Írta: J. V. Sztálin

A kulákság mint osztály felszámolására irányuló politika kérdéséhez

A„Krasznaja Zvezda” 16. számában megjelent „A kulákság mint osztály felszámolása” c, cikk általában kétségkívül helyes, de fogalmazásában két pontatlanság fordul elő. Úgy vélem, hogy ezeket a pontatlanságokat helyre kell igazítani.

1. A cikk azt mondja:

„A helyreállítási időszakban a városi és falusi tőkés elemek korlátozásának politikáját folytattuk. Az újjáalakítási időszak kezdetével a korlátozás politikájáról áttértünk a városi és falusi tőkés elemek kiszorításának a politikájára.”

Ez a tétel helytelen. A tőkés elemek korlátozásának politikája és kiszorításuk politikája nem két különböző politika. Ez ugyanegy politika. A falu tőkés elemeinek kiszorítása elkerülhetetlen következménye és alkotó része a tőkés elemeket korlátozó politikának, a kulákság kizsákmányoló törekvéseit korlátozó politikának. A falu tőkés elemeinek kiszorítását nem szabad a kulákság mint osztály kiszorításával egyértelműnek tekinteni. A falu tőkés elemeinek kiszorítása csak a kulákság egyes osztagainak kiszorítását és leküzdését jelenti, azokét az osztagokét, amelyek nem bírták ki az adónyomást, nem bírták ki a Szovjethatalom korlátozó rendszabályainak rendszerét. Érthető, hogy a kulákság kizsákmányoló törekvéseit korlátozó politika, a falu tőkés elemeit korlátozó politika szükségképpen a kulákság egyes osztagainak kiszorításához vezet. Ezért a kulákság egyes osztagainak kiszorítása nem tekinthető egyébnek, mint a falusi tőkés elemeket korlátozó politika elkerülhetetlen eredményének és alkotórészének.

Ezt a politikát nemcsak a helyreállítás időszakában folytattuk, hanem folytattuk az újjáalakítás időszakában is, a XV. kongresszus (1927 december) utáni időszakban is, a XVI. pártkonferencia (1929 április) időszakában is, úgyszintén a XVI. konferencia után is, egészen 1929 nyaráig, amikor bekövetkezett a teljes kollektivizálás szakasza, amikor fordulat állott be a kulákság mint osztály felszámolásának politikája felé.

Ha megnézzük a párt legfontosabb okmányait, kezdve, mondjuk, az 1925 decemberében tartott XIV. kongresszustól (lásd a Központi Bizottság beszámolójáról hozott határozatot) és végezve az 1929 áprilisi XVI. konferencián (lásd „A mezőgazdaság fellendítésének útjairól” szóló határozatot), lehetetlen észre nem venni, hogy „a kulákság kizsákmányoló törekvéseinek korlátozásáról”, vagy „a falusi kapitalizmus növekedésének korlátozásáról” szóló tétel mellett mindig ott van „a falu tőkés elemeinek kiszorításáról”, „a falu tőkés elemeinek leküzdéséről” szóló tétel is.

Mit jelent ez?

Ez azt jelenti, hogy a párt nem választja külön a falu tőkés elemeinek a kiszorítását a kulákság kizsákmányoló törekvéseit korlátozó politikától, a falu tőkés elemeinek korlátozására irányuló politikától.

A párt XV. kongresszusa, úgyszintén a XVI. pártkonferencia is teljesen „a mezőgazdasági burzsoázia kizsákmányoló törekvéseit korlátozó” politika alapján (a XV. kongresszus határozata „A falusi munkáról”), „a falusi kapitalizmus fejlődését korlátozó új rendszabályok bevezetése” politikájának alapján (lásd ugyanott), „a kulákság kizsákmányoló törekvéseit erélyesen korlátozó” politika alapján (lásd a XV. kongresszus határozatát az ötéves tervről), „a kulák elleni támadás”, mégpedig „a kulák és magánkereskedő további, rendszeresebb és következetesebb korlátozása értelmében felfogott támadás” politikájának alapján (lásd ugyanott), a városi és falusi „magánkapitalista gazdaság elemeinek” „még erélyesebb gazdasági kiszorítása” politikájának alapján áll (lásd a XV. kongresszusnak a Központi Bizottság beszámolójával kapcsolatban hozott határozatát).

Eszerint tehát a) az említett cikk írójának nincs igaza, amikor a tőkés elemek korlátozásának politikáját és kiszorításuk politikáját két különböző politikának tünteti fel. A tények azt mutatják, hogy itt a kapitalizmus korlátozására irányuló egyazon általános politikával van dolgunk, melynek alkatrésze és eredménye a kulákság egyes osztagainak kiszorítása.

