A társadalom fejlődése az emberré válás lehetősége

A társadalom fejlődése az emberré válás lehetősége – 1. rész
Az egyéni és a társadalmi érdek
Munkamegosztás

Az emberi társadalom az embertelen állatvilágból fejlődik az emberséges társadalomba. Az emberek közötti kapcsolatokban a lehetséges emberségesség a különböző a társadalmi formákban a működési modelljükből következik. A társadalom fejlődése, haladása a társadalmi formák emberibbé válásával történik. Az a társadalom, amelyik csak embervásárral működik és a többség a kevesek hasznáért élhet az nagyon embertelen, ilyen a kapitalizmus és legfejeltebb formája a „mosolygó fasizmus”. A szocializmus kiküszöböli az embertelen embervásárt, ami a társadalmi összefogást magasabb szinten valósíthatja meg, mint a kapitalizmus, így emberségesebb. A szocialista állam a túlnyomó többségben lévő dolgozó nép állama, ellenben a tőkésállammal, ami az elenyészően kevés kizsákmányoló tőkések állama. Tehát az emberségessé válás magasabb foka társadalmi szinten a szocializmuson keresztűl lehetséges. A kapitalizmus föld méretekben nem biztosíthatja az emberiség számára az emberré válás magasabb szintjét, mert csak kevesek hasznáért él az emberiség. Ha a tőkéseknek nem lesz szüksége az emberiségre, akkor elpusztítják a föld számukra felesleges lakóit, mert a kapitalizmus az ilyen, és manapság a „mosolygó fasizmus” az úr, pusztít is rendesen. A polgári „demokrácia” a „mosolygó fasizmus” szintjére fejlődött és veszélyesebb, mint a hitleri klasszikus fasizmus, mert a háborúkat, a népirtást a demokrácia mögé rejti, de ez csak álca, a lényeg ugyanaz, kizsákmányolni, élősködni mindenáron.

Az egyéni és a társadalmi érdek:
Az ember a társadalomban is a saját érdekeit próbálja megvalósítani. A saját érdek elsősorban az életben maradás biztosítása, amit a társadalmi lét sokkal magasabb fokon képes biztosítani, mint az ember saját lehetőségei. A társadalomban élő emberek az értelmes összefogással, sokkal magasabb létfeltételt tudnak biztosítani az emberiségnek, mint a magányos ember. A kapitalizmus annak ellenére, hogy ismertek a társadalom törvényszerűségei, amit tagad és nem is használ, miáltal a társadalom a vak szükségszerűség útján botladozik, de ez a tőkések érdeke. Az emberiségé is? Így a kapitalizmus a társadalmi tudatlanságában, az ösztönösségben, az emberiség lehetőségei kihasználatlanok maradnak, az emberek lehetőségei szélsőségesen eltérő képességek megszerzésére korlátozódik. Az emberek a kapitalizmusban így különböző képességekkel és lehetőségekkel alkotják a társadalmat, ezért a közösség által létrehozott létfeltételekhez eltérő az egyes emberek hasznossága, teljesítménye, ami így nem a valódi emberi értékeket mutatja. Az ember a társadalom nélkül csak egy magányos állat és sehonnan nem kaphat segítséget. A társadalom a munkamegosztás fejlődésével és a tudományok, a társadalomtudományok alkalmazásával egyre nagyobb mértékben biztosíthatja az emberiség létfeltételeit.

A kapitalizmus erkölcsében agymosott proletárok nem képesek a saját valós érdekük felismerésére, ami az emberiség többségét kiszolgáltatottá teszi kevés szélhámos érdekében, így az öntudatlanságra nevelt agymosott proletárok a tőkések érdekében „önként” a tőkés államhatalom segítségével elfogadják a kizsákmányolást, élősködést és lemondanak az érdekeiket képviselő demokráciáról, de ez az emberiség sérült manipulált tudatának az eredménye csupán. Nagyon veszélyes az emberiség jövőjére nézve. Hatékony táptalaj a fasizmus számára.

