Írta: J. V. Sztálin

A kapitalizmus rothadása és erkölcstelensége

Mi az emberben az emberi tulajdonság?

Az ember az állatvilágból származik és alapvetően most is hordozza ezt az örökségét, az ösztönösségét, érdekeinek, létfeltételeinek elsődlegességét, az önzését. Az ember a gondolkodás képességével nemcsak az életszükségleteinek egyre magasabb minőségű kielégítését teszi lehetővé, hanem embertársaival való kapcsolatai is változnak, így megteremtődik az emberségesebb létének a lehetősége. A történelem folyamán fokozatosan fejlődik az emberiség gazdasági és tudati képessége és így a lehetősége az emberségesebbé válásra, amit az adott gazdasági-politikai viszonyok erősen behatárolnak. Az emberré válás haladás az emberségesebb világ felé. Az emberiség létszükségleteinek minél magasabb színvonalú kielégítése a társadalom gazdasági fejletségének a függvénye. Az ember emberi tulajdonságát erősen befolyásolja a tudata fejlettsége, tudása, tanultsága, műveltsége, civilizáltsága, világnézete, a társadalmi forma, születési körülményei, de alapvetően mégis a léte határoz meg, létkörülményeinek változása megváltoztatja emberi tulajdonságait. Az embert az önérdeke az önzése, létezésének biztosítása vezeti, de alapvetően társadalmi-gazdasági-politikai környezetének javulása változtathatja emberibbé, vagyis embertársai érdekeink egyre magasabb fokon való figyelembevétele, az összefogással és együttműködéssel a jobb életért. A fejlődéssel a buta önzésről egyre inkább lehetősége van áttérni az okos önzésre, ami emberségesebben képviseli az ember érdekeit. A társadalmi haladás, az emberségesebbé válás, az embertársaink tudatos segítése, a gyengeségük, elmaradottságuk, hibáik társadalmi összefogással való kijavítása a fejlettebb társadalmi forma megteremtése az emberré válás útja.

A kapitalista társadalomban meghatározó a versengés a hatalomért a profitért, a megélhetésért, az ezzel járó konkurenciaharc a mozgatóerő, de ettől szélsőségesen megoszlik a társadalom győztesekre és vesztesekre, élősködőkre és dolgozókra. A kapitalizmusban a termelőerők fejlődésével, a világgazdaság anarchiájával, egyenlőtlen fejlődésével, a tőkések profitjáért és nem a nép érdekében működő gazdasága, valamint a termelés társadalmi és a kisajátítás magánjellegének ellentmondása elvezet a társadalmi katasztrófákhoz, ami gazdasági-társadalmi forma változási kényszerhez vezet, de a változás erőszak nélkül nem lehetséges, mert antagonisztikus – kibékíthetetlen – ellentétek osztják meg a társadalmi osztályokat.

Az emberségesebb világban a boldogulásért, a létfeltételekért nem az emberek egymás közötti ellentéte a mérvadó, hanem az összefogás erősödése a valós közös érdekek megtalálása alapján, de ez csak a szocializmusban, a tudatosan szervezett társadalomban lehetséges, ahol a termelő és a kisajátító ugyanaz.

Az emberré válás az emberiségnek az állatvilágból hozott kegyetlen ösztönös tulajdonságainak a meghaladása, ne uralkodjunk, ne élősködjünk, ne alázzuk meg, ne pusztítsuk embertársunkat, helyette okosan segítsük, érezzük át problémáit, örömeit, de ez a kapitalizmusban nem valósítható meg, küzdeni, harcolni kell az embernek az ember ellen az elsőségért, az uralkodásért és a létért.

Az állati eredetű önzést az ember és az emberiség méretekben, a humánus emberiség világának megteremtése érdekében az okos önzés váltsa fel. Az önzés, az önérdek elkerülhetetlen, az élttel velejár. Embertársaink segítése fontos cél legyen, ami nem önzetlenség, ezért ne a másik ember eltaposása, hanem az érdekazonosságon alapuló együttműködés az összefogás legyen a meghatározó, az okos önzéssel. A kapitalizmus társadalmában a buta önzés erkölcse a mérvadó, ahol „csak az én érdekem számít”, de ezen az alapon a tőkések érdeke valósul meg, a proletárok kizsákmányolása, szolgasága, alacsonyabb rendűsége. Ez embertelen buta önzés, embertelenség.

