Variációk lelőtt ukrán repülőgépre

Sztarikov kifejtette: szerinte az ukrán Boeing lelövése miért nem véletlen, hanem provokáció

(A cikk közben, illetve legvégén a cikket leközlő oldal szerkesztősége hozzáfűzi véleményét. Vastag, dőlt betűvel kiemelve.)

Nyikolaj Sztarikov (1) író, ismert közéleti személyiség véleménye szerint van rá alap, hogy az ukrán Boeinggel történt katasztrófát ne egyszerűen véletlennek, hanem szándékos provokációnak tekintsük.

Noha Irán elismerte saját hibáját, aminek következtében lelőtték az ukrán utasszállító gépet, Nyikolaj Sztarikov szerint az adott szituációban van néhány „kellemetlen” nüansz, illetve nyilvánvaló kérdés. Amelyek arra indítanak minket, hogy némiképp másként vizsgáljuk a bekövetkezett katasztrófát.

Nyikolaj Sztarikov az alábbi kérdéseket teszi föl:

Először is: az iráni légvédelem felismerő rendszere miért kezdte hirtelen katonai célpontként azonosítani a polgári repülőgépet? Ez annál inkább is különös, ha figyelembe vesszük, Teherán nemzetközi repülőterére rendszeresen sok járat érkezik, illetve indul. A kezdődő amerikai-iráni konfliktussal kapcsolatban pedig az iráni légtér mégsem volt lezárva.

Sztarikov állítja, hogy mindez leginkább nem egy véletlenségre, hanem egy provokációra utal. Az is rendkívül furcsa, hogy Irán két álló napig fontolgatta, hogy mit mondjon a katasztrófáról. Hiszen ha saját rakétájukkal lőtték le a gépet, azt rögtön tudni lehet.

Másodszor is, Sztarikov véleménye szerint az is furcsa, hogy éppen az ukrán „MAU” légitársaság egy gépét lőtték le. Ami arra a gondolatra indítja az embert, hogy ez készakarva történt. Főleg, hogy a továbbiakban éppen az ukrán hatóságok tették föl a legkevesebb kérdést, a legkevésbé kezdtek vizsgálódni – beérve egy külföldi bizottság által levont következtetésekkel.

(Itt Sztarikovnál némi elfogultság jelentkezik, amit mi nem osztunk.)

Amellett az, hogy pont egy ukrán utasszállítóra esett a választásuk, ez olyan, mintha bizonyos erők a malajziai légitársaság utasszállítóját ért hasonló katasztrófára tennének célzást. Mely gépet 2014-ben, a már harcban álló Donbassz fölött lőtték le.

Azt mondva, mintegy: lám, Irán rögtön bevallotta. Maguk viszont (Oroszország, a DNR) sem akkor, sem most nem hajlandók elismerni hibájukat (2) – mondta Sztarikov.

Nyikolaj Sztarikov kimondta azt a feltételezését, hogy a már fölfelé emelkedő (3) Boeinghez közel repülhetett egy pilóta nélküli repülő alkalmatosság. És az iráni légelhárítás voltaképpen ezt vette célba.

Azt teljességgel kizárhatjuk, hogy a legénység maga kapcsolta volna ki azt a jelzőrendszert, ami lehetővé tette, hogy az ukrán Boeinget polgári repülőgépként azonosítsa az iráni légvédelem felismerő rendszere. Ha a legénység kikapcsolta volna az említett jelzőrendszert, akkor beszélhetnénk az iráni légvédelem provokálásáról.

*          *          *

 (A Sztarikov által kifejtett gondolatok kétségtelenül érdekesek és figyelemre méltók. Noha egy részükkel nem értünk együtt. Nekünk, például, a hajánál fogva előrángatottnak tűnik az a feltételezés, hogy a szerencsétlenség Oroszországnak szánt „célzás” akart lenni a 2014-ben a Donbasszban történt katasztrófára. Annak tartjuk azt is, hogy, véleménye szerint, az ukrán hatóságok fogják föltenni a legkevesebb kérdést.

A többi viszont igen érdekes.)