Eszerint tehát b) az említett cikk írójának nincs igaza, mikor azt állítja, hogy a falu tőkés elemeinek a kiszorítása csak az újjáalakítás időszakában, a XV. kongresszus időszakában kezdődött. Valójában a kiszorítás a XV. kongresszus előtt, a helyreállítás időszakában is, s a XV. kongresszus után, az újjáalakítás időszakában is folyt. A XV. kongresszus időszakában csak új, kiegészítő rendszabályokkal fokoztuk a kulákság kizsákmányoló törekvéseit korlátozó politikát és ezzel kapcsolatban egyes kulák osztagok kiszorításának is fokozódnia kellett.

2. A cikk azt mondja:

„A kulákság mint osztály felszámolásának politikája teljes egészében a tőkés elemek kiszorításának politikájából következik és ennek a politikának a folytatása új szakaszban.”

Ez a tétel nem pontos és ennélfogva — helytelen is. Magától értetődik, hogy a kulákság mint osztály felszámolásának politikája nem hullott az égből. Ezt a politikát a falusi tőkés elemek korlátozásának, tehát kiszorításának is egész megelőző időszaka készítette elő. De ez még nem jelenti azt, hogy a kulákság mint osztály felszámolásának a politikája nem különbözik gyökeresen a falu tőkés elemeinek korlátozására és (kiszorítására) irányuló politikától, hogy az csak a korlátozási politika folytatása. Aki úgy beszél, ahogyan szerzőnk beszél, az tagadja, hogy 1929 nyara óta a falu fejlődésében fordulat történt. Aki így beszél, az tagadja azt a tényt, hogy ez alatt az időszak alatt fordulatot tettünk pártunk falusi politikájában. Aki így beszél, az valamelyes ideológiai fedezéket teremt pártunk jobboldali elemei számára, akik most a XV. pártkongresszus határozataiba kapaszkodnak pártunk új politikájával szemben, ugyanúgy, ahogy annakidején Frumkin a XIV. kongresszus határozataiba próbált kapaszkodni a kolhozok és szovhozok meghonosításának politikájával szemben.

Miből indult ki a XV. kongresszus, mikor a falu tőkés elemeinek korlátozására (és kiszorítására) irányuló politika fokozását kimondotta? Abból indult ki, hogy e korlátozás ellenére, a kulákságnak mint osztálynak ideig-óráig mégis meg kell maradniaEzen az alapon a XV. kongresszus érvényben hagyta a földhaszonbérleti törvényt, bár nagyon jól tudta, hogy a bérlők zöme kulák. Ezen az alapon a XV. kongresszus érvényben hagyta a falusi bérmunkáról szóló törvényt, és annak pontos végrehajtását követelte. Ezen az alapon mégegyszer kijelentettük, hogy a kuláktalanítás megengedhetetlen. Ellentmondanak-e ezek a törvények és ezek a határozatok a falu tőkés elemeit korlátozó (és kiszorító) politikának? Semmiesetre sem. Ellentmondanak-e ezek a törvények és ezek a határozatok a kulákság mint osztály felszámolására irányuló politikának? Feltétlenül! Ennélfogva most ezeket a törvényeket és ezeket a határozatokat azokban a körzetekben, ahol teljes a kollektivizálás, melynek szférája nem is napról-napra, hanem óráról-órára terjed, félre kell tenni. Egyébként a kolhozmozgalom menete a teljes kollektivizálás körzeteiben már félre is tolta azokat.

Lehet-e ezekután azt állítani, hogy a kulákság mint osztály felszámolásának a politikája csak folytatása a falu tőkés elemeit korlátozó (és kiszorító) politikának? Világos, hogy nem lehet.

Az említett cikk írója elfelejti, hogy a kulákságot mint osztályt adó- és egyéb korlátozó rendszabályokkal lehetetlen kiszorítani, ha a munkaeszközöket a szabad földhasználat jogával együtt a kulákosztály kezén hagyjuk és ha gyakorlatunkban fenntartjuk a falusi bérmunkáról szóló törvényt, a haszonbérleti törvényt és a kuláktalanítás tilalmát. A szerző elfelejti, hogy a kulákok kizsákmányoló törekvéseit korlátozó politika mellett csak arra lehet számítani, hogy a kulákság egyes osztagait kiszorítjuk, ami nem mond ellent annak, hogy a kulákság, mint osztály ideig-óráig megmarad, sőt ellenkezőleg, feltételezi azt. Ahhoz, hogy a kulákságot mint osztályt kiszorítsuk, nem elegendő a kulákság egyes osztagait korlátozó és kiszorító politika. Ahhoz, hogy a kulákságot mint osztályt kiszorítsuk, nyílt harcban meg kell törni ennek az osztálynak az ellenállását és meg kell fosztani létének és fejlődésének termelési forrásaitól (a szabad földhasználattól, a munkaeszközöktől, a haszonbérlettől, a bérmunka alkalmazásának jogától stb.).