A társadalmi és az egyéni érdek ellentmondására egy példa: Reggel a munkába siető dolgozók a tömegközlekedéssel, vagy saját autóval mennek dolgozni. De milyen érdekes? A személygépkocsikban általában egy személy tartózkodik. Szép kocsikban mennek a hivatalokba rengetegen és egy-egy személy ül az öt személyes kocsikban, feleslegesen sok üzemanyagot felhasználva szennyezik a föld légkörét. A tömegközlekedés pedig zsúfolt és fejletlen. De kinek érdeke ez? Érdeke az autógyártóknak, szerelőknek és forgalmazóknak, az üzemanyag is hatalmas üzlet, stb., a kocsikban ülők is jól járnak. Csak az emberiség szenved ettől, zsúfoltak az utak, feleslegesen nagy a légszennyezettség, rengetegbe kerül az utak karbantartása. A tömegközlekedés nem jó üzlet, pedig ez az emberiség érdeke, de mégsem fejlesztik megfelelően. Akiknek pedig tényleg munkaeszköze az autó, azok szakadt gépkocsikban mennek az építkezésekre a zsúfolt autóikban.

Munkamegosztás:
A társadalomban csak munkamegosztással lehet előállítani a létfeltételek túlnyomó többségét, ezért a társadalomnak feladata kell, hogy legyen a társadalom tagjainak a létfeltételek előállítására való szervezése. A létfeltételek előállításának szervezése a magánérdekeltek ellenérdekeltségében, társadalmi szinten anarchiát, szervezetlenséget, válságokat, az emberi méltóság tömeges sérülését okozza. A piac szabályozása nem oldja meg az így keletkező válságokat, sőt a gazdaság piaci alapú szabályozás miatt keletkezik a kisebb-nagyobb válság, így az emberiség nagy része kikerül a munkamegosztásból, nem dolgozhat, időnként nyomorog vagy elpusztul. A termelőerők fejlődése lehetővé és szükségszerűvé, sőt elkerülhetetlenné teszi a termelési viszonyok változását, amivel eljuthat az emberiség az emberséges társadalomhoz a szocializmushoz, ahol a többség nincs kiszolgáltatva egy kisebbség érdekeinek. A kapitalizmusban a termelési eszközök magántulajdona és a termelés társadalmilag anarchikus volta a többség számára kiszolgáltatott helyzetet teremt, ami az emberi méltóságot sérti. A termelőeszközök magántulajdonára épülő érdekviszonyok, társadalmi osztályokat hoznak létre, ahol elsősorban nem a munkamegosztásban elfoglalt munkakör, a hasznosság az érvényesülés, a jövedelem meghatározója, hanem a termelőeszközökhöz való tulajdonviszony. Ez azt az erkölcsöt érvényesíti, hogy légy felsőbbrendű, élősködj, vedd el a más munkájának eredményét, vagyis kizsákmányolj. A munkamegosztásban a kizsákmányolásnak nincs szerepe, az egyszerűen csak élősködés.

A kapitalizmus választása az emberiség jövőjére nézve a pusztulás!
De mi van akkor, ha az emberiség a szolgaságot választja?
De mi van akkor, ha az emberiség nem akar emberré válni?
De mi van akkor, ha az emberiség a jobboldali felsőbbrendűséget választja?
De mi van akkor, ha az emberiség a háborúkat, a világháborúkat, a népirtást, nyomort választja?
De mi van akkor, ha az emberiség többsége elfogadja a felsőbbrendűséget, a kizsákmányolást, az élősködést?

A kapitalizmussal pedig az embertelenséget, a felsőbbrendűséget, a szolgaságot, az élősködést, a háborúkat, a nyomort választja az emberiség, de ez nem az emberré válás útja. Ez a pusztulás útja, vissza az állatvilágba.

***
(Idézet: A kínai kommunista párt rövid története – című könyvből)
„Mi a marxizmus—leninizmus? A természet és a társadalom fejlődéstörvényeiről szóló tudomány, amely a kizsákmányolt és elnyomott néptömegeknek megmutatja a helyes utat a szocializmus győzelméért és a kommunista társadalom felépítéséért folyó forradalmi harcban. A proletariátusnak ugyanúgy szüksége van a marxizmus—leninizmusra, mint a tengerjáró hajónak az iránytűre. A marxizmus—leninizmus, e megbízható iránytű nélkül a proletariátus a forradalomban — akárcsak a hajó a tengeren — irányt téveszthet, zátonyra futhat, és esetleg nem éri el a célt. A proletariátus az útját megvilágító marxizmus—leninizmus nélkül vakon követné a burzsoáziát, a burzsoázia pórázán járna, vagy a legjobb esetben csak arra lenne képes, hogy gazdasági harcot folytasson, jelentéktelen engedményeket csikarjon ki, valamelyest megjavítsa a munkaerő eladásának feltételeit, de sohasem vethetne véget egyszer s mindenkorra a kizsákmányolás rendszerének, amely nyomorra és jogfosztottságra kárhoztatja.”

Marxista fogalomlexikon – Termelési eszközök: az anyagi termelés folyamatában használt munkatárgyak és munkaeszközök összessége. A munka tárgyai azok a dolgok, a természet azon elemei, amelyeket a termelés folyamatában feldolgoznak és amelyek az emberi munka alkalmazásának objektumául szolgálnak. Munkaeszközöknek számítanak mindazok a dolgok vagy dologkomplexumok, amelynek segítségével az ember a munkatárgyra hat és azt anyagi javak termelése céljából megváltoztatja (a dorong és a kőbalta az ősembernél, a mai szerszámok, felszerelések, gépek stb.). a munkaeszközök közé tartozik még a föld, a termelési épületek, az utak, csatornák, a raktárak, csövek, edények stb. A termelési eszközök között a munkaeszközöké a meghatározó szerep, amelyeknek összességét Marx a termelés csont és izomrendszerének nevezete. A termelési eszközök fejlettségi színvonala és foka a termelőerők fejlődésének mércéje. A munkaeszközök viszont azoknak a társadalmi viszonyoknak a mutatói, amelyek között a munka folyik. A gazdasági korszakokat, mint Marx rámutatott, nem az különbözteti meg egymástól, hogy mit, hanem, hogy hogyan, milyen munkaeszközökkel termelnek.

Marxista fogalomlexikon – Termelési mód: a társadalom léte és fejlődése szempontjából nélkülözhetetlen eszközök (élelem, ruházat, lakás, termelési felszerelések stb.) megszerzésének történelmileg meghatározott módja. A termelési mód a társadalmi rend meghatározó alapját alkotja. Amilyen a termelési mód, olyan maga a társadalom, annak uralkodó eszméi, politikai nézetei, intézményei. A termelési mód változásával megváltozik az egész társadalmi rend. Minden új, magasabb termelési mód új, magasabb fokot jelent az emberiség fejlődésének történetében. Az emberi társadalom keletkezésének ideje óta több termelési mód létezett és váltotta fel egymást: ősközösségi rend, rabszolgatartó társadalom, feudalizmus és kapitalizmus. A mai történelmi korszakban az önmagát túlélt tőkés termelési módot az új, szocialista termelési mód váltja fel (Szocializmus). Létrejött a szocialista világrendszer. A termelési módnak két, egymással szorosan összefüggőoldala van: a termelőerők és a termelési viszonyok. A termelőerők a termelési mód meghatározó, legforradalmibb tényezői. A társadalmi termelés fejlődése a termelőerők megváltozásával kezdődik, ezután ennek megfelelő változások mennek végbe a termelési viszonyok terén is. A termelési viszonyok, amelyek a termelőerőktől függően fejlődnek, aktívan visszahatnak rájuk. Ha a termelési viszonyok összhangban vannak a termelőerők jellegével, akkor meggyorsítják a termelőerők fejlődését, fejlődésük fő motorjai, ellenkező esetben viszont lassítják, gátolják fejlődésüket. E meg nem felelés talaján jött létre az új termelőerők és a régi termelési viszonyok közötti éles konfliktus és ellentmondás, ami szükségszerűen társadalmi forradalomhoz vezet az antagonisztikus társadalmi-gazdasági alakulatokban. A szocializmusban a termelési viszonyok egyik-másik oldala és a fejlődő termelőerők között felmerülő ellentmondások a tulajdon társadalmi jellegéből következően nem vezetnek konfliktusokhoz. A szocialista államnak és a kommunista pártnak – számításba véve az objektív társadalmi fejlődéstörvények hatását – reális lehetősége van arra, hogy idejében megoldja az ilyen ellentmondásokat, összhangba hozva a termelési viszonyokat a termelőerők új jellegével és színvonalával.