A kapitalizmusban az ellenérdekelt és kibékíthetetlen társadalmi osztályok között a valódi érdekeken alapuló összefogás nem valósulhat meg, az erőszak, az embertelenség valamilyen formája szükséges a dolgozók kizsákmányoláshoz. A tőkéseknek érdekeik elérésére kénytelenek a kényszert és az öntudatlanságra, társadalmi butaságra, tudatlanságra nevelés embertelen erkölcsét alkalmazni.

jó ember az emberséges okos önző, saját érdekeit okosan úgy képviseli, hogy embertársai érdekeit tiszteli, figyelembe veszi, segíti a rászorulókat; nem élősködik, nem uralkodik, nem alázza meg embertársait és olyan világ érdekében tesz, amely ezt legmagasabb fokon megvalósíthatja az összefogással, valós világnézettel; ne a félelem, a gyűlölet, a megalázottság uralkodjon az emberiség felett. Ez a szocialista, kommunista embertípus az osztálynélküli társadalom megvalósítására törekvő, a kizsákmányolás és az élősködés nélküli, az egyenrangú, a szolgaság nélküli társadalom a célja, az érdeke.

Milyen erkölcse lehet a polgári, kapitalista világnak?

A polgári „demokrácia”, mivel kapitalista környezetben működik, alapvetően a megosztott emberiségre alapuló „szabadság”, gazdasági-politikai egyenlőtlenség „szabadsága” erkölcsét valósíthatja csak meg. A gazdasági és politikai egyenlőtlenség alapján létrejött felsőbbrendű és alacsonyabb rendű emberek erkölcsét az embertelenség, az állati ösztönöknek az emberben meglévő hajtóereje embertelenné teszi. Az ember vagy győz embertársai felett és uralkodhat, vagy el kell szenvednie az alacsonyabb rendű emberek sorsát. A kapitalista gazdasági rendszerben ez az erkölcs: uralkodj vagy szolgálj. A polgári „demokrácia” a kapitalista viszonyok között nem valósíthatja meg az egyenlőségre alapuló szabadságot, így a többség számára ez se nem demokrácia, se nem szabadság, szolgaság csupán. Az emberé válást akadályozza az urak és szolgák világának erkölcse.

Az egyenlőtlenségre, megosztottságra kényszerülő társadalomban, a kapitalizmusban az emberi erkölcsösség az embertelenség, így egy fejre állított embertelen erkölcse az elfogadott. A kapitalizmusban a társadalom megoszlik élősködőkre és dolgozókra; a kizsákmányolás, az élősködés és a szolgaság erkölcsét a törvény garantálja. Tehát a kapitalizmus embertelen világ és a szocializmus állítja talpra az emberséges erkölcsével, megvalósítja: a ne lopj!, szeresd felebarátodat!, aki nem dolgozik, az ne is egyék! Humánus, emberséges erkölcsét.

Miért rothad a kapitalista világ?

A kapitalista világ erkölcse az élősködést, a felsőbbrendűséget, ezáltal az embertelenséget hordozza magával. Nem a segítés, hanem az embertelen élősködés vezérli az erkölcsét. A kapitalizmusban a segítés csak a lelkiismeret lázadása, mert a segítés nem tartozik a működési modelljébe, de az emberiség ezt mégis igényli.

A kapitalista gazdaság világméretű szervezetlensége és a tőkések egymás elleni versengése az emberiséget állandóan válságba sodorja, amit csak nehezen tud kordában tartani és a proletárok kárára oldja meg. Ez megjelenik a munkanélküliség, a nyomor, a háborúk pusztításában, ami szörnyű terheket ró a világ proletárjaira, rohasztja az emberiséget.

Az élősködés a kapitalizmus fejlődésével egyre fokozódik, a kapitalista urak egyre többet vesznek el a szolga proletár emberiségtől, amit az élősködés fokozódására használják fel, a felesleg nagy részét nem az emberiség javára, hanem uralmuk fokozására fordítják. A kapitalista urak egymás közötti harcát is a szolga emberiség szenvedi meg. Az emberiség létét a kapitalista urak kénye kedve és egymás legyőzése határozza meg. Ez embertelen élősködő erkölcs, ettől rothad az egész emberiség, embertelenné válik, erősen hat az alacsonyabb rendű állati ösztön. Az emberiség lehetőségeit értelmetlen gazdasági háborúkra és felesleges fegyverkezésre pazarolják, mert erkölcse az uralkodás, élősködés, szolgaság. A kapitalizmus embertelensége milliárdnyi ember életét teszi tönkre, rothasztja az emberiséget, pusztítja kevesek hasznáért. A szolga emberiség tudatát megfertőzi a kapitalista erkölcs, elfogadja alacsonyabb rendűségét, valójában életét a felsőbbrendűek érdekeinek rendeli alá, ezzel beszűkíti az emberségét, gátolja az emberré válását.

