek. Azzal is érvelt, hogy ezek a befektetések segítenek megelőzni a Nyugat gazdasági válságát és — Kínában, vagy otthon — hosszú időre munkát adnak a technikusoknak és szakmunkásoknak. Anglia és az USA azonban Szunt, mint hatalomnélküll megszállottat elutasították és régi helyzetüket háborúelőtti módszereikkel akarták visszaállítani. Továbbra is csak feudális tisztviselőkkel, hadvezérekkel és uzsorásokkal tárgyaltak.

Szun ezért a Szovjetunióhoz fordult, amely kijelentette, hogy minden tekintetben egyenjogú félnek tekinti Kínát. A Szovjetunió csak akkor emelkedett ki a polgárháborúból és nem volt befektetésre szánt tőkéje. Mégis, tanácsadókat és fegyvert küldött Kantonba, s a maga harcának minden tapasztalatát Szun és társai rendelkezésére bocsátotta.

Ennek a megegyezésnek a valódi természetét teljesen elhomályosították „a bolsevik beszűrődésről” szóló üvöltözések. Sangháji újságírók (mint Rodney Gilbert, aki mostanában a Newyork Herald Tribune-ban a Kuomintangot védi) hosszú történeteket írtak Ezek Szunt és katonai tanácsadóját, Csang Kai-sek-et, véreskezű anarchistának nevezték, akik csatlakoztak „az emberi nem ellenségeihez”. Valójában persze senki nem „csatlakozott” senkihez. Szun és Joffe, a szovjet megbízott világosan kijelentették:

Dr. Szun Jat-szen véleménye szerint a kommunizmus rendje, vagy éppen a szovjet rendszer, nem vezethető be jelenleg Kínában, mert nincsenek meg e rendszerek sikeres alkalmazásához szükséges feltételek, Joffe teljesen megegyezik ebben a kérdésben Szun Jat-szennel, Joffenak ezenfelül az a véleménye, hogy Kína hatalmas és legsürgősebb feladata: megteremteni a nemzeti egységet és teljes nemzeti függetlenséget. Joffe biztosítja Szunt, hogy ebben a kérdésben … számíthat a Szovjetunió támogatására.

Ebben az időben a Kuomintang a kínai ipar felé tekintett, amelynek a számára a függetlenség békét, a feudális bilincsektől való megszabadulást és a Nyugattal vívható versengés lehetőségét jelentette. Nincsen tehát okunk, hogy feltételezzük: Szun nem komolyan gondolta, amit mondott. Ami Oroszországot illeti, a Szovjetnek sem lehetett az az illúziója, hogy néhány szakértő majd szocializmust teremt az ázsiai elmaradottság helyén. Teljesen érthető volt, hogy a Szovjetunió segíteni akarta Szunt. A fiatal szovjet ország éppen ebben az időben verte le az idegen intervenciót és aggasztották azok a tervek, amelyek gyarmatosítani akartak egy, a Szovjetunióval többezer kilométeren határos országot. Oroszország főcélja olyan független, egységes, a kantoni alapokon álló Kína volt, amely nem vesz részt szovjetellenes koalíciókban. Ha a kínai nép ennél tovább akart menni — csak örültek volna. De nem kényszerítették. A Trockij fajtájú politikai kalandorok sürgetései ellenére Moszkva kitartott emellett a politika mellett.

Randall Gould, Kínában működő amerikai üzletember, aki akkoriban az United Press kínai levelezője volt, ezeket írja „China in the Sun” című könyvében:

A Szun—Joffe-féle közlemény volt az az alap, amelyre Szun és a Szovjetunió együttműködése épült. Kár, hogy nem ismerjük jobban ezt a nyilatkozatot. Akik mindenáron bizalmatlanok Moszkvával szemben, azok persze azt mondják, hogy az ügyes Joffe rászedte a hiszékeny Dr. Szunt. Ezzel szemben a Szovjet kínai politikájának esztendőkig tartó tanulmányozása után kijelenthetem: Joffe rendkívül józan politikai véleményt hangoztatott, amelyet felettesei is jóváhagytak.

Később Borodinnal is beszéltem, aki a szovjet-kínai együttműködést megvalósította. Ő is ésszerűnek, őszintének és reálisnak mondotta ezt az állásfoglalást. A legtöbb amerikai és angol számára Borodint titokzatos, sohasem látható embernek tüntették fel, akit szavahihető újságírónak még sohasem sikerült szólásra bírni … Ilymódon ostoba, túlzó elképzeléseket tulajdonítottak neki, azután ünnepelték saját okosságukat, ha bebizonyították ilyen programok keresztülvihetetlenségét … Ha abban az időben az érdekeltek több józansággal fordultak volna a kínai problémák felé, később sok bajt megtakarítottunk volna magunknak.

Gould ezután egyenesen Borodint idézi:

Lehet, hogy Kanton rejti magában egész Kína jövőjét… nincsen ebben semmi szenzáció, kivéve persze a félrevezető ellenséges híreket… Kanton nem kommunista. A kantoni közigazgatáson belül a politikai, gazdasági és társadalmi haladásnak ugyanaz a harca dúl, amelyen sok más ország már évszázadokkal ezelőtt keresztülment. Nézzük csak például a dolog politikai oldalát. Van-e vajon még egy ország a világon, ahol a politikai program mindössze ebből a két szóból állhatna: „Jó kormányt!”

Mr. Gould megjegyzi: visszatekintve rendkívül zavaros magyarázatot lehetne csak adni arranézve, hogy akkoriban Kantont miért találták annyira vörösnek.

SaLa

 

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .