Írta: J. V. Sztálin

Beszélgetés Duranty úrral a „New York Times” c. újság tudósítójával

1933. december 25

Duranty. Hajlandó volna Ön a „New York Times” útján üzenettel fordulni az amerikai néphez?

Sztálin. Nem. Kalinin már megtette ezt, nem sérthetem meg az ő előjogait.

Ami az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti viszonyt illeti, én természetesen örülök annak, hogy felújultak a kapcsolatok, mert ez a tény óriási jelentőségű politikai szempontból — mert növeli a béke fenntartásának esélyeit; gazdasági szempontból — mert kiküszöböli a mellékes elemeket és lehetővé teszi országainknak, hogy gyakorlati talajon vitassák meg az őket érdeklő kérdéseket; végül, szabaddá teszi az utat a kölcsönös együttműködés számára.

Duranty. Az Ön véleménye szerint mekkora lehet majd a szovjet-amerikai kereskedelmi forgalom mérete?

Sztálin. Érvényben marad az, amit Litvinov mondott a londoni gazdasági konferencián. Mi vagyunk a világ legnagyobb piaca és készek vagyunk nagymennyiségű árut rendelni és megfizetni. De nekünk kedvező hitelfeltételekre van szükségünk, és ezen felül, biztosaknak kell lennünk abban, hogy tudunk fizetni. Nem importálhatunk export nélkül, mert nem akarunk rendeléseket adni, ha nem lehetünk biztosak abban, hogy határidőre fizetni tudunk.

Mindenki csodálkozik azon, hogy mi fizetünk és tudunk fizetni. Tudom, hogy mostanában nem szokás törleszteni a hiteleket. De mi fizetünk. Más államok felfüggesztették a törlesztést, de a Szovjetunió ezt nem teszi és nem is fogja megtenni. Sokan azt hitték, hogy nem tudunk fizetni, hogy nincs mivel fizetnünk, de mi megmutattuk, hogy tudunk fizetni, és ezt kénytelenek voltak elismerni.

Duranty. Mi a helyzet a Szovjetunió aranytermelésével?

Sztálin. Sok aranyban gazdag vidékünk van és ezek gyorsan fejlődnek. Termelésünk már kétszerese a cári idők termelésének és jelenleg évente több mint százmillió rubelt hoz. Különösen az utóbbi két évben javítottuk kutatómunkánk módszereit és gazdag lelőhelyeket találtunk. De iparunk még fiatal — nemcsak az arany, hanem a nyersvas, az acél, a réz, az egész kohászat terén is, és fiatal nehéziparunk egyelőre nem képes elegendő segítséget nyújtani az aranybányászatnak. A fejlődés üteme gyors, de a termelés még nem nagy. Rövid időn belül megnégyszerezhetnénk az aranytermelést, ha több kotrógépünk és más gépünk volna.

Duranty. Mekkora a külföldi szovjet hiteltartozások összege?

Sztálin. Valamivel több mint 450 millió rubel. Az utóbbi években nagy összegeket fizettünk ki — két évvel ezelőtt 1 400 millió rubel hiteltartozásunk volt. Mindezt kifizettük, illetőleg ki fogjuk fizetni határidőre, 1934 végére vagy 1935 elejére, a törlesztési határidőknek megfelelően.

Duranty. Tegyük fel, hogy többet senki sem kételkedik a Szovjetunió fizetési készségében, de mi a helyzet a szovjet fizetőképességgel?

Sztálin. Minálunk semmi különbség sincs az első és a második között, mert mi nem vállalunk olyan kötelezettségeket, amelyeknek nem tudunk eleget tenni. Nézze meg Németországgal való gazdasági kapcsolatainkat. Németország moratóriumot kért külföldi adósságainak jelentős részére, mi kihasználhattuk volna a német precedenst és ugyanígy járhattunk volna el Németországgal szemben. De mi ezt nem tesszük. Pedig már nem függünk annyira a német ipartól, mint régebben. Magunk is elő tudjuk állítani azt a gépi berendezést, amelyre szükségünk van.

Duranty. Mi az Ön véleménye Amerikáról? Hallottam, hogy Ön hosszasabban beszélgetett Bullitt-tal, mi a véleménye róla? Önnek még ma is az az álláspontja, mint három évvel ezelőtt, hogy a mi válságunk — mint Ön akkor mondotta nekem — nem utolsó válsága a kapitalizmusnak?

Sztálin. Bullitt jó benyomást tett rám és elvtársaimra. Sohasem találkoztam vele azelőtt, de sokat hallottam róla Lenintől, akinek szintén tetszett. Nekem az tetszik benne, hogy nem úgy beszél, mint a diplomaták szoktak — egyenes ember, azt mondja, amit gondol. Itt általában nagyon jó benyomást keltett.

Roosevelt a jelek szerint erélyes és bátor politikus. Van egy filozófiai rendszer — a szolipszizmus —, amely abban áll, hogy az ember nem hisz a külvilág létezésében, hanem csak a saját „Én”-jében. Sokáig úgy látszott, hogy az amerikai kormány ezt a rendszert tette magáévá és nem hisz a Szovjetunió létezésében. De Roosevelt nyilván nem híve ennek a furcsa elméletnek. Roosevelt realista és tudja, hogy a valóság olyan, amilyennek látja.