A társadalom rothadása, a kapitalizmus pusztulása mindenképpen bekövetkezik, akár az erőszak, akár a közömbösség, az érdektelenség, elbutítás, az öntudatlanság, a robotizálás útját követi az emberiség a kapitalizmus rothadó embertelen erkölcse alapján. A változáshoz az emberré váláshoz az emberségesebb világhoz az emberiségnek a közös érdekeken való összefogása, az élősködés és a felsőbbrendűség visszaszorítása vezeti.

Az érdekellentétek bármilyen módon történő elfojtása csak ideiglenesen hozhat egyensúlyt, stabilitás, de állandóan újult erővel tör fel a harc, mert az érdekellentét még jobban polarizálja az emberiséget. Az emberiségnek az elért gazdasági fejlettsége miatt a nyugati „civilizáció” népeit látszólag nem fenyegeti súlyos katasztrófa, de ettől még a kapitalizmus rothadása, erkölcstelensége, a megosztottsága miatt nem kerülheti el a társadalmi katasztrófát. Az embertelenség, a diktatúra, és eltusolása, nem szünteti meg a katasztrófát, csak mélyíti és nagyobb áldozatokat fog követelni az emberiségtől. A felsőbbrendűek hihetetlenül elpofátlanodnak, azt hiszik, hogy mindent megtehetnek, de ez lesz a végük. Azt hiszik, hogy milliárdos emberirtó háborút is megnyerhetnek, mert ez az erkölcs elvezethet ide is. A „mosolygó fasizmus” ugyanolyan veszélyes, mint a klasszikus fasizmus, ahol a népirtás mindennapos jelenség. A „mosolygó fasizmus” legyőzte a klasszikus fasizmust és a szocializmust, nagyon veszélyes az emberiségre, a végletekig megosztja kevés felsőbbrendűre és a többséget alacsonyabb rendűre, ami nagy szétrobbantó erő és a kapitalizmus modellje ezt nem tudja feloldani. A kapitalizmus nem emberséges, hanem állandóan harcban lévő tömegek világa egymás ellen, kevés hely jut az emberségnek.

A kapitalizmus rossz élősködő erkölcse, hamis tudománytalan világnézetre alapuló társadalmi formájának bármilyen módon való megvalósítása, akár erőszakkal, akár az elmék feletti uralommal, akár a gazda jócselekedeteivel is erkölcstelenség, mert ellentmondást, kibékíthetetlen érdekellentétet tartalmaz, és mindenképpen változáshoz vezet.

Vagy változik az ember világa emberségessé vagy visszatér az állatvilágba.

Miért embertelen a polgári „demokráciában” működő kapitalista erkölcs?

A kapitalizmusban az emberek közötti kapcsolatban a legfontosabb, hogy ki az erősebb (emberállat), aki embertársai felett uralkodhat. Ez az állati ösztön uralkodik az emberiség felett, ami embertelen viszonyokat hoz létre az emberek között. Erkölcse: használd ki saját lehetőségedet, akár a többi ember rovására is, a többi ember érdeke nem számít csak az én érdekem a fontos, ez buta embertelen erkölcs, természetesen nem ezt mondja, mert az embernek fontos az emberiesség. A kapitalista erkölcs elfogadásához szükséges a szolga nép agymosása, öntudatlanságra nevelése, a versenyben a győzteseket különlegesnek emberségesnek bemutatása, így jogosságát az uralkodásra, élősködésre. Mindenkinek áll a zászló az érvényesüléshez, aki ezt nem tudja kihasználni, az magára vessen! Ez a gondolat lehetővé teszi az élősködés erkölcsét, így már csak az élősködés, uralkodás, felsőbbrendűség dominál a dolgozó nép felett. De nem tud másként működni, ez a kapitalizmus működési modelljéből, a kíméletlen harc negatív hatásaiból következik, amit el kell takarni hazugságokkal. Erre kiválóan alkalmas a polgári „demokrácia” álcája alatt működő „mosolygó fasizmus”.