Éppen ez az, amit a kulákság mint osztály felszámolásának politikája felé tett fordulatnak nevezünk. Enélkül minden szóbeszéd a kulákságnak mint osztálynak kiszorításáról nem egyéb, mint üres fecsegés, mely csak a jobboldali elhajlóknak tetsző és csak nekik előnyös. Enélkül a falu valamelyest komoly kollektivizálása, és méginkább a teljes kollektivizálása, elképzelhetetlen. Ezt jól megértették falvaink szegény- és középparasztjai, akik szétverik a kulákságot és megvalósítják a teljes kollektivizálást. De egyes elvtársaink ezt nyilván még nem értik.

Tehát, a párt mai falusi politikája — nem a régi politika folytatása, hanem fordulat a falu kapitalista elemeit korlátozó (és kiszorító) politikától a kulákság mint osztály felszámolásának új politikája felé.

„Krasznaja Zvezda”
(„Vörös Zászló”) 18. sz.
1930. január 21.
Aláírás: I. Sztálin

(idézet: – Sztálin Művei 12. kötet – című könyvből)

SaLa

 

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

“Írta: J. V. Sztálin” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. A fenti írásnak is a válogatott művek között lenne a helye. Tanulságul a társadalommérnököknek; hogyan lőjük lábon magunkat és okozzunk katasztrófát. Az erőszakos kollektivizálás, a módosabb parasztok (kulákok) ellen indított értelmetlen hadjárat 1932-re tömeges éhhalálhoz vezetett. A holodomor, a több milliós áldozat, a temetetlen holtak Harkov utcáin és a teret nyert kannibalizmus okozat; a bolsevik félműveltség, a tudománytalan szocializmus, az erőszakos akarnokság következménye.
    Miként lett kapitalista társadalmi osztály a családi gazdálkodást folytató paraszti rétegből? A megértéshez vissza kell térni az SZKP XV. Kongresszusához, a NEP-től való elforduláshoz és az Első ötéves terv elfogadásához. A lenini kommunizmus 1921-es bukását követően részben visszatért a normalitás, valamelyest konszolidálódott a gazdaság. Ezt, a régi rendszer újjáéledését rossz szemmel nézték a brosúrákon nevelkedett (nem munkás, nem paraszt) álértelmiségi mozgalmárok. Az évtized második felére befolyásuk, szervetlen meghágási vágyuk manifesztálódott. A szovhozosítás (a muzsik munkássá faragása) és a kolhozosítás (a paraszt akolba terelése) életidegen, a kontraproduktív megoldásnak bizonyult. A kudarc, a sikertelenség magyarázatához, az önálló gondolkodás és a piachoz való ragaszkodás letöréséhez bűnbakot kellett találni, kreálni. Ez a kulákságban találtatott meg és újra jött a jól bevált terror, a bolsevik elixír.

    1. Adalék:
      “Az iparosítási és kollektivizálási politikával szemben volt ellenállás a szovjet pártvezetésen belül is. Az addig Sztálint támogató Buharin körül alakult ki az úgynevezett jobboldali frakció. Fő figurái voltak, Alekszej Rikov, a népbiztosok tanácsának Lenin utáni elnöke és Mihail Tomszkij, aki ekkor, Kamenyev bukása után a szakszervezeti szövetség vezetője volt. Az ő vonaluk lényegében a NEP fenntartása volt, az a koncepció, hogy ne egy feszített nehézipar-fejlesztés legyen a Szovjetunió gazdaságpolitikája, hanem rendes ütemben iparosítsanak, ahogy azt adóztatásból finanszírozni lehet, és nyersanyagok exportálásával vásároljanak külföldről gépeket és először a fogyasztási cikk gyártást (elsősorban textilipart) fejlesszék. Ez a kínálat majd élénkíti a mezőgazdasági termelést, addig pedig a fogyasztási cikkeket is importból kell biztosítani. Tehát lassan, elsősorban fogyasztási cikk gyártásból kiindulva kell iparosítani és civilizálni a Szovjetuniót. A javaslat megbukott, nem azért, mert kisebb népszerűségre számíthatott, hanem mert elszigetelt pártvezetők képviselték, az apparátus velük szemben már teljes egészében sztálini vezetés alatt állt. Ez a vezetés ekkorra elindította az iparosítási programot, amit Trockijtól vettek át.” (Szabó Miklós)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.