Megjegyzések:

(1)  Nyikolaj Sztarikov pengeéles elméjű, kiváló elemző. A megfigyelőnek azonban egynémely okfejtése fagyosan szenvtelennek, cinikusnak tűnik. Mely illeszkedik az orosz elnök márvány keménységű, jéghideg, cinikus politikai kurzusába.

(2)  Nem kevesen állítják, hogy a maláj gép lelövésének tevét az akkori amerikai elnök (Obama) és az ukrán elnök (Porosenkó közösen főzte ki. A cél kettős volt: 1. rábizonyítani a Donbassz népfelkelőire és az őket (úgy, oly módon és annyira, amennyire) támogató Oroszországra, hogy ők lőtték le a gépet. Mivel ezzel háborús bűntettet követtek el, ez lehetővé tette volna Porosenkó akkori egyik legfőbb törekvését: elérni a Nyugat (a NATO) katonai beavatkozását. Háborús bűntett esetén ez nem igényelte volna az ENSZ Biztonsági Tanácsának jóváhagyását, amit Oroszország megvétózhatott volna. 2. A fenti okokból Oroszországot a terrorizmust támogató, illetve terrorista államként megbélyegezni, kiközösíteni a nemzetközi közösségből, és kegyetlen szankciókkal, bojkottal, blokáddal megfojtani gazdaságát. Ami a gyűlölt Putyin megdöntéséhez vezető zavargásokba torkollna.

A kizárólag nyugati szakértőkből álló vizsgálóbizottság (amiből kizárták nemcsak Oroszországot, de amelynek munkájához nem engedték közel a legfőbb kárvallott Malajzia képviselőit sem) több mint öt év alatt sem volt képes vádját bizonyítékokkal alátámasztani. Utolsó mentsvárként ezért egy koncepciós kirakatper elindítását határozták el. A négy kiszemelt vádlott ellen nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki. (Ami hatástalan marad, lévén, hogy a négy férfi nyilván nem fog kimozdulni Moszkvából.) Június végén elrabolták tehát és Kijevbe hurcolták a Donyecki Népköztársaság néphadseregének egy immár nyugalmazott ezredesét. Az ezredest forma szerint azért ítélték volna el, mert „egy törvénytelen fegyveres testületben” szolgált. Valójában „koronatanúnak” szánták „az Oroszország bűnösségét feltáró perben”. Így az elrabolt embert, fogságának már a kezdeteitől Hollandiából és Ausztráliából érkező nyomozók – az ukrán titkosszolgálat embereivel együtt – a gép lelövésének előkészületeivel kapcsolatban faggatták, vallatták. (Az áldozat utólag elmondta, hogy már a kezdetekben elkezdték tudatmódosító és kábítószerekkel injekciózni. Holland állampolgárságot és egy családi házat ígérve neki, ha együttműködik). Nyilvánvaló volt, hogy miután a forma szerinti vádban elítélik, onnantól kezdve az ukrán és nyugati titkosszolgálatok – immár a fogoly ügyvédjének vigyázó szemei nélkül – szabad kezet kaptak volna, hogy kínzásokkal, kábítószeres injekciózással, a nekik kellő „vallomásra” kényszerítsék. Egy szeptember elején sorra került fogolycsere keretében azután – Putyin személyes követelésére – kénytelenek voltak elengedni értékes zsákmányukat.

E kudarc ellenére a hollandok továbbra is készítik elő a március 9-én induló pert. Noha, egészen mostanáig, nem lehetett tudni, hogy voltaképpen kinek a részvételével. Nemrégiben azonban az ukrán határőrségnek sikerült elfognia a donyecki néphadsereg egy fiatal harcosát. Akit 2014 augusztusának végén (másfél hónappal a gép lelövése után) beosztottak azon népfelkelők közé, akik a lelőtt maláj gép helyszínét biztosították. Ha hinni lehet az ukrán közléseknek, a fiatalember máris „bevallotta”, hogy a helyszínen orosz tiszteket látott, akik (miként ő maga is) az áldozatok személyes tárgyaival, értékeivel csencseltek. Kis hal ugyan – ám esetünkben „aranyhal”: „vallomását”, megjósolhatóan, bizonyító erejű tényként fogja kezelni a nyugati sajtó. Ami bármit kész elhinni, készpénznek venni, ami csak egy kicsit is alkalmas Oroszország lejáratására, nemzetközi gonosztevőként, terroristaként való feltüntetésére.