Marxista fogalomlexikon – Termelési viszonyok: a marxista társadalomtudomány egyik legjelentősebb fogalma; a társadalom azon objektív, anyagi, emberek tudatától független viszonyait tükrözi, amelyek a társadalmi termékek termelése, a csere és az anyagi javak elosztása folyamán alakulnak ki az emberek között. A termelési viszonyok minden termelési mód szükségszerű oldalát képezik, hiszen az emberek nem tudnak termelni anélkül, hogy valamilyen módon ne egyesülnének a közös tevékenység és a termékek kölcsönös cseréje érdekében. A termelési viszonyok alapja: a termelési eszközök tulajdona terén fennálló viszonyok. Olyan társadalomban, ahol a termelési eszközök társadalmi, kollektív tulajdonban vannak, a társadalom tagjai egyenlőek a termelési folyamatban az együttműködés és kölcsönös segítés viszonyai alakulnak ki köztük. Ha azonban a tulajdon magánkézben van, szükségképpen uralmi és alávetettségi viszonyok jönnek létre. Aki nagyszámú termelési és munkaeszköz birtokában van, gazdaságilag uralkodik azok felett, akik nem rendelkeznek munkaeszközökkel. Ily módon a társadalmi, illetve a magántulajdon alapján, a termelési viszonyok két formája alakult ki a történelemben: az együttműködési és kölcsönös segítési viszonyok, illetve az uralmi és alávetettségi viszonyok. A társadalmi tulajdon a történelem során különbözőformákat öltött: a nemzetségi, a törzsi, az össznépi vagy állami tulajdon, a szövetkezeti vagy kolhoztulajdon stb. A magántulajdonnak a történelem folyamán három főformája alakult ki: rabszolgatartó, feudális és kapitalista tulajdon, amelyeknek megfelel a kizsákmányolás három típusa. Létezett és ma is létezik még a termelők egyéni munkáján alapuló magántulajdon, ez a forma azonban mindig az adott társadalomban uralkodó termelési viszonyoknak van alárendelve, és azok meghatározó befolyása alatt fokozatosan hanyatlik. A termelési viszonyok két alapvető formáján kívül valamely társadalmi-gazdasági alakulat felbomlása, illetve az új társadalmi-gazdasági alakulat kialakulása időszakában átmeneti társadalmi viszonyok jönnek létre. E viszonyok sajátossága abban rejlik, hogy ugyanazon társadalmi alakulat keretein belül különbözőtípusú, sőt különböző szerkezetű viszonyokat jellemeznek. Például az ősközösségi rend hanyatlásának szakaszában a patriarchális család keretein belül összefonódtak a nemzetiségi viszonyok maradványai és a rabszolgatartó viszonyok csírái. A rabszolgatartó viszonyok bomlásának szakaszában több országban kialakult a kolonátus, amely a rabszolgatartó és a feudális viszonyok elemeit egyesítette magában; a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet időszakában egyes gazdasági formák egyesítik a kollektív és a magántulajdonon alapuló viszonyokat ( államkapitalizmus, állami és magán vegyesvállalatok, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek félszocialista formái stb.)

Marxista fogalomlexikon – Termelőerők: a termelési eszközök és az ember, a maga munkatapasztalatával és – jártasságával. A termelőerők kifejezik az embereknek a tárgyakhoz és a természet erőihez való viszonyát, amelyeket az anyagi javak termeléséhez felhasználnak. A társadalom fő termelőerői a termelők, a dolgozók, akik szüntelenül tökéletesítik a munkaeszközök, mind szélesebb körben használják fel a természeti javakat, gazdagítják termelési tapasztalatukat, növelik a munka termelékenységét. A termelőerők állapota mutatja azt a fokot, amennyire a társadalom le tudta igázni a természetet. A termelőerők szüntelenül fejlődnek; mindenekelőtt a munkaeszközök tökéletesednek; ami maga után vonja a termelési viszonyok, a termelési mód szükségszerű fejlődését.

SaLa

 

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.