A kapitalizmus társadalmilag öntudatlan, ösztönös társadalom, mert a társadalom fejlődését törvényszerűségeit tudományosan nem vizsgálja, nem használja, nem érdeke a társadalom haladása az emberségesebb világba, így története a társadalmi katasztrófákon át vezet, változása a válságokkal és a társadalmi forradalommal történik. A kapitalizmus erkölcse nagyon egyszerű: az erősebb (emberállat) uralkodik; kapitalizmusban az ember gondolkodóképessége csak erősíti ezt az állatvilágból hozott tulajdonságát, amit meg kell haladni, vagy maradunk csak gondolkodó állatok, akik lényeges tulajdonsága az embertelen állati erkölcse.

—-

Az ember társadalmi lény; közösen végzett munka, a tagolt beszéd és gondolkodás jellemzi. Mindezek révén képes a világ megismerésére és átalakítására. Rendszertani szempontból az emberi nem az állatok országába, a főemlősök rendjébe, a hominidák (Hominidae) közé tartozik. – Wikipédia

A Dnyeprosztroj építőinek

Sajnos, nem tehetek eleget kérésüknek és nem tudok leutazni a Dnyeperi Erőmű üzembehelyezésére, mert munkám nem engedi meg, hogy eltávozzam Moszkvából.

Forró üdvözletemet, sok jókívánságomat küldöm a Dnyeprosztroj munkáskollektívájának és vezetőségének a nagy történelmi építkezés sikeres befejezése alkalmából.

Meleg kézszorítással köszöntöm a Dnyeprosztroj élmunkásait, a szocialista építés dicső hőseit.

I. Sztálin

„Pravda” 281. sz.
1932. október 10.

(idézet: – Sztálin Művei 13. kötet – című könyvből)

Üdvözlet Makszim Gorkijnak

Kedves Alekszej Makszimovics!

Szívemből, meleg kézszorítással üdvözlöm Önt. Kívánok Önnek további munkában eltöltött hosszú életet a dolgozók örömére, a munkásosztály ellenségeinek rettenetére.

I. Sztálin

„Pravda” 266. sz.
1932. szeptember 25.

(idézet: – Sztálin Művei 13. kötet – című könyvből)

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

“Írta: J. V. Sztálin” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. A homo sapiens moralizálása az őskorba nyúlik vissza. A szabályalkotó képesség különböztette meg a gondolkodó állatot a szintén falkában vadászó ragadózóktól. Mi a morál? Röviden: általánosan elfogadott és mindenki által követett norma. Azaz, a közösségi moralitás kritériumait az egyetemes elfogadottság határozza meg. Miért nem vált generál értékké a fenti szentbeszéd? Ennek oka az alapvetés téveszmés mivolta, a marxizmus elhibázott társadalomanalízise, a történelem meg nem értése, a rossz gazdaságmagyarázat. Azaz, a téves diagnózis és az ebből következő elhibázott orvoslás.
    Mi a kapitalizmus? Munkamegosztáson alapuló árutermelő társadalom, ahol érvényesülnek a kereslet-kínálat szabályai. Mi a szocializmus? Munkamegosztáson alapuló árutermelő társadalom, ahol a piac végletekig torzított. (Az egyikben az eladó korrumpál, hogy vedd meg az áruját. A másikban a vevő csúsztat, hogy hozzájusson a portékához.) De, lényegét tekintve ugyanazon gazdálkodási mód megvalósulásai.
    A tulajdonnak (pontosabban a tulajdontól való megfosztásnak), mint monopóliumnak kiterjesztése, az állam kizárólagossága nem előrelépés, hanem viszonyait tekintve visszatérés a feudalizmus irányába. A tények ismeretében a reálszocról elmondható, koraszülött jóléti állam volt. Az állammonopolista berendezkedés történelmileg versenyképtelennek bizonyult. A sztálinizmus morálfilozófiája nagyarányú erkölcstelenséggel párosult. (Mosolygó bolsevizmus.)
    A modern társadalomkritikát új alapokra kell helyezni, a járadékok és a kizsákmányoló járadék oldaláról szükséges vizsgálni a történelmet és a történéseket. Azaz, a monopóliumok, a kizárólagosságok generálta kivételezettségek felismerése és megszüntetése a morális feladat.
    https://qubit.hu/2019/02/19/het-pontbol-all-az-emberiseg-egyetemes-erkolcsi-kodexe

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.