Ezt a március 9-én kezdődő hollandiai pert lélektanilag nagymértékben alátámasztaná, céljait elősegítené, ha sikerülne a dolgokat úgy irányítani, hogy a gonosz Oroszország Teheránban is lelőtt, lelövetett egy – méghozzá ukrán – polgári utasszállító repülőgépet. Teheránban garantáltan kevés ukrán utas fordul meg: Ukrajna így minimális számú, 11 állampolgárát veszítette el: a kilencfőnyi legénységen kívül mindössze két utast. (Akik egyike egy kétes fegyverügyletekkel foglalkozó „üzletasszony” volt. Adott esetben, ha minden part szakad, a gép lelövését alvilági leszámolásként is be lehet állítani, a nyomozást pedig el lehet vinni egy mellékirányba.)

(3)  A repülőgép, e néhány perc alatt is, 2200 méter fölé emelkedett. Szakértők szerint ez ideális repülési magasság egy amerikai robotrepülőgép számára. Sebességük is nagyjából egyforma volt.
Több szakértő szerint is a robotrepülőgép irányítója az ukrán utasszállító takarásába vitte a szerkezetet, hogy az iráni légvédelmi rakéta az utasszállítót és ne a robotrepülőt találja el.                                                                                                     (hu.news-front.info)

Bal-Rad:

Olvasónk is küldött egy anyagot ebben a témakörben:

http://Ukrainian PS752 Mystery Solved: Shot Down by Israel’s Unit 8200? – Veterans Today | Military Foreign Affairs Policy Journal for Clandestine Services

https://www.veteranstoday.com/2020/01/10/ps752/

Valamelyik linkre kattintva elérhető az anyag!

 

“Variációk lelőtt ukrán repülőgépre” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. A múltkorokban utaltam ugyanerre én is!Nem tiszta ügy ez!Az amik nem mertek válasz-katonai csapást mérni,inkább lejáratáshoz folyamodtak,hogy kisebbítsék azt az aljasságot,amellyel diplomáciai eszközök igénybevételével csapdába csalták a tábornokot,és meggyilkolták!
    Az pedig egyenesen felháborító,hogy a “megjegyzésben” a f..z magyar publicista Putyin politikáját
    márványkeménységű,jéghideg,cinikus kurzusnak nevezi!
    Jellemző!

  2. “Több szakértő szerint is a robotrepülőgép irányitója az ukrán utasszálitő takarásába vitte a szerkezetet, hogy az iráni légvédelmi rakéta az utasszálitót és ne a robotrepülőt találja el.” ÉS MELYIK ÁLAMNAK VAN ILYEN PRAKSZA BENNE !? Csak egy közelkeleti országnak van tapasztalata az ilyesmiben. Egyszer MEG IS CSINÁLTA “sikerrel” amikor a támadó repülői egy orosz gép takarásába férkőztek, és amelyet a szír légierő AKARATA-SZÁNDÉKA ELLENÉRE LELŐTT. Feltételezem, hogy ez után a csekély segitség nélkül is rájönnek melyik az a közelkeleti ország . Külömben annak az országnak a miniszterelnoke és D.Trump, még a mult évben megbeszélték titokba Sulejmanii megölését. KÉT FŐBŰNÖS VAN ebben az egész ügyben. KÉT LEGYET AKARTAK EGYSZERRE AGYON ÜTNI. Az egyik megölni Sulejmaniit, az sajnos sikerültt NEKIK a másik az az Iráni Iszlám köztársaság álamellenes nyyyilt lázadást,akár fegyverest is kirobbantani Iránban. Remélem helyreált a rend iránban.