Ami a gazdasági válságot illeti, ez valóban nem az utolsó válság. Persze, a válság mindent megrendített, de az utóbbi időben, azt hiszem, a helyzet kezd javulni. Lehetséges, hogy a gazdasági hanyatlás mélypontján már túlvannak. Nem hiszem, hogy sikerül elérni az 1929-es fellendülést, de a válságról a depresszióra és némi felélénkülésre való átmenet a közeljövőben, igaz, bizonyos ingadozásokkal, nemcsak nincs kizárva, hanem — inkább — valószínű.

Duranty. Mi a helyzet Japánnal?

Sztálin. Szeretnénk jó viszonyban lenni Japánnal, de sajnos, ez nemcsak rajtunk áll. Ha Japánban a józan politika kerekedik felül, országaink barátságban élhetnek. De attól tartunk, hogy a kardcsörtető elemek háttérbe szoríthatják a józan politikát. Ez valóságos veszély, és mi kénytelenek vagyunk készülni rá. Egyetlen nép sem tisztelheti kormányát, ha ez látja a támadás fenyegető veszélyét és nem készül az önvédelemre. Azt hiszem, Japán részéről esztelenség lesz, ha megtámadja a Szovjetuniót. Japán gazdasági helyzete nem a legjobb, vannak gyenge pontjai — Korea, Mandzsúria, Kína, továbbá aligha számíthat arra, hogy ebben a kalandban más államok támogatni fogják. Sajnos, a jó katonai szakemberek nem mindig jó közgazdászok, és nem mindig látják a különbséget a fegyver ereje és a gazdasági törvények ereje között.

Duranty. És Anglia?

Sztálin. Azt hiszem, Angliával alá fogjuk írni a kereskedelmi szerződést és gazdasági kapcsolataink fejlődni fognak, mert a konzervatív pártnak meg kell értenie, hogy semmi haszna nem származik abból, ha akadályokat gördít a Szovjetunióval való kereskedelem elé. De kételkedem abban, hogy a mostani viszonyok között a két Ország olyan nagy előnyöket szerezhetne a kereskedelemből, mint feltételezni lehetne.

Duranty. Mi az Ön véleménye a Népszövetség reformjának kérdéséről, annak olasz megfogalmazásában?

Sztálin. Ezzel kapcsolatban semmilyen javaslatot sem kaptunk Olaszországtól, noha képviselőnk ebben a kérdésben tárgyalt az olaszokkal.

Duranty. Az Ön álláspontja mindig teljesen elutasító a Népszövetséggel szemben?

Sztálin. Nem, nem mindig és nem minden körülmények között. Ön talán nem érti teljesen álláspontunkat. Annak ellenére, hogy Németország és Japán kilépett a Népszövetségből — vagy talán éppen azért —, a Népszövetség valamelyes tényezője lehet annak, hogy fékezze vagy akadályozza a háborús cselekedetek létrejöttét. Ha ez így van, ha a Népszövetség egy dombocska nagyságú akadállyá tud lenni, hogy legalább valamelyest megnehezítse a háború ügyét és bizonyos mértékben megkönnyítse a béke ügyét — akkor nem ellenezzük a Népszövetséget. Igen, ha ez lesz a történelmi események menete, nincs kizárva, hogy óriási fogyatékosságai ellenére támogatni fogjuk a Népszövetséget.

Duranty. Mi most a Szovjetunió belpolitikájának legfontosabb problémája?

Sztálin. A város és a falu közötti áruforgalom fejlesztése és a közlekedés minden fajtájának, különösen a vasúti közlekedésnek az erősítése. Ezeknek a kérdéseknek a megoldása nem éppen könnyű, de könnyebb, mint azoké a kérdéseké, amelyeket már megoldottunk, és meg vagyok győződve, hogy ezeket is megoldjuk. Az ipar problémáját megoldottuk. A mezőgazdaság problémáját, a paraszt-kolhoz problémát — a legnehezebb problémát — már megoldottnak tekinthetjük. Most az áruforgalom és a közlekedés problémáját kell megoldanunk.

„Pravda” 4. sz.
1934. január 4.

(idézet: – Sztálin Művei 13. kötet – című könyvből)

Saposnyikov elvtársnak,
a munkás-paraszt vörös hadsereg „Frunze” Katonai Akadémiája parancsnokának és biztosának.
Scsagyenko elvtársnak, a politikai helyettesének

Üdvözlöm a Vöröszászlós Katonai Akadémia hallgatóit, tanárait és vezetőit az Akadémia fennállásának 15. évfordulója és Lenin-renddel való kitüntetése alkalmából.

Kívánok az Akadémiának sok sikert a képzett bolsevik parancsnokoknak, a hadművészet mestereinek a Haza védelme szempontjából szükséges kiképzésében.

I. Sztálin

„Pravda” 18. sz.
1934. január 18.

(idézet: – Sztálin Művei 13. kötet – című könyvből)

SaLa

 

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.