  3. A következőkre is juthatunk:
    – a Foradalmi Gárda önálló “rakétaparancsnoksággal” rendelkezik (al-Gadír Rakétaparancsnokság)
    – nem tartozik az iráni hadsereg parancsnokai vagy az ország más vezetői alá (kivéve: az ajatollah)
    – meglehetősen önálló egységekkel bír, körzetekre osztva
    – az akciókat (amerikai támaszpontok rakétázása, polgári repülőgép véletlen lelövése) ők kivitelezték
    – az addig olajozottan működő rendszerbe új, kiszámíthatatlanabb elem került a belépésükkel
    – a Gárda gyakorlatilag átvette az irányítást a légtér egy része fölött, és felfokozott idegállapotban bármire ugrott, amit ellenséges támadóeszköznek vélt
    – a gép kb. öt és fél órával az iráni figyelmeztetés után zuhant le (amit legalább egy órával a támadás előtt adtak ki), helyi idő (UTC+3:30) szerint kb. negyed hét körül
    – ezalatt az eredeti (támadó) személyzet szolgálatban vagy riadókészültségben lehetett, kevés alvással és nagy stresszel a háta mögött
    – a radarkezelő talán úgy gondolhatta, hogy a Gárda egyik létesítményét közelíti a radarjel
    – ez felveti azt a kérdést, hogy mennyire kifinomult az iráni technika, ha a kezelői egy sem méretében, sem sebességében, sem röppályájában nem támadóeszköznek kinéző jelet mondjuk manőverező robotrepülőgép jelének vélnek
    – azt is joggal veti fel, hogy milyen (gyenge) szinten vannak összekötve a Gárda rendszerei a polgári repülésirányításéval
    – csak kb. két perc volt az észlelés (felszállás) és az első becsapódás között, vagyis a gárdista kezelőnek nagyon kevés ideje volt a döntésre, nem segíthették túlságosan precíz szerkezetek
    https://en.wikipedia.org/wiki/Ukraine_International_Airlines_Flight_752
    – ha az amerikaiak esetleg sikerrel zavarták az irániak kommunikációját, még az is felveti a technológiai felkészültség kérdését, de én inkább emberi hibára ÉS a gyenge technikára gyanakszom.
    A felszálló gép mögé behúzódó támadóeszköz (manőverező robotrepülőgép) szerintem csak vágyakozás, szép kis történet a hívőknek. Egy drónnal vagy egy vadászpilóta vezette harci repülővel sem igen tehették volna meg ezt (túl kicsi ilyenkor a sebesség, plusz pontosan tudni kellett volna, hogy mikor száll fel az amúgy is késésben lévő járat, amit még a Gárdánál sem valószínű, hogy tudtak, ráadásul éppen ott kellene cirkálni a közelben, addig észlelhetetlenül, soroljam még?), de nincs is olyan ellenséges harci gép vagy drón, ami Teheránig elmerészkedne. Értelme sem lenne, mert nyilván rakétákat, bombákat vagy robotrepülőgépeket vetnének be. Egy robotrepülőgép pedig, ha szubszonikus sebességgel (hangsebesség alatt) halad, akkor is kb. kétszer-háromszor gyorsabb, mint egy éppen felszálló repülőgép, arról nem is szólva, hogy sokkal kisebb és nem ilyen manőverekre van kitalálva. Valósznűleg a pályája is más lenne. Szóval ezt inkább elszúrták, idegállapotba’. Kár.

    1. Ez mind OK..csakhogy..aki lelötte az is azt vallotta hogy azt hitte egy dront fog lelöni….vajon miért is gondolta ugy ?? Szoktak arra járni dronok??? Sok itt még a kérdöjel és lehet sosem tudjuk meg az igazat..Tény: irán lötte le igy jogilag ök a felelösek…az erkölcsi felelösségen meg osztoznak amerikával mert ha azok nem ba$$ogatják öket mindez nem történik meg.

  4. A sok elemző, meg szakértő egy érdekességre nem figyelt fel.
    Az évekkel ezelőtt lelőtt Dél-koreai gép tragédiája is úgy kezdődött, hogy egy amerikai kémrepülőgép “bújt el” az árnyékába. Most ez megismétlődött egy drónnal. Nem furcsa? Nem kellene végre a háborús hisztériával és provokációkkal felhagyni?
    A hülye katonák, a hülye diplomaták, a hülye politikusok ideje lejárhatna már végre!

      1. Nemlennék meglepve ha enek a hátterében is azok állnának ugyanugy ahogyan a tábornok meggyilkolása mögött…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .